Városi Könyvtár


Mint bármikor korábban is Zsolti a mai napon is változatlanul tettre-kész és kalandvágyó. A legnagyobb örömére szolgál, hogy velem jöhet a belvárosi könyvtárba.
Lassan már 2 éve, hogy itt élünk, de a folyamatos programok mellett szinte nem is jutott időnk még a belváros megismerésére.
Mivel ebben a félévben a belvároshoz közeli főiskolai épületegyüttesben vettem zongoraórákat néha sikerült autóval bebarangolni a belváros egy részét.
A tavalyi év során többek is említették, hogy el kellene látogassak a belvárosi könyvtárba, mert sok olyan gyűjteményük van, ami engem esetleg érdekelhet. Ebben a félévben lehetőségem is volt kipróbálni ezt a modern könyvtárt.









Nem csupán engem, de Zsoltit is lenyűgözi a könyvtár mérete és a gyűjtemények sokasága. A legjobbkor érkezünk ugyanis még egy rendezvénybe is belecsöppenünk. Ugyan a föld nemzetközi napját már áprilisban mindenki jól megünnepelte, néhány környezetvédő szervezet mégis úgy vélte, hogy szeretnék még további figyelemben részesíteni a Föld tisztaságának ügyét.

Amint elhaladtunk a zajos tömeg mellett, akik mindenféle sátornál álltak sorba még nem gondoltam, hogy mi is a forgatag közepében fogunk kikötni.
A szép új, magas üvegépületnek meg van az az előnye, hogy remek kilátást biztosít a városra, amiről valamilyen úton még Zsolti is értesült így amikor megérkeztünk az első kívánsága az volt, hogy a tetőre szeretne felmenni.Az idő gyönyörű volt és a tetőteraszon még válogatott szép virágágyásokra is leltünk. Mint akár bármelyik lelkes fiú Zsolti rögtön fel is mászott az ágyásokat szegélyező betonrészre majd nekem pózolva kérte, hogy lefényképezzem - ez már kevésbé jellemző a fiukra általánosságban :))
Alig sikerült kattintani a gépet máris szaladt tovább, felfedezve, hogy nem csupán lifttel elérhető a terasz hanem egy félkörívű lépcső sor is vezet fel/lefelé. 
Miközben lelkesen csattogtattam a fényképező gépemet lefelé menet megtalált minket egy ázsiai származású hölgy. Először azt hittem, hogy Zsolti ismeri őt, de csak készségesen válaszolt a hölgy kérdésére miszerint is ez az lépcső biztosan levisz egészen a zajos tömegig.
Csemetém alig várta, hogy belevethesse magát a tömeg közepébe hátha valamilyen izgalmas programot talál.
A tanárnö valahogy ugy gondolta szüksége van a társaságunkra.

A téren körbe mindenféle standoknál árusokat találtunk, nem meglepetésképpen Zsolti közölte, hogy éhes. Először is felmérést tartottam, hogy melyik bódénál milyen értékes és mégsem túl drága, ehető - urambocsá laktató ételt találom. Nos egyikük sem bizonyult valami ígéretesnek. Végül addig kérlelt Zsolti míg beadtam a derekam némi kóstolgatásra. Rendes volt egy fagylaltos ürge, mert felajánlotta megkóstolgathatunk pár ízt mielőtt választanánk.  Mindeközben a tanárnő leszakíthatatlan, folyamatosan a nyomunkba jár. Kicsit az ö helyébe léptem gondolatban és arra jutottam egyedül én nem csapódnék így oda senkihez... biztos nagyon magányos lehet. No, de mindennek meg van a maga határa. Kis készpénzemen csupán kétféle édességre jutotta... ezt úgy beszéltünk meg előtte, hogy értette nincsen igazán sok pénzem... ezek szerint neki még annyi se volt, mert folyamatosan elkéregette hol a Zsoltitól hol tőlem falatonként az édességeket. A csokinál még azt mondom rendben törjük darabokra és megosztjuk na de egy fagyinál??? Az egy dolog, hogy Zsoltival egy tölcsérből ettünk, de miből gondolta hogy neki a mi fagyinkat kell nyalogatni?? Komolyan mondom bőszen nézegettem körbe, hogy valami kandi kamerába vagyunk-e mert annyira hihetetlennek tűnt a helyzet... így utólag nem is értem, hogy mi késztetett arra, hogy elviseljem ezt a viselkedést. Zsolti persze végtelenségig barátkozó így aztán ö nem is bánta egy percig sem ha a néni nyalogatta a fagyiját pedig rászóltam magyarul, hogy jó lenne ha nem adna belőle neki... nagyon örültem neki, amikor elfogyott a kezünkből mind a csokoládé mind pedig a fagyi.
Legvégül, amikor beálltunk a sorba, hogy Zsolti is rajzolhasson egy képet amiben megígéri, hogy tisztán tartja a Földet a hölgy egyszerűen felszívódott, elpárolgott akár egy rossz álom.


Hazafelé azon gondolkoztam milyen országból és milyen szokásokkal érkezett Amerikába ez a kishölgy és vajon egy amerikai mit tett volna a helyemben.

Mozgalmas közösségi nap

Amilyen szép naposan indult a nap mire elindultunk eléggé szomorkás lett. Zsolti annyira örül, hogy végre kimozdulunk örülten megrohamozza a kocsit és türelmetlenül várja az indulást. Ebben csak egy valami hibádzik, mint útközben kiderül - annyira lelkesen bevágta magát a kocsiba, hogy elfelejtette magával hozni a kabátját és a sapkáját és bár ugyan a napokban többször is melegebb volt az idő mire az első úti-célunkhoz érkezünk az idő kishiján esőre áll és erős szél borzolja a tájat.
Kezdetnek egy belvárosi parkot látogatunk meg, kicsit olyan jellegű mint a Városliget egy kisebb tóval a szélén. Liberty Park-nak hívják és a város második legnagyobb parkja. Az egyik legújabb látványossága a gondosan tervezett játszótér, amit mindenféle képességű gyermekek használhatnak. Vannak ügyességi, zenei és egyéb játékok a játszótéren. Nem meglepően ez lett Zsolti kedvenc része :)
Csak egy a bökkenő, hogy sapka nélkül és kabát nélkül egy garantált megfázás lenne az úriembert kiengedni így megkapja a csomagtartóban lévő plüss fejvédőmet és a thermo mellényemet. A fejvédőt egy befőttes gumival kell a fejére erősíteni :)))) -- nem meglepően nincs még felnőtt fejmérete a drágámnak.
Ebben a parkban nem állatkert található hanem csupán egy madárröptető, amit jelenleg felújítanak így meglátogatni sajnos nem tudtuk ( illetve kicsit korán is jelentünk meg mert áprilisban még nincsenek a kültéren a madarak).
Nyáron a kisgyerekeknek egyéb lehetősége is van a mókára pl. egy mini vidámpark illetve egy ötletesen tervezett vizilabirintus. Hét kanyonnak hívják és egy patakhoz hasonló kis folyam szalad végig a kanyonokon hol kiszélesedve hol pedig szökőkúttá alakulva, mindenféleképpen szeretnénk visszajönni ide és megnézni ez amikor víz is folyik benne :D
A kellemes kis séta után tovább robogtunk további programokra. Egyik sógoromék hivtak minket bowlingozni kora-délutánra. Nagyon édes volt a kicsi fiuk, mert szeretett volna ö is játszani. Még csak 2 éves de apukája segítségével ügyesen eldobta a golyót a bowling pályára. :D
Nem játszottunk sokáig mert hivatalosak voltunk egy közösségi összejövetelre. Nemsokkal megékezésünk után beálltunk segíteni a hamburgerhúst sütni. Én adagoltam a fagyott hamburger húst és pár percen belül megkezdtem a véget nem érő "könnyezést". Először még csak furcsán néztek rám a sorban állók a zsemléikkel és nem tudtam vajon miért, később már a fiuk is folyamatosan ugrattak, hogy nyuszi szemeim lettek. Egy idő után már annyira könnyeztem, hogy nem láttam tisztán még pár másodpercre sem, hogy a rácsra pakoljam a húsokat. Ekkor már tényleg szünetet kellett tartsak :D A végeredmény viszont megérte a küzdelmet :)) mindenkinek nagyon ízlett a grillezett hús.

