bemutatkozás

Üdvözlet minden kedves látogatónak, ez a blog amerikai életünket mutatja be megérkezésünk óta. A történetek tükrözik az érdeklődési körömet és a velünk megesett kalandokat. Jó szórakozást az olvasáshoz!!
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Salt Lake City. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Salt Lake City. Összes bejegyzés megjelenítése

2008. május 11.


Városi Könyvtár


Mint bármikor korábban is Zsolti a mai napon is változatlanul tettre-kész és kalandvágyó. A legnagyobb örömére szolgál, hogy velem jöhet a belvárosi könyvtárba.
Lassan már 2 éve, hogy itt élünk, de a folyamatos programok mellett szinte nem is jutott időnk még a belváros megismerésére.
Mivel ebben a félévben a belvároshoz közeli főiskolai épületegyüttesben vettem zongoraórákat néha sikerült autóval bebarangolni a belváros egy részét.
A tavalyi év során többek is említették, hogy el kellene látogassak a belvárosi könyvtárba, mert sok olyan gyűjteményük van, ami engem esetleg érdekelhet. Ebben a félévben lehetőségem is volt kipróbálni ezt a modern könyvtárt.





On the top of the City Library



Nem csupán engem, de Zsoltit is lenyűgözi a könyvtár mérete és a gyűjtemények sokasága. A legjobbkor érkezünk ugyanis még egy rendezvénybe is belecsöppenünk. Ugyan a föld nemzetközi napját már áprilisban mindenki jól megünnepelte, néhány környezetvédő szervezet mégis úgy vélte, hogy szeretnék még további figyelemben részesíteni a Föld tisztaságának ügyét.

Amint elhaladtunk a zajos tömeg mellett, akik mindenféle sátornál álltak sorba még nem gondoltam, hogy mi is a forgatag közepében fogunk kikötni.
A szép új, magas üvegépületnek meg van az az előnye, hogy remek kilátást biztosít a városra, amiről valamilyen úton még Zsolti is értesült így amikor megérkeztünk az első kívánsága az volt, hogy a tetőre szeretne felmenni.Az idő gyönyörű volt és a tetőteraszon még válogatott szép virágágyásokra is leltünk. Mint akár bármelyik lelkes fiú Zsolti rögtön fel is mászott az ágyásokat szegélyező betonrészre majd nekem pózolva kérte, hogy lefényképezzem - ez már kevésbé jellemző a fiukra általánosságban :))
Alig sikerült kattintani a gépet máris szaladt tovább, felfedezve, hogy nem csupán lifttel elérhető a terasz hanem egy félkörívű lépcső sor is vezet fel/lefelé. 
Miközben lelkesen csattogtattam a fényképező gépemet lefelé menet megtalált minket egy ázsiai származású hölgy. Először azt hittem, hogy Zsolti ismeri őt, de csak készségesen válaszolt a hölgy kérdésére miszerint is ez az lépcső biztosan levisz egészen a zajos tömegig.
Csemetém alig várta, hogy belevethesse magát a tömeg közepébe hátha valamilyen izgalmas programot talál.
A tanárnö valahogy ugy gondolta szüksége van a társaságunkra.
Kind to Earth
A téren körbe mindenféle standoknál árusokat találtunk, nem meglepetésképpen Zsolti közölte, hogy éhes. Először is felmérést tartottam, hogy melyik bódénál milyen értékes és mégsem túl drága, ehető - urambocsá laktató ételt találom. Nos egyikük sem bizonyult valami ígéretesnek. Végül addig kérlelt Zsolti míg beadtam a derekam némi kóstolgatásra. Rendes volt egy fagylaltos ürge, mert felajánlotta megkóstolgathatunk pár ízt mielőtt választanánk.  Mindeközben a tanárnő leszakíthatatlan, folyamatosan a nyomunkba jár. Kicsit az ö helyébe léptem gondolatban és arra jutottam egyedül én nem csapódnék így oda senkihez... biztos nagyon magányos lehet. No, de mindennek meg van a maga határa. Kis készpénzemen csupán kétféle édességre jutotta... ezt úgy beszéltünk meg előtte, hogy értette nincsen igazán sok pénzem... ezek szerint neki még annyi se volt, mert folyamatosan elkéregette hol a Zsoltitól hol tőlem falatonként az édességeket. A csokinál még azt mondom rendben törjük darabokra és megosztjuk na de egy fagyinál??? Az egy dolog, hogy Zsoltival egy tölcsérből ettünk, de miből gondolta hogy neki a mi fagyinkat kell nyalogatni?? Komolyan mondom bőszen nézegettem körbe, hogy valami kandi kamerába vagyunk-e mert annyira hihetetlennek tűnt a helyzet... így utólag nem is értem, hogy mi késztetett arra, hogy elviseljem ezt a viselkedést. Zsolti persze végtelenségig barátkozó így aztán ö nem is bánta egy percig sem ha a néni nyalogatta a fagyiját pedig rászóltam magyarul, hogy jó lenne ha nem adna belőle neki... nagyon örültem neki, amikor elfogyott a kezünkből mind a csokoládé mind pedig a fagyi.
Legvégül, amikor beálltunk a sorba, hogy Zsolti is rajzolhasson egy képet amiben megígéri, hogy tisztán tartja a Földet a hölgy egyszerűen felszívódott, elpárolgott akár egy rossz álom.


Hazafelé azon gondolkoztam milyen országból és milyen szokásokkal érkezett Amerikába ez a kishölgy és vajon egy amerikai mit tett volna a helyemben.

2007. október 28.

A belvárosban



Látogatóban jártunk a Mammánál... elköltöztették őt egy vadonatúj kórházba ahol a 12. emeleten kapott egy panorámás szobát. Az új hotel olyan akár egy szálloda és a szobákban akár táncolni is lehet, amik szigorúan egyszemélyesek... jó kell értük fizetni százezreket magyar pénzre számítva... Mamma műtéte jól sikerült és azóta sokkal jobban néz ki, igyekszik némi súlyt is nyerni hiszen alig volt 40 kg amikor a kórházba került.

Útban hazafelé készítettem pár fotót a belvárosról.



2007. október 16.

Nyugati sarka a városnak...



Bármerre nézünk a völgyben mindenhol látni a hegyeket magasodni a láthatáron. Ez leginkább nyugaton nyilvánvaló. Most hogy errefelé járok iskolába minden másnap csodálhatom a tájat. Találtam egy óriási földet amerre járok, ami tele van óriási sárga tökökkel... ezeket használják Halloween-re lámpásnak ... még 2 hét van addig, de a gyerekem már most könyörög hogy csináljunk töklámpást. Gondolom az iskolában másra sincs idejük, mint emlékeztetni a gyerekeket, hogy nyúzzák a szülőt a kosztümmel és egyéb kellékekkel.
Idén Zsolti szellem akar lenni... meglátjuk mennyire fogja szeretni...
Hazafelé menet gondoltam ellövök pár képet milyen is a környék. A városok lakóövezetre és vásárlónegyedekre van osztva... tehát semmi olyasmi, hogy kisközért a következő sarkon.
A várost égtáj szerint térképezték fel és a legtöbb utca neve elmondja mennyire vagy északra vagy délre stb. A jelen képen éppen 1510 West-en ( nyugaton) várom a pirosat ami azt jelenti hogy 1510 háztömbnyire vagyok a város közepétől... északi és déli szélességben nagyon magas számok fordulhatnak elő de keleti és nyugati irányban a hegy utját állja a városterjeszkedésének.
Mi a város keleti részén lakunk 2000 East ( kelet) körül... tehát miután elérem a központi utat (State Street) még ugyanannyit kell menjek keletnek, mint amennyit megtettem nyugatról.
Az útirányban a számok segítenek... ha csökkennek a számok az égtáj mellett akkor a város közepe felé megyünk.. ha nőnek akkor ellenkező irányban.
Ezeket a képeket 9000 South ( dél) úton készítettem éppen egy autópálya felé tartottam. 5 sáv van itt jelenleg. A belső kettő az kanyarodó sáv és felvisz az autópályára. Ezek expressz utak mert sokkal gyorsabban lehet a városban egyik végéről a másikra jutni. Itt 65 mph/h (105 km/h) a sebesség határ mig a városban 35-40 mph/h (56-64 km/h).
A következő pedig csak egy kicsit morbid reklám... Blind jelentése redőny illetve jelenthet vakot is.

2007. március 14.

TAVASZI SZÜNET HURRÁ




Idegileg már nagyon megérettem rá mert az utolsó napokban mindenből vizsga volt és beadni való... most végre elengedhetem magam.
Újdonsült magyar barátnőmmel végre felfedezzük a belvárost... mert hihetetlen ugyan de akik egész életüket itt töltötték nem tudják milyen látnivalók vannak a belvárosban... kivéve a híres templomot...















Így hát elhatározzuk, hogy bejárjuk a belvárost, megmutogat nekem klassz boltokat ... sőt mi több ő még ismer esszenciális fontosságú helyeket is, mint például a német pékség ahol remek kakaós csigát és sok nyalánkságot lehet kapni... valamint egy német étterem, ahol van rántott hús és hurka meg sok német felvágott...
Ezen kívül még meglátogattunk egy szerb boltot ahol lehet Vegetát, ropit és cseresznye befőttet valamint magyar Gyulai kolbászt kapni.
És itt még nincs vége a csodáknak... holland bolt tele nyalánkságokkal... és magyar csemege uborkával, Maggi fűszerkockával és egyébkincsekkel... valamint egy orosz bolt ami a legnagyobb benyomást tette rám, miután találtunk magyar Bravo baracklevet...
Hihetetlen, de itt csak narancs levet isznak vagy pedig cukros löttyöket és nem ismerik a finom baracknektárt.
Most nem vagyok eleresztve pénzzel, de elhatároztam hogy amint megtehetem jövök és vásárolgatok mindenfélét... itteni árban nem drága 5 dollár a liter baracklé... de ha átszámolom az 1000 Ft !!!
Jó tudom le kell szokjak sürgősen az átszámolom magyar forintra gondolkodásról :)))))
Feltöltök ide pár képet a belvárosról






















A tornácos ház egy 150 évvel ezelőtt élő kormányzónak a háza aki sokat tett Utah államért.
Sajnos belülről még nem néztük meg de előbb-utóbb erre is sor kerül.

Ez a szépen karbantartott ház az egyik legrégebbi ház a városban és a város első színháza működött és működik változatlanul benne... a mellette lévő épületben van a már említett német vendéglő .










Nem tudom ki mennyire emlékszik a történetre, de amikor elkezdték vasúttal behálózni az amerikai földet... keletről és nyugatról elindultak építeni egyszerre és 1 ponton találkozott össze a kelet-nyugati építők... ez volt Salt Lake City első pályaudvara... vonatot itt már nem láthatunk de a ház emléket állít ennek a szép teljesítménynek.

Ha jól érzed magad az idő elrohan melletted... mi is végére járunk már a tavaszi szünetünknek és még maradt néznivaló bőven.

2007. február 24.

Patinás Bowling party




A képen látható cégér tábla fogadja azt aki a bowling pályát keresi, mint megtudom ez egy muzeális értékű tábla. 50 éve építették és itt ami idősebb, mint 30-40 éves és még mindig funkcionál az már kész csoda.
Az épület kívülről nem egy nagy durranás és parkoló helyben is szűkölködnek, de bent 42 kiválóan felszerelt számítógép vezérelt pályán játszhatnak a kezdők és haladók.
Amikor mentünk akkor épp egy bajnokságot játszottak a terem másik oldalán. Elméletileg vagy húsz különböző méretű golyó közül választhatjuk ki az erőnknek megfelelő súlyú golyókat, amik a fal mellett sorakoznak acél polcokon. Nagy nehezen találtam egy 9es súlyú labdát, ami náluk már gyerek méret... a lyuk ennek megfelelő volt a labdán... egy nehezebb labda engem is el vitt volna a pályára.
Meglepő módon Zsoltinak megy a legjobban a kezdetben, lába között lóbálva a labdát lassan elgurítja és sorra tarolja a bábukat... de még ezek a gyerek labdák is nehezek így Zsolti a második menetre már teljesen kifárad... ajánlgatva másoknak hogy dobjanak helyette. Milyen előzékeny :)))

2006. december 24.

Karácsonyi utca




Amint már korábban is említettem az amerikaiak szeretik díszíteni a házaikat karácsonykor. Aránylag olcsón lehet kapni lámpasorokat különböző színekben és formában valamint előre gyártott világító rénszarvast és egyéb csodákat...
Van egy utca Salt Lake Cityben ahol minden évben megelevenedik egy karácsonyi történet. Egy híres vers alapján.
A teljes utca egyetértésben kiosztja a különböző verssorokat és eszerint díszíti fel házát.

2006. november 26.

Korai erős karácsonyi hangulat


















Valahogy furcsán érzem magam. Körös-körül feldíszített házakat látok, ami csodaszép... de az én emlékeimben élénken él, hogy a karácsonyfa díszítése szorosan az ünnephez tartozik.
Az emberek nagy része már a hálaadást követő napokban feldíszíti itt a karácsonyfákat és látható helyre teszik, hogy más is lássa nekik milyen nagy és szép jutott.
Én ezt valahogy a karácsony eljelentéktelenitésének tartom.

A fények viszont nagy hatást tesznek rám, minden alkalommal amikor sötétedés után az utcán járok.
Hagyományosan feldíszítik a város szívét és a Templom teret. Itt volt először alkalmam a díszkivilágítás alapos megtekintésére... egyetlen bánatom, hogy amennyire lenyűgöző a látvány élőben... a fotók nem tudják ezt az érzést teljesen visszaadni.
Meglepően hideg lett pár nap alatt... de ennek ellenére nagy sokadalom gyűlik össze esténként a téren. Apósomtól tudom, hogy még külföldről is érkeznek sokan, hogy megnézzék ezt a látványosságot.
A hideg miatt a fiuk hamar beleunnak a tér felfedezésébe...
John ígéri látunk mi még itt világítási csodákat város szerte.. és a völgy amire lakhelyünk néz is tartogat majd meglepetéseket.

2006. szeptember 18.

Augusztusi történet




Elve megérkeztünk Utah állam fővárosába a száraz meleg, hegyes Salt Lake Citybe augusztus 1en...

Keményen azon dolgoztunk, hogy internetet tudjunk csiholni a fenti szobába ahol lakunk... az itteni számítógép tele van vírussal ezért nem tud kapcsolódni sokáig próbáltuk újra telepíteni de hiányoznak dolgaim amik csak 3 hét múlva érkeznek meg...XP-re Wi98at telepíteni... kész öngyilkosság...

Második ötlet a tengerentúli telefonalas volt... meg kitalálni miként működik a kódos olcsó telefon otthonról... hajnalban... Azért itt sem megy minden olyan olajozottan, persze minden relatív...

Egy kis élménybeszámoló tőlem:

Soha nem hittem, hogy Amerika ennyire k. messze van... meg akkor is ha a repülőgépen szórakozást nyújtott egy tvszerű szerkezet amin én választhattam ki milyen filmet szeretnek nézni... persze angolul volt...Az út az első 5 óra után egyszerűen csak végtelennek tetszett... hat meg a 24 órában... amikor meg 1 kerek órát kellett várni hogy a gép landoljon... életünk leghosszabb 1 órája...

Zsolti meglepően jól viselte az utat... csak néha unta elő magát...Az első gépen egymás mellett ültünk és beszélgettünk... a hosszabbik második úton viszont külön voltunk ültetve kicsit...ez nehezítette a dolgot... de Zsolti remekül elszórakoztatott egy olasz párocskát... úgy hogy az olaszok nem beszeltek angolul... persze Zsolti se.... meg olaszul se... megoldottak :))))

A hosszú utat követően kellett várakoznunk... amikor a fiatalúrnak sikerült összebarátkozni egy 3 éves amerikai kislánnyal és a mamájával... itt is érdekes volt a kommunikáció... mikor végre megérkeztünk Salt Lake Citybe mindenki nagyon izgatott volt... mi meg nagyon idegesek.... ugyanis kiderült Rómában elhagytak az összes bőröndünket... és nagyon remélem, hogy napokon belül megérkeznek majd... egyenlőre nincs hír róluk...

Így az első napunk főleg vásárlással telt... bevallhatom igen eredményesen... Zsolti kapott szép új ingeket, alsót, zoknit és cipőt mert a szandálját vásárlás közben egy pillanat alatt meggyilkolta szóval nagyon csinos lett... én kaptam pár felsőt, egy farmert ...
Zsolti beleszeretett egy biciklibe a boltban... kár hogy mar kinőtte a járgányt... de találtunk neki másikat... csak kellett rajta kicsit javítani, de John rögtön elvitte és 20 perc alatt meg is javítottak... Zsolti hihetetlenül boldog lett tőle...ezután rám került a sor.



Kaptam egy olyan szuper biciklit huuuuu talán meg felek is ráülni... :)))) de életem legkényelmesebb biciklije !! A bicikli miatt kellett elmenni vennie a farmert mert szoknyában nehezen megy a tekerés. Kaptunk sisakot meg mindent ami kell...
Jellemző életkép a boltbol... kerestem nadrágot és elsőre egy óriási darabot választottam mondván elég nagy lány vagyok... John első ránézésre is megmondta ebbe meg más is elfér mellettem... kiválasztott egy farmert, ami szinten elég nagynak tűnt hogy passzoljon... és meglepetés John rohangált az öltözőszoba és a polc között mert amit választott 4 mérettel nagyobb volt, mint amire szükségem van!!!!! Magyarországon vagy 4 boltba mehettem volna be hogy mindenki elmondhassa hogy nincs a méretemben... valamint a cipő osztályra tévedtem és egy hosszú polcnyi 42-es valamint 43as női cipőt találtam! Talán végre női cipőt is hordhatok a nagy lábaimon... jó érzés volt, hogy nem én vagyok a legnagyobb behemót akinek szegyen mászkálni a boltban.

Azután elmentünk hogy John beírasson a vezetői iskolába... majdnem ott tartottak... de inkább holnap megyek... Megérkezésünk napján kaptunk egy óriási tortát és rengeteg meglepetést egy ismeretlen tettestől... anyósom meg mindig keresi az elkövetőt... mindenki tagadja...
Emberes... vagy 50 szeletes... óriási diós torta... furcsa hogy a nagyon édes tortan sós fehér hab van... ma ez volt a desszert... többen is megjelentek a családi vacsorán.

Zsolti mindenkit elrabolt egy kis játék erejéig... a fiuk egész türelmesek voltak vele, ezt nagyon élvezte.Cseles a gyerek... látott egy babát a kezembe... pár heteset... rám bízták hogy dajkáljam kicsit... békésen pihent a kezemben.. Zsoltit nem érdekelte különösebben ám amikor az összes fiú kezdett elszállingózni új partnert keresett a játékra. Hozzam lepett és felszólított hogy kérjem el a másik babát is egy másik testvértől, hogy az is legyen a kezemben... az anyuka nevetve megengedte majd 2 másodperc után közölte a lánnyal, hogy jó akkor most jössz velem játszani és elrángatta a játékszoba fele... :)))) Mindig is tudtam hogy nem egy elveszett gyerek... mára megtett engem bébiszitternek...

Most elég késő van lassan hajnalodik szóval itt abba hagyom a történetet... előző nap is csak 5 órát aludtam... biztos hozzászoktam,... Holnap vezetői órára kellene menni... tiszta fejjel... szóval jó éjszakát vagy jó reggelt,... barmikor is olvassatok ezt a levelet...Ja amikor Magyarországon hajnali 5 óra van akkor nálunk előző nap este 9 óra van.,... szóval ti előttünk rohantok időben...