Búcsú főzés

Érdekes, hogy mióta közzétettük a költözésünket többen is keresik a társaságomat és azt mondogatják, hogy nem is értik miért nem jöttünk össze korábban többet. Ez mennyire jellemző emberi tulajdonság, csak akkor cselekednének amikor már késő.
Ma a legcsípősebb nyelvű sógornőmnél voltam rokonságba, mert megígértette velem, hogy mielőtt elköltözünk még eljövök hozzá és főzök neki valami finomat, hadd leshesse el tőlem a receptet. Úgy döntöttem, hogy az egyik legkedveltebb fogást készítem, a borsos csirkét, ami tulajdonképpen a borsos tokányból fejlődött ki, de mivel mi nem igazán eszünk sertéshúst így maradt a csirke, még pedig jó tejfölös-szósszal és nokedli helyett csak frissen főtt szarvacskával.
Az összes fiú (4 fiú plusz apuka) boldogan falta a fogást, a sógornőm mint mindig most is fogyókúrázott - nem is értem miért akarta, hogy főzzek akkor... persze akármennyire is próbálta, nem tudott ellenállni a finom illatoknak igy végül ö is evett egy kisebb tányérnyit.Be kell vallanom azért hízelgett az erőfeszítés, amivel többen is keresték a társaságomat... ez persze arra a felismerésre is késztetett, hogy a messzi Arizonában nem lesz senki, aki keresse a társaságomat és ettől még inkább elment a kedvem a költözéstől.

Arizona

A tény, hogy szeptembertől Arizonába költözünk koránt sem töltött el lelkesedéssel. A legnagyobb ellenszenvvel viseltettem az időjárás iránt. Korábban februárban voltunk ott és már akkor is közel 30 fok volt. Erre nem voltam sem lelkileg sem ruhatárilag felkészülve. Ekkor kaptam egy új cipőt ittenre, hogy ne téli csizmában kelljen járjak a melegben. Most áprilisban már bölcsebb voltam és készültem a melegre... már ha arra lehet igazán készülni.
Teljes rémülettel töltött el a gondolat, hogy a nyári 50 fokos melegben kell majd iskolába járni vagy egyáltalán vásárolni menni. Sajnos nem tehetek mást, mint igyekszem legyőzni a félelmemet.

Látogatásunk elsődleges célja ez alkalommal, hogy bejutassuk Zsoltit a kiválasztott iskolába. Legutóbb éppen tanitási szünet volt így nem sikerült érdemben beszélni az igazgatóval. Most működés közben nézhettünk körbe az iskolába. Nagyon tetszett nekünk, ami láttunk, de még mindig nem volt biztos, hogy elfogadják-e Zsoltit. Először is későn jelentkeztünk másodszor meg nagyon kedvelt jóhírű iskolát választottunk így rengetegen próbáltak meg bejutni. Természetesen jelenlegi diákok testvérei elsőbbséget élveztek.
Amikor az iskola keresésnek nekiláttunk ott volt a kérdés, hogy milyen iskolába írassuk Zsoltit.
Nekem fogalmam sem volt mik a lehetőségek ezért nagyrészt apára hagyatkoztam. Igaz neki sem volt kifejezett tapasztalata az általános iskolákkal hiszen őt otthon iskolázta az egyik nővére.
Sokat beszélgetett már egy ideje a testvéreivel és kollégáival, mert félt az állami iskola talán nem a legjobb a Zsoltinak.
Magániskolát sajnos nem engedhettünk meg magunknak :D így azt kihúztuk a listáról. Az állami iskoláért nem lelkesedett apa, mert csupa rosszat hallott róla.
Szerencsére volt egy harmadik lehetőség is amit ugy hivnak "szerződéses (charter) iskola". Az USAban ez egy viszonylag új iskola-rendszer. Ezek az iskolák tulajdonképpen tekinthetők állami iskoláknak, mert állami finanszírozásból tartják fent magukat, fejpénzt kapnak minden diák után. De az charter iskolákat privát társaságok és személyek állapítják. Minden charter iskola más ötleten alapul, valahol a lemaradt diákoknak adnak több esélyt, valahol bizonyos tantárgyakat tanítanak kiemelt szinten.
A "mi" charter iskolánkban az tetszett a legjobban, hogy amint a gyermek elért egy bizonyos szintet, ami meghaladta az osztályát akkor átrakják egy felsőbb osztályba és ott mindent megtesznek azért, hogy az esetleges hiányokat pótolja. Kis létszámú osztályok voltak több szinten és egy nyitott belső udvaron keresztül lehetett elérni őket. Biztos voltam, hogy ha felveszik ide Zsoltit akkor szép "karriert" érhet el és nem fog soha többet unatkozni órákon, mert kihívások elé fogják állítani folyamatosan.