Megszületett Leroy fia, St George látogatás

Nagy bátorságról tanúskodik legújabb sógornőm története... vagyis persze inkább részben pénzügyi döntésről és családi hagyományról... Fiatalon és merészen, az első gyermekét várva elhatározta, hogy otthon szeretne szülni és még ennél is tovább ment ... meg is valósította ezt a tervet.
Pár órán belül a bába segítségével meg is született Enos majd édes álomba zuhant. Pár órával születése után elsőként volt alkalmunk látni a csemetét, aki abszolút nem tűnt frissen született babának. Nagyon angyali volt. A nagyszülők nagyon boldogok voltak hogy mielőtt elutaznak még meglátogathatták az újszülöttet. Amúgy útban voltunk egy hasonlóan izgalmas dolog felé. Anyósomék a hetekben keményen dolgoztak, hogy minden szükséges tárgyat beszerezzenek az új déli nyaralójukhoz...
Amennyire izgatott volt Zsolti is 1 órás út után már kezdte kérdezgetni, hogy mikor érünk már oda ( a fővárosból kb 4-4.5 órás út szükséges a nyaraló eléréséhez.
Mammának kicsit rossz volt a lelkiismerete, mert most hogy megvették a nyaralót minden percüket vásárlással töltötték, hogy minden tökéletes legyen. Ez talán kicsit túl sok is volt nekik a rohangálásból és már alig várták, hogy leérjenek és élvezzék a gyümölcsét egy közel 20 éves álom megvalósulásának. Úgy tűnt viszont, hogy a megérkezést követően ugyanúgy szaladgáltunk velük akárcsak korábban. Utah déli részében Saint George-ban rengeteg téli otthont találunk, mert itt a tél is nagyon kellemes és havat alig látnak az itt lakók. Ez az oka, hogy számos nyugdíjas választja Saint George-ot téli vagy akár egész évi otthonaként.
Miközben az ősök válogattak addig mi felfedeztünk érdekes dolgokat a boltokban. Itt egy vicces példa amit a St George Walmartban találtam. Egy fogyókúrás kanál. Ha ezzel eszel tuti, hogy lefogysz :)

A sűrű program végére még egy újabb orvoslátogatást is beiktattunk. Két hónappal ezelőtt ugyanezen a helyen tudtam meg, hogy mi a probléma ami hónapok óta bántott. Azóta sokkal jobban vagyok mióta betartom a listát- január 13dik bejegyzés - és szedem a cseppeket.
Az utolsó képen a nyaralóházak csoportját láthatjuk, ez a kilátás az alagsori szinten a hátsó fronton. Több különböző nagyságú és felépítésű nyaralóház közül választhattak Mammáék és végül egy nagyobb utcára néző mellett döntöttek. A felső szinten egy konyha, nappali és 2 szoba, 2 fürdőszoba és egy hosszú erkély található, az alsó szinten egy nagy közösségi nappali és egy kisebb hálószoba valamint fürdőszoba van és rengeteg ablak és egy dupla-ajtó ami a hátsó "kert"re nyílik.

A belvárosban

Látogatóban jártunk a Mammánál... elköltöztették őt egy vadonatúj kórházba ahol a 12. emeleten kapott egy panorámás szobát. Az új hotel olyan akár egy szálloda és a szobákban akár táncolni is lehet, amik szigorúan egyszemélyesek... jó kell értük fizetni százezreket magyar pénzre számítva... Mamma műtéte jól sikerült és azóta sokkal jobban néz ki, igyekszik némi súlyt is nyerni hiszen alig volt 40 kg amikor a kórházba került.

Útban hazafelé készítettem pár fotót a belvárosról.

Végre láttam Salt Lake City névadóját... gyönyörű

Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a bánya ahova indultunk nincs nyitva... így elmehettünk egy helyre ahová érkezésem óta vágytam ... a Nagy Sós tóhoz.
Régi elhagyatottnak tűnő úton mentünk legalább 10 percet miután lekanyarodtunk a tavat jelző táblánál...
Kezdtem kicsit csalódott lenni hol van már az a nagy tó.,..
És amikor kicsit közelebb értünk ez a látvány fogadott minket egy keskeny földút ami egy szigetre vezetett mindkét oldalán a tóval.
A láthatár egybeolvadt a tóval és az volt az érzésem hogy még hosszú kilométereken keresztül nincs semmi csak a végtelen sekély sós tó.
Amennyire kellemes most az idő, szépen előbújó napsütéssel olyan kellemetlen ez a környék nyáron amikor az áporodott, kissé rothadó vízben szúnyoglárvák tanyáznak...
Mikor megközelítjük a tavat, ami éppen kissé kiszáradt, észlelhetően a tó ágyában sétálunk mire elérjük a vizet... amibe nem igazán kívánkoznék bele, de a víz nagy tömegében lenyűgözően néz ki.
Nem is a fiam lenne, ha nem indulna neki az első pillanatban, hogy ő most pancsolni fog a vízben... azért közeledve a szag őt is elriasztja kissé.
















Itt a legjobb élete a sirályoknak van. Mindenki eteti őket így cseppet sem félnek az emberektől... majdnem a kezekből kapják ki a kenyeret és egyéb jó falatokat.

A sziget középpontján egy domb tetőn található a múzeum ami bemutatja az élővilágot és a tó életét. Egyetlen élőlény képes elviselni ezt a kivételesen sós vizet... egy apró rákfajta.
Azért a tó bizonyos részén ahol talán nem olyan sekély tiltó tábla figyelmezteti a nagyérdeműt, hogy a tóban tilos a lubickolás... el sem tudom képzelni ki lehet olyan elkeseredett hogy ebben a vízben fürödne. :))))
Mindenesetre a látvány számomra felejthetetlen volt... a tó túl oldalán lévő hegyek pereméren lakunk mi... jó pár kilométerre innen...

TAVASZI SZÜNET HURRÁ

Idegileg már nagyon megérettem rá mert az utolsó napokban mindenből vizsga volt és beadni való... most végre elengedhetem magam.
Újdonsült magyar barátnőmmel végre felfedezzük a belvárost... mert hihetetlen ugyan de akik egész életüket itt töltötték nem tudják milyen látnivalók vannak a belvárosban... kivéve a híres templomot...















Így hát elhatározzuk, hogy bejárjuk a belvárost, megmutogat nekem klassz boltokat ... sőt mi több ő még ismer esszenciális fontosságú helyeket is, mint például a német pékség ahol remek kakaós csigát és sok nyalánkságot lehet kapni... valamint egy német étterem, ahol van rántott hús és hurka meg sok német felvágott...
Ezen kívül még meglátogattunk egy szerb boltot ahol lehet Vegetát, ropit és cseresznye befőttet valamint magyar Gyulai kolbászt kapni.
És itt még nincs vége a csodáknak... holland bolt tele nyalánkságokkal... és magyar csemege uborkával, Maggi fűszerkockával és egyébkincsekkel... valamint egy orosz bolt ami a legnagyobb benyomást tette rám, miután találtunk magyar Bravo baracklevet...
Hihetetlen, de itt csak narancs levet isznak vagy pedig cukros löttyöket és nem ismerik a finom baracknektárt.
Most nem vagyok eleresztve pénzzel, de elhatároztam hogy amint megtehetem jövök és vásárolgatok mindenfélét... itteni árban nem drága 5 dollár a liter baracklé... de ha átszámolom az 1000 Ft !!!
Jó tudom le kell szokjak sürgősen az átszámolom magyar forintra gondolkodásról :)))))
Feltöltök ide pár képet a belvárosról






















A tornácos ház egy 150 évvel ezelőtt élő kormányzónak a háza aki sokat tett Utah államért.
Sajnos belülről még nem néztük meg de előbb-utóbb erre is sor kerül.

Ez a szépen karbantartott ház az egyik legrégebbi ház a városban és a város első színháza működött és működik változatlanul benne... a mellette lévő épületben van a már említett német vendéglő .










Nem tudom ki mennyire emlékszik a történetre, de amikor elkezdték vasúttal behálózni az amerikai földet... keletről és nyugatról elindultak építeni egyszerre és 1 ponton találkozott össze a kelet-nyugati építők... ez volt Salt Lake City első pályaudvara... vonatot itt már nem láthatunk de a ház emléket állít ennek a szép teljesítménynek.

Ha jól érzed magad az idő elrohan melletted... mi is végére járunk már a tavaszi szünetünknek és még maradt néznivaló bőven.

Karácsonyi utca

Amint már korábban is említettem az amerikaiak szeretik díszíteni a házaikat karácsonykor. Aránylag olcsón lehet kapni lámpasorokat különböző színekben és formában valamint előre gyártott világító rénszarvast és egyéb csodákat...
Van egy utca Salt Lake Cityben ahol minden évben megelevenedik egy karácsonyi történet. Egy híres vers alapján.
A teljes utca egyetértésben kiosztja a különböző verssorokat és eszerint díszíti fel házát.

Korai erős karácsonyi hangulat

Valahogy furcsán érzem magam. Körös-körül feldíszített házakat látok, ami csodaszép... de az én emlékeimben élénken él, hogy a karácsonyfa díszítése szorosan az ünnephez tartozik.
Az emberek nagy része már a hálaadást követő napokban feldíszíti itt a karácsonyfákat és látható helyre teszik, hogy más is lássa nekik milyen nagy és szép jutott.
Én ezt valahogy a karácsony eljelentéktelenitésének tartom.

A fények viszont nagy hatást tesznek rám, minden alkalommal amikor sötétedés után az utcán járok.
Hagyományosan feldíszítik a város szívét és a Templom teret. Itt volt először alkalmam a díszkivilágítás alapos megtekintésére... egyetlen bánatom, hogy amennyire lenyűgöző a látvány élőben... a fotók nem tudják ezt az érzést teljesen visszaadni.
Meglepően hideg lett pár nap alatt... de ennek ellenére nagy sokadalom gyűlik össze esténként a téren. Apósomtól tudom, hogy még külföldről is érkeznek sokan, hogy megnézzék ezt a látványosságot.
A hideg miatt a fiuk hamar beleunnak a tér felfedezésébe...
John ígéri látunk mi még itt világítási csodákat város szerte.. és a völgy amire lakhelyünk néz is tartogat majd meglepetéseket.