Ennek a félévnek is végre hála hála az égnek....

Nem tudom, hogy mi éltett már az utolsó pillanatokban, de úgy éreztem soha nem fogok végezni időben. A masszív mennyiségű unalmas történelem órákat már nem tudtam eléggé felgyorsítani, hogy megfelelő gyorsasággal ugorhassak egyik vizsga után a másikra.... a vége már egy katasztrofális kapkodásra emlékeztetett. Még ha halogattam volna sokáig a vizsgákat akkor azt mondanám az én hibám volt, de a szemeszter kezdete óta minden napom jó részét kitöltötte a történelemmel való harc.... és még azt mondják, hogy Amerikának semmi története nincsen :DDD Ennyi szenvedés után már az sem érdekelt, hogy eddigi legrosszabb jegyemet kaptam meg ( ami azért még mindig B+ volt, ami olyan négyes körüli jegynek felel meg így nagyon nem kellene sírnom felette)

Ami legnagyobb büszkeséggel tölt el, hogy ismét jelest kaptam angol fogalmazásból, persze ezt is valószínűleg annak köszönhetem, hogy magyar tanáraim valóban megtanítottak pár dologra még a főiskola előtt. Nekem úgy tűnik, hogy itt nem fektetnek olyan nagy hangsúlyt sem a nyelvtanra sem pedig a fogalmazásokra... vagy csak mindenki olyan szinten ír amilyenre sikerül és ezért mindenkit jól megdicsérnek.
Egyik feladatunk az órák során, hogy elolvassuk egymás írásait és kritikát írjunk róluk... természetesen építőjellegűt. Sokszor ugyanazokat a hibákat fedeztem fel újra meg újra kedves osztálytársaim írásaiban. Kezdve azzal, hogy hemzseg a helyesírási hibáktól pedig az egyik első megjegyzése a tanárnak az volt miután mindannyian számítógépen nyújtjuk be az írnivalót legalább annyit tegyünk meg, hogy végig ellenőrizzük egy helyesírás ellenőrzővel. Ehhez még aztán helyesen írni sem kell tudni ugyebár... bár az ellenőrző csak néha javasolja, hogy jó lenne ha alany, állítmány szerepelne a mondatban :DDDD

Mostantól körülbelül egy hónapom van összepakolni az életünket Salt Lake Cityben. A dobozokat a tervek szerint nélkülünk fogják Arizonába szállítani - amitől tartok kicsit ezért nagy megfontoltsággal fogom becsomagolni a törékeny tárgyaimat a pasikat ismerve és a 14 órás autóút zökkenőire számítva nem fog ártani.
Említettem már hogy egyetlen porcikám se kívánja sem a dobozolást, sem pedig a költözést egy olyan helyre ahol nyáron a megszokott hőmérséklet 40 fok és fölött van????

Maggie Moos

Aliz barátném volt olyan drága, hogy elvitt engem egy fagyizóba, hogy megünnepeljük az év végét.
A vicc persze főleg a névből eredt. De a viccet félretéve itt ettem életem egyik legnagyobb és legfinomabb kevert fagylaltját.
Kiválogathatod, hogy milyen finomságokat dolgozzanak bele a fagylaltodba és máris megy a toszogatás jobbra-balra a minél tökéletesebb eredmény elérése érdekében.
Az eddigi alvajáró rohangálás után teljesen felüdítő leülni nyugalomban és élvezni az idő múlását.

No persze itt sem időzhettünk örökké mert csak akadt más dolga is mindkettőnknek, de nagyon örültem az újonnan felfedezett helynek.

Amint elbúcsúztunk az agyam már megint másfelé járt. Már hónapok óta eredménytelenül terveztem, hogy befejezek jó néhány félkész varrós alkotásomat. A szomorú igazság, alig akadt eddig időm arra, hogy kiélvezhessem a varrógépemet. Arra bezzeg akadt időm, hogy úton útfélen összevásároljak mindenféle anyagokat amit reményeim szerint majd újabb alkotásokká fordíthatok. Mivel ezidáig nem történt meg komoly több doboznyi ruhaanyagom halmozódott fel... és meglepetés erről megint csak a költözés és pakolás jutott eszembe.
Fájó szívvel, de úgy döntöttünk, hogy a könyvtáramat - aminek a nagyobb részét Magyarországról költöztettünk az Óperenciás tengerentúlra - hátra kell hagynom az alagsorban dobozokba rejtve. Csakis tankönyvek jöhetnek velem. Ezer százalékosan meg vagyok győződve róla, hogy amint nem lesznek elérhetőék a könyvek számomra óriási nagy szükségem lesz rájuk. Nem így van ez mindennel??? Amint kidobod, elveszted stb. akkor rögtön és a legnagyobb sürgősséggel igényed támad a tárgyra... valaki ezt úgy mondaná hogy Murphy törvénye :D
Félretéve a képzelgéseimet ebben a hónapban még egy kihívással kellene szembesüljek.
Még egy évvel ezelőtt elvégeztem egy nővér asszisztensi tanfolyamot csakúgy jó szándékomból meg főleg azért mert elméletileg segít a minőségi nővérre válásban. Igen ám, de a profivá válás nem olyan egyszerű sehol sem. A tanfolyamzáró vizsgán kívül egy állami vizsga letételére is szükségem van ahhoz, hogy működési engedélyt kapjak Utah területén. Ami persze remek intézmény elméletben, csak gyakorlatban ne jelentene még 2 vizsgát.
Többen is rémisztgettek, hogy aki a belvárosban teszi le a vizsgát azt egy házisárkány vizsgáztató fogadja majd. Ez volt az oka, hogy szentül elhatároztam nem megyek addig vizsgázni míg teljesen felkészültnek érzem magam. Mostanra eljutottam odáig úgy érzem talán soha nem leszek én erre felkészülve lelkileg. :)
Nem elég, hogy izgulok de még fontos hozzávalókat is eltüntettem. Elraktam a teszt engedélyező papír egy biztos helyre. Nos ez olyan biztos lett, hogy idáig nem sikerült meglelni :D A másik fontos kellék a vadonatúj vérnyomásmérő, az is nagyon biztos helyen van. De biztos vagyok benne, hogy mire bedobozolok mindent mindkettőt meglelem.
Terveim szerint még 1 hét és vizsgára készülök...

Saját előadásom

Miután saját magamat nem tudtam videózni a vizsga közben és nem volt kire bízzam a kamerát úgy határoztam készítek külön videókat a darabokról, amit előadtam. Ezt az ötletet egyébként egy fórumban kaptam. Mióta tanultam zongorázni tagja lettem egy fórumnak (Andrew Furmanczyk Piano Academy), amit egy kanadai zongorista hozott létre. Itt fórumtagok magunk között egymásnak bemutattuk tanult darabjaink, hogy a virtuális tanárunk Andrew vagy más tagok is tudjanak építőjellegű kritikát írni, amiből tanulhatunk.

Video link:

Bach Menüett G dúrban az egyik kedvenc dallamom ami gyerekkorom óta elkisért most örülök, hogy megtanultam.



Haydn:

Egyik kedvenc dalom volt ez az általános iskolában, az énekes könyvünkben ez a dal
Falusi jókedv (Závodszky Zoltán) néven szerepelt.

Zongora vizsga de izgalmas

Szóval az elmúlt félévem csúcspontja a zongora óra volt. Mióta eszemet tudom szerettem volna megtanulni zongorázni és mindig irigykedve szemléltem azokat, akinek lehetőségük erre. Mióta Salt Lake Citybe költöztünk és megláttam a zongorát a nappaliban titkos álmom újra előtört. Még azt is megtudtam, hogy a zongoránk közel 100 éves és a férjemnek köszönhetően kelt újra életre. John megmentette a zongorát a kidobástól, megvette a szülőktől és segítséggel restaurálta.
Amikor a fényképész óra kútba esett választanom kellett egy másik művészeti órát, ahogy a katalógust nyálazgattam a szemem rárévedt a zongoraórára és a szívem hevesebben kezdett verni :D a sorsom eldőlt és bőszen belevetettem magam a tanulásba.
Miután több, mint 10 évig furulyáztam a violinkulcsos kotta nem volt ismeretlen számomra, de elég idő telt el azóta, hogy olyan érzésem volt mintha teljesen elölről kezdenék mindent.
Az első vizsgánk 6 hét után volt, de az még amolyan házi vizsga volt az osztályteremben. Az évzáró vizsgát egy nagyobb teremben tartottuk és meghívhattunk családtagokat és barátokat.
Az osztályunkban teljesen vegyesen voltak kezdők és haladóbbak, ez látszik is az általam készített videón. Azért készítettem a videót, hogy azok is láthassák akik nem tudtak jelen lenni.


Video link:

Zavarosra sikeredett tavaszi félévem


A mai nap csodálatosnak ígérkezett ezért úgy határoztam, hogy "leugrom" a belvárosba mielőtt az órám kezdődik.


Annak ellenére, hogy iskolába csak hetente 2x kell menjek ebben a félévben az órarendemet megtöltöttem internetes órákkal.
Ezt egész hamar meg is bántam. A félév kezdetekor még 7 órára jelentkeztem fel, de nagyon gyorsan rá kellett jöjjek, hogy az internetes tanároknak néha teljesen irreális ötletei vannak egy félévről. Ugyan ez már nem az első félévem, az órarend szerkesztés még mindig sok fejtörést okoz ( nem csak nekem teszem hozzá), mert az órákat csokorban kínálják. Mamma egészségügyi állapota miatt úgy gondoltam, hogy többet lehetek itthon , ha internetes órákra jelentkezem a tavaszi évfolyamra. Így is tettem, boldogan találtam rá a pszichológia, történelem, statisztika, angol és fitnesz órákra amik nem igényeltek iskola látogatást. Az egyik ok, ami miatt az internetes órák különösen vonzónak tűntek - legalábbis első látásra - hogy nem kellett kidugjam az orromat korán reggel a frissen hullott hóba vagy pedig jeges utakra... a hír otthon nagy örömöt okozott.
Nem telt sok időbe rájönni arra, hogy a pszichológia tanár majdnem doktorátusi disszertációkat akar tőlünk kapni egy "Bevezetés a pszichológiába" órán így azt az órát gyorsan el is dobtam.

A statisztika órába egyszerűen beletört a fogam, grafikus számológépet kellett programozni és egyéb nyalánkságok, aminek a felét se igazán értettem... szégyen vagy sem úgy határoztam, hogy megszakítom a statisztikai tanulmányaimat mielőtt megbuktatnak. Igaz miután küzdöttem egy darabig nem tudtam nyom nélkül kijelentkezni az óráról így az egyesített óráim között meg fog jelenni, hogy töröltem az órát. Többen mondták, hogy számíthatok rá, hogy a jövőben kérdések kereszttüzében találhatom magam amiatt hogy töröltem a statisztika órát - mondhatni nem mutat jól az adataimban. Ez van.

Egy valamit tudtam biztosan, hogy az alapozó kötelező történelem órát nem hagyhatom ki. Választhattam politika történet, gazdaság történet és amerikai történelem mellett... az előző két lehetőség semmilyen vonzalmat nem ébresztett bennem így maradt az amerikai történelem.
Nagyon lelkes lettem, amint megláttam hogy több dvdnyi anyagot kell majd megnéznem órára... mint utóbb kiderült több mint 50 órányi dvd volt... ez nem is lett volna gond ha nem épp egy osztályt és egy irtó lassan beszélő tanárt kellett volna nézni. Legtöbb esetben másfeles sebességgel néztem a dvdt mert különben rögtön elaludtam volna a vontatott beszéden igy viszont elég mókás volt mert olyan Miki egeresnek hangzott mindenki :DDD
Internetes teszteket kellett időre kitölteni így kaptuk a legtöbb jegyet, illetve a 900 oldalas könyv mellett még 2 másik könyvből kellett fogalmazást készíteni. Ettől nem tartottam igazán, mert szeretek írni :D ki hitte volna?? :DDD

Az alapozó tantárgyak között kötelező némi sportot is beiktatni, a lehetőségek nem vonzottak nagyon - az úszást leszámítva, ami meg nem ajánlott nekem a korábbi klórmérgezésem miatt.
A vicc az hogy végül egy internetes sportóránál kötöttem ki :D kis filmecskéket kellett nézzek egy korábbi tanárral, akinek óriási akcentusa van. Időnként ezen derültem jókat.

Tavaszi szemeszter csalódása volt, hogy nem tudtam megtartani a választott művészeti órámat, ami "Bevezetés a fényképészetbe" lett volna.... Ha rendelkeznék egy tükör reflexes géppel meg elég pénzzel, hogy előhivathassam mindazokat a képeket profi boltokban akkor semmi akadálya nem lenne... no ez "csupán" 240 ezer Ft-ba kerülne... mi is az egy érző szívnek. Sebaj álmodozhatok, hogy talán egyszer ez is valóra válhat.

Zongoravizsga és megérdemelt nyeremény

Örömmel jelenthetem, hogy január közepe óta zongoraórákat veszek a főiskolai órák keretében. Nagyon élvezem és úgy érzem, hogy jól haladok a tanulással. Az egyik indok, amiért a zongora tanulás mellett döntöttem a nappaliban áll. Egy közel 100 éves zongora, amit még az anyósom kapott közel 60 éve már használtan egy kedves idős házaspártól. A hosszú évek nem múltak egy nyom nélkül a zongorán és az utolsó években az alagsorban állt és porosodott. Mamma végül úgy döntött talán a legjobb megoldás az lenne, ha elajándékozná egy karitatív bolthálózatnak. John nem értett egyet ezzel és azt mondta ő meg venné jutányos áron a zongorát, hogy megmenthesse. Később egyik bátyjával felújították a külsejét és találtak egy kitünő szakembert, aki ujra hangolta. Ettől kezdve a zongora végre megkapta a neki megérdemelt helyet a nappali szoba sarkában. Találkozókon nagy hasznát vették, ha kórussal vagy csak csoportban énekeltek egy zongorázni tudó személlyel. Mindig élvezetttel hallgattam, amikor egy-egy vendégünk leült a zongorához játszani. Utóbb kiderült, hogy Mamma is remek zongorista volt fiatalabb korában, de hosszú évekig nem gyakorolta igy mára nagyon rozsdásnak mondja a tudását. Biztattam, hogy itt a zongora biztos találna időt arra, hogy gyakoroljon. Végül néha, amikor mindenki elment otthonról Mamma titokban gyakorolgatott néha elfeledkezve arról, hogy én még otthon voltam.
Most, hogy felvettem a zongora órát mindennap gyakorolnom kellett, hogy hallhatóan fejlődhessek. A tanárunk minden egyes órán meghallgatta, hogy min dolgoztunk azon a héten és hogy haladunk, hogy tanácsokat tudjon adni nekünk.
Alig egy hónappal a kezdés után máris komoly kihívás elé állított minket. Mini zongoravizsgát készített elő. Én soha nem hittem volna, hogy mennyire lámpalázas lehetek egy ilyen belső zongoravizsgán is, de meglepően a stressz kicsit segített is nekem. A minivizsgára egy régi kedvenc melódiámat választottam ez pedig Haydn Falusi jókedv volt.
Miközben én szorgalmasan gyakoroltam a zongora darabot addig Zsolti sokat olvasott házi feladatként hallgatva amit játszok és kicsit kedvet is kapva ahhoz, hogy ő is tanuljon zongorázni.
Az erőfeszítései eredményt hoztak. Éppen a zongoravizsgám napja előtt egy díjat vehetett át, mert ő olvasott a legtöbbet az iskolában. Úgy döntöttem, hogy miután én is túljutottam a megpróbáltatáson a mai napon beválthatja a nyereményét. Egy utalványt kapott amivel ingyen kapott Pizza Hut-tól egy kis méretű pizzát. Nagyon boldog volt a nyereményével és nagyon motivált volt, hogy legközelebb is elnyeri ez az "ízletes" díjat.

Nagy készülődés az anatómia záróvizsgára


Mint ahogy eddig korábban is a tanulmányaim nagyon elvonnak a blog-készítés örömeitől. Jelen pillanatban az anatómiával és az élettannal kelek és fekszem. A két könyv körülbelül 2200 oldal és elég tömör a nyelvezete. Szerencsére engem nagyon érdekel mindkét tantárgy így a vizsga stresszen kívül élvezem a félévet.
Tudom egy kicsit morbidnak hangzik, de a legjobban az anatómia laborokat szeretem. Nagyon jó tanárunk van, aki maga is doktor és nagy gyakorlata van az oktatásban. Mindig szóversikéket talál ki az összefüggő latin nevekre. Például a lábfej hátsó részében 2 izom fedi egymást az egyik a Teddy aki fekszik a Mary-n erről biztos eszünkbe jut hogy az egyik T-vel a másik pedig M-el kezdődik. :)
A másik számomra nagyon érdekes része a labornak, hogy preparátumokon megvizsgálhatjuk a valós izom és vázrendszert valamint az ereket.
Nagyon sajnálom viszont, hogy csupán 1 szemesztert töltünk az anatómiával... hiszen ezt a tudást nem csak a vizsga túlélésére tanuljuk, hanem a szakmához is.

Nem készülünk nagyon a vizsgákra :) Csak minden négyzetmillire jegyzetelünk.

( Mellesleg ezek nem az én jegyzeteim de lenyűgözőnek találtam őket. :) )

Még egy kis sokkolás...

Hétfő reggel 3.40kor keltünk majd mentünk a reptérre aztán visszarohantam kicsit tanultam aztán keltettem Zsoltit majd rohantunk Ann-hez, hogy utána mehessek vizsgára
A hétvége előtt megbeszéltem vele, hogy nagy anatómia vizsgám van tudna-e vigyázni a Zsoltira, mert a Mamma ugye még kórházban van.
Megérkezem nagy rohanásban erre Ann azzal fogad, hogy mit keresünk ott??!!?? Teljesen elfelejtette hogy mit ígért és éppen távozni készült.
Én olyan ideg voltam, de mit várhatok tőle ő mindig csak ígérget ... amúgy jófej, de legközelebb nem fogok számítani rá... igy muszáj voltam bevinni Zsoltit a vizsgára mert nem késhettem el
A vizsga után eljöttem a suliból persze haza kellett jöjjek... Zsolti alig bírta megállni beszéd nélkül azt a 35 percet míg összedobtam a vizsgám.

Korán reggel még volt egy kutya kalandunk is ... eltévedt kutya fogadott minket az ajtónk előtt,
a reptér után hazaérve még mindig a házunkat őrizte. Nem értem rá aggódni miatta, de délután is még az ajtóban dermegett...
Valamilyen állatbarát viszont úgy döntött, hogy remek alkalom romlott, rohadt ételt kiszórni az ajtó elé... én olyan dühös voltam, az egy dolog ha valaki segíteni akar de szemetet, moslékot önteni valaki más ajtaja elé az azért már túlzás. Feltakarítottam majd még az előkertet takarítottam 4 zsák levelet összeszedtem legalább, de estére megint hullott... persze nem olyan sok mint előtte...
Egy rokonnak akartam már adományozni a kutyát mert nem tudtam mit kezdjek vele azt biztosan nem akartam hogy a moslék dobálás folytatódjon. Ő ajánlotta, hogy hívjam az állatmentő osztály... no fene itt még ilyen is van. Egy nagyon helyes pasi jött 1 órán belül és becsábította a remegő kutyát az ölébe és mondta már kaptak bejelentést és a gazdája már nagyon várja. Én nem vettem észre, de a kutya már nagyon öreg volt és nem hallott jól ezért félt olyan nagyon.
Na ennek a napnak is végre vége már.

Anatómia teszt majd lazítás

A hetek szaladnak és folyton csak azon kapjuk magunkat, hogy már megint egy újabb teszt miatt stresszeljük magunkat. Az anatómia tanárunk mindig kemény feladat elé állít bennünket, de legalább a vizsga előtt mutat egy minta tesztet, hogy nagyjából így fog kinézni a legújabb kihívásunk.
Eddig úgy érzem minden igyekezetem ellenére is csak egy B lehet a várható jegyem ( ez 4esnek felel meg). Az anatómia labor órákat viszont nagyon élvezem. Ott egy belevaló orvos az oktatónk és segít megérteni és megjegyezni az anyagot. Ha valakinek köszönhető, hogy haladok anatómiából az ő.

