Unokatesók
A nagycsaládosok legnagyobb előnye, hogy játéktársban a családon belül sosincs hiány, már ha a családok ráérnek találkozni.
Szerencsénkre jó néhány unokatesóval Zsolti egy iskolába jár.
Eddig még nem jártunk náluk pedig csak egy domboldal választ el minket.... igaz a domb az elég meredek, de a fiatalok szeretnek rajta fel és alá mászni.
Meghívták Zsoltit így a legegyszerűbbnek az tűnt, hogyha Zsolti leszalad a dombon (vagy hegyen ki minek hívja.) és majd ha készen lesznek akkor meg irány a mászás.
Ez elméletben jól is hangzott, de a gyakorlatban nem látszott megvalósulni. Jó pár óra elteltével kimentem a hegyoldalra és hallottam, hogy a gyerekek lent játszanak. A hely érdekesen vitte a hangot... ugyanis elkezdtem lefelé kiabálni nekik és integetni, amit észrevettek és visszakiabáltak nekem, hogy nem értenek semmit.
Még jó pár percig kiabáltam és próbáltam megértetni velük, hogy a Zsoltinak haza kell jönnie de ők nem akarták érteni ezt. Nem kellett hozzá sok idő, a hangom elment a kiabálástól így nem volt más hátra mint bevágódni az autóba és lemenni érte. Mint kiderült a sógornőm annyira megbízik a gyerekekben ( jó persze egy 15 éves lány is volt otthon ) hogy elment ügyet-intézni... a garázsajtó nyitva volt így simán besétáltam a házba... tátva is maradt a szám rögtön. A ház belseje nagyon elegánsan volt berendezve és egy nagy fából faragott íves lépcső vitt fel az emeletre.Ha eddig kétségem is lett volna afelől, hogy jól megy a férj vállalkozása ez most minden kétséget eloszlatott... nem hinném, hogy nekünk valaha is futná egy ilyen házra -- persze azt is hozzáteszem, hogy gyerekünk sem lesz annyi, mint nekik. Igazat megvallva még az itteni körülményeket figyelembe véve sincs az emberek legtöbb részének ilyen remek fekvésű telke, egy magán ösvényen. Mint utóbb megtudom a telkük és még több másik telek valamikor John nagyapjáé volt és apránként eladták a halála után. Jó lett volna ha az egész kis völgy a család tulajdona marad, de az élet közbeszólt. Végül is a sógorom telekvásárlásával egy része családban maradt. A még családi kézben lévő teleknek is olyan ára lett az évek alatt, hogy a család - vagyis pontosabban apósom - elméletileg milliomos csak gyakorlatilag nincs egy fillérje sem... elég visszás egy helyzet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése