Nem is mi lennénk, ha nem csinálnánk mindent egyszerre. Ha nem volna elég feladat nekem, hogy összepakoljam az házat a szeptemberi költözésre, szervezzem az európai utat és arra pakoljak még a vízumunkat is kell intézzem. Miután hivatalosan már a nyár előtt leköltözünk Arizonába, hogy az ottani főiskolai helyi lakosként vehessen fel augusztustól. Legutóbbi látogatásunkkor februárban sietve meg is csináltattuk az arizonai jogosítványomat. Érdekes volt, mert amikor tüzetesebben megvizsgáltuk a jogsinkat kiderült hogy 65 éves korodig érvényes ellenben az összes államéval ahol általánosságban 5-10 évente újítani kell. Ez igazán kellemes meglepetés volt.
Az egész költözési hercehurca talán megérni, mert ha bejelentett lakos vagyok akkor 8000 dollár helyett 1200 dollárba kerül majd "csak" egy félév az arizonai főiskolában. Persze azt hozzá kell tenni, hogy miután nem vagyok diákvízumon nem kaphatok külföldi diákoknak szóló ösztöndíjat és miután nem vagyok állampolgár (hanem csupán zöldkártyával rendelkező állandó lakos) további amerikai ösztöndíjtól is elesem. Hiába ki van ez találva, nem érdekes a kitűnő bizonyítvány.
A legnagyobb fejfájást mint általában mindig persze a zöldkártya okozta. Közölték velem, hogy két személyre kell fizetnem az ujjlenyomatot amikor minden bevándorlási oldalon tisztán és érthetően leírták, hogy csak 14 évtől vesznek lenyomatot. A másik idegölő dolog az telefonon értekezni a bevándorlási hivatallal... mert tesznek róla, hogy ne tudd őket elérni telefonon. A bevándorló csak fizesse ki a zsetont és ne akarjon konzultálni telefonon.
A lényeg, hogy sikerült lebokszolni velük csak én kelljek nekik és a Zsolti nem.
Kihasználjuk a remek alkalmat, hogy kettesben legyük és megünnepeljük a második házassági évfordulónkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése