A közös munka gyümölcsét meg kell ünnepelni

Annyira szaladt az idő és annyi minden történt velünk folyton, hogy el is felejtettem említést tenni arról, hogy az iskola mellett más elfoglaltságom is volt az iskola és a háztartás mellett. Amikor időm engedte az óráim után segítettem egy barátomnak a vállalkozásában. No ez most nagyon komolyan hangzik, de valójában csak egy hobbi elfoglaltságról van szó.
Magyar tanárból - mert hogy ö volt a tanítványom akit magyarra tanítottam - gazoló asszisztensé változtam :)) vagyis kertészkedésben segítettem öt ki. Az egyik legtöbb munkát adó kertben tevékenykedtem a legtöbb esetben. Szerencsére a hely elég közel volt hozzánk így néhány órás munka után csak 10 perc kellett és máris az iskolánál vártam Zsoltit és unokatestvéreit szükség esetén.
Ez az elfoglaltság több okból is hasznos volt. Először is tökéletes kikapcsolódást nyújtott nekem az iskola bezártsága után valamint kisebb testedzést is biztosított s nem elhanyagolható anyagi nyereséget is :D. Ernest barátom élete pedig kellemesebb lett, nagyapaként már nem olyan egyszerű naphosszat hajolgatni, térdelni és egyéb testhelyzeteket felvenni.
Olyannyira jó munkamegosztásban dolgoztunk, hogy időközben az ügyfelek száma is növekedhetett. Teljesen megtiszteltetésnek vettem amikor felajánlotta a tavasz további részét és nyár elejét átvehetem töle ezzel gyorsan megörököltem a klientúra nagy-részét. Neki a keleti partra kellett utazni családi okok miatt meg persze abban is reménykedett, hogy talán komolyabb pénzkeresetet is talál. Még tavaly télen elhatározta, hogy szeretne eljönni Magyarországra ha már tanulja a magyart egy ideje. Mivel nekünk már karácsony előtt meg volt a jegyünk, hogy a nyarat Magyar-honba tölthessük a lecke fel lett neki adva... közel félévet kapott hogy a nyugdíján kívül gyűjtögessen a repülőjegyre és költőpénzre.
Meglepődtem amikor kedves barátom búcsúebédre invitált egy thai étterembe.Még jobban csodálkoztam amikor egy apró rejtett étterembe érkeztünk. A berendezés nagyon otthonos volt és a kiszolgálás nagyon udvarias. Egy kellemes csevegés közben azt is megtudtuk a tulajdonostól, hogy az étterem egy teljes családi vállalkozás.
Ami még nagyon tetszett, hogy ebédre kínáltak egy akciós kombinációt (igaz most nem nekem kellett állnom a számlát de jó tudni hogy hol lehet olcsóbban enni) így 8 dollárért 2 ételt választhattunk rizzsel és salátával együtt. Ilyen olcsón még egy McDonald’sba se tudtunk volna ennyi különböző ételt enni. (Arról nem is beszélve, hogy mennyivel egészségesebb is volt az ebédünk.)
Szerencse hogy az ételek neve alatt leírás is található mert egyik névről se tudnánk kitalálni milyen ételt takar.
Az első választásom "Satay", ami pácolt csirke mindenféle fűszerekkel, kókusztejjel amit tűzdelve tálalnak mogyorószósszal és uborkaszósszal.
Második választásom "Gang Dang" ami egy vörös curry leves tulajdonképpen, ez is tartalmas kókuszlevet, csirkét ezen kívül vörös és zöld paprika szeleteket, cukkinit, bambusz darabokat tartalmazott.
Nagyon érdekes volt megtapasztalni az ízek ilyen különleges kombinációját. Az ételeket általában csípős fűszerekkel készítették de a legtöbben volt kókuszlé is, ami kellemesen édeskéssé varázsolta őket így szerintem jobban el lehet viselni az erőteljesebb ízeket is.

Apa mégis haza tudott jönni a születésnapjára

Ezt menten meg is kellett ünnepelni így ellátogattunk az amerikai álom étterembe az IHOP-ba. /A palacsinták nemzetközi házába :) /
Amint a képen látható a szivárvány minden-színében pompázó palacsinta jár nyalókával az omlett mellé.
Zsoltinak semmi kifogása nem volt az ebédje ellen sőt máskor is szeretne ilyen fejedelmi ebédet kapni. (Azt meghiszem)
Ebéd után látogatást tettünk a március elején született unokatestvérhez. Johnnak még nem volt lehetősége meglátogatni a legfiatalabb fiútestvérét, amióta megszületett az első fiúk. Nagy volt az öröm a családban mert általában a Zitting fiúknak rengeteg lányuk van és elenyésző számú fiúk. Némely sógoromnak a negyedik csemetéig kellett várnia, hogy végre legyen egy fia. Zsolti addig sürgölődött a szülők körül amíg megengedték neki, hogy kezébe vegye a babát. Kicsit bátortalanul vette a kezébe Enost, de nagyon szórakoztatta, ahogy a kezében mozgott, hangokat adott és különböző arcokat vágott. Kérdezgette, hogy mikor fog járni vagy pedig beszélni. Amióta ideköltöztünk és sokkal több gyerekkel és csecsemővel van kapcsolata sokkal figyelmesebb és felelősebb a gyerekekkel kapcsolatban. Biztos vagyok benne, hogy amikor elérkezik az ideje egy védelmező nagy bátyus lesz belőle.

Egy újabb látogatás St George-ban

Olyan korán indultunk el reggel, hogy még éppen láthattuk a lenyugvó holdat. Ez valószínűleg Zsoltinak is segített mert így kicsit jobban viselte a hosszú utazást.
Félúton kb. 2 óra után érkezünk el első pihenőnkhöz, amit soha nem hagynánk ki. Itt árulják apósom kedvenc ételét a krumpli hasábot, amit kedvenc amerikai öntetemmel ranch öntettel fogyasztanak.
Miután feltankoltunk jó pár adag krumplival nekivágtunk az út másik felének.
Érkezésünk után a szemközti bútorboltban ebédeltünk, meglepő de igaz. A bútorboltban egy hatvanas éveket idéző tervezésű kis étkezde van ami a közelben lakó nyugdíjasok kedvence hiszen pár dollárért igazi!! hamburgert kaphatnak igazi hozzávalókkal. Nem is tudom az idejét, hogy mikor ettem utoljára igazi hamburgert... egy gasztronómiai élmény volt... persze a mi magyar ízlésünkhöz a csalamádés hamburger áll a legközelebb és itt egyenlőre még nyomát sem találtam csalamádénak csak kőkemény savanyú uborkának.
Az autó ami mellett Zsolti mosolyog szintén a bútorbolt kellékeihez tartozik a többi furcsasággal együtt mint például önjátszós zongora, tálcát tartó szoborinas, gazebo és szökőkút és egyéb nyalánkságok. Nem mondom, hogy nem élveztem felfedezni a helyet (persze az árcédulák gyakorta sokkoltak, de mivel semmi szándékomban nem állt vásárolni így csak jól rájuk csodálkoztam.)
Egy újabb kisebb kirándulás tettünk még a hazautazás előtt a környéken. Mamma mesélte, hogy a nyaralóhoz, ami egy közösséghez tartozik egyéb szolgáltatások is járnak mint például egy uszoda, közösségi ház edzőteremmel és az épület együttes központi részében található nyaralókhoz vízesés és kis tó tartozik és amint látható még pálmafák is vannak. :)

Megint itt a tél

Igaz bár dátum szerint tavasz felé kellene álljon az időjárás, de idén a tél nem enged.
Amint elhatároztunk, hogy együtt vacsorázunk a sógoromékkal még jobban rákezdett a hóesés persze ez minket nem sokat zavart a meghitt étteremben. Ezúttal a Vörös Rák (Red Lobster) nevű étterem mellett döntünk ugyan már nem itt dolgozik a sógornőm, de az all-you-can-eat (anyit eszel amennyi beléd fér) garnélarák minden évben megkísérti a rajongókat. Személy szerint nem vagyok nagy rajongója a cseppnyi embriónak látszó tengeri kütyünek, de szerencsére nem is vagyok kötelezve, hogy azt fogyasszam.
Ha jók az információim egyébként a család egyik tartja az itteni étteremben a rekordot miután több kiló garnélarákot elfogyasztott egy-ültő helyében... és itt nem 2 kilóról beszélek... hanem 10 kg feletti mennyiségről, ami elég őrület (pontos szám most nem jut eszembe, de ha jól emlékszem a körülbelüli érték 28 fontnyi vagyis több, mint 12 kiló volt).
Legtöbbször amikor szokásos éttermet látogatunk igyekszünk valami újdonságot felfedezni. Ezúttal az italok közül sikerült választania a sógoromnak, ami lenyűgözött... legfőképpen méreténél fogva. :) Ránézésre is 1 liter felett érkezett a jeges epres finomság. Ezek után valójában megcsodálva a méretet el is bátortalanodtunk az ital rendelésétől...
Bár a képen látható csöppség semmiből sem kapott egy falatot sem mégis vígan csacsogott nekünk. A nevét részben nekem köszönheti, mert amikor anyukája terhes volt akkor meséltem egy hölgyről aki magyar és Juliannának hívják ez láthatólag megtetszett a sógornőmnek és pár hónap múlva érkezett is a meglepetés Juliana képében. :))
Vicces volt, mert kérdeztük a baba születése előtt, hogy milyen névre gondoltak és nem akarták elárulni nehogy felhasználjuk... mintha lenne esélyem behozni pár hónapos lemaradást haha :)

Március ide vagy oda a síszezonnak még koránt sincs vége. A fiúk álmodoztak is arról, hogy mennek síelni bár az mind anyagilag, mind pedig idő szempontjából elég nehézkes feladat. John csupán 3-4 hetente látogat haza és szombat este már semmi esély a síelésre és amennyire a tél most itt van áprilisra reméljük már nem lesz :)

A kellemesen eltöltött este után lassan hazafelé indultunk és egy csendes elvarázsolt világot találtunk. Legszívesebben pillanatonként megálltam volna, hogy megörökítsem a látványt, de tudtam, hogy a fényképezőgép fényérzékenysége vagyis pontosan fényérzéketlensége miatt sajnos az élmény legnagyobb része így is elveszne. Párom észlelte a lelkesedésemet és a szomszédos iskola épülete mellett megállt, hogy legalább egy két képet ellőhessek a kicsit jobb megvilágításban... íme az eredmény :) Nem tudom miért, de határozottan lenyűgöz a téli tájkép... talán azért mert Budapesten nem maradt meg túl sokáig a hó vagy inkább csúnya latyakossá válik a teljes város. Itt nem lehet egy panaszszavam sem, mert a hegy lábánál lakunk, ahol sokkal több havat kapunk, mint bárki más a környéken.

Családi ebéd

Miután derekas listát kaptam St. George-ban, hogy mik azok az ételféleségek, amiket nem fogyaszthatok az elkövetkezendő hónapokban egészségügyi okokból a családi ebéd híre okozott némi fejtörést számomra. Szerencsére egy olaszos étterembe mentünk végtelen salátát és levest választhattam egy menü áráért. Többen is követték példámat így óriási tálakban érkeztek a frissebb és frissebb saláták. Több leves közül választhattunk, de nekem az összetevők miatt egy leves volt megfelelő ám én egy percig sem panaszkodtam. A leves emlékeztetett a magyar korhely levesre káposztával és kolbásszal. Igaz az olaszos kolbász kicsit más izű, de ettől még a leves hihetetlenül finom volt.
Míg vártunk a következő adag levesünkre kisebb bohóckodásra is jutott időnk a 2 éves Kathy bemutatta anyukája segítségével, hogy milyen szépen tud csücsöríteni, ami a képről hiányzik az a hanghatás. :)) Nagyon édi volt.

Szombati matiné

Kora délután megrohamoztuk a mozit, hogy megnézhessük az Arany Iránytű című filmet, amit mindenkinek meleg szívvel tudok ajánlani. Zsolti igazán szerencsésnek mondhatta magát a mai napon, mert a nagybátyja, akinek Alma a neve meghívta egy nagy fagyizásra. Azt kérhetett amit akart. Mint a képen is látható Zsolti a szivárvány fagyit választotta, amitől nemsokkal később a nyelve és az arca is a szivárvány minden színében pompázott. :)))))










Olyan ügyesek és gyorsak voltunk, hogy még naplemente előtt hazaértünk. Zsoltinak ettől ragyogó ötlete támadt és szánkózni indult az újonnan kapott csúszkáján. Örömének csak a naplemente szabott határt, de még így is lecsúszhatott párszor.

A palacsinták palotája IHOP - International House of Pancakes

A következő héten már Zsoltinak is kezdődik a suli... így most még egy utolsó nagy családi programra készülünk...
A gyerekek kedvence és az édesszájú felnőttek mennyországa a Palacsinták palotája...
Természetesen Zsoltinak sem kellett kétszer mondani, hogy készülődjön, amint kiderült az úti cél.
Ha valaki még nem ismerné az amerikai palacsintákra jellemző, hogy nehezebb vastagabb tésztájuk van és a legtöbb amerikai vajat, juharszirupot majd különböző lekvárokat majd tejszínhabot rak a tetejére... ez jól hangzik?? Nekem neeeem...csoda-e hogy a lakosság jelentős része túlsúlyos és cukorbeteg??
A magam-részéről omlettet választok palacsinta helyett... szeretnék még cukorkóma nélkül távozni az étteremből.
Gondoltam ezzel talán még megbirkózom... de amint a képen látszik éppen csak a felével birok el... a többi hazajön velem dobozban... ki tudja hány tojásos ez a csoda.
A jelentősen megterhelő ebédet le kell vezetnünk egy kisebb sétával így a közelbe lévő híres Barnes and Nobles könyvesboltba vezet az utunk. Nem mondom, hogy olcsóak a könyvek, de kedvedre olvasgathatod őket még kényelmes székek és asztalok is a rendelkezésre állnak... a gyerek részleg is "étvágygerjesztő" és kedves. Mintegy két óra nézelődés után is csak a könyvesbolt egy kis részét sikerül felfedezni. Amit viszont meglepetéssel , de nagy örömmel veszek észre, hogy híres hazánk fia Barcsay Jenő könyve nem csupán hazánkban élvezhető, lefordították számos nyelvre és itt is megleltem.

Látogatás egy újdonsült étterem-igazgatónál

Vasárnapi istentisztelet után kellőképpen éhesen már alig vártuk, hogy elérjük a következő várost , ahol nemrégiben lett kinevezve a sógornőm - egyik a sok közül :)) - a 'Red Lobster' nevű étterem vezetőjévé, még a nevét is kifestették egy díszes táblára bejárati ajtó felé. A több, mint 10 év hajtás után szerintem kellően megérdemelt kinevezés furcsán zajlott. Átadták a felelősséget a teljen étteremért, de kijelentették, hogy ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy ez fizetés emeléssel járna, az eddigi hosszú órák azonban még jobban megsokasodtak. Örülj a kinevezésnek. A másik kisebb szépség hibája a kinevezésnek, hogy egy másik városban van az étterem igy másfél órákat kell utaznia, hogy beérjen - igy mostantól majdnem a teljes élete az étteremről szól. Szerencsére a gyermekei már többségben kamaszkorfelé igyekeznek.
Anyósék persze nem bánják, hogy befutott a lányuk. Ha már fizetésemelést nem kap, de elintézhet némi kedvezményt pl. itt nagy divat a vásárlási kártya, ami ajándékként is szolgálhat. A legtöbb étterem és bevásárló központnak van saját kártyája, feltölthető tetszőleges összeggel. A nagylelkű lányuk általában minden jeles alkalommal meglepi őket egy ilyen kártyával valamint egyéb hasznos dolgokkal.
Nagy-hírű és különleges étterem lévén ez a tengeri ételeket kínáló hely nem is tartozik az olcsóbbak közé, de aki szereti a homárt és egyéb nyalánkságokat nem csalódik benne.
Zsoltinak szerencsére ajánlanak gyermek menüt amiben csirkefalatok is választhatóak, nekem már sokkal nehezebb dolgom van.
Amit mindannyian kedvelünk, hogy étvágygerjesztőnek fokhagymás frissen sütött pogácsát adnak - majdnem korlátlan mennyiségben. A párom és a család kedvence a shrimp ( garnélarák) és néha all-you-can eat akció van amikor annyit eszel belőle amennyi beléd fér... ez persze csak a fogyasztóközönségnek éri meg... az étterem ilyenkor veszteséget termel... szép nagy bendőjük van az amerikaiaknak. :)))))
Halakról szólva én nem vagyok nagy halkedvelő, leginkább a szálkátlan szép tonhalat kedvelem Magyarországon, mert hogy Amerikában nem igen találtam még a fajtát csak konzervben, mint tuna konzerv. Leírásom alapján itt ezt a típust a tőkehallal azonosítják ( amit Codnak hivnak.) A véletlen folytán halkedvelő majdnem vegetáriánus sógorom, Leroy megismertetett a Halibut- al ( ez az óriás laposhal) itt eléggé kedvelt és elterjedt. Számomra ez hasonlít a legjobban a hekkhez. Meglepő, de az egyik leggyakoribb hal fajta az élelmiszerboltok polcán a lazac (salmon) mindenféle nagyságban és formában. Az egyik legjobb halibut fajt Alaszkában fogják és mivel Alaszka az egyik tagállam valószínű jutányos áron juthatunk hozzá a boltokban.

Láttuk a Harmadik kalózt...

Szerintem hozza az előző kettő minőségét...
Bár ezt már tovább fokozni nem lehet

De még mielőtt bevonultunk volna a sötét terembe megismertünk egy újabb kitűnő helyet.
Johnny Carino's olasz éttermét ahol helybe sütött kenyérrel és rozmaringos olajmártással kínáltak míg vártunk a vacsoránkra.
A legtöbb amerikai olasz étterem csak sovány másolata az igazi ízes olasz konyhának... de ők itt igazán kitettek magukért.
Isteni levest ettem és a másodikra már nem is tudtam gondolni olyan jól laktam a valódi Minestrone levestől.

1 évesek vagyunk hurrrááá

Magam sem hiszem hogy 1 év eltelt mióta kimondtuk a boldogító igent a párommal sokatok jelenlétében.
Sok viz lefolyt azóta a vén Dunán... és mi is tapasztaltabbak lettünk sok témában...
Rokonok segítségével gyermekmegőrzést nyertünk a hétvégére és egy mini nászútra mentünk kb 150 kilométerrel odébb.... a választásban a legfontosabb tulajdonságok egyike a medence és a jakuzzi volt.
Az már csak fokozta a hangulatot, hogy a jakuzzi a saját szobánkban volt :)))))))

Rögtön ki is találtuk hogy óriási habparty-t fogunk tartani... igen ám de arra csak tapasztalatból jöttem rá ha feltöltöm a jakuzzit és habfürdőt rakok bele az úgy felhabzik hogy örülök, ha kilátok a habból... mint a példa is mutatja...
A medence meg egyébként épp kellemes méretű kb 2 személy részére... de nem akkor amikor 5-10 gyerek ugrándozik úszóalkalmatosságokkal együtt. Így mikor John kihullott az éjszakázástól én este 9kor lementem uszikálni... nagyon kellemes volt...
El is ábrándoztam rajta hogy nekem sem kellene nagyobb medence ennél :)))))))

3 nap alatt sikerült bepótolnom több év lemaradást tévénézésben... az oktatócsatornákat nagyon élveztem és több csatorna foglalkozott ház építéssel szépítéssel és ehhez kapcsolódó versenyekkel... no persze nem csak műsorban de reklámban is behoztam a lemaradást... vicc nélkül minden 15 percben 10 perc reklám van az adókon... ez még rosszabb, mint Európában...
Nászúthoz illően minden este más étteremben vacsiztunk.
Az első este egy terülj terülj asztalkám étterembe mentünk ahol hegyekben állt az étel és mi annyit ehettünk amennyit bírtunk... de már az első tányérnál kifulladtunk :) a választékot tekintve nem is bántam, hogy csak egy óriási tányér salátát készítettem magamnak egy héjába sült krumpli köré. Második nap viszont meglátogattuk az egyik kedvenc éttermünket... vagyis nem tudtuk hova menjünk ... csellengtünk az utcákon és hirtelen felfedeztük itt is van éttermük... a képen látható rántott csípős szószba mártott csirkeszárny a specialitásuk, ranch mártással, ami hasonlít kicsit a tartár mártásra de egyáltalán nem az... valamint finom ropogós zellerszárakkal...
Az első kedvencem Amerikában ez a ranch szósz ... amit elméletileg akár otthon is elkészíthetünk... majd jól meg kell tanuljam miként is mert a finom ropogós salátámat leginkább ezzel a szósszal szeretem meglocsolni.
Sajnos minden móka - főleg ha jól érzed magad - hamar véget ér... de még utolsónak már hazaérve bebarangoltuk kicsit a várost, ahol lakunk. Vasárnap lévén az autó kereskedéseket zárva találtuk, de elsétáltunk piacfelmérés céljából és hogy kitaláljuk milyen autót is szeretnénk majd a későbbiekben. Őrült meleg májusi nap volt így a kalandozásunkat egy belvároshoz közeli parkban fejeztük be, pihenésképpen... Hihetetlen de még egyikünk sem járt ezen a helyen korábban...
Feltöltődve élményekkel és álmosan igyekeztünk hazafelé, amint a nap lement a láthatáron bearanyozva a láthatárt.

Golden Corall a nemesi borzalom

Nem minden arany ami fénylik főleg nem ha egy olcsó gyorsétteremben kapod... ahol állítólag mindent házilag készítenek... persze némi nagyüzemi segítséggel...
Amerika legnagyobb fogása az "All you can eat" étterem vagyis annyit tömsz magadba fix összegért amennyit bírsz.
Ez jelen esetben kb. 15-20 dollár fejenként korlátlan mennyiségű fogyasztást jelent.
Ami átszámolva valahol kb. ott van ahol a magyar hasonló jellegű éttermek... illetve még talán egy picivel drágább is... viszont még csak gondolatban se tegyünk összehasonlítást.
Ezért a pénzért Mo-n vadhúst, kiválóan elkészített ételeket kapunk. Ugyanez itt messze-földön csak kizárólag mennyiségre megy minőségnek nyoma sincs.
Nyugdíjasoknak és gyerekeknek kedvezmény jár így a nagyétkű nagyemberek és rengeteg nyugdíjas látogatja a helyet.
Vasárnap van a tegnapi tartalmas program majd késő esti mozi után kellemesen bealszunk fél 11ig... ekkor ér minket a csapás, hogy egyik testvér anyósostul és apósostul meghív minket a fent említett helyre. John előre visít, de nem akarja elrontani senki örömét. Finoman figyelmeztet, hogy majd meglátom...
Késői reggeli korai ebéd étkezdei stílusban.
A salátát elrontani nagy tehetség kell hozzá ezt még ők sem merik megkockáztatni tehát az friss és ropogós, de innentől kezdve az ételek többsége látszólagosan is vagy túlfőzött, vagy uszik az olajban illetve a levesek nagy valószínűség szerint sós-konzervhez hasonlítanak.
Tévedés ne essék... van olyan étel ami aránylag jól néz ki csak megkóstolni nem merem.
Gyermekek egyik kedvenc étele a makaróni és sajt... de Zsolti ránéz és köszöni nem kéri... igazi zsíros sajt lehet rajta meg úszik a tészta... és természetellenes sárga színe van... ami persze jellemző az itteni Cheddar sajtra de nem ilyen mértékben.
Talán én vagyok az egyetlen ember aki meglepődik, de főétel 2 pulton található... az édességek 3 pultot és egy fagyis részleget foglalnak el.
Kétszer háromszor is körbejárom a főételeket de nehezen szánom rá magam melyiket is válasszam. Végül a csirkénél maradok... gondoltam ezt talán nem lehet elrontani... tévedtem... furcsa mellékíz és amúgy jellegtelen íztelen "fűszerezés" jellemzi... így szégyen szemre az étel nagy részét, amit óvatosan tányéromra pakoltam ott kell hogy hagyjam... még a csábítóan hívogató krumplipürét is, amit egy felirat hirdetett, hogy házilag gyártott. Ezt lehet hogy valaki hátul a konyhában kutyulta össze de nagy valószínűséggel azért van fűrészpor íze mert porból keverték... ennyit a házias konyháról. Akkor inkább vásárolok 20-30 dollárért és magam megfőzöm amiből még ehetőt komponálhatok.
Ennyi elbátortalanító élmény után már csak annyira marad erőm hogy képeket készítsek az édességekről amik láthatóan tiszta cukor és liszt keveréke... ha valaki ezt kedveli ( márpedig az amerikaiak láthatólag élvezik ezt ) akkor a harmadik mennyországban érezhetik magukat.
Külön asztal van a fagylalt és a saját tortaszelet további édesítésére. Színes m&m cukorkától kezdve valószínűleg édes vajas-krémen keresztül a nehéz tejszínhabon át bármivel megszórhatod a desszertet... és elfogyasztása után garantáltan diabetikus kómába esel... de minimum mozdulni sem tudsz az asztaltól mert a sok cukor letaglózta a szervezetedet.
Ettől még csak sokkal rosszabb, ha cukorbetegek számára készült édességet kínálnak mert a cukorpótló szerek mindegyikének szörnyű mellékíze van.
Ezek után egy cseppet sem csodálkozom akár hányszor vendégeket hívtunk a házhoz és magyaros kaját főztem mindenki azt kérdezte miért nem nyitok éttermet ezek az ételek isteniek. Olcsóbban és egészségesebben jövünk ki ha veszek 6 kg csirkét és csinálok egy nagy vájling tejfölös csirkepaprikást tésztával vagy két kondér gulyáslevest amit még egy hétig is ehetünk.
Persze aki ki akarja próbálni ezt az amerikai csodát ám tegye... talán csak én vagyok túl igényes.

Sikeres barbecue party hosszabbitja a szünetet

Megint megdőlt egy tévhitem... és fájdalmas az ilyet megtanulni.
Valószínűleg azért mert nem itt és nem Mexikóban nőttem fel némely mexikói étel igen csak súlyos mellékhatásokat okoz...
Ezek közül a legsúlyosabbat a jalapeno ( ejtsd halapenyo ) paprika okozza... ez egy fajta chili paprika ami a legtöbb mexikói ételben jelen van.

Nem részletezem a mellékhatásokat de most a 4. alkalom után, ahol bizonyítottan tartalmazott az étel jalapeno-t el kell ismernem allergiás vagyok rá....

Cafe Rio és a Cilantro

Bárcsak szagos lenne az internet... megérezhetnétek, milyen az illat?????!!?? ami megbolondítja a mexikóiakat és néhány amerikait is...
Itt Cilantronak ( vagyis szilantrónak) hívják, de másnéven ez koriander levél...
Nem tudom, hogy milyen élvezetet talál ebben bárki... mosópor ízű kellemetlen szagú... de ahogy hiedelem tartja ez egy kész afrodiziákum.... egészségére annak aki ezzel büntetné magát.
Sőt nagy mennyiségben narkotikumnak is használják... ( ja mert olyan iszonyú nagy mennyiségben rögtön beájulsz tőle... )

Salátákban és szószokban használják... akár csak a petrezselymet... no és az őrület netovábbja... itt tesznek a rágógumiba ... és a cigarettákban is található belőle.

Magyarországon én leginkább a magos fajtával találkoztam... az sem volt túl kellemes....
Valószínű hogy erre születni kell...
Néhány alkalommal... tudtom nélkül sikerült szert tennem salátákra, melyek tartalmazták ezt a számomra méregnek számító alapanyagot.
Eddig szentül meg voltam győződve róla, hogy én semmire nem vagyok allergiás és im Amerika rám cáfolt.
Mikor beleharaptam már késő volt... úgy tűnik nem csupán nekem vannak allergiás tüneteim rá... egyik sógornőmnek halálos Cilantro allergiája van...
Valamilyen oknál fogva olyan erős illóolaja van a növénynek, hogy ami mellé rakják átveszi az izét... így ami valaha is érintett korianderlevelet... az ugyanolyan hatással bír, mint az eredeti növény.
Az egyik legismertebb lelőhelye egy kedvelt étterem Cafe Rio Mexikói Grill... ahol is határozott figyelmeztetés ellenére, hogy NE LEGYEN a salátába cilantro a díszítés öröméért rávágnak egy nagy ágnyi növény a saláta tetejére... képzeld mi lett volna ha nem cilantro nélkül kérem.
Sógornőm férje szó szerint a felszolgáló után megy megnézni, hogy mit rak bele... a felesége élete nem játék. Pechükre szeretik ezt a link bandát meg a kajájukat.
Én maradok inkább a magyaros káposztánál...

Apa helyett az idősebb testvér mustrál

Múlt hét vasárnap lehetőségem volt megismerni a Kanadában felnőtt második legfiatalabb testvér udvarlóját. John előre figyelmeztetett, hogy ez egy mustra találkozó lesz, mert tudnia kell a fiú szándékait... milyen édes is a testvéri szeretet.
A srác 21 éves és már komoly vállalkozása van Kanadában, amit tizenévesen kezdett... ez nekem kicsit hihetetlennek hangzik. Nem sok magyar tinédzser kezd vállalkozásba némi zsebpénz kiegészítés reményében.
Óvatosan kérdezgette nehogy kellemetlenül érezze magát, de nyilvánvaló volt a szándék, néha álmélkodva én is besegítettem a kérdező biztos úrnak, hogy ő is ehessen.
Máskülönben egy szórakoztató fiatalembert ismerhettünk meg, miközben birkóztunk a félmarhával a steak étteremben. Egy adagnyi rendelésemet még a következő héten is ehetem.
Nem csoda, ha rengeteg amerikai hihetetlen méretekkel rendelkezik...
Ami viszont nagyon dicséretes, hogy minden éttermi étkezést salátával kezdenek. ( Ha mást nem is a salátát általában még ott legyűröm. :))) A többit szinte otthonra rendelem. )
John általában nem tud ellenállni... legyűri az egészet, majd jajgat... kinek milyen a taktikája.
Egy biztos ezeket a mennyiségeket nem neki találták ki. Ami viszont ilyenkor örömmel tölt el, hogy végtelenül jóízűen fal vééégre. :)