Amerikai kaland

Városi Könyvtár


Mint bármikor korábban is Zsolti a mai napon is változatlanul tettre-kész és kalandvágyó. A legnagyobb örömére szolgál, hogy velem jöhet a belvárosi könyvtárba.
Lassan már 2 éve, hogy itt élünk, de a folyamatos programok mellett szinte nem is jutott időnk még a belváros megismerésére.
Mivel ebben a félévben a belvároshoz közeli főiskolai épületegyüttesben vettem zongoraórákat néha sikerült autóval bebarangolni a belváros egy részét.
A tavalyi év során többek is említették, hogy el kellene látogassak a belvárosi könyvtárba, mert sok olyan gyűjteményük van, ami engem esetleg érdekelhet. Ebben a félévben lehetőségem is volt kipróbálni ezt a modern könyvtárt.









Nem csupán engem, de Zsoltit is lenyűgözi a könyvtár mérete és a gyűjtemények sokasága. A legjobbkor érkezünk ugyanis még egy rendezvénybe is belecsöppenünk. Ugyan a föld nemzetközi napját már áprilisban mindenki jól megünnepelte, néhány környezetvédő szervezet mégis úgy vélte, hogy szeretnék még további figyelemben részesíteni a Föld tisztaságának ügyét.

Amint elhaladtunk a zajos tömeg mellett, akik mindenféle sátornál álltak sorba még nem gondoltam, hogy mi is a forgatag közepében fogunk kikötni.
A szép új, magas üvegépületnek meg van az az előnye, hogy remek kilátást biztosít a városra, amiről valamilyen úton még Zsolti is értesült így amikor megérkeztünk az első kívánsága az volt, hogy a tetőre szeretne felmenni.Az idő gyönyörű volt és a tetőteraszon még válogatott szép virágágyásokra is leltünk. Mint akár bármelyik lelkes fiú Zsolti rögtön fel is mászott az ágyásokat szegélyező betonrészre majd nekem pózolva kérte, hogy lefényképezzem - ez már kevésbé jellemző a fiukra általánosságban :))
Alig sikerült kattintani a gépet máris szaladt tovább, felfedezve, hogy nem csupán lifttel elérhető a terasz hanem egy félkörívű lépcső sor is vezet fel/lefelé. 
Miközben lelkesen csattogtattam a fényképező gépemet lefelé menet megtalált minket egy ázsiai származású hölgy. Először azt hittem, hogy Zsolti ismeri őt, de csak készségesen válaszolt a hölgy kérdésére miszerint is ez az lépcső biztosan levisz egészen a zajos tömegig.
Csemetém alig várta, hogy belevethesse magát a tömeg közepébe hátha valamilyen izgalmas programot talál.
A tanárnö valahogy ugy gondolta szüksége van a társaságunkra.

A téren körbe mindenféle standoknál árusokat találtunk, nem meglepetésképpen Zsolti közölte, hogy éhes. Először is felmérést tartottam, hogy melyik bódénál milyen értékes és mégsem túl drága, ehető - urambocsá laktató ételt találom. Nos egyikük sem bizonyult valami ígéretesnek. Végül addig kérlelt Zsolti míg beadtam a derekam némi kóstolgatásra. Rendes volt egy fagylaltos ürge, mert felajánlotta megkóstolgathatunk pár ízt mielőtt választanánk.  Mindeközben a tanárnő leszakíthatatlan, folyamatosan a nyomunkba jár. Kicsit az ö helyébe léptem gondolatban és arra jutottam egyedül én nem csapódnék így oda senkihez... biztos nagyon magányos lehet. No, de mindennek meg van a maga határa. Kis készpénzemen csupán kétféle édességre jutotta... ezt úgy beszéltünk meg előtte, hogy értette nincsen igazán sok pénzem... ezek szerint neki még annyi se volt, mert folyamatosan elkéregette hol a Zsoltitól hol tőlem falatonként az édességeket. A csokinál még azt mondom rendben törjük darabokra és megosztjuk na de egy fagyinál??? Az egy dolog, hogy Zsoltival egy tölcsérből ettünk, de miből gondolta hogy neki a mi fagyinkat kell nyalogatni?? Komolyan mondom bőszen nézegettem körbe, hogy valami kandi kamerába vagyunk-e mert annyira hihetetlennek tűnt a helyzet... így utólag nem is értem, hogy mi késztetett arra, hogy elviseljem ezt a viselkedést. Zsolti persze végtelenségig barátkozó így aztán ö nem is bánta egy percig sem ha a néni nyalogatta a fagyiját pedig rászóltam magyarul, hogy jó lenne ha nem adna belőle neki... nagyon örültem neki, amikor elfogyott a kezünkből mind a csokoládé mind pedig a fagyi.
Legvégül, amikor beálltunk a sorba, hogy Zsolti is rajzolhasson egy képet amiben megígéri, hogy tisztán tartja a Földet a hölgy egyszerűen felszívódott, elpárolgott akár egy rossz álom.


Hazafelé azon gondolkoztam milyen országból és milyen szokásokkal érkezett Amerikába ez a kishölgy és vajon egy amerikai mit tett volna a helyemben.