Már a második unoka aki házasodik...

Hihetetlenül sűrű a program augusztusban... minden hétvége és sok hétköznapunk foglalt különböző suli előtti programokkal.
A mai napon Apósommal, Zsoltival kerekedtem útra, hogy tiszteletünket tegyük a második unokájuk esküvőjén. Sajnos John Arizonában van most még csak rövid időre elrendezni a hivatalos terveket, de szeptembertől folyamatosan. Mamma sem tudott jönni, mert manapság egyre betegebb... sokat aggódunk miatta.
De visszatérve az esküvőre... a kedves pár sikeresen sokkolta a nagyszülőket, ugyanis az ő tudomásukon kívül a leendő ara gyermeknek adott életet még az esküvőt megelőző tavaszon. Mivel ez nem kapott nyilvánosságot így házasságukat a meghívóban gyermekük jelentette be a meghívottaknak. Hmmm hát ez itt nem egy szokásos történet. Főleg, hogy mint utóbb kiderül az ara édesapja püspök... hoppá... de annyi előnye volt a dolognak, hogy ő adta őket egybe a családi ház kertjében.
Reméljük soha nem lesz nagyobb problémájuk ennél.
Kevés kivétellel a násznép többsége az ara rokona volt és némelyikük vallás ide vagy oda már jócskán felöntött a garatra még mielőtt megjelent volna az eseményen... persze a rokonait csak kivételes esetben választhatja meg az ember...
A torta volt az egyik lenyűgöző látványossága az esküvőnek, a másik pedig a vőlegény nővére, az elsőként házasodó szőke szirén Annie. Ő nem csupán szuper nőies, de nagyon kedves is. Vele nagyon jó barátnők vagyunk.
Az ő csemetéje és az újdonsült fiatal trónörökös máris remek viszonyban vannak és bizonyosan majdhogynem testvérként fognak felnőni. A kedves férjura pedig éttermet akar építeni nekem, hogy ott főzhessek magyar kajákat mindenki örömére... hihi... nem hiszem.

Elkelt az utolsó fiútestvér

Hirtelen történt, senki sem számított rá... nagy titkolódzás kísérte, de végül mi is megtudtuk.
Egy fiatal halk-szavú csendes lány megálmodta, hogy John utolsó facér, hasonlóan hallgatag öccsét rendelte az Úr férjéül ezért az apjához fordult segítségért, aki helyi szokás szerint apósomhoz fordult, mint potenciális leendő örömapa a másikhoz, hogy megvitassák a fiatalúr szándékában áll-e feleségül venni a takaros teremtést.
És a "fiúkérés" mély meditációra és böjtre sarkallta az ifjú vőlegényt... vajon megérdemli-e ezt a gyöngyszemet... együtt nőttek fel, de soha nem néztek egymásra még így ahogy most.
A fiú annyira boldog volt, hogy nehéz feladat elé állította a családot. Először is kezdetben titkolta az ara kilétét ... de az esküvőt 3 héttel később tervezték., majd elszaladtak 1 hétre Kaliforniába édes, forró nászúra. Így adva 1 hét további haladékot az esküvői parti előkészületeire.
A helyszín a hitem szerint óriási ház, ahol mi élünk anyósékkal.... amikor a mi esküvői partink volt több mint 100 emberrel azt hittem több embert nem is lehetne ellátni... de ők megmutatták hogy ha nagyon akarják több, mint 200 embert is meghívhatnak.
Szó szerint sorba kellett állni hogy a ház egyik feléből... mondjuk a konyhába juss ahol az étel volt. Nem beszélve egyéb szűkös helységekről.
Aki először érkezett tartotta a pol pozícióját a kaja közelében. Rettegésükben hogy nem lesz elég az étel a vendégek érkezése előtt az édes zsömlével készült sonkás szendvicseket szorgos kezek szelték ketté... félelmük alaptalan volt. Rengeteg ételt ajándékoztak el és mi még több mint 1 hétig a szendvicsek maradékából éltünk. Legnagyobb sajnálatomra a párom éppen Arizonában dolgozott pár napra... de velem ellentétben ő volt a legboldogabb ember hogy kihagyhatta ezt az őrületet a házban.
A fiatal pár annyi ajándékot kapott hogy 2 és fél órába telt kibontaniuk és a segítségemmel listát készíteniük az összes ajándékról... a folyamatot az is lassította hogy Zsolti mindenáron a friss menyecske közvetlen közelébe akart lenni elválasztva az elméletileg egymás mellett ülő házaspárt.
Nehéz volt meggyőzni Zsoltit, hogy adjon teret nekik, mert mostantól ők elválaszthatatlanok.
Egyszer majd ő is rájön.

Milyen jó is az autószerelő a családban

Röviddel a mi esküvői partink után a legfiatalabb testvér is megtartotta a buliját.

A nap fénypontja mégis a sógorom, a mi kedves autószerelő rokonunk volt. Történt ugyanis én mint óvatos városi leány az ajándékot (mikro) és a bőrdzsekimet féltvén automatikusan bezártam a kocsi minden ajtaját. Fel sem merült bennem a gondolat, hogy a kedvesem a slusszkulcs legjobb helyét a kocsiban határozza meg arra az estére...benne meg fel sem merült, hogy a gondos bocs felesége bezárja az ajtókat. Mikor ez megtörtént boldogan nyugtázta - elfeledve a kulcs hollétét. Ímhol jön a mi megmentőnk, aki némi nehéz munka árán egy fémruhafogas segítségével megoldja a problémát mielőtt még a rendőrök megérkeznének.

A héten újra szükségünk volt a tudására... nem indult az autónk, míg én vártam, hogy valaki hazavigyen az iskolából... örülök neki, hogy ez nem velem történt, egyedül, a sulinál.
Mi lesz itt még télen... hóakadály meg ilyenek...
A diagnózis törött inditózár... remélem nem én törtem bele. :)))))

Túléltem!!!Esküvői fogadás csupa móka-kacagás

Legnagyobb örömmel jelentem, hogy túléltem az esküvői partit...
Csütörtökön egy tonna húst és a buli összes kelléket megvásároltuk egy nagy furgont megtöltöttünk vele...
Pénteken reggel 9tol este 6ig főztem kb. 100 emberre való gulyáslevest... és úgy nézett ki óriási karikákkal a szemem alatt fogadhatom az embereket a fogadáson...
Ez ellen sürgősen tenni kellett valamit úgyhogy életmentő alváskúrába kezdtem.
Szombaton reggel 10 korul sikerült kimásznom az ágyból amikor a segítő siserehad megérkezett és elkezdte feldíszíteni a házat...
Kérdezgettek mi hol van, és keresnem kellett egy gyerekkori képet amit keretbe raktunk John gyerekkori kepe melle... nem hagytak, hogy elmenjek fürdeni és hajat mosni tehát változatlanul a köntösömben rohangásztam, mint egy ráérős királylány...
Nemsokkal ébredésem után John felhívta a figyelmemet az időjárásra...
Szeptember 16an hó borította a környező hegyeket, lenyűgöző látványt nyújtott a hegy lába őszi színekben... a csúcsát pedig hófedte. John megnyugtatott valószínűleg jövő heten felmelegszik az idő és eltűnnek a hósipkák.
Amint kiléptünk a házból elkezdett esni a hó.. ilyet sem éltem meg :)
A fodrászom, az egyik testvér 1-re vart, hogy megalkossa élete legnagyobb hajkölteményét.
Szent borzadalommal tapasztalta mennyi hajam van... ha o ezt tudta volna előre kb. 2 órával előbb fogadott volna...
Ami nekünk móka volt és rohant az idő... az Johnnak kínszenvedés... egy nőre várni órákat...
Elméletileg 4kor kezdődött a fogadás, de anyósomék szerint 5 előtt biztos nem érkezik majd senki...
Nos 4kor kezdett ideges lenni a párom... háromnegyed ötkor meg már jócskán paprikás volt... azt sem tudta hova tegye magát.
Mindezt Zsolti elvezte a legjobban, mert addig is játszhatott a tesó fiúcsemeteivel.
Ki-be rohangásztak az enyhe hóesésben és terveztek hogyan fognak hóembert építeni.

Amikor mar 5 óra is elmúlt mi is elkezdtünk aggódni... 5.15 kész lettem sminkkel együtt...
Fel hat is elmúlt már amikor megérkeztünk a helyszínre.
Gyönyörűen feldíszítettek kék és barack szín dominált a dekorációban, ami remekül illett az én sötétkék hosszú ruhámhoz.
(Ennek a ruhának is kb. 2 hetes története van... de a nagy nap előtt 2 nappal sikerült rátalálnunk - meglepően olcsón - tehát a stressz egyik fele, ami roncsolt mar vagy 3 hete megoldódott... )
Legnagyobb meglepetésünkre ekkor meg csak 1 vendég volt ott, egy pontos katonaember John barátja.
Fel hét fele járhatott az idő mikor is el kezdtek szállingózni az emberek... nem sokkal később mar vagy ötven meghívottat kerülgethettem és a szám csak nőtt és nőtt...
Az ajtóban egy asztalon helyezhettek el ajándékaikat este kilencre az asztal mar roskadásig tele volt.
Ekkor tortat bontottunk... meghozza kettő tortat a cég jóvoltából. Ugyanis megrendeltek nekünk a csokitortat, ami az áruházban elfelejtettek elkészíteni helyette gyorsan odaadtak egy vasárnapi rendelést, fehér díszítésű répatortát... nem olyan borzasztó, mint amilyennek hangzik letagadható, hogy répa van benne...
A fehér tortat ingyen megkaptuk és megígérték amilyen gyorsan tudjak megcsinálják a csokitortat... természetesen felárért...
Senki nem bánta hogy végül 2 óriási tortank lett. Mindkettő kishiján elfogyott.
Megérkezett az a több, mint száz ember akire vártunk így torta szeges után ajándékokat bontottunk... vagyis én bontottam mint egy lelkes kisgyerek... John rendszerezte és egy lány testvér pedig adminisztrálta.
Erre szükség is volt hiszen 2 percen belül elfelejtettük volna kitol mit kaptunk.

John megkapta álmai vörös mikrohullámú sütőjét :)) és a legtöbb ajándék a leendő konyhánkat díszíti vagyis az én munkámat fogja megkönnyíteni.

Egy figyelmes testvér, aki a legjobban ismeri Zsoltit egy fantasztikus pókemberes hátizsákot ajándékozott neki - tele játékkal, így o sem panaszkodhatott. Mindenki mosolyogva figyelte hogyan ugrál örömében körbe a teremben.

Összegzésül a gulyáslevest és a körözöttet mindenki nagyon elvezte.. olyannyira, hogy a megvásárol tonnányi salátához jóformán hozzá sem nyúltak (kivéve, aki vegetáriánus).
A négy óriás lábosnyi gulyásból is maradt azért saját használatra is.

Ami nagy szó, hogy meg a John is megkóstolta és ízlett neki... "engedélyt adott" hogy ilyet máskor is főzhetek ( meg ha leves is, amit o nem igazan kedvel)

A mozgalmas hétvégémbe csupán egy dolog nem fért bele... ez a tanulás úgyhogy ma nagy mértékű lapítás lesz az órán. :)

Szeptemberi történet

Rohan az idő…
Mar egy hónap telt el mióta megérkeztünk Amerikába…
Most éppen a főiskolán ülök, mert lyukasórám van és gondoltam megragadom az alkalmat, hogy kicsit meséljek milyen is az életünk a világ másik felén.
Csupán 20 napom volt mielőtt a főiskola elkezdődött ezert nagy volt a sietség.

Az első napokban rögtön beiratkoztam a vezetői iskolába aminek immár 2 hete vége van. Sajnálatos módon a bürokrácia miatt nem mehetek gyakorlatra… addig amíg nem érkezik meg a Taj számhoz és az adókártyához hasonló “Social Security” számom addig nem engednek meg írásbeli vizsgára sem… ez szerintem marhaság, mert írásbeli vizsgát attól meg engedélyezhetnek… és azok a babysitterek… vagy külföldi tanulok hogyan kaphatnak jogosítványt… nekik nincsen Social számuk… mindegy… most várakozásra vagyok kárhoztatva.. addig maximum illegálisan bujdosva gyakorolhatnék valahol…

Erre meg nem került sor… ugyan John egyik testvére volt olyan bátor, hogy kijelentette életemben először muszáj kipróbálnom az o Dodge típusú óriását. Szóval megmásztam a furgont… és mintha repülő irányítófülkében ülnek körülnéztem… huuuu de magasan vagyok…. John megmutatta, hogyan kell az automata váltót használni… tiszta agymunka : )))))) D azt jelenti vezetés P azt hogy parkolás és R azt hogy tolatás… amint D-be rakom az autót elindul magától… és nekem mar csak a féket és a gazt kell finoman nyomogatnom…
Először sikerült derekasan beletaposnom a gazba… frászt hozva a férjuramra… majd pedig gyilkos fékezés következett… mentünk meg pár kort az üres parkolóban majd finoman visszavezettem az autót a ház elé … túléltük :))))))

A vezető suli csupa móka volt… jó párszor depresszív balesetekről és tinik haláláról szóló dokumentum filmeket nézegettünk… és a tanulók nagyrésze kb. 15 és fel és 17 között volt… : ))))) ok meg nem is kaphatnak hivatalos jogsit csak gyakorlót… viszont jaj az amerikaiaknak… mert én mar elmúltam 21 éves simán megkapom a hivatalos jogsit.
Kicsit varom is mar… Anyósom is… ugyanis míg nincs meg a jogosítványom ő szállít oda meg vissza mindennap… és szerintem mar kezd terhes lenni neki a felajánlás…

Buszok elvetve vannak… biciklivel meg több mint egy óra lenne ami elég jó testgyakorlás… csak visszafele hegynek kb. 2 óra míg hazaerek… a “bébiszitterünk“ meg nem örülne ha csak késő délután érnek haza mindennap. Így megspórolok 2 órát, amit tanulással tölthetek.

