bemutatkozás

Üdvözlet minden kedves látogatónak, ez a blog amerikai életünket mutatja be megérkezésünk óta. A történetek tükrözik az érdeklődési körömet és a velünk megesett kalandokat. Jó szórakozást az olvasáshoz!!

2008. május 9.

Mimi az új barát

Nagyon érdekes, hogy amikor a legkevésbé számítunk rá értékes emberek jelennek meg az életünkben. A legújabb ismerősömet, annak köszönhetem hogy hosszú, göndör és talán még valamennyire vöröses színű a hajam és a zongoratanárom hasonló vörös göndör tincsekkel rendelkezik, valamint kissé az alkatunk is megegyezik :) Szóval leszólított engem a hölgy, akiröl kiderült, hogy egy nagyon aranyos belga lány és jól kibeszéltük a zongoratanárt, persze csakis pozitívan. Pár napon belül megint összefutottunk az iskola előterében és legnagyobb csodálkozásomra olyanok voltunk, mint régi jó barátok. Meg is hivott a lakásába, hogy jobban megismerhessük egymást.
Tegnap elküldte a címét és ma nagy boldogan készülődtem, hogy meglátogatom... erre nem összeomlott az outlookom grrrr@##!!!!, 3 hónapnyi levelezésemnek annyi... próbáltam megmenteni de ingyen csak 2-3 mintalevelet mentett meg nekem és egyik sem az utolsó leveleim egyike volt.
Legnagyobb szerencsémre tudta a telefonszámomat és irt nekem pár órával a megbeszélt találkozó elött. Szóval minden jó ha a vége jó - kivéve, hogy más értékes levelek is odavesztek...
Nagyon szókimondó a hölgy, legalább egy évtizeddel idősebb nálam és cseppet sem bánja, hogy még csak most dolgozik a diplomáján. Végre egy normális ember :D és ráadásul ö is európai így az egy újabb láthatatlan szál, ami jobban összeköt minket... sok mindenre hasonlóan reagálunk néhány mai amerikai diák viselkedésével kapcsolatban :)
Na őt nem kell félteni, mindenről meg van a véleménye és olyan érzésem van, mintha egy született forradalmár lenne :D mindenért keményen megharcolt, ami fontos neki.
Egy nagyon kellemes kis házban bérel egy szintet és jelenleg még a ház tulajdonosa sem zargatja - mert az élettársához költözött. Összefutunk viszont a másik bérlővel, aki az emeletet bérli... és nagyon nevetnem kell.... Zsolti úgy bámul rá, hogy többször el kell mondjam nem illik így nézni valakire. Az oka? A lelkecském ugyan nadrágot hord (feszes,csillogósat), de rengeteg festék és fülbevaló is társul az összképhez. Zsolti bámulás helyett a mutogatást választja. Kérdezget, de anyu miért van a bácsinak fülbevalója? Na ezt hogy magyarázod meg egy 7 évesnek? :D

Meséltem neki, hogy milyen jó boltot találtam, ahol közel féláron tudtam venni egy kisebb digitális zongorát, ami hangzásban megegyezik a zongorával, de hordozható. Őt is nagyon belelkesítettem a hírrel, olyannyira hogy rögtön elment és vásárolt egyet majd pedig a lakás legforgalmasabb részébe állította fel.
Mindketten lelkesen vágunk bele a zongorázás világába, meg látjuk ki meddig jut el :))
Kíváncsian várom, hogy merre fejlődik a barátságunk a jövőben.

Nincsenek megjegyzések: