bemutatkozás

Üdvözlet minden kedves látogatónak, ez a blog amerikai életünket mutatja be megérkezésünk óta. A történetek tükrözik az érdeklődési körömet és a velünk megesett kalandokat. Jó szórakozást az olvasáshoz!!

2008. május 5.

Ennek a félévnek is végre hála hála az égnek....

Nem tudom, hogy mi éltett már az utolsó pillanatokban, de úgy éreztem soha nem fogok végezni időben. A masszív mennyiségű unalmas történelem órákat már nem tudtam eléggé felgyorsítani, hogy megfelelő gyorsasággal ugorhassak egyik vizsga után a másikra.... a vége már egy katasztrofális kapkodásra emlékeztetett. Még ha halogattam volna sokáig a vizsgákat akkor azt mondanám az én hibám volt, de a szemeszter kezdete óta minden napom jó részét kitöltötte a történelemmel való harc.... és még azt mondják, hogy Amerikának semmi története nincsen :DDD Ennyi szenvedés után már az sem érdekelt, hogy eddigi legrosszabb jegyemet kaptam meg ( ami azért még mindig B+ volt, ami olyan négyes körüli jegynek felel meg így nagyon nem kellene sírnom felette)

Ami legnagyobb büszkeséggel tölt el, hogy ismét jelest kaptam angol fogalmazásból, persze ezt is valószínűleg annak köszönhetem, hogy magyar tanáraim valóban megtanítottak pár dologra még a főiskola előtt. Nekem úgy tűnik, hogy itt nem fektetnek olyan nagy hangsúlyt sem a nyelvtanra sem pedig a fogalmazásokra... vagy csak mindenki olyan szinten ír amilyenre sikerül és ezért mindenkit jól megdicsérnek.
Egyik feladatunk az órák során, hogy elolvassuk egymás írásait és kritikát írjunk róluk... természetesen építőjellegűt. Sokszor ugyanazokat a hibákat fedeztem fel újra meg újra kedves osztálytársaim írásaiban. Kezdve azzal, hogy hemzseg a helyesírási hibáktól pedig az egyik első megjegyzése a tanárnak az volt miután mindannyian számítógépen nyújtjuk be az írnivalót legalább annyit tegyünk meg, hogy végig ellenőrizzük egy helyesírás ellenőrzővel. Ehhez még aztán helyesen írni sem kell tudni ugyebár... bár az ellenőrző csak néha javasolja, hogy jó lenne ha alany, állítmány szerepelne a mondatban :DDDD

Mostantól körülbelül egy hónapom van összepakolni az életünket Salt Lake Cityben. A dobozokat a tervek szerint nélkülünk fogják Arizonába szállítani - amitől tartok kicsit ezért nagy megfontoltsággal fogom becsomagolni a törékeny tárgyaimat a pasikat ismerve és a 14 órás autóút zökkenőire számítva nem fog ártani.
Említettem már hogy egyetlen porcikám se kívánja sem a dobozolást, sem pedig a költözést egy olyan helyre ahol nyáron a megszokott hőmérséklet 40 fok és fölött van????

Nincsenek megjegyzések: