Nagy készülődés az anatómia záróvizsgára


Mint ahogy eddig korábban is a tanulmányaim nagyon elvonnak a blog-készítés örömeitől. Jelen pillanatban az anatómiával és az élettannal kelek és fekszem. A két könyv körülbelül 2200 oldal és elég tömör a nyelvezete. Szerencsére engem nagyon érdekel mindkét tantárgy így a vizsga stresszen kívül élvezem a félévet.
Tudom egy kicsit morbidnak hangzik, de a legjobban az anatómia laborokat szeretem. Nagyon jó tanárunk van, aki maga is doktor és nagy gyakorlata van az oktatásban. Mindig szóversikéket talál ki az összefüggő latin nevekre. Például a lábfej hátsó részében 2 izom fedi egymást az egyik a Teddy aki fekszik a Mary-n erről biztos eszünkbe jut hogy az egyik T-vel a másik pedig M-el kezdődik. :)
A másik számomra nagyon érdekes része a labornak, hogy preparátumokon megvizsgálhatjuk a valós izom és vázrendszert valamint az ereket.
Nagyon sajnálom viszont, hogy csupán 1 szemesztert töltünk az anatómiával... hiszen ezt a tudást nem csak a vizsga túlélésére tanuljuk, hanem a szakmához is.

Nem készülünk nagyon a vizsgákra :) Csak minden négyzetmillire jegyzetelünk.

( Mellesleg ezek nem az én jegyzeteim de lenyűgözőnek találtam őket. :) )

Vámpírkurzus -- a vérvétel tudománya

Nővérként tudom ez egy komoly probléma, de egyenlőre kissé tartok attól, hogy tűket döfködjek az emberekbe vérvétel vagy egyéb okból... persze tudom, hogy ez csak a javukat szolgálja... de amennyit engem böktek a rossz vénáimmal... átérzem a problémát.
Így elhatároztam, hogy a 2 szórakoztató hölgynél elvégzek egy vámpírkurzust. :))))
Nem nehéz... 6 órát végig ülünk anatómia és egyéb szépségek és aztán gyakorolunk bábukon... majd egymáson... jól hangzik nem?
Végül kiderült mindenkinek csak 1 embert kellett sikeresen megcsapolnia és ez volt a vizsga... utána megkaptuk a bizonyítványt róla.
Így elméletileg már én is jogosult vagyok döfködni... :)))))

Woodland

8 hónap és máris elszoktam a folyamatos rohangálástól és munkától...
Az első gyakorlati napomat egy közeli idősek otthonába töltöttem... és a legárasztóbb az volt, hogy nem csináltunk semmit... majdnem 4 órán keresztül csak tébláboltam... ez az őrületbe kergetett...
Persze ez nagyban függött az ügyeletes nővér hozzáállásától. Szerencsétlenségemre kifogtam egy unott nővért, aki a szünetben látványosan állást keresett a helyi lapokban. Nem úgy nézett ki mintha nagyon dolgozni akarna, nővérhívó jelekre szépen komótosan válaszolt, ha éppen elérhető volt. Többször csak szó-nélkül eltűnt otthagyva engem egyedül az összes bentlakóval.
Ez vacsorakor kicsit változott akkor legalább volt mit tenni, onnantól kezdve nem volt megállás, de én inkább rohanok, mint meg esz az unalom.
A vacsorához való készülődés nagyon tanulságos volt, behelyeztek mindenkit egy tolószékbe - ki mennyire tudott ülni és összegyűjtötték őket egy felügyelet nélküli teremben, ahol az egyik falon TV volt. Valakit még annyira se méltattak, hogy a TV felé fordítsák. Szerencsére pár rokon is megjelent a színen, akik legalább beszéltek pár emberhez. Persze ez a magyar valóságban nem annyira megdöbbentő, de erre itt nem számítottam.
Meg is lett az eredménye a napnak este 9 után mikor hazaértem ... nem kellett altatni.