Lenyűgöző hegyek... és eső

Idén két főiskolai épületegyüttest kényszerülök látogatni, mert a fiziológia órát csak a város másik felén tartják. Így most a nyugati utakat is jobban megismerhetem... most csak egy pillanatfelvétel... az iskola parkolójából remek kilátás nyílik a keleti hegyekre, ahol lakom... és arra is mennyire tisztán kivehető ebben a száraz éghajlatban, hogy érkezik az eső.

Megkezdődik a nagy hajtás

Immáron a második évemet kezdem meg a Salt Lake City Community College-ben.
Az őszi szemeszterben anatómiát, fiziológiát és kémiát fogok tanulni.
Mindenki fél az anatómiától és a fiziológiától, mint a tűztől és semmi áron nem vennék fel őket egy időben... én úgy éreztem annyira összefüggenek, hogy csakis segíthetik egymást a hónapok alatt... meglátjuk igazam lesz-e.
Mint mindig a suli felemészti legtöbb időmet... így csak pótlólagosan tudok blogot írni, mint mindig ezért türelmet kérek... de ahogy eddig is késve de bepótolok minden fontosat.

CNA tanfolyam

Mostanra már legtöbben tisztában vagytok egészségügyi elhivatottságommal... az iskola hosszú és addig is szeretnék némi tapasztalatot szerezni... így elhatároztam, hogy elvégzek egy nővérasszisztens tanfolyamot, amivel alkalmazásba kerülhetek a kórházban.
Azért a bürokrácia itt is dolgozik rendesen, a tanfolyam elvégzésével elsősegély-nyújtási, veszélyes, fertőzött anyag kezelési és újraélesztési igazolványt is kapunk.. de az állam még több pénzt akar így a tanfolyam vizsgáját követően állami vizsgát is kell tenni ( plusz pénz) de ehhez formanyomtatványt kell kitölteni plusz csekket küldeni... majd ők válaszolnak egy voucher-rel majd fel kell őket hívni időpontot egyeztetni ami akármikor lehet... és noha számítógépes az írásbeli teszt és azonnali eredményt ad... a bizonyítvány csak minimum 2 hét után küldik ki... addig biztos jól leellenőriznek hogy megérdemled-e.
Állásba kerülni sem lesz egyszerű pedig van ismerősöm de természetesen az egyik legjobb kórházat választottuk ki... így nem csoda ha az utcáról nem is vesznek fel embert kizárólag ajánlással.
A kiválasztott kórház pedig az egyetemi tankórház... merthogy reményeim szerint a főiskola után megfejelhetem még a diplomás nővér diplomámat egy még felsőbb-fokú papírral.


Persze ne rontsam el ezzel a hangulatomat... mert a tanfolyam viszont briliáns volt.
A képen látható 2 hölgy tartotta... mindkettőjüknek 15 évet meghaladó munkatapasztalata van... és szórakoztató történetekkel színesítették az egy hetes intenzív tanfolyamot...
Tényleg intenzív volt - reggeltől estig bent voltunk, de nem bántuk egy cseppet sem mert mindkettőjük különböző humorérzékkel megáldva fűszerezte a tanulnivalót.
Hihetetlen a statisztika, de a legegyszerűbb kézmosással a fertőzések 95 %a elkerülhető lenne így mindenki az egészségügyben egy egyszerű kézmosással életek százait mentheti meg...
A tanfolyamon megtanultam hogy itt is imádják a rövidítéseket, akárcsak az AIESEC-ben ... csak győzzem megtanulni őket.
Nem mondom vannak benne olyan részletek amiről legszívesebben senki sem beszél, de egyetlen gondolat kell mindenki szeme előtt lebegjen, hogy ezzel egy beteg emberen segít.
Szerencsére az írásbeli teszt az ezernyi logikus és empátiával megválaszolható kérdés lesz.
A gyakorlat meg majd meg lesz némi gyakorlással :))))
A tanfolyam több okból is hasznos. Különböző bizonyítványokat kapok. Mint például elsősegély nyújtó kártyát, újraélesztést engedélyező kártyát. Fertőző vérkészítménnyel és véren keresztüli fertőzések elleni oktatásról szóló kártyát.
Nem tervezem de soha nem tudhatjuk mikor lesz alkalom bárkinek segíteni.
Magyarországon nem nagyon használatos, de itt még a hétköznapi emberek is használják a kézfertőtlenítő folyadékot. Ez úgy néz ki mint egy folyékony szappan és abban segít ha nincs víz a közelben hogy kezet tisztíts lefertőtleníti a kezet. Nagyon hasznosnak találtam így vettem magamnak egyet és a kocsi csomagtartójába raktam az elsősegély láda mellé.

Vizsgaidőszak örömei

Már csak napok kérdése és túlélem az idei szemesztert.
Hétfőn 2 vizsgához is szerencsém van... meg fuldokló köhögéshez... hogy megint mit csináltam ki tudja de a környékemen senki sem beteg...
Szerdára sikerül elérnem hogy a fél fülemre nem hallok és változatlanul göthös vagyok... de ezt túléve már csak várnom kell az eredményeket és hogy lezárják a félévemet.
A matek és kémia nem volt túl rémisztő remélem, hogy sikerült jó eredményt elérnem... de a biológia... az egy rémisztő kínzás volt... ismeretlen kérdések... sok nem is szerepelt a féléves anyagban... így csak ráérzésből és a leglehetetlenebb válaszok kiszortírozásából jutottam "eredményre"... ki tudja milyenre...
Tudtuk hogy szívatós lesz a biológia, de erre azért senki nem számított... központilag írta valamilyen tanár... közel sem volt ahhoz amit mi tanultunk.

Ja csak érdekességként az amerikaiak 1 héttel később ünneplik az anyák napját... gondolom csak hogy különbözzenek... csoda hogy Valentin nap ugyanakkor van... de azt meg talán ők találták ki és az egész világ másolja őket.

Most hogy ilyen kripli vagyok a fülemmel gondoltam jó volna némi fülcsepp... bementem egy hely gyógyszertárba és néztek rám bután... fülcsepp? Mi az a fülcsepp???

Ezt felettébb szórakoztatónak találtam...

Legstresszesebb évközi vizsgám

Megint Kémia a palettán... a mostani nyomás arról szól, hogy bizonyítsam tudom az anyagot és legutóbb csak agyilag begörcsöltem... minden reményem abban van hogy megtudom őrizni nem létező hidegvéremet és a feladatra koncentrálni pánikolás helyett.

Egy nehéz nap ül a szívemen-lelkemen - sokk hegyek

Sajnos nem volt sikeres a vizsgaírás.... túl sok stressz egyszerre és kevés alvás...
A táplálkozástant még úgy ahogy megírtam, de a kémiánál besokkoltam---- mint régen az ifo főiskolában... elkezdett fájni a fejem és sírtam mert nem értettem a kérdést és ettől csak jobban sírtam... és nem bírtam abbahagyni... szinte alig válaszoltam kérdésekre
A barátnőm akivel együtt járunk 2 különböző órára is utána próbált vigasztalni hogy többek szerint is nehéz volt és nem tudtak mit kezdeni vele...
Magas volt a léc... és nem ugrottam át mint szoktam. Az agyam teljesen leblokkolt és még a legegyszerűbb dolgok sem jutottak eszembe.
Mire hazaértem... ami csoda volt mert a fejem nagyon fáj és ettől még jobban sírtam... és hányingerem is volt...nagy nehezen alább hagyott a könnyáradatom..bevettem egy aszpirint és lefeküdtem aludni
Most majdnem 6 óra van és már kicsit jobban vagyok, nem fáj a fejem csak kicsit tompán
nem lehet leeresztenem ... holnapra biológia kiselőadást kell leadnom
így most neki kezdek neki a végső formátum megszerkesztésének.

Az előző 3 v 4 vizsgám kémiából közel 100 pontos volt vagyis majdnem hibátlan... fel van állítva a léc... belegörcsöltem a megfelelésbe meg nem értettem a kérdéseket van ilyen.
Ez eléggé önbizalom romboló. De majd kiheverem...

Eltévedtem végre a tanácsadóig

Idáig boldog tudatlanságban éltem napjaimat. Elérkezettnek láttam az időt, hogy meglátogassak egy karrier tanácsadót a főiskolában. Ezen poszt a tanulót hivatott segíteni, hogy minden információt megkapjon a szakosodással kapcsolatban.
Egészségügyi végzettségre áhítozó egyedeknek külön hercehurcán is át kell essenek... gondolom ez természetes másutt is. Bőszen ellenőrzik a meglévő védőoltásokat, fertőző, akut és rejtőző betegségeket. Ezzel még nincs is probléma.
Volt szerencsém megtudni az alapozó tantárgyak pontos listáját ( ami kb. 1,5 évet vesz igénybe úgy hogy nyáron is tanulok) és sikeresen leteszem ezekből a vizsgát lehetőséget kapok az egészségügyi szakosodásra... viszont ahhoz hogy a programba bekerüljek újabb másfél évet kell várjak. Tehát ekkor már 3 éve tanulok... majd 2 kemény év amíg a képzés tart. Ez még csupán főiskolai szintű diplomát ad. Mivel kellően ambiciózus vagy ( még) szeretnék egyetemi diplomát szerezni ez plusz két évet jelent. Tehát itt már a 7. évnél járunk... és ebbe nem számoltam bele az egyetem előtti várakozást... és lassan ott tartok hogy ugyan olyan hosszú időbe telik megszerezni ezt a diplomát, mintha orvosi egyetemre mentem volna. ( Ez persze meg sem fordul a fejemben)
Így válik a reményeink szerinti 4 éves iskolázás hosszúra akár a rétestészta... ez a hír kissé megrázott.
De mint tudjuk ember tervez Isten végez.. ki tudja mi lesz még ebből.

Hogyan és hova is mentem iskolába...