A suli egész jó… nem könnyű mert sok szót nem ismerek, de azért nem vagyok teljesen elveszett.
Kifejezetten örülök, hogy egy kedves fiatal matektanárt kaptam, aki nem vérszomjas, mint a magyar matektanárok általában. Segítőkész… és kedves.
Ez elmondható a legtöbb tanárról… jó persze szép kis összeget kell mindenkinek fizetnie… úgyhogy aki itt van az akarjon is tanulni… ha nem akkor tudja hol az ajtó.
Most egy központi helyen lévő számítógépről írok… de minden épületben van lehetőség laborban használni számítógépet, van egy óriási könyvtár… és vannak termek, ahol segítséget kérhetünk tutoroktól mindenfele tantárgyban. Csak annak nem sikerülnek itt a vizsgák, akik nem akarják.
A rendszer teljesen különbözik a mienktől… nincsenek elő megírt órarendek.
A tanuló választja ki melyik órára megy és mikor. Az első félévre 4 tantárgyat választottunk ki, ami 13 kredit pontot ad és ezzel főállású diák vagyok. Hétfőtől Péntekig mindennap van órám… ( pénteken csak 1 ezért ez a nap amolyan kutatónap… tudok tanulni, készülni órákra…
A főiskola területe óriási… rengeteg füves terület és az épületekben úton útfélén székek asztalok.
Nem ciki leülni a nagy étteremben is és majszolás mellett tanulni… senki nem zavar el sehonnan…
Míg jó az idő sokan heverésznek kint a fűben… igaz most mar jön az ősz és nem olyan meleg a fold… meg akar aludni is lehet bárhol. Valaki a fűben alszik, van olyan aki a folyosón a földön… épp tegnap láttam egy srácot melyen bekesen alukálni a folyosón míg ezer ember elment mellette.
Egyetlen problémával kell majd mindennap megküzdenem, amint autó lesz a popsim alatt… hogy nagyon nehéz parkolót találni… annak talán sikerül, aki 8ra jár… én csak 8 korul tudom leadni a Zsoltit… és 9.30tol van órám… egészen 2 óráig… akkor start haza.

Barátaim egyenlőre nincsenek… mindenki tart egy bizonyos távolságot meg az osztályokban… átlagosan 1 osztályban 30an vagyunk… így kiszámolható hogy mar 120 embert biztosan ismerek látásból : ))))
Külföldiek is akadnak… nem sokan… de elegen ahhoz hogy a tanárok elnézőék legyenek….

Egyetlen tanár sem bírta kimondani hogy Magdolna így megkegyelmeztem nekik és Maggie-nek hívnak akárcsak a család.
Ennek annyira megörültek, hogy rögtön meg is jegyeztek a nevemet : ))))
Minden tanárt a keresztneven szólítunk és semmi tanár úr meg ilyenek…

Örömmel jelenthetem, hogy a csomagjaink épségben megérkeztek hiánytalanul… sőt mi több.. .most mar az előre elküldött könyvek és egyebek is megérkeztek…
Ami egyben azt is jelenti, hogy a fűszereim is megérkeztek… 1-1 kiló erős és édes paprikaporral egyetemben…
Megkezdődött tehát a főzőcske magyarosan. Mostanára mar teljesen sikerült megfőznöm a teljes közeli családot… kivéve John mert ő már Magyarországon is extra válogatós volt…
Csupán 2 hét és elérkezik az esküvői parti dátuma… 16an…
Rengeteg ember… legalább 100 es én nagy feladatba vágtam a fejszemet… 100 emberre fogok gulyáslevest főzni… illetve pár apróságot csinálni szendvicsekhez, mint például finom lilahagymás körözött és egyebek…
Jól hangzik ugye, rögtön éhes is lettel? : )))) Mert en igen.

Miután megérkeztem mindennap próbáltam választ írni a kérdésekre, hogy milyen a család és milyen az élet… de rendszerint mire eljutottam a számítógépig mar állva/ülve elaludtam…
Jelentem igyekszem jókislány lenni… időben agyba menni… és nem éjszakázni…

A család nemcsak az érkezünkkor … de azóta is kedves. Anyósom szerintem, ha lehetne simán beleegyezne, hogy örökre lakjunk a házukban… Zsolti rögtön megölelgette és belopta magát a szívébe… no én meg szeretek főzni, ami meg kifejezetten ízlik is neki… tehát meg egy privát szakácsnője is akadt.

Most mar teljes fegyverzeteben el a számítógépem otthon… nemcsak internet, de mar Microsoft Word is van rajta : )))) így akar meg is nyithatom a dolgaimat… valamint rendezgethetem a képeimet…
Most búcsúzom lassan kezdődik az orám…