Az iskolalátogatás után meglestük a helyet, ahol apa tölti a napja legnagyobb részét egy idősek otthona építkezésén. Ez alól csak az iskola látogató nap és vasárnap volt kivétel míg mi ott voltunk látogatóban. Miután járművünk nem volt, apa használta az egyetlen furgont egyetlen szórakozásunk volt a közeli park játszótérrel. Ide ellátogattunk mindennap. Nem hibáztattam Zsoltit ö maradt volna egész nap de egyrészt én nem bírtam a meleget másrészt meg főznöm is kellett a családnak.
Megérkezésünk estéjén elvitt minket apa vásárolni, hogy legyen miből főzni... úgy gondoltam, hogy kihasználom a legutóbb vásárolt nagy Tefal edényt és csinálok palacsintát... ezzel csak egyetlen bibi volt, hogy a boltban nem találtam szódavizet. Volt ott minden mi szem-szájnak ingere mindenféle furcsa színben, de egy egyszerű buborékos ásványvizet nem találtam. Tipikus.
Végül egy általam először látott Fanta eper mellett döntöttem. Mit ne mondjak a színezék remek benne :D így sikerült a képen látható csodálatos rózsaszínű palacsintákat gyártani. No persze a palacsinta izét ez egyáltalán nem befolyásolta :D
Nem apróztam el, bekevertem 1 kg lisztből a palitésztát és órákig sütögettem az óriási edényben :D a lényeg az hogy nagy sikere lett. Apa kedvenc palacsintája amúgy is az eperlekváros, színben tökéletes. Mire apa hazaért a kemény forró nap után egy rakat frissensült palacsinta várta.
A történet persze nem ennyire idilli, mert Arizonai utam alatt is tanulnom kellett és internetes vizsgákat tenni, de ezt korán reggel általában letudtam így lelkiismeret furdalás nélkül foghattam hozzá a főzőcskézéshez vagy épp a parki sétához. Zsolti már el is tervezte, hogy ha ideköltözünk akkor mehetünk biciklizni a parkba.
Egy kicsit jó volt megpihenni, de várt minket vissza az iskola és a mozgalmas élet Utahban.
Amennyire lelkes volt a repülőút miatt Zsolt hazafelé annyira nem várta a repülést. Idefelé még egy ideig lekötötte magát, aztán folyamatosan kérdezgette hogy mikor leszünk már ott.
Hazafelé csak 'húzta' a lábát és egyáltalán nem örült annak, hogy több mint 1 órát kell várni a reptéren és akkor még nem is tudtuk, hogy késni fog a gépünk.
A Phoenix-i repülőtér óriási így gondoltam nem lesz majd akadály valami érdekeset találni, hallottam róla, hogy valamelyik terminálon repülőmodellek lógnak a falról... nekünk ehhez nem volt szerencsénk, de találtunk egy múzeumi galériát.
Ugyan Zsolti nagyon szereti a repülőgépeket, de most csak olyan nyűgös volt, hogy alig bírtam kicsikarni belőle egy mosolyt... ja és mind a fénykép bizonyítja Arizonában a hétvégén kapott egy birkanyírást az apjától :D

Gofri nap


Zsolti és John legnagyobb örömére végre használatba vettem a gofrisütőt. Palacsinta tésztát kevertem édesen és kiteszteltem hogyan kell gofrit sütni. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hosszú ideig tart egy adag kisütése és ugyan sokkal több palacsinta tésztát felvesz a sütő még így is több órába telt kisütni a kiló lisztből a gofrikat. Zsolti új találmánya gofri joghurttal nagy sikert aratott anyósék körében. Nem kérdéses a gyerek nagyon kreatív. Mivel a tészta már amúgy is édes volt nekem még töltelék sem kellett csak csipegettem kicsit a végekből. Sajnos ennél többet nem engedhettem meg magamnak a gabona érzékenységem miatt. A fiuk viszont betegre ették magukat gofrival. :)))))

Felfedeztem egy klassz teareceptet

Mindenre jó. A legfontosabb, hogy tele van C vitaminnal... elméletileg gyorsítja a szervezet anyagcseréjét. A következőképpen készül... Zöld-teát kell áztatni egy nagyobb lábosban ginzenggel meg mentával, majd megvárni míg kihűl. Eközben citromot, grépfrútot préselni és a levét hozzáadni a keverékhez valamint 1 liter 100%os ananászlevet adni hozzá... a recept szerint mézzel ízesíthető, de nekem az ananász éppen eléggé édessé teszi, majd be a hűtőbe , hogy sokáig elálljon hiszen ez a mennyiség egy nagyobb kancsóban fér el naponta többször kortyolva segíti a szervezetet. Tekintve, hogy kissé megfáztam most éppen ezzel kúrálom magam.

Eddig kellett várjak egy jó lecsóra

Több, mint egy évbe telt mire megtaláltam a helyi piacot, de ami még nagyobb szó találtam magyar édes-paprikát és hegyes erőset.
A belváros közepén egy parkban az sétáló út mentén állítják fel sátrukat a kereskedők, a képen látható kenyerek étvágy gerjesztőek és egy német származású tulajdonos boltjából valóak... Amerikában ezek a típusú kenyerek egyáltalán nem szokványosak. A legtöbb boltban szuper-tartós szeletelt kenyeret árulnak különböző izésítésben... de nincs ropogós frissen sült kenyér sehol...
Aliz barátnőmmel fedezgettük fel a belváros kincseit, német pékséget, német éttermet hurkával és bécsi szelettel. Őszintén sajnáltam hogy csupán augusztus közepén kaptuk a fülest a piacra...
2-3 dollárból már tetemes mennyiségű paprikát gyűjthettem össze amiből szép nagy lábos lecsót csináltam. Mindenkit kellőképpen meglepett a folyamat, de a végeredmény igen csak tetszett nekik.
Egy másik érdekesség itt csak az őstermelők tudják, hogy mi az a karalábé, már korábban is kérdeztem anyósomat, hogy ismeri-e ezt a zöldséget, amit remekül lehet használni levesben illetve főzeléknek. Eddig a pontig egy boltban sem tudták miről beszélek... s ímhol a piacon találtam egy standot ahol karalábék halmai várakoztak. Mint látható minden más fogyott csak a karalábé nem igazán. Még egy érdekesség a képen a karalábé mellett különleges uborka található szeleteléskor hullámos szélű vékony-héjú és nagyon ízletes. Ez igen kedvelt a környék kertjeiben.

Igazi gyerekzsúr a 7. szülinapra

A motoros kaland miatt Zsolti hivatalos születésnapi partija 6-án volt 4-e helyett.
A reggel nagy részét sütögetéssel töltöttem meg főzéssel... a lurkók mindent lelkesen fogadtak... főleg a sok palacsintát és egyéb édességet. Mire a tortához értünk addigra már senkinek sem volt étvágya hozzá pedig egy szép nagy csokitorta volt. Legnagyobb meglepetésemre az egyik legnépszerűbb fogás a nyers répa és édes-zeller volt, amit szószba lehetett mártogatni. Még mondják, hogy ha egészséges ételt kínálunk annak nem lehet sikere,

