Amerikai kaland

Búcsú parti a mi tiszteletünkre

Nagyon jó hangulatban telt el a búcsú. milyen érdekes érzelmeket váltunk ki az emberekből, amikor közöljük, hogy távozunk.
Eddig mindenki a saját életével volt elfoglalva. Senkit nem foglalkoztatott különösebben, hogy nem láttak minket. Most pedig mindenki nyakát töri igyekezetében, hogy találkozzon velünk. No nem panaszkodom, mert titokban kicsit élvezem is a felhajtást, meg az érzést, hogy talán mégis számítok valakinek errefelé. Jól elbeszélgettünk pár olyan emberrel, akivel az elmúlt két évben nem sikerült.
Kaptunk pár ajándékot is amire nem számitottunk, egy levendulás fürdőkészlet mindenféle sóval, meg tusfürdővel meg ilyenek... illetve kaptunk egy képet John nagypapájáról aki tisztára ugy néz ki, mint apósom. Le se tagadhatná a rokonságot. Nagyon klassz a kép mert egy festményről készített kép ez, bekeretezve.
Szokás szerint a legszebb része a partinak, hogy még napoking a maradék kaját esszük a Zsoltival. Volt füszeres spagetti meg Alfredo csirke, ami sajtos fehér mártásos csirke illetve rostadásig saláta. Én azt eszem :D vigyázok az alakomra. :)) ááá dehogy, csak a különleges előírt diétám igen korlátozott.
Zsolti meg a tésztát mert én azt nem ehetem és mert Zsolti a tésztakirály :)) Após és anyós megint délen vannak igy ők nem tudnak segíteni a maradék elfogyasztásában, pedig Mamma mennyire élvezi ezeket a napokat.

Nos igen rájöttem én egy másik kihívásra a költözés miatt. Most el kell fogyasztanom mindent a hűtőből
így az elkövetkezendő hetekben lecsón fogok élni :D
mert eltettem több kilót tavaly és eddig a fagyasztóban őrizgettem nehéz időkre. Milyen mennyei szerencse hogy se a paprikára se a paradicsomra se a hagymára nem vagyok allergiás :D