bemutatkozás

Üdvözlet minden kedves látogatónak, ez a blog amerikai életünket mutatja be megérkezésünk óta. A történetek tükrözik az érdeklődési körömet és a velünk megesett kalandokat. Jó szórakozást az olvasáshoz!!
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Big Cottonwood Canyon. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Big Cottonwood Canyon. Összes bejegyzés megjelenítése

2007. augusztus 11.

Visszatérő vendégek a kanyonban



Mióta megtaláltuk ezt a tökéletes kempingterepet a kanyonban... alig 20 percre lakhelyünktől minden testvér emlegeti a finom tepsis krumplit meg kikapcsolódást.
Idén immáron másodszorra szervezünk pikniket a kanyonban.
Némiképp tanulva az előző látogatásból most is rengeteg étellel és itallal érkezünk, de már koránt sem olyan korán, mint első alkalommal.
Ezúttal az üvegtál felrobbantásától is eltudunk tekinteni így minden a legjobban alakul.
A kihívást kedvelők versengenek egy ősi játékkal. Ez pedig a lópatkó dobálás. A képen egy gyerekváltozat látható, de a sógoromnak fémből, jelentős súllyal bíró patkó voltak, fémbőröndbe csomagolva.
Amikor először felfedeztem a földből kiálló vasrudakat, nem tudtam mire vélni... de most megy figyelhettem, hogy játszanak a nagyok. :) Nem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik hiszen egyik oldalán nyitott.
Nagyon kellemes, nem túl meleg napunk volt. Egyetlen fájdalma volt a szívemnek, hogy én sajnos egyik ételt sem mertem megkóstolni, mert már 4 napja nem ment le a torkomon egyetlen falat sem... illetve ha le is ment azt gyorsan megbántam...
Valószínűleg a szervezetem is teljesen egyetértett a folyékony diétával, mert még éhes sem voltam... viszont gondolva az elkövetkezendő napokra amikor talán már ehetek elspájzoltam egy kis krumplit és pogácsát.
Reméljük az idén még egyszer sikerül összehívni a csapatot... talán pár olyan résztvevővel aki még nem tudott csatlakozni a mini piknikezéshez.

2006. szeptember 24.

Sikerült!




Pénteken délelőtt éhgyomorra elmentem írásbeli vizsgát tenni vezetési ismeretekből...
Bejelentés nélkül besétáltam a megfelelő ügyfélszolgálatra... kb. 10 percbe került mire sorra kerültem... ellenőrizték az adataimat... és 15 dollár fejében elmehettem vizsgázni... a vizsga ingyen van de a papír az ideiglenes tanulói jogosítványról 15 dollárba kerül...
Ezzel a papírral lehet gyakorolni oktatóval vagy pedig bármely felnőtt vezetővel, akinek van jogosítványa.
Most vasárnap van és éppen visszatértünk vezetésből...
Először kicsit ijesztő volt amikor kimentünk az utcára és egy autó jött velünk szembe... de aztán lassan hozzászoktam.
A kedvesem teljesen ideg volt mellettem. Még nem tanitott senkit vezetni és benne nagyobb volt a feszültség, mint bennem... Szerintem ez neki olyan volt, mint nekem a másik oldalon ülni Angliában... néha nyomatékosan javasolta hogy kanyarodj mééééééég ... :)
Fél órányi vezetés után pihenőért kiáltott... idegei nyugtatására.
Kellő folyadék vásárlása után expedícióra indultunk... a hegy felé... egy kanyargós úton a közeli kisebb kanyonba.
A fák meglepően ellenálltak eddig az ősz érintésének. Elhatároztuk, hogy jövő héten vagy még később elmegyünk a nagyobbik kanyonba meglesni az ősz színeit.


Természetesen a kanyonban nem én vezettem. Az út keskeny és néhol csak pár méter választ el a szikláktól és a kanyonban folyó vízgyűjtő folyótól.
Gyönyörű szikrázó napsütés volt és meglepően sok hó maradt a múltheti hóesés után. Ilyet is ritkán látnak az emberek errefelé... még zöldek a lombok de már hó takarja a tájat.
Hazafelé a kanyont elhagyva megint enyém volt a kormány. Most már egy hajszálnyival gyakorlottabbnak éreztem magam, de persze még változatlanul én vagyok az autósok réme. :)
Rövid útszakaszon már egészem 45 mérföld per órával száguldottam és nem is éreztem... az első percekben alig mentem 10-el és bőven elég volt.
Épségben hazaértünk és kínai vacsorával jutalmaztak bennünket.
Anyósom reményteljesen hallgatta, hogy jól teljesítettem az úton... így nemsokára talán már én vezethetek helyette... illetve lassan egyedül is nekivághatok az iskolába menni.
A rövidebb és gyorsabb út a freeway-en vezet, ami egy fajta autópálya városi használatra... és ott igen csak gyorsan kell menni és vannak merész emberek... így oda még nem mernek kiengedni engem egyedül... nem is bánom... 2 órányi vezetés után.
Jövő héten szerda magasságában az oktatóval is megyünk... először megfigyelés 3 alkalommal... majd pedig irány a vezetés.
Ami a legjobban izgat, mert valószínű a legnehezebb az a parkolás... de lesz még időm gyakorolni.
Most, hogy már meséltem szaladok matekozni... pár nap és megint vizsga...
Vigyázzatok magatokra az úton és gyalog is.