Szeptembertől Zsolti első osztályba megy így szereztem neki sok szintjének mmegfelelő könyvet.
Itt a legnépszerűbb gyermekkönyvek között Dr Seuss rímhányó könyvei vezetik a listát, így abból kapott egy csokrot.
Ugyan nem hinném, hogy lefordíthatóak a mesekönyvei, de tudom, hogy mostanában a figurákkal filmet készítettek... így talán, akit érdekel az megnézheti a " A Macska! Le a kalappal" filmet 2003ban volt mozikban és tudomásom szerint megjelent DVDn Magyarországon is. Illetve nem tudom mikorra fogják a mozikban játszani, de egy jópofa elefánt Horton történetéről is készítik mára filmet Dr Seuss könyve alapján. A Némó és az Egy hangya élete csapata fogja megcsinálni az animációt.
A könyveken kívül persze még rengeteg minden mást is kapott.. a legjobban a Nintendo 64es tv-s videojáték kazettáknak örült a legjobban. Eddig - 1 éven keresztül - kizárólag Mario autóversenyzőset használhatta... így már kellően unta... most találtam neki golfosat, motorversenyzőset és sok egyéb fajtát. Az egyik új kedvence a golfos főleg , hogy korábban játszottunk golfot a Wii rendszeren így most azt fogom hallgatni a csemetémtől, hogy mikor fogunk már igazi golfozni... mintha az olyan egyszerű lenne. :)))
A fiuk alig várták, hogy Zsolti kinyissa az ajándékokat... annyira kíváncsiak voltak az ajándékokra majd kiszedték a kezéből.
Egy csapat fiútestvér némi pénzt ajándékoztak neki aminek nagyon örült és lelkes számolásba kezdett... mikor meg volt az eredmény az ajándékozó fiuk kitalálták, hogy az éppen elég arra hogy vegyen a Zsolti nekik jégkrémet a boltban... Hát nem kis önzetlenek??
Egy másik unokatestvértől több kisebb ajándékot is kapott így az szét is röppent a ház minden sarkába... érdekes módon az ajándékkönyvhöz senki nem nyúlt. :))) Tőlük nem kell félteni a könyveket, hacsak nem éppen autópályát akarnak építeni belőle.
Zsolti legnagyobb bánatára ez a mókás nap is véget ért és kérdezgette, hogy most ki fog itt maradni vele és játszani, szeretné ha lennének testvérei. Azt sajnos nem oldhatom meg pillanatok alatt. :))) Legalábbis eredményt nem hoz ilyen gyorsan.

Mivel is telik a nyaram leginkább?

Kissé megfáradtam a sok vizsgázásba májusban így június júliusra úgy döntöttem kiveszem a nyári szabadságomat. Egyetlen kötelezettségemet az állami nővérasszisztens vizsgát kell csak teljesítenem amire szeretnék alaposan felkészülni így most pihenek már közel 1 hónapja és már sokkal jobban érzem magam... bár jócskán hozzászoktam ehhez a nyugalmasabb élethez és nehezebb meggyőznöm magam hogy tanulásra fordítsam az időmet... kicsit kiégtem és most jó újra feltöltődni.
A hét 5 napján saját csemetémet és különböző unokatestvéreket felvigyázok és etetek , ami fejlődő fiú szervezetek lévén nem egyszerű feladat. Az elfoglalt szülők nem érnek rá főzni a gyerekek így a fiuk imádnak hozzánk járni mert tudják hogy nálunk akkor és annyit esznek amennyit akarnak és mindig van friss készétel az asztalon.
Ők a legnagyobb rajongói a magyar konyhának a nyáron.
Napközben házon kívül és belül szórakoztatják egymást és Zsoltit így csupán nézeteltéréseket és éhes gyomrokat kell gyógyítsak...
Minden szülő saját szokásának tiszteletben tartásával én úgy gondolom, hogy soha nem adom fel azt a jó szokást amire édes-jó-anyám tanított, hogy mindig legyen kész főtt étel az asztalon legalább naponta egyszer. Amerikában az élet már olyannyira felgyorsult hogy a gyerekek legtöbbször gyors-étteremek kínálatán vagy pedig előre gyártott kekszeken vagy reggeliző pelyhen élnek egész nap. Az amerikai háziasszonyok többségének a célja gyorsan ételt adni valahogy és az egészséges étel kérdése fel sem merül. Valahol kicsit sajnálom ezeket a lurkókat, mert sokat vesztenek miközben konzervételeken nőnek fel.

Park party

Mint minden évben idén is "megrendezésre került" a hagyományos Zitting Park Party. Miután a családban számos testvér van és mindenkinek jó pár gyermeke így a legjobb megoldás a családi találkozóra, ha egy parkban gyűlnek össze ahol még játszótér is van a gyerekek számára.
Idén nem volt akkora tömeg, mint lehetett volna mert pár testvér vagy nem tudott jönni vagy pedig későn érkezett... ami Zittingéknél előfordul... főleg egyes nővéreknél akik ezt örökölték :)))
Miután sokkal nagyobb tömegre számítottam 4 órán keresztül gyártottam sajtos pogácsát... nem is tudom pontosan hány tepsivel is süthettem, de jutott volna mindenkinek...
A gyerekek csak kíváncsiságból megkóstolták de ők a szörnyen cukros édességek iránt jobban érdeklődnek. Pár felnőtt viszont értékelte hogy ez egy fajta egészségesebb desszert.
Pár órán belül... kb 2,5 órán belül a tömeg szét széledt. Mondtam is anyósomnak... megérte 4 órán keresztül sütni hogy 2,5 órára elhozzuk és alig ettek belőle?
Zsoltinak viszont nagyon ízlett... napokig rengetegszer rájárt... ennyi hasznom volt belőle... azért ez is egy fajta siker.

Magyar vacsora meghívott családtagoknak

Végre megmutathattam, hogy milyen a magyar konyha... tekintve, hogy mostanra véget ért az őszi szemeszterem és "rengeteg" szabadidővel rendelkezem Mamma meggyőzött ez egy remek alkalom lenne családtagokat hívni és megvendégelni őket magyaros ételekkel.

Féltem, hogy mit fognak szólni az egyes fogásokhoz így többfélét is készítettem.
Legnagyobb meglepetésemre tulajdonképpen az összes ételből bőven fogyott, ez most vagy annak szólt hogy ingyen kajából nem válogatunk vagy pedig tényleg ízlett nekik.
A legnagyobb sikert a borsos tokány aratta, valamint a gyerekek leginkább a kókuszos rudat részesítették előnyben főételek helyett. Nem gondoltam volna, de a székely káposztából is rendesen fogyott. Persze nem kellene, hogy általánosítsak csak azért mert a férjem ura ki nem állhatja a káposztát azért még mások szerethetik :)

Túléltem!!!Esküvői fogadás csupa móka-kacagás

Legnagyobb örömmel jelentem, hogy túléltem az esküvői partit...
Csütörtökön egy tonna húst és a buli összes kelléket megvásároltuk egy nagy furgont megtöltöttünk vele...
Pénteken reggel 9tol este 6ig főztem kb. 100 emberre való gulyáslevest... és úgy nézett ki óriási karikákkal a szemem alatt fogadhatom az embereket a fogadáson...
Ez ellen sürgősen tenni kellett valamit úgyhogy életmentő alváskúrába kezdtem.
Szombaton reggel 10 korul sikerült kimásznom az ágyból amikor a segítő siserehad megérkezett és elkezdte feldíszíteni a házat...
Kérdezgettek mi hol van, és keresnem kellett egy gyerekkori képet amit keretbe raktunk John gyerekkori kepe melle... nem hagytak, hogy elmenjek fürdeni és hajat mosni tehát változatlanul a köntösömben rohangásztam, mint egy ráérős királylány...
Nemsokkal ébredésem után John felhívta a figyelmemet az időjárásra...
Szeptember 16an hó borította a környező hegyeket, lenyűgöző látványt nyújtott a hegy lába őszi színekben... a csúcsát pedig hófedte. John megnyugtatott valószínűleg jövő heten felmelegszik az idő és eltűnnek a hósipkák.
Amint kiléptünk a házból elkezdett esni a hó.. ilyet sem éltem meg :)
A fodrászom, az egyik testvér 1-re vart, hogy megalkossa élete legnagyobb hajkölteményét.
Szent borzadalommal tapasztalta mennyi hajam van... ha o ezt tudta volna előre kb. 2 órával előbb fogadott volna...
Ami nekünk móka volt és rohant az idő... az Johnnak kínszenvedés... egy nőre várni órákat...
Elméletileg 4kor kezdődött a fogadás, de anyósomék szerint 5 előtt biztos nem érkezik majd senki...
Nos 4kor kezdett ideges lenni a párom... háromnegyed ötkor meg már jócskán paprikás volt... azt sem tudta hova tegye magát.
Mindezt Zsolti elvezte a legjobban, mert addig is játszhatott a tesó fiúcsemeteivel.
Ki-be rohangásztak az enyhe hóesésben és terveztek hogyan fognak hóembert építeni.

Amikor mar 5 óra is elmúlt mi is elkezdtünk aggódni... 5.15 kész lettem sminkkel együtt...
Fel hat is elmúlt már amikor megérkeztünk a helyszínre.
Gyönyörűen feldíszítettek kék és barack szín dominált a dekorációban, ami remekül illett az én sötétkék hosszú ruhámhoz.
(Ennek a ruhának is kb. 2 hetes története van... de a nagy nap előtt 2 nappal sikerült rátalálnunk - meglepően olcsón - tehát a stressz egyik fele, ami roncsolt mar vagy 3 hete megoldódott... )
Legnagyobb meglepetésünkre ekkor meg csak 1 vendég volt ott, egy pontos katonaember John barátja.
Fel hét fele járhatott az idő mikor is el kezdtek szállingózni az emberek... nem sokkal később mar vagy ötven meghívottat kerülgethettem és a szám csak nőtt és nőtt...
Az ajtóban egy asztalon helyezhettek el ajándékaikat este kilencre az asztal mar roskadásig tele volt.
Ekkor tortat bontottunk... meghozza kettő tortat a cég jóvoltából. Ugyanis megrendeltek nekünk a csokitortat, ami az áruházban elfelejtettek elkészíteni helyette gyorsan odaadtak egy vasárnapi rendelést, fehér díszítésű répatortát... nem olyan borzasztó, mint amilyennek hangzik letagadható, hogy répa van benne...
A fehér tortat ingyen megkaptuk és megígérték amilyen gyorsan tudjak megcsinálják a csokitortat... természetesen felárért...
Senki nem bánta hogy végül 2 óriási tortank lett. Mindkettő kishiján elfogyott.
Megérkezett az a több, mint száz ember akire vártunk így torta szeges után ajándékokat bontottunk... vagyis én bontottam mint egy lelkes kisgyerek... John rendszerezte és egy lány testvér pedig adminisztrálta.
Erre szükség is volt hiszen 2 percen belül elfelejtettük volna kitol mit kaptunk.

John megkapta álmai vörös mikrohullámú sütőjét :)) és a legtöbb ajándék a leendő konyhánkat díszíti vagyis az én munkámat fogja megkönnyíteni.

Egy figyelmes testvér, aki a legjobban ismeri Zsoltit egy fantasztikus pókemberes hátizsákot ajándékozott neki - tele játékkal, így o sem panaszkodhatott. Mindenki mosolyogva figyelte hogyan ugrál örömében körbe a teremben.

Összegzésül a gulyáslevest és a körözöttet mindenki nagyon elvezte.. olyannyira, hogy a megvásárol tonnányi salátához jóformán hozzá sem nyúltak (kivéve, aki vegetáriánus).
A négy óriás lábosnyi gulyásból is maradt azért saját használatra is.

Ami nagy szó, hogy meg a John is megkóstolta és ízlett neki... "engedélyt adott" hogy ilyet máskor is főzhetek ( meg ha leves is, amit o nem igazan kedvel)

A mozgalmas hétvégémbe csupán egy dolog nem fért bele... ez a tanulás úgyhogy ma nagy mértékű lapítás lesz az órán. :)