Dupla biztonsági öv

Ma nagyot nevettünk Zsoltival. Mióta rendszeresen utazunk kocsival, indulás előtt mindig megkérdezzük a Zsoltit, hogy bekötötte-e magát és ö mint jó fiú már kérdésünk előtt kötelesség tudóan beköti magát.
Ma meglepetés ért, amikor hátra tekintettem. Annyira nevettem az ötleten, hogy meg kellett örökítsem.
Azt mondta a drágám, hogy nagyon biztonságos akart lenni, de hogy ez honnan jutott eszébe??? :)))

Városi Könyvtár


Mint bármikor korábban is Zsolti a mai napon is változatlanul tettre-kész és kalandvágyó. A legnagyobb örömére szolgál, hogy velem jöhet a belvárosi könyvtárba.
Lassan már 2 éve, hogy itt élünk, de a folyamatos programok mellett szinte nem is jutott időnk még a belváros megismerésére.
Mivel ebben a félévben a belvároshoz közeli főiskolai épületegyüttesben vettem zongoraórákat néha sikerült autóval bebarangolni a belváros egy részét.
A tavalyi év során többek is említették, hogy el kellene látogassak a belvárosi könyvtárba, mert sok olyan gyűjteményük van, ami engem esetleg érdekelhet. Ebben a félévben lehetőségem is volt kipróbálni ezt a modern könyvtárt.









Nem csupán engem, de Zsoltit is lenyűgözi a könyvtár mérete és a gyűjtemények sokasága. A legjobbkor érkezünk ugyanis még egy rendezvénybe is belecsöppenünk. Ugyan a föld nemzetközi napját már áprilisban mindenki jól megünnepelte, néhány környezetvédő szervezet mégis úgy vélte, hogy szeretnék még további figyelemben részesíteni a Föld tisztaságának ügyét.

Amint elhaladtunk a zajos tömeg mellett, akik mindenféle sátornál álltak sorba még nem gondoltam, hogy mi is a forgatag közepében fogunk kikötni.
A szép új, magas üvegépületnek meg van az az előnye, hogy remek kilátást biztosít a városra, amiről valamilyen úton még Zsolti is értesült így amikor megérkeztünk az első kívánsága az volt, hogy a tetőre szeretne felmenni.Az idő gyönyörű volt és a tetőteraszon még válogatott szép virágágyásokra is leltünk. Mint akár bármelyik lelkes fiú Zsolti rögtön fel is mászott az ágyásokat szegélyező betonrészre majd nekem pózolva kérte, hogy lefényképezzem - ez már kevésbé jellemző a fiukra általánosságban :))
Alig sikerült kattintani a gépet máris szaladt tovább, felfedezve, hogy nem csupán lifttel elérhető a terasz hanem egy félkörívű lépcső sor is vezet fel/lefelé. 
Miközben lelkesen csattogtattam a fényképező gépemet lefelé menet megtalált minket egy ázsiai származású hölgy. Először azt hittem, hogy Zsolti ismeri őt, de csak készségesen válaszolt a hölgy kérdésére miszerint is ez az lépcső biztosan levisz egészen a zajos tömegig.
Csemetém alig várta, hogy belevethesse magát a tömeg közepébe hátha valamilyen izgalmas programot talál.
A tanárnö valahogy ugy gondolta szüksége van a társaságunkra.

