Maggie Moos
Aliz barátném volt olyan drága, hogy elvitt engem egy fagyizóba, hogy megünnepeljük az év végét.
A vicc persze főleg a névből eredt. De a viccet félretéve itt ettem életem egyik legnagyobb és legfinomabb kevert fagylaltját.
Kiválogathatod, hogy milyen finomságokat dolgozzanak bele a fagylaltodba és máris megy a toszogatás jobbra-balra a minél tökéletesebb eredmény elérése érdekében.
Az eddigi alvajáró rohangálás után teljesen felüdítő leülni nyugalomban és élvezni az idő múlását.
No persze itt sem időzhettünk örökké mert csak akadt más dolga is mindkettőnknek, de nagyon örültem az újonnan felfedezett helynek.
Amint elbúcsúztunk az agyam már megint másfelé járt. Már hónapok óta eredménytelenül terveztem, hogy befejezek jó néhány félkész varrós alkotásomat. A szomorú igazság, alig akadt eddig időm arra, hogy kiélvezhessem a varrógépemet. Arra bezzeg akadt időm, hogy úton útfélen összevásároljak mindenféle anyagokat amit reményeim szerint majd újabb alkotásokká fordíthatok. Mivel ezidáig nem történt meg komoly több doboznyi ruhaanyagom halmozódott fel... és meglepetés erről megint csak a költözés és pakolás jutott eszembe.
Fájó szívvel, de úgy döntöttünk, hogy a könyvtáramat - aminek a nagyobb részét Magyarországról költöztettünk az Óperenciás tengerentúlra - hátra kell hagynom az alagsorban dobozokba rejtve. Csakis tankönyvek jöhetnek velem. Ezer százalékosan meg vagyok győződve róla, hogy amint nem lesznek elérhetőék a könyvek számomra óriási nagy szükségem lesz rájuk. Nem így van ez mindennel??? Amint kidobod, elveszted stb. akkor rögtön és a legnagyobb sürgősséggel igényed támad a tárgyra... valaki ezt úgy mondaná hogy Murphy törvénye :D
Félretéve a képzelgéseimet ebben a hónapban még egy kihívással kellene szembesüljek.
Még egy évvel ezelőtt elvégeztem egy nővér asszisztensi tanfolyamot csakúgy jó szándékomból meg főleg azért mert elméletileg segít a minőségi nővérre válásban. Igen ám, de a profivá válás nem olyan egyszerű sehol sem. A tanfolyamzáró vizsgán kívül egy állami vizsga letételére is szükségem van ahhoz, hogy működési engedélyt kapjak Utah területén. Ami persze remek intézmény elméletben, csak gyakorlatban ne jelentene még 2 vizsgát.
Többen is rémisztgettek, hogy aki a belvárosban teszi le a vizsgát azt egy házisárkány vizsgáztató fogadja majd. Ez volt az oka, hogy szentül elhatároztam nem megyek addig vizsgázni míg teljesen felkészültnek érzem magam. Mostanra eljutottam odáig úgy érzem talán soha nem leszek én erre felkészülve lelkileg. :)
Nem elég, hogy izgulok de még fontos hozzávalókat is eltüntettem. Elraktam a teszt engedélyező papír egy biztos helyre. Nos ez olyan biztos lett, hogy idáig nem sikerült meglelni :D A másik fontos kellék a vadonatúj vérnyomásmérő, az is nagyon biztos helyen van. De biztos vagyok benne, hogy mire bedobozolok mindent mindkettőt meglelem.
Terveim szerint még 1 hét és vizsgára készülök...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése