Búcsú főzés
Érdekes, hogy mióta közzétettük a költözésünket többen is keresik a társaságomat és azt mondogatják, hogy nem is értik miért nem jöttünk össze korábban többet. Ez mennyire jellemző emberi tulajdonság, csak akkor cselekednének amikor már késő.
Ma a legcsípősebb nyelvű sógornőmnél voltam rokonságba, mert megígértette velem, hogy mielőtt elköltözünk még eljövök hozzá és főzök neki valami finomat, hadd leshesse el tőlem a receptet. Úgy döntöttem, hogy az egyik legkedveltebb fogást készítem, a borsos csirkét, ami tulajdonképpen a borsos tokányból fejlődött ki, de mivel mi nem igazán eszünk sertéshúst így maradt a csirke, még pedig jó tejfölös-szósszal és nokedli helyett csak frissen főtt szarvacskával.
Az összes fiú (4 fiú plusz apuka) boldogan falta a fogást, a sógornőm mint mindig most is fogyókúrázott - nem is értem miért akarta, hogy főzzek akkor... persze akármennyire is próbálta, nem tudott ellenállni a finom illatoknak igy végül ö is evett egy kisebb tányérnyit.Be kell vallanom azért hízelgett az erőfeszítés, amivel többen is keresték a társaságomat... ez persze arra a felismerésre is késztetett, hogy a messzi Arizonában nem lesz senki, aki keresse a társaságomat és ettől még inkább elment a kedvem a költözéstől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése