Jó a nő a háznál... és kivételesen élvezem is

Az elmúlt napok forgása után határozottan élvezem a ráérős költözködést és a portalanítást, tisztogatást.
Legalább most pár napig nem a könyvek fölött kell görnyedjek.
A korábbi céges bérelt lakásból asztal 4 székkel, koszos ülőgarnitúra, öreg őrülten poros tv és felfújhatós matracok - ágy gyanánt érkeznek.
A ház nem túl nagy, de ennyi "bútorozás" elveszik a térben.
A kertre senkinek sem lehet panasza... a hátsókert kb. 1 m x 2m nagyságú fűfoltból áll. :)
Egyértelmű feladat a későbbiekre, hogy huzatot varjak a dohány-sárgás koszos ülőgarnitúrára mert így senki sem mer ráülni még akkor sem amikor már mosószeres szivaccsal áttörlöm.
A munkás hapsikat határozottan nem érdekelte 1 évig hogy mit művelnek az ülőalkalmatossággal... kíváncsi vagyok hogy fog kinézni a most még világos barnás beépített szőnyeg 1 év múlva.
Johnnak 2 kollégájával kell majd megküzdenie, hogy a ház túlélje a megpróbáltatásokat.
Költöztetés után csajok kedvenc elfoglaltsága következik... shoppingolás... néhány evőeszköz tányér és lábas kivételével a konyha üres. Feltöltjük a hűtőt kajával... gondolva arra is hogy 1 hónap múlva a fiuk munkára érkeznek majd.
Veszünk kellemes Tefal palacsintasütőt meg pörköltnek való nyeles edényt. Megígértem a fiuknak míg itt vagyunk lesz időm palacsintát sütni... valamint rántott csirkecombot csinálni.
Mindkettőnek nagy sikere van. Míg én főzök és takarítok, párom dolgozik... Zsolti pedig szorgalmasan betűket másol, hogy javítson szépírásán.
Ebéd után biciklis felfedezésre indulunk amire a gyerek az első pillanattól várt.
A terep teljesen sík így nem kell folyamatosan nyikorognia hogy nem tud feljönni az emelkedőn és hasonló hiszti... alig bírom vele tartani az iramot.
Először a közösségi területeket látogatjuk meg mint pl a közös medencét és játszóparkot.
Zsolti sikeresen végrehajtja élete első fára mászását. A terület gyerekbarát kis utcákban hasonló házakban gyermekes családok élnek és aggódás nélkül elengedhetik a kerítésen belül lévő játszóhelyekre gyermekeiket, az iskolabusz kerítésen belül a kis utcákban felszedi a gyerekeket. Délben épp találkozunk vele a vezető hölgy lelkesen integet Zsoltinak akárcsak ha ismerné.
Némi kalandozás után pár utcával lejjebb egy komoly parkot találunk... méghozzá tóval és egy óriási játszótérrel.
Gyerekkel nem sokkal találkozunk szerda és kora délután lévén.
Egyetlen kulcsunk lévén csak addig van kimenőnk míg apa haza nem ér, de a park csupán 5 percnyi bicikli útra van tőlünk.
Mire kedvesem hazaér csillognak az ablakok, étel van az asztalon és a tárgyak megtalálják helyüket.
Azt mondja mindig is tudta... ezért vett el feleségül... hmmm ezen elgondolkozom kicsit... most ezt vegyem bóknak... vagy sértődjek meg rajta?
Igaz nem kért meg semmire, de nem is ennék és laknék koszban.
Ahhoz képes hogy március vége van itt 30-33 fokos hőség van. Ezek után elhiszem hogy nyáron egy kisebb pokol itt dolgozni 40-45 fokos hőségben... még belegondolni is rémisztő.
A házban nincs levegő és meleg van annak ellenére hogy 2 plafonról csüngő ventilátor forgatja a levegőt... na hát az annyi mint halottnak a csók...
Akkor már a verőfényes napsütésben a biciklivel tekerve jobb a klíma... legalábbis most ... nem 45 fokban.
Milyen kár hogy ez az állás nem Alaszkában van... oda szívesen költöznék :))))))

Végre megláthatom a házat.... a 13 órás autó út végén

Az út végtelennek tűnt még akkor is ha délután indultunk hogy éjszaka tehessük meg az út nagyobb részét.
Kissé csalódás nekem mert utunk szegélyezi a Grand Canyont és én egy szót sem látok belőle mert éjszaka megyünk.
Kellemes tavaszi időben indulunk, de a 13 óra alatt kapunk mindent, esőt, havat hideget...
csak hogy ne felejtsük el ez még csak március vége itt még akármi megtörténhet...
Az is hogy a tervező útismerő fiuk - férjem és a munkatárs - térkép nélkül indulnak neki az útnak csupán egy internetről nyomtatott útvonal segéddel... és éjszaka 11 körül valahogy nem találjuk az utat ahol lennünk kellene.
Így tehát vesztünk 1 órát míg találunk egy utat ami lakott településre visz... ahol sikerül kicsit gyorsabban menni mint 60 km/h és megállít a rendőr... kellőképpen kétségbeesettnek nézhetünk ki mert egy figyelmeztetéssel megússzuk és rá vezet minket a helyes útra...Ekkor még 7 órányi út áll előttünk.
Az éjszaka kellős közepén a semmi szélén szembesülünk egy újabb problémával... valamilyen oknál fogva a kártyás tankolás nem működik... viszont a benzinkút nincs nyitva hogy segítséget kérhessünk... kb. 4 db különböző benzinkút mellett hajtunk el és próbálkozunk újra és újra... és már nagyon félő hogy nem érünk el a következő benzinkútig.
Azért a védőangyalunk mégis csak velünk van mert a legvégső métereknél találunk egy nyitva-tartó benzinkutat.
A hely kísérteties, havas szél fúj és nem látni egy lelket sem. Az épületen belül meleg van, kedves kiszolgáló fogad minket fáradt vándorokat, ránk pillantva kávéval kínál.
Én egyetlen csöpp helységre vágyom csupán de nagyon sürgősen... :))) Ezután már sokkal boldogabban mustrálom a kínálatot hajnali 2 tájékán.
Mire Arizona állam fővárosa Phoenix határába érünk a nap éppen kelni készül ...
nem tudom hogy a klíma vagy pedig valami titokzatos más erő teszi, de itt legendásan szépek a napfelkelték.
Nem hiába vagyunk a sivatagban nap felkelte után rögtön érezni a felénk áradó hőséget.
Amerikában a nagyobb városok rengeteg kisvárosból és azokat összekötő autópályákból állnak, nem kivétel ez alól Phoenix sem. Itt még a város vezetése mellett az indián őslakosoknak is van beleszólási joga a földhasználatba.
Legújabb mentesítő autópályájuk indián területen halad keresztül... itt minden elágazás indián szimbólumokkal díszített és szép summát kapnak az indián vezetők az államtól a föld használatáért. Ebből szép új iskolák és házak épülnek az indián közösségnek.
Röpke órás városon belüli autókázást követően megtaláljuk a házhoz vezető utat. Alig hisszük hogy ideértünk. Pár órás rövid nyugovóra térünk hogy a késő délelőtti órákban neki láthassunk a költözésnek.

Első vásárlásom az első házunkhoz

Végre kimozdulunk valahová... eddig csak közvetlen környezetemet vizsgálgathattam csupán... de most hogy a párom Arizona államban fog dolgozni és vett ott egy házat úgy döntött elvisz minket oda...
Nem egészen önzetlen a gondolat... merthogy szükség van a nőre hogy berendezze a "kérót" és segítsen összeállítani egy konyhát ahol főzni lehet meg ilyenek... az meg már csak külön ajándék hogy 13 órát fogunk ülni a kocsiban míg odaérünk egy vadidegen kollégával... szerintem Zsolti az őrületbe fogja kergetni már az első 10 percben.

Tehát csak fickósan nekiindulok a használt kereskedésnek és tányérokat, poharakat meg evőeszközöket gyűjtök... no meg még használható lábasokat is.
Hogy miért is fickósan ugyanis a házban 3 pasi fog lakni John és 2 munkatársa. Nem csoda hogy én kerek perec nemet mondtam az arizonai költözésre... nem vagyok én 3 pasi bejárónője... ja meg a saját fiam is plusz egy pasi szóval az már 4....
Amúgy meg nyáron árnyékban van 50 fok és én már a 36 foktól is halódom...

Osztozkodjanak csak a saját kuplerájukon. Elég lesz ha John a ház uraként rendre utasítja őket.
Meg persze ez egy lakásbiztosítás is... hogy nem fogják tönkretenni a házat és még eladható állapotban lesz 1-2 év múlva...

Szerencsés napom van, az üzlet két különböző pontján megtalálom találok ugyanahhoz a készlethez tartozó darabokat... centekért megveszek rengeteg evőeszközt... fiúkra újat nem bízunk :))))
Mondom a páromnak hogy sütnék neki palacsintát Arizonában míg ő dolgozik... ha lenne palacsintasütőm... felcsillan erre ám a szeme ... irány vásároljunk még.
A legtöbb dolgot persze nem érdemes cipelni ott is meg lehet venni, így mosógép, porszívó és ilyen komolyabb költségek még csak várnak a sorukra.
Szerencsére egy kisteherautóval megyünk le 5 napra... mert visszük a biciklinket is a gyerekkel hogy ne unatkozzunk míg apa dolgozik. Így a csomagjaink megtöltik teljesen a pakolóteret.

Arizona te csodás?????

Ismét életünk egy nehéz szakaszához értünk... persze ez nem az első és nem is utolsó.
Imádott férjemuram Arizona államba készül, kb. 1 évig fog egy nagyszabású építkezésen dolgozni.
Ehónapban tett egy kéthetes látogatást, amiről éppen Valentine nap éjszakáján érkezett vissza.
Nem tudom, hogy miként fog kitartani 1 évet Arizonában... 1 nappal távozása után már jött volna haza, kialvatlanul. Nem találta helyét magányosan egy idegen ágyban.
Majd a következő napokban annyit dolgozott hogy akárhányszor telefonált szó szerint elaludt azon ahogy beszéltem hozzá... ez meg nekem nem tűnt hízelgőnek ugyan megértettem, hogy keményen dolgoznak.
A szemem előtt lebegett, hogy 1 év elteltével talán már nem jóformán nem is beszélünk egymással?
Persze ne lássak rémeket. Annyi biztos hogy a hősiesen kiállt 2 hét után repült a nyakamba amikor meglátott.
Híreket is hozott, gazdasági és befektetési okokból házat vesz Arizonában, ahol remények szerint 1 hónap múlva márciusban kezdődik az újabb építési feladat.
Rendes városnézésre nem futotta az értékes időből, ebéd szünetben szaladt és készített pár fotót...
No persze amikor a leendő házunkat nézte akkor elfelejtett fényképezőt vinni... hát nem egy pasi? :)))))