Bryce Canyon

Nem sok hely van a világon, ahol a természet erői ilyen drámai képet eredményeznek... a Zion Nemzeti Park közelében, a Bryce Canyon-ban jártunk. Az éles ellentét a száraz sivatagi alakzatok és a fenyövel sürün boritott fensikk felséges látványt nyujt. Ha lehet ilyet állitanom ez a kanyon még nagyobb hatással van rám, mint a Grand Canyon ( ami természetesen világhirü és talán alig akad olyan ember aki nem hallott volna még róla). A sziklaalakzatok félelmetesen érdekesek és a szinhatások még inkább sokkolóak.

A két park amúgy dél-Utahban kb. 85 mérföldre van egymástól ( másfél óra) egymástól.  Véleményem szerint ez az egyik legkülönlegesebb 'Vad-Nyugati' táj.

A Zion Park és Bryce Canyon a hatalmas Colorado-fennsíkon található hasonlóan a Grand Canyonhoz. A nemzeti parkokhoz vezető úton áthaladunk a mesterségesen duzzasztott Powell tavon.
Az egyik érdekessége - és egyben elszomorító valósága is - hogy a víz megnövelésével számos műemléket vesztettek el teljesen vagy csak részben. Néhány igen régi falfestmény még látszik a víz felett, ha valaki kenuba vagy csónakba ül és körbehajózza a tavat.



A Colorado-fennsíkot a földalatti erők kéreget megemelték így felfedve a sok rétegű sziklákat. Több millió év, az erózió és az időjárás faragta a látványos sziklaalakzatokat, a színét pedig a vasban gazdag kéregből kapta ami a vörös, narancs, rózsaszín és barna színeiben pompázik.




A csodálatos természeti örökség mellett ez szintén egy kellemes kiránduló hely és gazdag állatvilággal is rendelkezik. 








Ahogy egyre közeledünk a Zion nemzeti parkhoz a sziklák alakzata és színe is változik.




A szépséges táj elhagyása után még egy közel 5 órás út várt ránk, hogy hazaérkezzünk Salt Lake Citybe.

Megszületett Leroy fia, St George látogatás

Nagy bátorságról tanúskodik legújabb sógornőm története... vagyis persze inkább részben pénzügyi döntésről és családi hagyományról... Fiatalon és merészen, az első gyermekét várva elhatározta, hogy otthon szeretne szülni és még ennél is tovább ment ... meg is valósította ezt a tervet.
Pár órán belül a bába segítségével meg is született Enos majd édes álomba zuhant. Pár órával születése után elsőként volt alkalmunk látni a csemetét, aki abszolút nem tűnt frissen született babának. Nagyon angyali volt. A nagyszülők nagyon boldogok voltak hogy mielőtt elutaznak még meglátogathatták az újszülöttet. Amúgy útban voltunk egy hasonlóan izgalmas dolog felé. Anyósomék a hetekben keményen dolgoztak, hogy minden szükséges tárgyat beszerezzenek az új déli nyaralójukhoz...
Amennyire izgatott volt Zsolti is 1 órás út után már kezdte kérdezgetni, hogy mikor érünk már oda ( a fővárosból kb 4-4.5 órás út szükséges a nyaraló eléréséhez.
Mammának kicsit rossz volt a lelkiismerete, mert most hogy megvették a nyaralót minden percüket vásárlással töltötték, hogy minden tökéletes legyen. Ez talán kicsit túl sok is volt nekik a rohangálásból és már alig várták, hogy leérjenek és élvezzék a gyümölcsét egy közel 20 éves álom megvalósulásának. Úgy tűnt viszont, hogy a megérkezést követően ugyanúgy szaladgáltunk velük akárcsak korábban. Utah déli részében Saint George-ban rengeteg téli otthont találunk, mert itt a tél is nagyon kellemes és havat alig látnak az itt lakók. Ez az oka, hogy számos nyugdíjas választja Saint George-ot téli vagy akár egész évi otthonaként.
Miközben az ősök válogattak addig mi felfedeztünk érdekes dolgokat a boltokban. Itt egy vicces példa amit a St George Walmartban találtam. Egy fogyókúrás kanál. Ha ezzel eszel tuti, hogy lefogysz :)

A sűrű program végére még egy újabb orvoslátogatást is beiktattunk. Két hónappal ezelőtt ugyanezen a helyen tudtam meg, hogy mi a probléma ami hónapok óta bántott. Azóta sokkal jobban vagyok mióta betartom a listát- január 13dik bejegyzés - és szedem a cseppeket.
Az utolsó képen a nyaralóházak csoportját láthatjuk, ez a kilátás az alagsori szinten a hátsó fronton. Több különböző nagyságú és felépítésű nyaralóház közül választhattak Mammáék és végül egy nagyobb utcára néző mellett döntöttek. A felső szinten egy konyha, nappali és 2 szoba, 2 fürdőszoba és egy hosszú erkély található, az alsó szinten egy nagy közösségi nappali és egy kisebb hálószoba valamint fürdőszoba van és rengeteg ablak és egy dupla-ajtó ami a hátsó "kert"re nyílik.

Koncert Haydn, Bartók és Copland darabokkal

Örömmel kerestem a lehetőséget a kötelező koncert látogatásra hiszen még nem volt alkalmam ilyen jellegű programra mióta Salt Lake Citybe költöztem. Még nagyobb volt az örömöm amikor találtam egy koncertet ahol Bartókot is játszanak.
A karmester, Joel Rosenberg 15 éve vezeti a Sandy szinfonikus zenekart, de még nem volt alkalma Bartók zenéjét előadni igy ez másoknak is különleges alkalom.
Haydn darabja a 101. szimfónia más néven "Az óra" volt a bevezető mű és remek hangulatot teremtett.
Bartóktól elhangzott Concerto zenekarra első, második és negyedik tételét. A művet 1943ban írta Bartók mindössze másfél hónap alatt miután felépült egy hosszabb betegségből, Amerikában. Ez volt az utolsó darabja amit befejezett 1945ben bekövetkezett halála előtt.
A záró darab egy remek akár partiba is beillő zenemű volt Aaron Coplandtól "El Salon Mexico".
Lenyűgöző gyorsasággal és vitalitással játszották ezt a vidám finálét a zenekar tagjai.
Mind a Bartók mind pedig a Copland darab nagy kihívást jelenthetett a zenészeknek, de remekül helyt álltak.

A belvárosban

Látogatóban jártunk a Mammánál... elköltöztették őt egy vadonatúj kórházba ahol a 12. emeleten kapott egy panorámás szobát. Az új hotel olyan akár egy szálloda és a szobákban akár táncolni is lehet, amik szigorúan egyszemélyesek... jó kell értük fizetni százezreket magyar pénzre számítva... Mamma műtéte jól sikerült és azóta sokkal jobban néz ki, igyekszik némi súlyt is nyerni hiszen alig volt 40 kg amikor a kórházba került.

Útban hazafelé készítettem pár fotót a belvárosról.

Házunk tája....

Még mindig rabul ejt a sok fa szépsége körülöttem. Őszi humanitárius cselekedetem, hogy segítek egy barátomnak, aki kertész munkákkal igyekszik kiegészíteni az öregségi járadékát. Persze nem ez a humanitárius benne, hanem az, hogy egy idős úr háza körül segítünk. Szegény mindkét lábát elvesztette a cukorbetegség miatt... és már nem sok jót jósolnak neki... de ki tudja... a jókedve és cinikus hangvétele talán segít neki még tovább élni... szóval a lehulló szép sárga levelek szépek... azoknak akiknek nem kell dolgozniuk vele.. :)))
Nekem most kell... de még így is szépnek találom őket. A kertje mögött egy kedves kis patak csobog ezzel adva kerítést a szomszédbirtoktól. Képzelem, ha mi élhetnénk ilyen regényes helyen a gyerekek imádnának a patakparton játszani ott.
Persze panaszra így sincs okuk hiszen nézz körül milyen tájon is élünk... a házunk bejáratánál egy középiskola van, futballpályával így semmi nem zavarja a kilátásunkat a helyekre... valamint a ház a hegy szélén áll, egy völgy mellett... mindennap más fényben pompázó, de mindig lélegzetelállító kilátással. Azért kaptam le a hegyek a parkolón túl, mert tetszett a fény-árnyék játék ahogy a felhő átvonult a hegyen árnyékot dobva a hegy lankáira.
A következő képen látszik, hogy milyen őszi táj borul a lábaim elé amikor kinézek a konyhaablakon vagy kimegyek az erkélyre. Ősszel a völgyre, ha eső hull, az a hegyekben hó formájában esik... így egyre havasabb és havasabb lesz a táj...
Az utolsó kép pedig a délnyugati kilátás az erkélyről... a kép közepén látható tölcsérszerű alakzat pedig nem egy hurrikán... csupán az eső felhő közelit nagy sebességgel...

Nyugati sarka a városnak...

Bármerre nézünk a völgyben mindenhol látni a hegyeket magasodni a láthatáron. Ez leginkább nyugaton nyilvánvaló. Most hogy errefelé járok iskolába minden másnap csodálhatom a tájat. Találtam egy óriási földet amerre járok, ami tele van óriási sárga tökökkel... ezeket használják Halloween-re lámpásnak ... még 2 hét van addig, de a gyerekem már most könyörög hogy csináljunk töklámpást. Gondolom az iskolában másra sincs idejük, mint emlékeztetni a gyerekeket, hogy nyúzzák a szülőt a kosztümmel és egyéb kellékekkel.
Idén Zsolti szellem akar lenni... meglátjuk mennyire fogja szeretni...
Hazafelé menet gondoltam ellövök pár képet milyen is a környék. A városok lakóövezetre és vásárlónegyedekre van osztva... tehát semmi olyasmi, hogy kisközért a következő sarkon.
A várost égtáj szerint térképezték fel és a legtöbb utca neve elmondja mennyire vagy északra vagy délre stb. A jelen képen éppen 1510 West-en ( nyugaton) várom a pirosat ami azt jelenti hogy 1510 háztömbnyire vagyok a város közepétől... északi és déli szélességben nagyon magas számok fordulhatnak elő de keleti és nyugati irányban a hegy utját állja a városterjeszkedésének.
Mi a város keleti részén lakunk 2000 East ( kelet) körül... tehát miután elérem a központi utat (State Street) még ugyanannyit kell menjek keletnek, mint amennyit megtettem nyugatról.
Az útirányban a számok segítenek... ha csökkennek a számok az égtáj mellett akkor a város közepe felé megyünk.. ha nőnek akkor ellenkező irányban.
Ezeket a képeket 9000 South ( dél) úton készítettem éppen egy autópálya felé tartottam. 5 sáv van itt jelenleg. A belső kettő az kanyarodó sáv és felvisz az autópályára. Ezek expressz utak mert sokkal gyorsabban lehet a városban egyik végéről a másikra jutni. Itt 65 mph/h (105 km/h) a sebesség határ mig a városban 35-40 mph/h (56-64 km/h).
A következő pedig csak egy kicsit morbid reklám... Blind jelentése redőny illetve jelenthet vakot is.

Államünnep

Ebben a hónapban elkényeztetnek minket a Naylorok... 3 nappal a születésnap után Utah állam ünnepe van és ebből az alkalomból egy nagy reggeli party-ra kapunk meghívást. A vendégek is hozzájárulnak kérés alapján a bőséghez, mi 16 kg szőlőt hoztunk a partira.
Minden házilag készül még a mosolygós zsemlék is. Akármennyire is vonzóak az édességek túl édesek nekem, több marad az éhes gyerekszájnak.
El sem tudom képzelni hány tojás kell ahhoz hogy egy ilyen szép családi tömeget jóllakass, de a segítők megtettek mindent hogy senki ne maradjon éhen.
Személyes kedvencem a boglyasra sütött főtt krumplit és a sok narancslé volt. A legtöbben a palacsintára startoltak rá... ehhez teflon grillsütőt használnak... ilyet is kaptunk nászajándékba közel 1 éve... hasznos találmány és biztos nem marad kihasználatlanul. A képen a hölgy folyamatosan süti a palacsintákat és a mellette lévő óriási teflon lábas korábban csurig tele volt amerikai palacsintával ami sokkal vaskosabb tésztájú, mint a magyar.
Pár órás illedelmes csevegés után John úgy döntött eleget buliztunk, éhesek már nem voltunk így indulásra készek voltunk.
Városszerte sok szórakoztató program volt az állam ünneppel kapcsolatosan, hogyan érkeztek be a zarándokok és hogyan alapították meg Utah államot.
A nap fénypontja ismét a tűzijáték volt amit kivételesen otthonról nézhettünk mert pár utcányira lőtték fel tőlünk.... hiányolom ugyan az aug20i tűzijátékot a Duna felett, de most legalább 20 nap különbséggel 2 tűzijátékon is voltam.

