Szegény páromról lefoszlanak a ruhák olyan keményen dolgozik

Ez már a legvégső kétségbe esés... óriási lyukak tátonganak az ingén és nadrágjain... most már muszáj lesz elmenni vásárolni... férfiból van... mintha a fogát húznák mikor vásárolnia kell menni... kivéve ha a barkácsboltról van szó ott órákig el tud nézelődni...

Meggyőzöm, hogy a Savers nevű hely a legideálisabb hely a vásárlásra...új és újszerű ruhákat vehet 4-5 dollárért 20-40-60 dollár helyett. Észérvekkel lehet rá hatni így neki indulunk a vásárlásnak. Meséltem már korábban is erről a helyről... a ruháim legnagyobb részét itt vettem... de persze leginkább akkor amikor 50%os árkedvezmény volt... hogy még ennél kevesebbet is költsek.
Ez persze élmény Zsoltinak is ... fel s alá rohangál és menne már a játék részleghez hogy kedvére válogasson játékok közül... talál is egy puzzle-t ami 200 db-os... próbáljuk meggyőzni hogy valószínű azért hozták a használt boltba mert nincs már meg a 200 darab... ő meg van győződve az ellenkezőjéről és számolni kezd... legalább addig sem unatkozik a gyerek ... legalább 15 percbe telik mire leszámolja a darabokat... és 187 darabot talál... azt mondja az majdnem 200 és vegyük meg :)))))) pár perc múlva egy sokkal vonzóbb játékot talál pár dollárért... zenélős, táncolós autót rögtön beleszeret... nem is bánjuk... jó vételnek tűnik.

Első vásárlásom az első házunkhoz

Végre kimozdulunk valahová... eddig csak közvetlen környezetemet vizsgálgathattam csupán... de most hogy a párom Arizona államban fog dolgozni és vett ott egy házat úgy döntött elvisz minket oda...
Nem egészen önzetlen a gondolat... merthogy szükség van a nőre hogy berendezze a "kérót" és segítsen összeállítani egy konyhát ahol főzni lehet meg ilyenek... az meg már csak külön ajándék hogy 13 órát fogunk ülni a kocsiban míg odaérünk egy vadidegen kollégával... szerintem Zsolti az őrületbe fogja kergetni már az első 10 percben.

Tehát csak fickósan nekiindulok a használt kereskedésnek és tányérokat, poharakat meg evőeszközöket gyűjtök... no meg még használható lábasokat is.
Hogy miért is fickósan ugyanis a házban 3 pasi fog lakni John és 2 munkatársa. Nem csoda hogy én kerek perec nemet mondtam az arizonai költözésre... nem vagyok én 3 pasi bejárónője... ja meg a saját fiam is plusz egy pasi szóval az már 4....
Amúgy meg nyáron árnyékban van 50 fok és én már a 36 foktól is halódom...

Osztozkodjanak csak a saját kuplerájukon. Elég lesz ha John a ház uraként rendre utasítja őket.
Meg persze ez egy lakásbiztosítás is... hogy nem fogják tönkretenni a házat és még eladható állapotban lesz 1-2 év múlva...

Szerencsés napom van, az üzlet két különböző pontján megtalálom találok ugyanahhoz a készlethez tartozó darabokat... centekért megveszek rengeteg evőeszközt... fiúkra újat nem bízunk :))))
Mondom a páromnak hogy sütnék neki palacsintát Arizonában míg ő dolgozik... ha lenne palacsintasütőm... felcsillan erre ám a szeme ... irány vásároljunk még.
A legtöbb dolgot persze nem érdemes cipelni ott is meg lehet venni, így mosógép, porszívó és ilyen komolyabb költségek még csak várnak a sorukra.
Szerencsére egy kisteherautóval megyünk le 5 napra... mert visszük a biciklinket is a gyerekkel hogy ne unatkozzunk míg apa dolgozik. Így a csomagjaink megtöltik teljesen a pakolóteret.

Savers - kódneve akció a használt-ruhásnál

Sógornőim nagy része tökélyre vitte az akciós információk átadását, majd tömegesen megrohamozva a boltot csinosabbnál csinosabb újnak ható ruha tömkelegét gyömöszöl óriási bevásárló kosarakba.
Megtiszteltetés engem is meghívtak a "buliba". Az akció egy ködös hétfői reggelen történt... 8 óra tájban...
Gondoltam hogy mivel csak délben kezdődik az első órám megengedhetem magamnak ezt a luxust.
Első kihívást jelentő feladat a nagy méretű kocsi megszerzése miután más árúra éhes hiénák már nyitás előtt lefoglalnak minden kocsit... mivel lehetetlennek tűnik ezért elindulunk nélküle... először megteszi a babakocsi is... de nem kell sok idő és szegény gyermek fullad a sok ruhától ... illetve a kocsi egyensúlyát veszti... még egy kétségbeesett kísérlet a kocsi lefoglalásra... mert már az én kezem is leszakad.

Minden turkálós tudja nem számít, hogy mi van kiírva ... kis méret vagy nagy... női vagy férfi érdemes minden egyes centimétert átkutatni mert kincsek találhatók akár milyen irányban.
Az akció lényege, hogy az eredetileg 5-6-8 dolláros használt ruhákat féláron megszerezhetjük... értve ez alatt még estélyi ruhákat is... hihetetlen hogy miket el nem dobnak az emberek... így viszont esélyt adnak másoknak, hogy élvezzék.

Örökkévalónak tűnt a hosszú sorok átböngészése... ami először frusztráló volt... S és M méret nézegetésénél... természetesen itt voltak a legcsinosabb, jópofább dolgok... hogy miért is nem vagyok 160 cm és 40 kg...????
A lehetőségek viszont határtalanok, csak türelem kell hozzá... meg jó adag ízléstelenség...
valamilyen oknál fogva a nagyobb méreteket leginkább rikító színvilág, csiricsáré formavilág jellemzi... nagy ritkán látok egyszínű ruhákat... és akkor is lila, rózsaszín vagy élénk narancssárga a jellemző színösszeállítás. Így míg a sógornőim megtöltenek pár kocsit a ruhákkal én alig 1 negyed kocsit használok. Nem is beszélve arról, hogy hiába 2-3 dollár 1 ruha... feleslegesen nem veszek meg 10-et 20-at csak mert olcsó.

Egyik kedvenc sógornőm Marie igazán ráérzett a stílusomra... sorra találja a ruhákat akár a nem megfelelő sorban - vele igazán élvezet a vásárlás. Így legalább nekem is jut némi sikerélmény... igaz, hogy olyan édes folyton bizonygatja a 2 számmal kisebb ruhákra amik valóban tuti csinosak és dögösek, hogy ez biztos jó lesz rám... hmmm nos nekem ennél sokkal valósabb énképem van... de megköszönöm és elgondolkozom rajta.

A hölgyek jelentős hányada rendelkezik varrógéppel így ha nem is pont illik rájuk a ruha máris mozdul az agy hogyan lehet belőle hordható ruhát varázsolni. Rájöttem!!! Nekem is sürgősen kell egy varrógép és meg vagyok mentve.
Kedves férjuram meg is ígérte, hogy meglep vele mert hasznos gondolatnak találja - ki tudja... talán karácsonyra kapok egyet... bár nem fűzök hozzá óriási reményeket...
Addig is akár kézzel is kiigazítom a ruhákat a nemlétező szabadidőmben... mindig is jól értettem ahhoz, hogy 36 órásra szervezzem a 24 órából álló napjaimat.

Annyira élvezetesre sikerült a turkálás, hogy fizetéskor legtöbbünk elköltötte a teljes keretét... Arra hogy jócskán 1 óra felé járt az idő csak a pénztár elhagyása után derült fény... így ruhákkal felvértezve sikerült 1 napra iskolától mentesítenem magamat...

Természetesen többet költöttem a kelleténél... amit nem feltétlenül szerettem volna megosztani hites urammal, de hát kedvencebbik sógornőm nem csak sokat költ... de büszke is a leleményekre... hát még arra, hogy olyan jól sikerült elcsábítania, hogy szünnap lett belőle...
Nem is bánnám, hogy elmeséli a férjének... a bökkenő csak hogy én és hites uram is jelen vagyunk... no tessék micsoda téma a kellemes indiai étteremben, ahova meghívtak minket.
Róla mindenki tudja hogy "rossz hatással" van a lányokra jaaaa és a pénztárcájára legfőképp.
Megtörtént. Lebuktam. Elrontanak. Hosszan kuporgatott dollárjaimat mind elköltöttem 1 nap alatt... de legalább csuda jó érzés volt ( míg be nem kellett vallani ) - ezt a részt kihagytam volna :))))
Kellemetlenség ide vagy oda tudom, hogy járok én még az ő utcájában ... saját pénztárcámat ürítve... szekrényeket tömítve