A téren körbe mindenféle standoknál árusokat találtunk, nem meglepetésképpen Zsolti közölte, hogy éhes. Először is felmérést tartottam, hogy melyik bódénál milyen értékes és mégsem túl drága, ehető - urambocsá laktató ételt találom. Nos egyikük sem bizonyult valami ígéretesnek. Végül addig kérlelt Zsolti míg beadtam a derekam némi kóstolgatásra. Rendes volt egy fagylaltos ürge, mert felajánlotta megkóstolgathatunk pár ízt mielőtt választanánk.  Mindeközben a tanárnő leszakíthatatlan, folyamatosan a nyomunkba jár. Kicsit az ö helyébe léptem gondolatban és arra jutottam egyedül én nem csapódnék így oda senkihez... biztos nagyon magányos lehet. No, de mindennek meg van a maga határa. Kis készpénzemen csupán kétféle édességre jutotta... ezt úgy beszéltünk meg előtte, hogy értette nincsen igazán sok pénzem... ezek szerint neki még annyi se volt, mert folyamatosan elkéregette hol a Zsoltitól hol tőlem falatonként az édességeket. A csokinál még azt mondom rendben törjük darabokra és megosztjuk na de egy fagyinál??? Az egy dolog, hogy Zsoltival egy tölcsérből ettünk, de miből gondolta hogy neki a mi fagyinkat kell nyalogatni?? Komolyan mondom bőszen nézegettem körbe, hogy valami kandi kamerába vagyunk-e mert annyira hihetetlennek tűnt a helyzet... így utólag nem is értem, hogy mi késztetett arra, hogy elviseljem ezt a viselkedést. Zsolti persze végtelenségig barátkozó így aztán ö nem is bánta egy percig sem ha a néni nyalogatta a fagyiját pedig rászóltam magyarul, hogy jó lenne ha nem adna belőle neki... nagyon örültem neki, amikor elfogyott a kezünkből mind a csokoládé mind pedig a fagyi.
Legvégül, amikor beálltunk a sorba, hogy Zsolti is rajzolhasson egy képet amiben megígéri, hogy tisztán tartja a Földet a hölgy egyszerűen felszívódott, elpárolgott akár egy rossz álom.


Hazafelé azon gondolkoztam milyen országból és milyen szokásokkal érkezett Amerikába ez a kishölgy és vajon egy amerikai mit tett volna a helyemben.

Húsvét az egyik kedvenc ünnepem


Amíg a Halloween-ért nem vagyok nagyon oda a húsvétot és a tojásfestést semmiért sem hagynám ki. Mióta megszületett Zsolti azóta még inkább örömömet lelem a kreatív tojáskészítésben.
Az egyetlen ellenérzésem még mindig a festék színe, de idén találtam egy kicsit természetesebb színeket tartalmazó csomagot. Zsoltinak persze még a virítós színek is tetszenek, mindegy milyen színű csak írni és rajzolni lehessen rá. Nagyon bölcsen megtartottam a színes tojásfestő edénykéket ami nagyon jól jött kivéve hogy idén több színnel is próbálkoztunk. Sőt egy merész keveréssel még újabb színeket is igyekeztünk alkotni. Amint a képekből látható még jócskán napvilágban kezdtünk neki a tojások festésének és ránk esteledett mire az összes tojást megalkottuk. ( Több mint 30 tojást festettünk meg.)


Miután megszületett az összes remekmű készítettem a Zsoltival egy videofelvételt amikor a műveit nevezi el és mutatja be. Itt látható

Emma a csendes társ

Az iskola év legnagyobb meglepetése volt, hogy a korábbi megszokott osztályt szétosztották újabb diákok érkezése miatt így Zsolti legkedvencebb játszótársa is átkerült egy másik osztályba így alig van esélyük, hogy találkozzanak. A nyár lassan közeledik amikor több lehetőségük lenne találkozni, de Emma Kaliforniában lesz mi pedig Budapesten. Így most próbáljuk bepótolni a hiányt. Annak ellenére, hogy nincsen mindennapos kapcsolat közöttük ott folytatják a barátságot, ahol abbahagyták, és ezt jó látni.

Ma ránk került a sor

Zsolti második értékelését hallhattuk az osztályfőnökétől,Mrs. Northtól. A tanárnő változatlanul szerelmes a csemetémbe és folyton magának akarja, ugyan az elmúlt hónapokban kicsit problémásabb volt a szokásosnál. Biztos vagyok benne, hogy hangulatait sokszor befolyásolja az a tény, hogy apát csak nagyon ritkán láthatjuk. Amit viszont nem sok fiú gyermekről mondhatnak el Zsolti megszállottan olvas és ez meg is látszik az olvasása szintjén. Annak ellenére, hogy csupán 2006 őszétől tanulja az angolt ö a legjobb olvasó az osztályban. Mostanra az is kiderült a tanárnő számára, hogy kisebb rendbontásai az unalmának tudható be, az első osztály semmilyen kihívással nem szolgál számára... hacsak nem viselkedési szempontból. Az önarcképe mellett pózolt látható örömmel míg vártunk, hogy a tanárnő színe elé léphessünk.

Könyvvásár

Minden évben többször is elérkezik az igazság pillanata... persze igyekeznek kellemes emléket is kovácsolni belőle. A tavaszi szülői értekezletet az anyukáknak "dedikálják" és a csemeték együtt fogyaszthatnak egy reggeli muffint és tejet vagy kakaót. Ki van a rendszer találva. Reggeli után boldogan, kis cukordózis után az anyukák nagyobb valószínűséggel győzhetőek meg, arról hogy több könyvet is megvásároljanak a csemetéjüknek. Zsoltinak annyi könyve van már, hogy alig fér el két könyvespolcon így kompromisszumos megoldás alapján kapott némi írószert és egy színes matrica készletet, ami a billentyűzetre ragasztható. Időközben persze rádöbbent, hogy a magyar és angol billentyű között azért van különbség így most egy őskori angol billentyűzetet használ színes matricákkal díszítve.

Ezen az este mint oly sokszor máskor is a természet lenyűgözött így némi küzdelem után megörökítettem pár pillanatképet a naplementéről.

Gofri nap


Zsolti és John legnagyobb örömére végre használatba vettem a gofrisütőt. Palacsinta tésztát kevertem édesen és kiteszteltem hogyan kell gofrit sütni. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hosszú ideig tart egy adag kisütése és ugyan sokkal több palacsinta tésztát felvesz a sütő még így is több órába telt kisütni a kiló lisztből a gofrikat. Zsolti új találmánya gofri joghurttal nagy sikert aratott anyósék körében. Nem kérdéses a gyerek nagyon kreatív. Mivel a tészta már amúgy is édes volt nekem még töltelék sem kellett csak csipegettem kicsit a végekből. Sajnos ennél többet nem engedhettem meg magamnak a gabona érzékenységem miatt. A fiuk viszont betegre ették magukat gofrival. :)))))

Macinap és garázsvásár

Zsolti osztályában szokás, hogy egy macit, akit Teddy-nek hívnak körbe jár az osztályban. Minden pénteken a gyerekek megkapják és el kell mesélniük, hogy mit csináltak Teddyvel azon a napon. Amikor megkapják a gyerekek a könyvet elolvassák, hogy a társaik mit csináltak a Teddyvel. Egyes szülők még fényképet is csatolnak a kalandokhoz.
Nem terveztem ugyan, de ma délutánra sikerült egy nagy kalandot beszervezni Teddynek.
Nem gondoltam volna pár hónappal ezelőtt, hogy beleegyezem a költözésbe, de a családot össze kell tartani akkor is, ha néha áldozatokat is kell hozni.
Nekem az, hogy elfogadtam Arizonába fogunk költözni egy óriási áldozat volt. Ugyan volt már lent otthonunk, de a tavaszi-nyári-őszi sokszor 50 fokos hőség nagyon riasztó volt számomra és úgy éreztem nem tudom, hogy birkózom meg ezzel a feladattal. Természetesen a költözéssel tervezés is járt. A korábbi látogatáskor rádöbbentem, hogy rengeteg minden hiányzik a konyha felszereléséből csak ahhoz, hogy ételeket tudjak készíteni. A fiuk, akik ott élnek most a párommal nem főznek csak kész kajákat vesznek. Ezt nem szerettem volna folytatni, főleg hogy ez az életforma nagyon rossz hatással volt John-ra és az emésztő rendszerére.
Mivel anyagilag nem engedhettük meg magunknak egy új konyha berendezését eladó használt tárgyakat kerestem az interneten. Találtam is egy ígéretes hirdetést, ahol egy fiatal házaspár hirdetett meg jénai tálakat és egyéb tálakat. Valószínű nem volt elég érdeklődő a hirdetésre, mert amikor hívtam őket azt mondták, hogy garázsvásárt terveznek szombaton. Ha gondolom akkor jöjjek el ( a város másik felére) és válogassam ki amire szükségem van és kaphatok rá egy kedvező ajánlatot. Nekivágtunk hát a kalandnak Zsoltival és egy nagyon kedves családra leltünk. Hihetetlen mennyiségű dolgot halmoztak fel, amit ismerősöktől kaptak és legtöbbjét nem is használták. Minnél több dolgot válogattam, ki hogy elvinnék annál kedvezőbb árat kaptam a férjtől és arra biztatott, hogy még többet vigyek el. Míg én válogattam, addig Zsolti a feleséget szórakoztatta. Nagyon jól elbeszélgettek. A legnagyobb meglepetésemre az összes képen látható tárgyat a gofri sütő kivételével 10 dollárért megkaptam és a gofri sütőt további 5 dollárért megvettem. A gofri sütő komolyan koszos volt, de zsírtalanítás után és némi súrolás után előkerült az ezüstös borítás és majdnem újnak tűnt. Így történt, hogy piszkosul jó üzletet majdnem szabad rablásnak számító ajánlatot kaptam. (Forintban számítva az össze tárgyak jénaikat, rozsdamentes tálakat és egyéb tárgyakat 2000 Ftért kaptam meg és további 1000 Ftért kaptam a gofrisütőt.) Nagyon elégedetten tértem haza :)))))
Most már volt elegendő eszközöm a konyhához.

Zongoravizsga és megérdemelt nyeremény

Örömmel jelenthetem, hogy január közepe óta zongoraórákat veszek a főiskolai órák keretében. Nagyon élvezem és úgy érzem, hogy jól haladok a tanulással. Az egyik indok, amiért a zongora tanulás mellett döntöttem a nappaliban áll. Egy közel 100 éves zongora, amit még az anyósom kapott közel 60 éve már használtan egy kedves idős házaspártól. A hosszú évek nem múltak egy nyom nélkül a zongorán és az utolsó években az alagsorban állt és porosodott. Mamma végül úgy döntött talán a legjobb megoldás az lenne, ha elajándékozná egy karitatív bolthálózatnak. John nem értett egyet ezzel és azt mondta ő meg venné jutányos áron a zongorát, hogy megmenthesse. Később egyik bátyjával felújították a külsejét és találtak egy kitünő szakembert, aki ujra hangolta. Ettől kezdve a zongora végre megkapta a neki megérdemelt helyet a nappali szoba sarkában. Találkozókon nagy hasznát vették, ha kórussal vagy csak csoportban énekeltek egy zongorázni tudó személlyel. Mindig élvezetttel hallgattam, amikor egy-egy vendégünk leült a zongorához játszani. Utóbb kiderült, hogy Mamma is remek zongorista volt fiatalabb korában, de hosszú évekig nem gyakorolta igy mára nagyon rozsdásnak mondja a tudását. Biztattam, hogy itt a zongora biztos találna időt arra, hogy gyakoroljon. Végül néha, amikor mindenki elment otthonról Mamma titokban gyakorolgatott néha elfeledkezve arról, hogy én még otthon voltam.
Most, hogy felvettem a zongora órát mindennap gyakorolnom kellett, hogy hallhatóan fejlődhessek. A tanárunk minden egyes órán meghallgatta, hogy min dolgoztunk azon a héten és hogy haladunk, hogy tanácsokat tudjon adni nekünk.
Alig egy hónappal a kezdés után máris komoly kihívás elé állított minket. Mini zongoravizsgát készített elő. Én soha nem hittem volna, hogy mennyire lámpalázas lehetek egy ilyen belső zongoravizsgán is, de meglepően a stressz kicsit segített is nekem. A minivizsgára egy régi kedvenc melódiámat választottam ez pedig Haydn Falusi jókedv volt.
Miközben én szorgalmasan gyakoroltam a zongora darabot addig Zsolti sokat olvasott házi feladatként hallgatva amit játszok és kicsit kedvet is kapva ahhoz, hogy ő is tanuljon zongorázni.
Az erőfeszítései eredményt hoztak. Éppen a zongoravizsgám napja előtt egy díjat vehetett át, mert ő olvasott a legtöbbet az iskolában. Úgy döntöttem, hogy miután én is túljutottam a megpróbáltatáson a mai napon beválthatja a nyereményét. Egy utalványt kapott amivel ingyen kapott Pizza Hut-tól egy kis méretű pizzát. Nagyon boldog volt a nyereményével és nagyon motivált volt, hogy legközelebb is elnyeri ez az "ízletes" díjat.

Buddha nap az Oakdale iskolában

Zsolti iskolájában minden évben megrendeznek egy ugrálós napot, ami kicsit a "Challenge day" nevezetű megmozduláshoz hasonlít ( nem tudom, hogy létezik-e még, de amikor én általános és középiskolás voltam akkor még bőszen szervezték ezt a napot lehetőséget adva mindenkinek a sportolásra azon a napon. )
Itt viszont az is fontos hogy mindenki pirosba legyen öltözve. A képen Zsolti tanárnője Mrs. North látható amint buzdítja a gyerekeket a hulahoppozásra.
Ha mindez az őrület nem lenne elég akkor idén még a TV is megjelent ezért mindenkinek már reggel 7 óra előtt a tornaterembe kellett lennie. Egy helyi TVs személyiség Buddha igyekezett produkcióra birni a csemetéket. A tanárnők legnagyobb felháborodására helyi középiskolás pompon lányok jelentek meg, akik ugráltak és rázták magukat és majdnem kizárólag őket mutatta a képernyő.
Teljesen egyetértek a felháborodással, hiszen a helyi általános iskolások is tudtak volna mutatni maguktól valami érdekeset sőt ők még talán bájosabbak is voltak.
A nagy ugrálás után pedig mind a csemeték mind a kísérő szülők ingyen Subway szendvicset majszolhattak el ha türelmesen kivárták a sorukat.
Zsolti közben megtalálta a barátait és gyorsan közös fotót készítettem róluk. A képen is látszik mennyivel magasabb Zsolti az osztálytársainál. :)

Újabb szánkózás

Nem tudom, hogy Zsoltinak miért naplemente tájékán jut mindig eszébe a szánkózás, de tény és való hogy legtöbbször ilyenkor támad kedve egy kiadós testmozgáshoz. No persze hamar sötétedik még bár a nappalok már érezhetően hosszabbak megint. Igaz a hó még éjszaka is kellő derítést adna egy kis szánkózáshoz, de a csípős esti szél nem tenné kellemessé az élményt.
Valójában a naplemente nekem is kiváló fotózási alkalmat nyújt igy mindketten találunk valami kedvünkre valót a hideg késő délutánban.

Szombati matiné

Kora délután megrohamoztuk a mozit, hogy megnézhessük az Arany Iránytű című filmet, amit mindenkinek meleg szívvel tudok ajánlani. Zsolti igazán szerencsésnek mondhatta magát a mai napon, mert a nagybátyja, akinek Alma a neve meghívta egy nagy fagyizásra. Azt kérhetett amit akart. Mint a képen is látható Zsolti a szivárvány fagyit választotta, amitől nemsokkal később a nyelve és az arca is a szivárvány minden színében pompázott. :)))))










Olyan ügyesek és gyorsak voltunk, hogy még naplemente előtt hazaértünk. Zsoltinak ettől ragyogó ötlete támadt és szánkózni indult az újonnan kapott csúszkáján. Örömének csak a naplemente szabott határt, de még így is lecsúszhatott párszor.

Szenteste

Mint minden évben idén is nagy izgalommal várta Zsolti, hogy mikor díszítjük már fel a karácsonyfát. Tavalyról gondosan megőriztük a papírláncot és egyéb díszeket valamint idén újabb mesterművekkel bővítettük a gyűjteményt. A sok dekorációs lehetőség közül egyet választottunk idén. Vettem flitteres ragasztót, amiben csillogó flitter darabok úszkálnak. Rajzoltunk fenyőfát és gyertyát majd Zsolti gondosan körbe ragasztózta a széleket, hogy csillogjanak. Elég nehezen akart megszáradni, de gondoltuk a karácsonyfán lesz ideje rá. Idén ahogy eddig is leginkább Zsolti igyekeztük elhalmozni ajándékokkal. Kitaláltam, hogy lehetne elejét venni az általános káosznak, ahol egyetlen íróeszköz sem található. Az idei karácsonyra egy nagyon praktikus tartó dobozt ajándékoztam a Zsoltinak a ceruza, filc és zsírkréta gyűjtemény mellé azzal a feltétellel, hogy az eszközök mindig visszatérnek a helyükre.
A praktikus ajándékok mellett találtam túlélő detektív készletet játék távcsővel, fényképezőgéppel, walkie-talkieval, kis rádióval és iránytűvel. A kirakós kontinens térképek nagy segítségére lehetnek Zsoltinak, ha túlélik a szétszedést és összerakást. Bár úgy állapodtunk meg, hogy nem ajándékozunk egymásnak semmi a párommal csak nem birta megállni, hogy ne vegyen nekem valami meglepetést. Ez valóban meglepetésként ért ( igaz ugyan hogy én azért megleptem egy aprósággal de arra már tényleg nem számítottam, hogy ő is megszegi a megállapodást főleg hogy olyan ügyesen színészkedett, hogy nem készült nekem semmivel és most milyen rosszul érzi magát... erre mikor bementünk a szobánkba ott várt a nagy dobozban a varróasztal, aminek tényleg nagy hasznát fogom majd venni. Eddig sok tervemet nem kiviteleztem, mert nehézkes volt az ágyon vagy a földön vágni a kellő pontossággal. Nagyon meglepődtem az ajándékon, de meg is hatódtam a figyelmességén. Kiderült, hogy ugyanazon a napon, amikor vásárolni voltam eltűnt valamilyen ügyet intézni és fél óra különbséggel ugyanabban a kreatív boltban vette az asztalt, ahol én vásároltam Zsoltinak a tartódobozt. :) Még jó, hogy csak 1 kocsink van így nem tudtunk egymásba futni :)
A kellemes meglepetések után Zsolti izgalommal tért nyugovóra mert már nagyon várta a következő napi családi összejövetelt, hogy játszhasson az unokatestvéreivel.

Mézeskalács házikó

Zsoltiéknak a suliban sok kreatív feladatot adnak, ezek közül az egyik a mézeskalács házikó építése volt. A helyi boltokban kapható kész hozzávaló, hogy bárki megépíthesse a házikót csemetéivel. Az elsős tanárnők minden évben karácsony előtt gyűjtést rendeznek, hogy megvehessék a hozzávalókat majd az ebédlő/előadóterembe terelik az elsősöket. Az utolsó órákban minden gyerek megalkothatja a saját művét majd gyors száradás után egy mozgókiállításként körbe mutogatják őket a teremben. A művek elméletileg ehetőek, mindenféle cukorkából és cukormázból készültek.

Apák és fánkok = Daddys and Donuts


Sajnos idén apa nem lehetett jelen az apáknak rendezett reggeli bulin így én mentem el jobb híján a Zsoltival az eseményre. Persze nem én voltam az egyetlen apukapótlás, de azért furcsa volt. Zsolti nem rest párszor megfordult a sorban fánkokért és kakaóért.
Nagyon élvezem, hogy a kicsi fiam még mindig kicsit cicás... gondolok is néha rá, hogy lassan nem lesz már ilyen bújós baba. Hosszú nyurga kezeivel és lábaival az ölembe kunkorodik még 7 évesen. Mestere annak hogyan lehet levenni az embert a lábáról hízelgéssel.
Itt éppen alvás helyett rajzolgatott és csak hogy megbocsássam ezt a tényt előállt egy szerető vallomással... hát nem édes? :))))