Nyugati sarka a városnak...

Bármerre nézünk a völgyben mindenhol látni a hegyeket magasodni a láthatáron. Ez leginkább nyugaton nyilvánvaló. Most hogy errefelé járok iskolába minden másnap csodálhatom a tájat. Találtam egy óriási földet amerre járok, ami tele van óriási sárga tökökkel... ezeket használják Halloween-re lámpásnak ... még 2 hét van addig, de a gyerekem már most könyörög hogy csináljunk töklámpást. Gondolom az iskolában másra sincs idejük, mint emlékeztetni a gyerekeket, hogy nyúzzák a szülőt a kosztümmel és egyéb kellékekkel.
Idén Zsolti szellem akar lenni... meglátjuk mennyire fogja szeretni...
Hazafelé menet gondoltam ellövök pár képet milyen is a környék. A városok lakóövezetre és vásárlónegyedekre van osztva... tehát semmi olyasmi, hogy kisközért a következő sarkon.
A várost égtáj szerint térképezték fel és a legtöbb utca neve elmondja mennyire vagy északra vagy délre stb. A jelen képen éppen 1510 West-en ( nyugaton) várom a pirosat ami azt jelenti hogy 1510 háztömbnyire vagyok a város közepétől... északi és déli szélességben nagyon magas számok fordulhatnak elő de keleti és nyugati irányban a hegy utját állja a városterjeszkedésének.
Mi a város keleti részén lakunk 2000 East ( kelet) körül... tehát miután elérem a központi utat (State Street) még ugyanannyit kell menjek keletnek, mint amennyit megtettem nyugatról.
Az útirányban a számok segítenek... ha csökkennek a számok az égtáj mellett akkor a város közepe felé megyünk.. ha nőnek akkor ellenkező irányban.
Ezeket a képeket 9000 South ( dél) úton készítettem éppen egy autópálya felé tartottam. 5 sáv van itt jelenleg. A belső kettő az kanyarodó sáv és felvisz az autópályára. Ezek expressz utak mert sokkal gyorsabban lehet a városban egyik végéről a másikra jutni. Itt 65 mph/h (105 km/h) a sebesség határ mig a városban 35-40 mph/h (56-64 km/h).
A következő pedig csak egy kicsit morbid reklám... Blind jelentése redőny illetve jelenthet vakot is.

Matrica mizéria évente

Látjátok azt az apró piros matricát a rendszámtáblán... emiatt kellett nekem napokig ingáznom egyik helyről a másikra. Minden évben kocsik millióinak kell megismételni a műszaki és emissziós - szennyezőanyag kibocsátás vizsgát. Sikeres teszt esetén apró matricát kap a kocsi jutalmul...
Természetesen ha nem érvényes a matricád, akkor megállíthat a rendőr és jól megbüntethet... no nekem ezt senki nem mondta egészen addig míg február végén valaki a családból elárulta hogy ja 2 nap múlva lejár a matricád...
Nem baj majd te elmész és meghosszabbítod mondta a párom... hogy milyen édes...
Azt sem tudom milyen vizsgákat kell kérni ... ha valamilyen baj van csak bólogatni tudok... és igazam lett... volt valami probléma a kocsival... és okosan bólogattam az amúgy női autószerelőre hogy mi a baja a kocsinak..
Annyit megértettem, hogy ha pár napon belül megjavíttatom a kocsit akkor nem kell még egyszer kifizetni a teszt díjat mert persze senki semmit nem csinál ingyen...
Valami kis kütyü volt a gond... ami potom 120 dollárba kerül és máris kész volt a kocsi a vizsgára... a dolog azért volt bosszantó mert éppen a teszt előtt 2 nappal mentem egy törött alkatrészt kicseréltetni a sógoromhoz, aki autószerelő ... és újból mehettem vissza.
De hát ilyen az élet még itt is... semmi sem megy egyszerre és egyszerűen.
Jövő héten még vár rám egy irodai látogatás a DMV-be akik a közlekedésfelügyeletiek... hogy megkapjam a matricát amiért megint csak fizetni kell... ki van ez találva :D
Mindig tanulok valami újat.... de ezt inkább tenném mások tapasztalatából

Újabb autós kaland

Mai napi egyetlen mázlim, hogy a "megfelelő" oldalról közelítettem meg a kocsit suli után. Meglepődve tapasztaltam a bal első kerekem megroggyant. Ezzel lehetőség szerint nem akartam az autópálya közelébe menni, de semmi vész a közelben a segítség a sulitól 1 sarokra tankolási és kerékfújási lehetőség.
Amikor bedobáltam aprópénzeim a masinába és leemeltem a szelepsapkát még nem tudtam, hogy ez láncreakcióhoz vezet... és 2 napos programhoz.
A masina mindenhol eresztett levegőt csak nem a megfelelő szelepnél... miután autóval ilyet még nem csináltam bementem a benzinkút boltba segítséget kérni ahol az eladó segítőkészen felajánlott újabb adag aprópénzt. Sajnos többet nem volt módjában segíteni mert egyedül vitte a boltot és csupán könyörgésem nem vette rá, hogy 2 percre elhagyja v. bezárja azt.
A második próbálkozás után még kevesebb levegő volt a gumiban mint az első után. Felhívtam a kedvesemet, leelemeztük. Inch hossz alapján megegyeztünk, hogy nagyon lassan meg tudom tenni, hogy átgurulok egy másik benzinkúthoz vészvillogóval...
Sajnos a vész villogóra semmi szükség nem volt. Amint megtettem az első 2 métert a gumi helyzete megváltozott és a csupasz abroncson gurultam... rémisztő hangja ami ráébresztett innen sehova.
Újabb telefonkonferencia, váltva anyóssal és férjjel konzultálva... az én hős megmentő férjem kiötölte, hogy majd ő jön és lecseréljük a pótkerékre. Milyen jó tudni, hogy van pótkerekem is. :)))
Ekkor már délután 3 felé járt az idő így Zsolti megőrzéséről is intézkedni kellett, ekkor még " a jövök amilyen hamar tudok" verzió volt életben.
A nap meglepően ragyogott az égen, aránylag jól felmelegítve a kocsit így januárban.
Amikor dél körül elindultam iskolába ( sorsfordító pillanat ) meleg volt így nem vittem magammal plusz melegítőt, csak egy pulóver és egy vékony kabát volt rajtam - mert hogy amúgyis gyakorta hőhullámaim vannak.
Míg a nap a látóhatáron volt még csak-csak becsaphattam magam, hogy az eltelt órák száma ellenére nem fázom. Tél lévén korábban elbújt ő is. Így fél öt felé már határozottan fáztam, miközben a kedvesem változatlan intenzitással püfölte immár 2 rája a csavarokat a keréken.
Sajnos nem akartak együttműködni... az egyik meg is adta magát, nemes egyszerűséggel tőből kis kivétellel megcsorbult.
Makacs megmentőm időt és eszközt nem kímélve - amit mellesleg útközben vásárolt meg - tovább folytatta a heroikus küzdelmet. Majdnem 6 óra felé járt az idő amikor beismerte, hogy a helyzetet tovább rontani nem lehet. Vontató kocsiért telefonált. Ekkor viszont már a lehetőségei korlátozottak voltak. Még a legközelebbi gumijavító műhely is bezárt 6 órakor. A vontatós is emelt összeget kért már este lévén. Majdnem 7 óra volt mire végül a közelünkben lévő javítónál a vontatós és John furgonja összetalálkozott. A következő napot ott kellett kezdjem, mert kocsi nélkül nem jutok sehova... csupán a napom felét késtem le emiatt. És még csak alig kezdődött el a tavaszi szemeszter... mi lesz még itt??

Ma is velem volt az őrangyalom

Reggelre kb. 20 cm hó esett le ami varázslatossá tette a tájat, de kissé megőrjítette az autósokat. Úgy tűnik mindenhol a világon, az első eső, vagy első hó teljes meglepetéssel hat a vezetőkre...
Szegény Mamma agyonaggódhatja magát minden egyes csemetéjéért és most még értem is.
Megnyugtattam, hogy ma nem kell korán iskolába mennem és addigra már letisztítják az utakat.
Mentem is nagy boldogan az autópályán míg nem egy örült vagy 180al elszáguldott mellettem és megszórta a szélvédőmet latyakkal... semmi gond... van nekem ablaktörlőm gondoltam és bőszen használatba vettem...
Na ebből lett egy szép maszat a vezetői oldalon, valahogy az ablaktörlő folyadék nem oldotta ezt a sós saras foltot.
Nem estem pánikba... hiszen a jobb oldalra kukucskálva még kiválólag láttam az utat... tükreim remekül működtek...
Úgy tűnik Murphy azért még kicsit jobban el akarta venni a kedvemet...
Az iskolába menet fél úton egy hókotró jelent meg a jobb oldalamon.
Nagyon helyes gondoltam, tisztítsák csak az autópályát...
Mire ezt átgondoltam a hókotró elém vágott és egy általam ismeretlen okból a kocsi hátuljából folyó szintúgy sós havas lé a szélvédő jobb oldalára csapódott.
Hát ilyet én még nem éltem... és mikor máskor, mint az ember legszorultabb helyzetében kiderült, hogy 2 perccel ezelőtt használtam el az ablakmosó folyadékom utolsó cseppjeit.
Bár a férjuram megígérte, hogy segít feltölteni a folyadékot ez valahogy elmaradt... és én akkor naggggyoooon is hiányát éreztem a dolognak.
Ekkor még előttem áll kb. 10 perces út az autópályán ahol a minimális sebesség 70 km/h óra de a legtöbben 120al vagy még kicsit gyorsabban is hajtanak...
Nem lassíthattam le túlságosan tehát...
Igyekeztem figyelni a visszapillantó tükreimből a közeledő autókat valamint oldalra pillantgattam hogy vajon még tartom-e a sávban az irányt.
Többen leelőztek és el tudom képzelni, hogy mi fordult meg a fejükben... de aki elhagyott az világosan láthatta vakon vezetek.
Minden idegszálammal koncentrálva elvezettem az iskoláig ahol is szerencsére akadt hó, hogy letisztítsam a szélvédőt... a különbséget látva elhatároztam ezt le kell fotóznom, hogy legyen róla bizonyítékom.
Amint elmeséltem Johnnak kicsit bűntudata volt... de amikor meglátta a képet egyenesen rosszul lett.
Nem gondoltam rá, csak utólag világosítottak fel... hiába mosogattam az ablakot hóval... mire véget értek az óráim a kocsi ugyanolyan maszatos volt mint előtte.
Szerencsémre az egyik osztálytársam egy idősebb mérnök és tőle megmertem kérdezni, hogy hol kaphatok folyadékot az ablakmosóba... és egyáltalán hol van a tartály.
Lelkesen elkísért a kocsiig. Segített kinyitni a háztetőt és leelemeztük az autót. Még azt is elmagyarázta, hogy milyen típus vegyek és hogy néz ki az a típus amit semmiféleképp ne vegyek meg... gyors pillantása a szélvédőre kiderítette, hogy egyébként meg a jobb oldal ablaktörlőm folyadékcsöve is törött... hogy miket meg nem tud az ember.
A legközelebbi autósbolt a sulitól 5 percre volt. Boldogan információktól duzzadva elindultam a bolt felé... csak arra nem számítottam, hogy a lemosott szélvédő ellenére... a menetszéltől megint rámhomályosodott az üveg.
Most nem kényszerített a minimum sebesség így szépen komótosan megkerestem az autóalkatrész boltot.
Megvenni a folyadékot egy pillanat műve volt... de újból kinyitni a háztetőt az egy művészet.
Szerencsémre érkezett egy kicsit rosszabb öltözetű pár és meglátta szorult helyzetemet. Hárman dolgoztunk rajta míg sikerült kinyitni a kicsike ajtaját...
Azt hozzá kell tennem, hogy a kocsi velem egy évjáratú... tehát van már történelme jócskán...
A férfi megdöbbenve nézett a szélvédőre és kérdezte hogyan jöttem idáig... mondom neki LASSAN! :))
Mindezen akadályokat leküzdve némi késéssel elindulhattam hazafelé... és micsoda érzés volt hogy láttam merre megyek.
Utóbb kiderült, hogy az ősök elfelejtették mondani a motorháztető 2 emberes dolog ennél a kocsinál és még úgy is csak nehezen nyílik. Szuper biztos. :))
Ez a kaland megtanított arra, hogy kellő leleményességgel megoldható a helyzet és hogy ne essek pánikba ha valami zavarja is a látókörömet.
Eddig nem éreztem szükségét de most megkértem a páromat, hogy tanítson meg milyen folyadékot hova kell lötykölni illetve megfenyegettem, hogy most azonnal nézze meg az olajszintet mert nem szeretnék legközelebb galibát csak mert elfelejtődött a feltöltés.
( Zárójelben Amerikában nincs olyan hogy műszaki oktatás a KRESZ-hez... így sok vezetőnek fogalma sincs mi van a kocsi belsejében...)

Végre !

November 2-án kényelmesen besétáltam a helyi hivatalba , hogy megmutassam a teszteredményeimet az előző napról.
A teszten 15 perc alatt túlestem miközben a magyar konyha nevezetességeiről és egy csinos magyar származású fiúról beszélgettünk a vizsgabiztos hölggyel... mintha csak régi barátok lennénk és múlatnánk az időt. Persze követtem el hibákat, nem parkoltam elég közel a járdához meg ilyenek, de semmi eget verőt nem rontottam el... kicsit féltem, amikor elindultunk azt mondta, hogy nagyon fáradt és ez nem jelent jót, de az út végére sikerült felélénkíteni... ( főleg hogy eszébe jutott a tüzes magyar fiú akivel járt :))))) igaz nem lett happy end a történet. )
Érdekes kulturális élmény volt az oktatóm is aki felkészített a vizsgára.
Egy halk szavú hongkongi középkorú úr jelent meg az első gyakorlási napon... gondolkoztam is rajta, hogy vajon mostantól vele kell majd felkészülnöm.
Magyarázatai egy részét ráérzéses alapon találgattam ki és úgy válaszoltam rá. Ha furcsán nézett vagy még hevesebben magyarázott abból tudhattam nem jól találgattam.
Tehát néha a válaszai felét nem hallottam a halk szavától, a másik felét meg nem értettem.
Azért a keleti félmosolyos kedvesség benne is meg volt. Alapvetően jóindulatú volt, sőt még olyan titkokba is bevezetett, mint a tankolás módozatai vagy a drive-in gyorsétteremi részlegének látogatása autóval... hát nem édesen praktikus... a két legfontosabb dolog amit tudnom kell a nagy Amerikában. Így hát mostantól retteghetnek az utakon, én is jövök... :))

Első balesetem... és még csak 2 hete vezetek...

Megtörtént!! Egy úgynevezett 3pontos fordulás közben... elütöttem... 2 postaládát és 1 jelzőtáblát.
Anyósommal készültem éppen az iskolába menni... mikor a sajnálatos baleset megtörtént.
Szerinte ez csak idő kérdése kezdőknél mikor esnek át ezen... tehát a balesetmentes szüzességemnek oda... :)))
Szerencsésnek mondhatom magam hiszen jelentős anyagi kár nem történt és a postaládákon kivül mindenki életben maradt... ( ja és korán reggel volt... senki sem látta... )
Azóta óvatosabban fordulgatok az tuti...
Puszi mindenkinek, vigyázzatok magatokra... rohanok órára...

Első utam a freeway-en

Szerencsésnek mondható, hogy nem az őszi szünetre lettem beteg. Múlt csütörtökön és pénteken ragyogó napsütésben fürödve tölthettem a kevéske szabadidőmet. Első feladatom múzeum látogatás volt. Nem bántásból, de a gyűjtemény közel sem volt olyan kiemelkedő, mint a magyarországi Szépművészeti múzeum.
Ha már úgyis pihenő napot tartott John elcsábítottam a múzeumba, nem titkolt szándékkal, hogy gyakorolni szeretném a vezetést. Tartogatott ő is egy meglepetés... legrövidebb út a múzeumhoz a freeway-en a szép nagy és forgalmas autópályán vezet és valamikor el kell kezdenem vezetni ezen az úton akkor legyen mondjuk MOST... és kiadta a kanyarodásra a "parancsot". A móka csak ezután jött. Minimum sebesség 45 mérföld/ó ami közel van 80 km/ó-hoz... figyelj hogy gyorsabb légy és válts sávot is közben... Nem tudom ki volt jobban megijedve... én vagy ő. :)
Túléltük mint a blogból is látszik...

Most mennem kell órára... minő csapás :)

Szeptemberi történet

Rohan az idő…
Mar egy hónap telt el mióta megérkeztünk Amerikába…
Most éppen a főiskolán ülök, mert lyukasórám van és gondoltam megragadom az alkalmat, hogy kicsit meséljek milyen is az életünk a világ másik felén.
Csupán 20 napom volt mielőtt a főiskola elkezdődött ezert nagy volt a sietség.

Az első napokban rögtön beiratkoztam a vezetői iskolába aminek immár 2 hete vége van. Sajnálatos módon a bürokrácia miatt nem mehetek gyakorlatra… addig amíg nem érkezik meg a Taj számhoz és az adókártyához hasonló “Social Security” számom addig nem engednek meg írásbeli vizsgára sem… ez szerintem marhaság, mert írásbeli vizsgát attól meg engedélyezhetnek… és azok a babysitterek… vagy külföldi tanulok hogyan kaphatnak jogosítványt… nekik nincsen Social számuk… mindegy… most várakozásra vagyok kárhoztatva.. addig maximum illegálisan bujdosva gyakorolhatnék valahol…

Erre meg nem került sor… ugyan John egyik testvére volt olyan bátor, hogy kijelentette életemben először muszáj kipróbálnom az o Dodge típusú óriását. Szóval megmásztam a furgont… és mintha repülő irányítófülkében ülnek körülnéztem… huuuu de magasan vagyok…. John megmutatta, hogyan kell az automata váltót használni… tiszta agymunka : )))))) D azt jelenti vezetés P azt hogy parkolás és R azt hogy tolatás… amint D-be rakom az autót elindul magától… és nekem mar csak a féket és a gazt kell finoman nyomogatnom…
Először sikerült derekasan beletaposnom a gazba… frászt hozva a férjuramra… majd pedig gyilkos fékezés következett… mentünk meg pár kort az üres parkolóban majd finoman visszavezettem az autót a ház elé … túléltük :))))))

A vezető suli csupa móka volt… jó párszor depresszív balesetekről és tinik haláláról szóló dokumentum filmeket nézegettünk… és a tanulók nagyrésze kb. 15 és fel és 17 között volt… : ))))) ok meg nem is kaphatnak hivatalos jogsit csak gyakorlót… viszont jaj az amerikaiaknak… mert én mar elmúltam 21 éves simán megkapom a hivatalos jogsit.
Kicsit varom is mar… Anyósom is… ugyanis míg nincs meg a jogosítványom ő szállít oda meg vissza mindennap… és szerintem mar kezd terhes lenni neki a felajánlás…

Buszok elvetve vannak… biciklivel meg több mint egy óra lenne ami elég jó testgyakorlás… csak visszafele hegynek kb. 2 óra míg hazaerek… a “bébiszitterünk“ meg nem örülne ha csak késő délután érnek haza mindennap. Így megspórolok 2 órát, amit tanulással tölthetek.

A suli egész jó… nem könnyű mert sok szót nem ismerek, de azért nem vagyok teljesen elveszett.
Kifejezetten örülök, hogy egy kedves fiatal matektanárt kaptam, aki nem vérszomjas, mint a magyar matektanárok általában. Segítőkész… és kedves.
Ez elmondható a legtöbb tanárról… jó persze szép kis összeget kell mindenkinek fizetnie… úgyhogy aki itt van az akarjon is tanulni… ha nem akkor tudja hol az ajtó.
Most egy központi helyen lévő számítógépről írok… de minden épületben van lehetőség laborban használni számítógépet, van egy óriási könyvtár… és vannak termek, ahol segítséget kérhetünk tutoroktól mindenfele tantárgyban. Csak annak nem sikerülnek itt a vizsgák, akik nem akarják.
A rendszer teljesen különbözik a mienktől… nincsenek elő megírt órarendek.
A tanuló választja ki melyik órára megy és mikor. Az első félévre 4 tantárgyat választottunk ki, ami 13 kredit pontot ad és ezzel főállású diák vagyok. Hétfőtől Péntekig mindennap van órám… ( pénteken csak 1 ezért ez a nap amolyan kutatónap… tudok tanulni, készülni órákra…
A főiskola területe óriási… rengeteg füves terület és az épületekben úton útfélén székek asztalok.
Nem ciki leülni a nagy étteremben is és majszolás mellett tanulni… senki nem zavar el sehonnan…
Míg jó az idő sokan heverésznek kint a fűben… igaz most mar jön az ősz és nem olyan meleg a fold… meg akar aludni is lehet bárhol. Valaki a fűben alszik, van olyan aki a folyosón a földön… épp tegnap láttam egy srácot melyen bekesen alukálni a folyosón míg ezer ember elment mellette.
Egyetlen problémával kell majd mindennap megküzdenem, amint autó lesz a popsim alatt… hogy nagyon nehéz parkolót találni… annak talán sikerül, aki 8ra jár… én csak 8 korul tudom leadni a Zsoltit… és 9.30tol van órám… egészen 2 óráig… akkor start haza.

Barátaim egyenlőre nincsenek… mindenki tart egy bizonyos távolságot meg az osztályokban… átlagosan 1 osztályban 30an vagyunk… így kiszámolható hogy mar 120 embert biztosan ismerek látásból : ))))
Külföldiek is akadnak… nem sokan… de elegen ahhoz hogy a tanárok elnézőék legyenek….

Egyetlen tanár sem bírta kimondani hogy Magdolna így megkegyelmeztem nekik és Maggie-nek hívnak akárcsak a család.
Ennek annyira megörültek, hogy rögtön meg is jegyeztek a nevemet : ))))
Minden tanárt a keresztneven szólítunk és semmi tanár úr meg ilyenek…

Örömmel jelenthetem, hogy a csomagjaink épségben megérkeztek hiánytalanul… sőt mi több.. .most mar az előre elküldött könyvek és egyebek is megérkeztek…
Ami egyben azt is jelenti, hogy a fűszereim is megérkeztek… 1-1 kiló erős és édes paprikaporral egyetemben…
Megkezdődött tehát a főzőcske magyarosan. Mostanára mar teljesen sikerült megfőznöm a teljes közeli családot… kivéve John mert ő már Magyarországon is extra válogatós volt…
Csupán 2 hét és elérkezik az esküvői parti dátuma… 16an…
Rengeteg ember… legalább 100 es én nagy feladatba vágtam a fejszemet… 100 emberre fogok gulyáslevest főzni… illetve pár apróságot csinálni szendvicsekhez, mint például finom lilahagymás körözött és egyebek…
Jól hangzik ugye, rögtön éhes is lettel? : )))) Mert en igen.

Miután megérkeztem mindennap próbáltam választ írni a kérdésekre, hogy milyen a család és milyen az élet… de rendszerint mire eljutottam a számítógépig mar állva/ülve elaludtam…
Jelentem igyekszem jókislány lenni… időben agyba menni… és nem éjszakázni…

A család nemcsak az érkezünkkor … de azóta is kedves. Anyósom szerintem, ha lehetne simán beleegyezne, hogy örökre lakjunk a házukban… Zsolti rögtön megölelgette és belopta magát a szívébe… no én meg szeretek főzni, ami meg kifejezetten ízlik is neki… tehát meg egy privát szakácsnője is akadt.

Most mar teljes fegyverzeteben el a számítógépem otthon… nemcsak internet, de mar Microsoft Word is van rajta : )))) így akar meg is nyithatom a dolgaimat… valamint rendezgethetem a képeimet…
Most búcsúzom lassan kezdődik az orám…