Augusztus elején rögtön a Kresz tanfolyamra való beiratkozás után elmentünk a helyi főiskolára körülnézni. Megérdeklődtük hogyan is lehetnék tagja a nagy boldog csapatnak a Salt Lake City Community College egyik campusban ( iskolai terület) .
A második látogatás alkalmával a kedvesem minden felkészülés nélkül közölte hogy most pedig irány az angol felmérő teszt illetve a matematika...
Így kerülnek be az emberek a megfelelő osztályba.
A tesztek számítógépen kell megcsinálni és több mint száz kérdés témakörönként... a matek végén már azt hittem belepusztulok és el is fáradtam... úgyhogy találomra nyomogattam az A, B , C , D megfejtéseket... és még ezzel együtt is egy középhaladó osztályba kerültem, amitől az egész család hanyatt-dobta magát... még az én matek szerető kedvesemnél is jobban teljesítettem...
Hmmm talán ez az áldása a magyar iskolának.. tanulás nélkül is felidézhetem a törtek rejtelmei.. meg az egyenleteket... viszont amikor már sinus cosinusnál tartottunk meguntam...
meg a szabályokat se tudtam... indult a tipp özön...
A középhaladó algebra ( Math 1010) csoportba kerültem...

Bizonyosan imádják a számokat az amerikaiak. Az utcák nevek helyett számok vannak. Észak 200 Kelet 4000 meg ilyenek... teljesen koordináta rendszerszerű a városhálózat...

Angolból nem sikerült ennyire jól teljesítenem, de így is a középhaladó alatti osztályba kerültem... így külön írás órára és olvasás órára járok.

Ezek mind alapozó tantárgyak.. általában az emberek első éve.. vagy 2-3 szemesztere azzal telik, hogy a szakosodáshoz szükséges tantárgyi krediteket gyűjtögetik.

Én egyenlőre health science (egészségügy tudomány) szakos vagyok... különösebb szakirány nélkül... bár titkos vágyaim között szerepel az egyik legbonyolultabb, a diplomás nővér diploma megszerzése...
Ezzel tovább mehetek az egyetemre és abszolút felsőfokú MBA képzést nyerhetek.
Csak legyen hozzá elég pénz, kitartás és fej...

A suli óriási, csak a mi campus-unk látható a képen.. és ide 16000 nappali tagozatos tanuló jár és ki tudja mennyi estis, meg levelező... a főiskolának 4 fő épület komplexe van meg még 11 másik bérelt épülete... és összesen 60000 diák iratkozott be az idei félévre.
A méreténél fogva is nagyon elkülönülnek a különböző tantárgyakat választott emberek... és mindenkinek van másik tantárgya... szóval akár a szorgos hangyák rohangálunk... és egyenlőre nem sok barátság született... hacsak nem már korábban élő barátság volt.
Nagyon felületesek a diákok... kedvesek és érdeklődőek de a második mondat után már mennek is tovább más irányba.
Ami valamilyen szinten ehhez tartozik, ha belépnek valahová... és ezek kis termek általában... még a tanárnak sem köszönnek!! Osztálytársaknak meg pláne nem... szóval elég csodabogárnak számítok azt hiszem... mert engem úgy tanítottak ha belépsz valahová akkor köszönsz...

Nos ennyi észrevétel után szaladok és eszem valamit ebédre....

Szeptemberi történet

Rohan az idő…
Mar egy hónap telt el mióta megérkeztünk Amerikába…
Most éppen a főiskolán ülök, mert lyukasórám van és gondoltam megragadom az alkalmat, hogy kicsit meséljek milyen is az életünk a világ másik felén.
Csupán 20 napom volt mielőtt a főiskola elkezdődött ezert nagy volt a sietség.

Az első napokban rögtön beiratkoztam a vezetői iskolába aminek immár 2 hete vége van. Sajnálatos módon a bürokrácia miatt nem mehetek gyakorlatra… addig amíg nem érkezik meg a Taj számhoz és az adókártyához hasonló “Social Security” számom addig nem engednek meg írásbeli vizsgára sem… ez szerintem marhaság, mert írásbeli vizsgát attól meg engedélyezhetnek… és azok a babysitterek… vagy külföldi tanulok hogyan kaphatnak jogosítványt… nekik nincsen Social számuk… mindegy… most várakozásra vagyok kárhoztatva.. addig maximum illegálisan bujdosva gyakorolhatnék valahol…

Erre meg nem került sor… ugyan John egyik testvére volt olyan bátor, hogy kijelentette életemben először muszáj kipróbálnom az o Dodge típusú óriását. Szóval megmásztam a furgont… és mintha repülő irányítófülkében ülnek körülnéztem… huuuu de magasan vagyok…. John megmutatta, hogyan kell az automata váltót használni… tiszta agymunka : )))))) D azt jelenti vezetés P azt hogy parkolás és R azt hogy tolatás… amint D-be rakom az autót elindul magától… és nekem mar csak a féket és a gazt kell finoman nyomogatnom…
Először sikerült derekasan beletaposnom a gazba… frászt hozva a férjuramra… majd pedig gyilkos fékezés következett… mentünk meg pár kort az üres parkolóban majd finoman visszavezettem az autót a ház elé … túléltük :))))))

A vezető suli csupa móka volt… jó párszor depresszív balesetekről és tinik haláláról szóló dokumentum filmeket nézegettünk… és a tanulók nagyrésze kb. 15 és fel és 17 között volt… : ))))) ok meg nem is kaphatnak hivatalos jogsit csak gyakorlót… viszont jaj az amerikaiaknak… mert én mar elmúltam 21 éves simán megkapom a hivatalos jogsit.
Kicsit varom is mar… Anyósom is… ugyanis míg nincs meg a jogosítványom ő szállít oda meg vissza mindennap… és szerintem mar kezd terhes lenni neki a felajánlás…

Buszok elvetve vannak… biciklivel meg több mint egy óra lenne ami elég jó testgyakorlás… csak visszafele hegynek kb. 2 óra míg hazaerek… a “bébiszitterünk“ meg nem örülne ha csak késő délután érnek haza mindennap. Így megspórolok 2 órát, amit tanulással tölthetek.

A suli egész jó… nem könnyű mert sok szót nem ismerek, de azért nem vagyok teljesen elveszett.
Kifejezetten örülök, hogy egy kedves fiatal matektanárt kaptam, aki nem vérszomjas, mint a magyar matektanárok általában. Segítőkész… és kedves.
Ez elmondható a legtöbb tanárról… jó persze szép kis összeget kell mindenkinek fizetnie… úgyhogy aki itt van az akarjon is tanulni… ha nem akkor tudja hol az ajtó.
Most egy központi helyen lévő számítógépről írok… de minden épületben van lehetőség laborban használni számítógépet, van egy óriási könyvtár… és vannak termek, ahol segítséget kérhetünk tutoroktól mindenfele tantárgyban. Csak annak nem sikerülnek itt a vizsgák, akik nem akarják.
A rendszer teljesen különbözik a mienktől… nincsenek elő megírt órarendek.
A tanuló választja ki melyik órára megy és mikor. Az első félévre 4 tantárgyat választottunk ki, ami 13 kredit pontot ad és ezzel főállású diák vagyok. Hétfőtől Péntekig mindennap van órám… ( pénteken csak 1 ezért ez a nap amolyan kutatónap… tudok tanulni, készülni órákra…
A főiskola területe óriási… rengeteg füves terület és az épületekben úton útfélén székek asztalok.
Nem ciki leülni a nagy étteremben is és majszolás mellett tanulni… senki nem zavar el sehonnan…
Míg jó az idő sokan heverésznek kint a fűben… igaz most mar jön az ősz és nem olyan meleg a fold… meg akar aludni is lehet bárhol. Valaki a fűben alszik, van olyan aki a folyosón a földön… épp tegnap láttam egy srácot melyen bekesen alukálni a folyosón míg ezer ember elment mellette.
Egyetlen problémával kell majd mindennap megküzdenem, amint autó lesz a popsim alatt… hogy nagyon nehéz parkolót találni… annak talán sikerül, aki 8ra jár… én csak 8 korul tudom leadni a Zsoltit… és 9.30tol van órám… egészen 2 óráig… akkor start haza.

Barátaim egyenlőre nincsenek… mindenki tart egy bizonyos távolságot meg az osztályokban… átlagosan 1 osztályban 30an vagyunk… így kiszámolható hogy mar 120 embert biztosan ismerek látásból : ))))
Külföldiek is akadnak… nem sokan… de elegen ahhoz hogy a tanárok elnézőék legyenek….

Egyetlen tanár sem bírta kimondani hogy Magdolna így megkegyelmeztem nekik és Maggie-nek hívnak akárcsak a család.
Ennek annyira megörültek, hogy rögtön meg is jegyeztek a nevemet : ))))
Minden tanárt a keresztneven szólítunk és semmi tanár úr meg ilyenek…

Örömmel jelenthetem, hogy a csomagjaink épségben megérkeztek hiánytalanul… sőt mi több.. .most mar az előre elküldött könyvek és egyebek is megérkeztek…
Ami egyben azt is jelenti, hogy a fűszereim is megérkeztek… 1-1 kiló erős és édes paprikaporral egyetemben…
Megkezdődött tehát a főzőcske magyarosan. Mostanára mar teljesen sikerült megfőznöm a teljes közeli családot… kivéve John mert ő már Magyarországon is extra válogatós volt…
Csupán 2 hét és elérkezik az esküvői parti dátuma… 16an…
Rengeteg ember… legalább 100 es én nagy feladatba vágtam a fejszemet… 100 emberre fogok gulyáslevest főzni… illetve pár apróságot csinálni szendvicsekhez, mint például finom lilahagymás körözött és egyebek…
Jól hangzik ugye, rögtön éhes is lettel? : )))) Mert en igen.

Miután megérkeztem mindennap próbáltam választ írni a kérdésekre, hogy milyen a család és milyen az élet… de rendszerint mire eljutottam a számítógépig mar állva/ülve elaludtam…
Jelentem igyekszem jókislány lenni… időben agyba menni… és nem éjszakázni…

A család nemcsak az érkezünkkor … de azóta is kedves. Anyósom szerintem, ha lehetne simán beleegyezne, hogy örökre lakjunk a házukban… Zsolti rögtön megölelgette és belopta magát a szívébe… no én meg szeretek főzni, ami meg kifejezetten ízlik is neki… tehát meg egy privát szakácsnője is akadt.

Most mar teljes fegyverzeteben el a számítógépem otthon… nemcsak internet, de mar Microsoft Word is van rajta : )))) így akar meg is nyithatom a dolgaimat… valamint rendezgethetem a képeimet…
Most búcsúzom lassan kezdődik az orám…