Bányalátogatás

A kölykök legnagyobb örömére végre eljutunk a nyugati végek bányájába...
A Kennecott bánya a világ legnagyobb ember által ásott bányája. majdnem 1 mérföld mélysége van ami azt jelenti hogy a Sears Tower a világ jelenlegi legmagasabb épülete a bánya mélységének alig feléig érne... a szemmel ez nem is fogható fel... hiába készítettünk róla fényképet... minden egyes gyűrű a bányánál több métert jelent... és rengeteg gyűrű van.
Több mint 6 billió tonna anyagot hurcoltak el innen az évek folyamán... a bánya 1906 óta üzemel...
Millió tonna rezet, milliónyi ezüstöt, aranyat és molybdéniumot bányásztak már innen.
Naponta 450 ezer tonna anyagot mozgatnak ki ... és ebből csak 1/3 értékesebb ér, 2/3a szemétnek számító kő.
Egy tonnányi kell réz érből 5 kiló tiszta réz előállításához... tiszta megéri mi?
Az arányokat mutatja, hogy a buldózer gépek amik lent dolgoznak a képen látható kerekekkel működnek és ez még csak az alja a kocsinak... innen fentről kis matchboxoknak tűnnek de valójában 1 emelet magasak legalább.
Zsolti rögtön megragadta az alkalmat hogy kipróbáljon egy bányászati szállító kisvonatot...















A bánya mellett egy nagyon informatív múzeum található sok kipróbálható tárggyal ami a gyerekeket is leköti.
Ami meg engem kötött le egy jó darabig.. rengeteg minta példánya az ásványoknak... és aztán az ajándékboltban lehetett csemegézni temérdeknyi marokkő, mágneses kő, nyakláncok, réztárgyak és más emléktárgyak között.
A fiatalok versenyben voltak ki mit fog hazavinni a boltból...

Grand Canyont akarok!!!

Sokkal hamarabb végezek a fiuk a munkával mint gondoltuk... vasárnapra már a visszautat tervezzük... eredetileg megint éjszaka akartak utazni, de én nem hagytam... hát micsoda kínzás ez, hogy elviselek 13 óra autóutat és cserébe még annyit sem kapok, hogy láthassam a Grand Canyont!! Igenis utazzunk nappal és hadd fényképezhessek kedvemre.
Jöttem, szóltam, győztem
Íme néhány kép a hazafelé útról










Hazafelé kiderült, hogy odafele menet egy teljes Nemzeti park miatt tévedtünk el az úton... most viszont mivel az út keresztül vezetett a parkon némi pénz fejében kocsival keresztül gurulhattunk ezen a lenyűgöző tájon ami felért egy második Grand Canyonnal...



Azt hiszem 6-7 órás út ide vagy oda ... ezekre a helyekre még vissza kell jönni... kora estefelé megérkeztünk még naplemente előtt és ugyan a sofőrök fáradtak voltak én egy cseppet sem bántam, hogy nappal utaztunk.

Végre láttam Salt Lake City névadóját... gyönyörű

Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a bánya ahova indultunk nincs nyitva... így elmehettünk egy helyre ahová érkezésem óta vágytam ... a Nagy Sós tóhoz.
Régi elhagyatottnak tűnő úton mentünk legalább 10 percet miután lekanyarodtunk a tavat jelző táblánál...
Kezdtem kicsit csalódott lenni hol van már az a nagy tó.,..
És amikor kicsit közelebb értünk ez a látvány fogadott minket egy keskeny földút ami egy szigetre vezetett mindkét oldalán a tóval.
A láthatár egybeolvadt a tóval és az volt az érzésem hogy még hosszú kilométereken keresztül nincs semmi csak a végtelen sekély sós tó.
Amennyire kellemes most az idő, szépen előbújó napsütéssel olyan kellemetlen ez a környék nyáron amikor az áporodott, kissé rothadó vízben szúnyoglárvák tanyáznak...
Mikor megközelítjük a tavat, ami éppen kissé kiszáradt, észlelhetően a tó ágyában sétálunk mire elérjük a vizet... amibe nem igazán kívánkoznék bele, de a víz nagy tömegében lenyűgözően néz ki.
Nem is a fiam lenne, ha nem indulna neki az első pillanatban, hogy ő most pancsolni fog a vízben... azért közeledve a szag őt is elriasztja kissé.
















Itt a legjobb élete a sirályoknak van. Mindenki eteti őket így cseppet sem félnek az emberektől... majdnem a kezekből kapják ki a kenyeret és egyéb jó falatokat.

A sziget középpontján egy domb tetőn található a múzeum ami bemutatja az élővilágot és a tó életét. Egyetlen élőlény képes elviselni ezt a kivételesen sós vizet... egy apró rákfajta.
Azért a tó bizonyos részén ahol talán nem olyan sekély tiltó tábla figyelmezteti a nagyérdeműt, hogy a tóban tilos a lubickolás... el sem tudom képzelni ki lehet olyan elkeseredett hogy ebben a vízben fürödne. :))))
Mindenesetre a látvány számomra felejthetetlen volt... a tó túl oldalán lévő hegyek pereméren lakunk mi... jó pár kilométerre innen...

TAVASZI SZÜNET HURRÁ

Idegileg már nagyon megérettem rá mert az utolsó napokban mindenből vizsga volt és beadni való... most végre elengedhetem magam.
Újdonsült magyar barátnőmmel végre felfedezzük a belvárost... mert hihetetlen ugyan de akik egész életüket itt töltötték nem tudják milyen látnivalók vannak a belvárosban... kivéve a híres templomot...















Így hát elhatározzuk, hogy bejárjuk a belvárost, megmutogat nekem klassz boltokat ... sőt mi több ő még ismer esszenciális fontosságú helyeket is, mint például a német pékség ahol remek kakaós csigát és sok nyalánkságot lehet kapni... valamint egy német étterem, ahol van rántott hús és hurka meg sok német felvágott...
Ezen kívül még meglátogattunk egy szerb boltot ahol lehet Vegetát, ropit és cseresznye befőttet valamint magyar Gyulai kolbászt kapni.
És itt még nincs vége a csodáknak... holland bolt tele nyalánkságokkal... és magyar csemege uborkával, Maggi fűszerkockával és egyébkincsekkel... valamint egy orosz bolt ami a legnagyobb benyomást tette rám, miután találtunk magyar Bravo baracklevet...
Hihetetlen, de itt csak narancs levet isznak vagy pedig cukros löttyöket és nem ismerik a finom baracknektárt.
Most nem vagyok eleresztve pénzzel, de elhatároztam hogy amint megtehetem jövök és vásárolgatok mindenfélét... itteni árban nem drága 5 dollár a liter baracklé... de ha átszámolom az 1000 Ft !!!
Jó tudom le kell szokjak sürgősen az átszámolom magyar forintra gondolkodásról :)))))
Feltöltök ide pár képet a belvárosról






















A tornácos ház egy 150 évvel ezelőtt élő kormányzónak a háza aki sokat tett Utah államért.
Sajnos belülről még nem néztük meg de előbb-utóbb erre is sor kerül.

Ez a szépen karbantartott ház az egyik legrégebbi ház a városban és a város első színháza működött és működik változatlanul benne... a mellette lévő épületben van a már említett német vendéglő .










Nem tudom ki mennyire emlékszik a történetre, de amikor elkezdték vasúttal behálózni az amerikai földet... keletről és nyugatról elindultak építeni egyszerre és 1 ponton találkozott össze a kelet-nyugati építők... ez volt Salt Lake City első pályaudvara... vonatot itt már nem láthatunk de a ház emléket állít ennek a szép teljesítménynek.

Ha jól érzed magad az idő elrohan melletted... mi is végére járunk már a tavaszi szünetünknek és még maradt néznivaló bőven.