Arizonába repülök

Nem is mi lennénk, ha nem csinálnánk mindent egyszerre. Ha nem volna elég feladat nekem, hogy összepakoljam az házat a szeptemberi költözésre, szervezzem az európai utat és arra pakoljak még a vízumunkat is kell intézzem. Miután hivatalosan már a nyár előtt leköltözünk Arizonába, hogy az ottani főiskolai helyi lakosként vehessen fel augusztustól. Legutóbbi látogatásunkkor februárban sietve meg is csináltattuk az arizonai jogosítványomat. Érdekes volt, mert amikor tüzetesebben megvizsgáltuk a jogsinkat kiderült hogy 65 éves korodig érvényes ellenben az összes államéval ahol általánosságban 5-10 évente újítani kell. Ez igazán kellemes meglepetés volt.
Az egész költözési hercehurca talán megérni, mert ha bejelentett lakos vagyok akkor 8000 dollár helyett 1200 dollárba kerül majd "csak" egy félév az arizonai főiskolában. Persze azt hozzá kell tenni, hogy miután nem vagyok diákvízumon nem kaphatok külföldi diákoknak szóló ösztöndíjat és miután nem vagyok állampolgár (hanem csupán zöldkártyával rendelkező állandó lakos) további amerikai ösztöndíjtól is elesem. Hiába ki van ez találva, nem érdekes a kitűnő bizonyítvány.

A legnagyobb fejfájást mint általában mindig persze a zöldkártya okozta. Közölték velem, hogy két személyre kell fizetnem az ujjlenyomatot amikor minden bevándorlási oldalon tisztán és érthetően leírták, hogy csak 14 évtől vesznek lenyomatot. A másik idegölő dolog az telefonon értekezni a bevándorlási hivatallal... mert tesznek róla, hogy ne tudd őket elérni telefonon. A bevándorló csak fizesse ki a zsetont és ne akarjon konzultálni telefonon.
A lényeg, hogy sikerült lebokszolni velük csak én kelljek nekik és a Zsolti nem.
Kihasználjuk a remek alkalmat, hogy kettesben legyük és megünnepeljük a második házassági évfordulónkat.

Ujabb látogatás Arizonába iskola ügyek miatt

A még változatlanul havas Salt Lake Cityből indultunk el repülővel Phoenix-be Arizona állam fővárosába. Terveink szerint nyártól kezdve itt fogunk élni ameddig Johnnak állása van a környéken. Ezért is kellett megjelennünk, mert február lévén már gyűjtik a jelentkezéseket az általános iskolák a következő őszre. Sőt a legnagyobb meglepetésemre az iskola, amit végül választottunk Zsoltinak már be is fejezte a jelentkezést így csak speciális engedéllyel vehetik fel majd Zsoltit ide. Máshol májusban bőven elég jelentkezni, de úgy tűnik az USA-ban a legtöbb helyen hamar betelnek a helyek. Az első képet a repülőn felszálláskor készítettem és a belvárost mutatja valamint az egyik fontos főutat az I-215 körautópályát.



















A második képen Zsolti kertészkedik a komoly méter széles hátsó kertünkben.
Hiába van még csak február Arizonában már meleg van és ültetési szezon. Meg is bántuk, hogy nem hoztunk csizmánk mellé cipőt is így az első utunk a helyi Walmart-ba vezet.
Sikerül megtalálni a helyi főiskola legközelebbi épületegyüttesét és információt kérni a beiratkozáshoz. Itt is késésben vagyok szerintük már el kellett volna postázzam az eddigi tanulmányi eredményeimet.
Pár nap hiányzás után vissza kell térnünk Utahba és a téli időjárásba aminek nem vagyok ellene. Ha februárban közel 30 fok van Arizonában akkor nem is szeretném tudni, hogy milyen meleg a nyár. Már előre rettegek, hogy egy igazi forró sivatagi városban kell éljek.
Hazafelé is fotózom a változó tájat ahogyan a vöröses kövezetű hegyeket felváltja a hó-takarta táj, majd megérkezésünkkor megpillanthatjuk a még mindig havas síkságon fekvő Salt Lake City-t. Ekkor döbbentem rá, hogy mennyire fognak hiányozni a hegyek ha elköltözünk. Nem csak a látványuk miatt, hanem értékes tájékozódási pont miatt is. Arizonában minden sík volt így ha nem olvasom gondosan a térképet és az utcatáblákat nem tudnám, hogy északnak vagy nyugatnak tartok éppen.

Augusztusi történet

Elve megérkeztünk Utah állam fővárosába a száraz meleg, hegyes Salt Lake Citybe augusztus 1en...

Keményen azon dolgoztunk, hogy internetet tudjunk csiholni a fenti szobába ahol lakunk... az itteni számítógép tele van vírussal ezért nem tud kapcsolódni sokáig próbáltuk újra telepíteni de hiányoznak dolgaim amik csak 3 hét múlva érkeznek meg...XP-re Wi98at telepíteni... kész öngyilkosság...

Második ötlet a tengerentúli telefonalas volt... meg kitalálni miként működik a kódos olcsó telefon otthonról... hajnalban... Azért itt sem megy minden olyan olajozottan, persze minden relatív...

Egy kis élménybeszámoló tőlem:

Soha nem hittem, hogy Amerika ennyire k. messze van... meg akkor is ha a repülőgépen szórakozást nyújtott egy tvszerű szerkezet amin én választhattam ki milyen filmet szeretnek nézni... persze angolul volt...Az út az első 5 óra után egyszerűen csak végtelennek tetszett... hat meg a 24 órában... amikor meg 1 kerek órát kellett várni hogy a gép landoljon... életünk leghosszabb 1 órája...

Zsolti meglepően jól viselte az utat... csak néha unta elő magát...Az első gépen egymás mellett ültünk és beszélgettünk... a hosszabbik második úton viszont külön voltunk ültetve kicsit...ez nehezítette a dolgot... de Zsolti remekül elszórakoztatott egy olasz párocskát... úgy hogy az olaszok nem beszeltek angolul... persze Zsolti se.... meg olaszul se... megoldottak :))))

A hosszú utat követően kellett várakoznunk... amikor a fiatalúrnak sikerült összebarátkozni egy 3 éves amerikai kislánnyal és a mamájával... itt is érdekes volt a kommunikáció... mikor végre megérkeztünk Salt Lake Citybe mindenki nagyon izgatott volt... mi meg nagyon idegesek.... ugyanis kiderült Rómában elhagytak az összes bőröndünket... és nagyon remélem, hogy napokon belül megérkeznek majd... egyenlőre nincs hír róluk...

Így az első napunk főleg vásárlással telt... bevallhatom igen eredményesen... Zsolti kapott szép új ingeket, alsót, zoknit és cipőt mert a szandálját vásárlás közben egy pillanat alatt meggyilkolta szóval nagyon csinos lett... én kaptam pár felsőt, egy farmert ...
Zsolti beleszeretett egy biciklibe a boltban... kár hogy mar kinőtte a járgányt... de találtunk neki másikat... csak kellett rajta kicsit javítani, de John rögtön elvitte és 20 perc alatt meg is javítottak... Zsolti hihetetlenül boldog lett tőle...ezután rám került a sor.



Kaptam egy olyan szuper biciklit huuuuu talán meg felek is ráülni... :)))) de életem legkényelmesebb biciklije !! A bicikli miatt kellett elmenni vennie a farmert mert szoknyában nehezen megy a tekerés. Kaptunk sisakot meg mindent ami kell...
Jellemző életkép a boltbol... kerestem nadrágot és elsőre egy óriási darabot választottam mondván elég nagy lány vagyok... John első ránézésre is megmondta ebbe meg más is elfér mellettem... kiválasztott egy farmert, ami szinten elég nagynak tűnt hogy passzoljon... és meglepetés John rohangált az öltözőszoba és a polc között mert amit választott 4 mérettel nagyobb volt, mint amire szükségem van!!!!! Magyarországon vagy 4 boltba mehettem volna be hogy mindenki elmondhassa hogy nincs a méretemben... valamint a cipő osztályra tévedtem és egy hosszú polcnyi 42-es valamint 43as női cipőt találtam! Talán végre női cipőt is hordhatok a nagy lábaimon... jó érzés volt, hogy nem én vagyok a legnagyobb behemót akinek szegyen mászkálni a boltban.

Azután elmentünk hogy John beírasson a vezetői iskolába... majdnem ott tartottak... de inkább holnap megyek... Megérkezésünk napján kaptunk egy óriási tortát és rengeteg meglepetést egy ismeretlen tettestől... anyósom meg mindig keresi az elkövetőt... mindenki tagadja...
Emberes... vagy 50 szeletes... óriási diós torta... furcsa hogy a nagyon édes tortan sós fehér hab van... ma ez volt a desszert... többen is megjelentek a családi vacsorán.

Zsolti mindenkit elrabolt egy kis játék erejéig... a fiuk egész türelmesek voltak vele, ezt nagyon élvezte.Cseles a gyerek... látott egy babát a kezembe... pár heteset... rám bízták hogy dajkáljam kicsit... békésen pihent a kezemben.. Zsoltit nem érdekelte különösebben ám amikor az összes fiú kezdett elszállingózni új partnert keresett a játékra. Hozzam lepett és felszólított hogy kérjem el a másik babát is egy másik testvértől, hogy az is legyen a kezemben... az anyuka nevetve megengedte majd 2 másodperc után közölte a lánnyal, hogy jó akkor most jössz velem játszani és elrángatta a játékszoba fele... :)))) Mindig is tudtam hogy nem egy elveszett gyerek... mára megtett engem bébiszitternek...

Most elég késő van lassan hajnalodik szóval itt abba hagyom a történetet... előző nap is csak 5 órát aludtam... biztos hozzászoktam,... Holnap vezetői órára kellene menni... tiszta fejjel... szóval jó éjszakát vagy jó reggelt,... barmikor is olvassatok ezt a levelet...Ja amikor Magyarországon hajnali 5 óra van akkor nálunk előző nap este 9 óra van.,... szóval ti előttünk rohantok időben...