Karácsonyi utca

Amint már korábban is említettem az amerikaiak szeretik díszíteni a házaikat karácsonykor. Aránylag olcsón lehet kapni lámpasorokat különböző színekben és formában valamint előre gyártott világító rénszarvast és egyéb csodákat...
Van egy utca Salt Lake Cityben ahol minden évben megelevenedik egy karácsonyi történet. Egy híres vers alapján.
A teljes utca egyetértésben kiosztja a különböző verssorokat és eszerint díszíti fel házát.

Karácsonyi vacsora és ajándékozás

Ilyen méretű család mellett nem is csoda hogy az ajándékozás sorsolás alapján történik :) Idén úgy döntöttek a testvérek, hogy szóljon ez a karácsony a gyerekekről így őket húztuk ki egy kalapból. Öröm volt nézni a kicsik örömét.

Óriási hóesés

Nem sok komment kell hozzá betemetett minket a hó a hegy lábánál...
Tekintettel arra, hogy most nem kell iskolába mennem egyáltalán nem aggaszt a dolog... persze Mamma már előre aggódik, hogy mi lesz velünk januárban és februárban... hogyan fogom túlélni a vezetést hóban.

Háááát egyszer mindent meg kell tanulni...
Addig is élvezem a látvány és fotózom amikor csak lehet.

Szerencsénkre a 2 napos hóesés éppen az első magyar vacsora napján kezdett el esni így a vendégek is jóllaktak és még haza is értek.

Magyar vacsora meghívott családtagoknak

Végre megmutathattam, hogy milyen a magyar konyha... tekintve, hogy mostanra véget ért az őszi szemeszterem és "rengeteg" szabadidővel rendelkezem Mamma meggyőzött ez egy remek alkalom lenne családtagokat hívni és megvendégelni őket magyaros ételekkel.

Féltem, hogy mit fognak szólni az egyes fogásokhoz így többfélét is készítettem.
Legnagyobb meglepetésemre tulajdonképpen az összes ételből bőven fogyott, ez most vagy annak szólt hogy ingyen kajából nem válogatunk vagy pedig tényleg ízlett nekik.
A legnagyobb sikert a borsos tokány aratta, valamint a gyerekek leginkább a kókuszos rudat részesítették előnyben főételek helyett. Nem gondoltam volna, de a székely káposztából is rendesen fogyott. Persze nem kellene, hogy általánosítsak csak azért mert a férjem ura ki nem állhatja a káposztát azért még mások szerethetik :)

Magyar óvoda - iskola

Novemberben sikerült pár hazánkfiával összefutnom... sőt meglepően értesültem, hogy legalább 30 család él ebben a városban ami elég nagy létszámnak számít tekintve hogy mi a nyugati parton élünk.
Meséltem nekik, hogy van egy amerikai tanítványom aki lelkesen tanulja a magyar... és mivel sok gyerekkel voltunk körülvéve felmerült az ötlet, hogy nyithatnánk egy magyar óvodát.
Persze hivatalosan ez bajos lenne... de gondoltuk, hogy minden második szombaton összetudnánk futni és tanítani a gyerekeinket magyar népdalokra, szokásokra és persze a nyelvre.
Így indult, nagyon lelkesek vagyunk... de több a lelkesedés, mint a kommunikációs készség.
Elméletileg mivel önkéntesen jelentkeztem tanítónak megbeszéltük, hogy majd én igyekszem tanítani a nagyobbakat olvasni, írni, számolni...
Ha viszont mindenki szervez egyszerre abból nem sok jó sülhet ki... így történt, hogy felkészültem az órára és még sem használhattam az anyagomat.
Csalódott voltam, ha nem kell a segítségem akkor azt közöljék velem... nem betegszem bele elfogadom... de ez így nem fair.
Érdekesnek találom, hogy éppen magyarokkal van ilyen probléma... az amerikaiak aránylag őszintén megmondják a véleményüket.
A lényeg, hogy a gyerekeknek jó legyen... lesz nekem még elég programom az oktatás nélkül is.

Ma is velem volt az őrangyalom

Reggelre kb. 20 cm hó esett le ami varázslatossá tette a tájat, de kissé megőrjítette az autósokat. Úgy tűnik mindenhol a világon, az első eső, vagy első hó teljes meglepetéssel hat a vezetőkre...
Szegény Mamma agyonaggódhatja magát minden egyes csemetéjéért és most még értem is.
Megnyugtattam, hogy ma nem kell korán iskolába mennem és addigra már letisztítják az utakat.
Mentem is nagy boldogan az autópályán míg nem egy örült vagy 180al elszáguldott mellettem és megszórta a szélvédőmet latyakkal... semmi gond... van nekem ablaktörlőm gondoltam és bőszen használatba vettem...
Na ebből lett egy szép maszat a vezetői oldalon, valahogy az ablaktörlő folyadék nem oldotta ezt a sós saras foltot.
Nem estem pánikba... hiszen a jobb oldalra kukucskálva még kiválólag láttam az utat... tükreim remekül működtek...
Úgy tűnik Murphy azért még kicsit jobban el akarta venni a kedvemet...
Az iskolába menet fél úton egy hókotró jelent meg a jobb oldalamon.
Nagyon helyes gondoltam, tisztítsák csak az autópályát...
Mire ezt átgondoltam a hókotró elém vágott és egy általam ismeretlen okból a kocsi hátuljából folyó szintúgy sós havas lé a szélvédő jobb oldalára csapódott.
Hát ilyet én még nem éltem... és mikor máskor, mint az ember legszorultabb helyzetében kiderült, hogy 2 perccel ezelőtt használtam el az ablakmosó folyadékom utolsó cseppjeit.
Bár a férjuram megígérte, hogy segít feltölteni a folyadékot ez valahogy elmaradt... és én akkor naggggyoooon is hiányát éreztem a dolognak.
Ekkor még előttem áll kb. 10 perces út az autópályán ahol a minimális sebesség 70 km/h óra de a legtöbben 120al vagy még kicsit gyorsabban is hajtanak...
Nem lassíthattam le túlságosan tehát...
Igyekeztem figyelni a visszapillantó tükreimből a közeledő autókat valamint oldalra pillantgattam hogy vajon még tartom-e a sávban az irányt.
Többen leelőztek és el tudom képzelni, hogy mi fordult meg a fejükben... de aki elhagyott az világosan láthatta vakon vezetek.
Minden idegszálammal koncentrálva elvezettem az iskoláig ahol is szerencsére akadt hó, hogy letisztítsam a szélvédőt... a különbséget látva elhatároztam ezt le kell fotóznom, hogy legyen róla bizonyítékom.
Amint elmeséltem Johnnak kicsit bűntudata volt... de amikor meglátta a képet egyenesen rosszul lett.
Nem gondoltam rá, csak utólag világosítottak fel... hiába mosogattam az ablakot hóval... mire véget értek az óráim a kocsi ugyanolyan maszatos volt mint előtte.
Szerencsémre az egyik osztálytársam egy idősebb mérnök és tőle megmertem kérdezni, hogy hol kaphatok folyadékot az ablakmosóba... és egyáltalán hol van a tartály.
Lelkesen elkísért a kocsiig. Segített kinyitni a háztetőt és leelemeztük az autót. Még azt is elmagyarázta, hogy milyen típus vegyek és hogy néz ki az a típus amit semmiféleképp ne vegyek meg... gyors pillantása a szélvédőre kiderítette, hogy egyébként meg a jobb oldal ablaktörlőm folyadékcsöve is törött... hogy miket meg nem tud az ember.
A legközelebbi autósbolt a sulitól 5 percre volt. Boldogan információktól duzzadva elindultam a bolt felé... csak arra nem számítottam, hogy a lemosott szélvédő ellenére... a menetszéltől megint rámhomályosodott az üveg.
Most nem kényszerített a minimum sebesség így szépen komótosan megkerestem az autóalkatrész boltot.
Megvenni a folyadékot egy pillanat műve volt... de újból kinyitni a háztetőt az egy művészet.
Szerencsémre érkezett egy kicsit rosszabb öltözetű pár és meglátta szorult helyzetemet. Hárman dolgoztunk rajta míg sikerült kinyitni a kicsike ajtaját...
Azt hozzá kell tennem, hogy a kocsi velem egy évjáratú... tehát van már történelme jócskán...
A férfi megdöbbenve nézett a szélvédőre és kérdezte hogyan jöttem idáig... mondom neki LASSAN! :))
Mindezen akadályokat leküzdve némi késéssel elindulhattam hazafelé... és micsoda érzés volt hogy láttam merre megyek.
Utóbb kiderült, hogy az ősök elfelejtették mondani a motorháztető 2 emberes dolog ennél a kocsinál és még úgy is csak nehezen nyílik. Szuper biztos. :))
Ez a kaland megtanított arra, hogy kellő leleményességgel megoldható a helyzet és hogy ne essek pánikba ha valami zavarja is a látókörömet.
Eddig nem éreztem szükségét de most megkértem a páromat, hogy tanítson meg milyen folyadékot hova kell lötykölni illetve megfenyegettem, hogy most azonnal nézze meg az olajszintet mert nem szeretnék legközelebb galibát csak mert elfelejtődött a feltöltés.
( Zárójelben Amerikában nincs olyan hogy műszaki oktatás a KRESZ-hez... így sok vezetőnek fogalma sincs mi van a kocsi belsejében...)

Korai erős karácsonyi hangulat

Valahogy furcsán érzem magam. Körös-körül feldíszített házakat látok, ami csodaszép... de az én emlékeimben élénken él, hogy a karácsonyfa díszítése szorosan az ünnephez tartozik.
Az emberek nagy része már a hálaadást követő napokban feldíszíti itt a karácsonyfákat és látható helyre teszik, hogy más is lássa nekik milyen nagy és szép jutott.
Én ezt valahogy a karácsony eljelentéktelenitésének tartom.

A fények viszont nagy hatást tesznek rám, minden alkalommal amikor sötétedés után az utcán járok.
Hagyományosan feldíszítik a város szívét és a Templom teret. Itt volt először alkalmam a díszkivilágítás alapos megtekintésére... egyetlen bánatom, hogy amennyire lenyűgöző a látvány élőben... a fotók nem tudják ezt az érzést teljesen visszaadni.
Meglepően hideg lett pár nap alatt... de ennek ellenére nagy sokadalom gyűlik össze esténként a téren. Apósomtól tudom, hogy még külföldről is érkeznek sokan, hogy megnézzék ezt a látványosságot.
A hideg miatt a fiuk hamar beleunnak a tér felfedezésébe...
John ígéri látunk mi még itt világítási csodákat város szerte.. és a völgy amire lakhelyünk néz is tartogat majd meglepetéseket.

Fekete Péntek: az áruházak és az áruhitelezők nagy napja

Ugyan Hálaadás nem ajándékozós ünnep, mint a karácsony de karácsony közeledtére no meg a szabadnap örömére az emberek vásárlókedve jócskán megnő.

Ezt kihasználva a boltok nem csekély készletet halmoznak fel Hálaadás előtt, amitől azután a csütörtöki vacsorát követő – gyakran Fekete Péntekként emlegetett – napon hatalmas árleszállítások keretében szabadulnak meg. Ilyenkor a legtöbb bolt kinyit hajnali 5-6 óra körül, és háztartási gépeket fillérekért, laptopokat 300 dollárért, DVD-ket 1-2 dollárért osztanak – amíg a készlet tart.
Bár ismerőseim nagy része ilyenkorra már nyakig ül a karácsonyi ajándékvásárlásban, sokan ilyenkor akár még a következő évre is gondolva felvásárolnak akciós termékeket.
Milyen kár, hogy én nem rendelkezem titkos tartalékokkal, mert sok árúnak valóban csábító ára volt... de belegondoltam... reggel 5-6-kor tülekedni egy elektronikai játékszerért... ez nem nekem való.
Mindenesetre, aki akar jó lehetőségek várják: sok olyan dolog felvásárlására amire természetesen senkinek semmi valós szüksége.
Azért, hogy megérezzük a varázsát elmentünk Zsoltival egy kisebb bevásárló körútra a Wal-martba ( hasonló lánc, mint a Tesco). Már reggel 10 felé járt az idő mire odamerészkedtünk... és néhol komoly tátongó polcokat láttunk... tehát működik a dolog.
Jó vásárlást mindenkinek!!

Ime egy kis "hálaadás történelem"

Az egyik leghíresebb amerikai ünnep - Hálaadás



Az Egyesült Államokban a hálaadás az egyik legfontosabb nemzeti ünnep.

A hagyományok szerint az őszi betakarítások után adnak hálát a termésért Istennek. Az USA ban november hónap negyedik csütörtökén, Kanadában pedig, ahol az aratás általában korábban befejeződik, október hónap második hétfőjén ünneplik.
Sok amerikai a a hivatalosan is munkaszüneti napnak nyilvánított csütörtököt követő pénteket is kiveszi szabadnapként. Ezen a négynapos hétvégén a közeli családtagok gyakran messziről hazautazva összegyűlnek, hogy együtt ünnepelhessék a hálaadást, melynek elmaradhatatlan tartozéka a hálaadásnapi vacsora.




A vacsora hagyományosan legfontosabb eleme, a pulyka olyannyira egybeforrt az ünneppel, hogy a hálaadást néha „pulyka napnak” (Turkey Day, T-Day) is nevezik. Az ünnepi asztalon tradicionálisan szerepelnek még olyan fogások, mint a pulykához felszolgált töltelék, áfonyaszósz, krumplipüré, zöldbab illetve a sütőtöktorta.
Az ünnep az USA-ban a karácsonyi szezon kezdetét is jelzi, sok amerikai család ilyenkor kezdi meg szokásos bevásárlókörútját.

Az első hálaadást a hagyományok szerint 1621-ben ünnepelték a Mayflower fedélzetén az előző évben Plymouth-hoz érkező, az Újvilágba az európai vallásüldözések elől menekült telepesek, akiknek mintegy fele a hideg, az éhezés és az idegen, mostoha környezet áldozata lett az első télen. A telepeseket a wampanoag indián törzs segítette ezekben a nehéz időkben, megtanítva nekik többek közt a helyi halászatot és vadászatot, a kukoricatermesztést, a juharszirup kinyerésének titkát. A történet szerint az őszi bőséges termés után az életben maradt 51 telepes vezetője, William Bradford nagy ünnepséget rendezett, ahová az indiánokat is meghívták.


Bár a gyerekeknek az iskolában igyekeznek hálaadási történelmet oktatni a lényeg akárhogy is nézzük a nagy lakoma.
Összegyűlt nálunk is a család egy része. Ki lett előre osztva, hogy a menü mely részét melyik házi asszony készíti el... kicsit furcsán is éreztem magam hogy semmi dolgom.
A pulyka és csirke remekül sikerült, a "rakott" zöldbab íztelen,szagtalan volt és új ételekkel is megismerkedhettünk, mint a tradicionális sütőtöktorta és a köretként szolgáló "jam" vagyis édes-krumpli.
Furcsa volt a sütőtököt édességként enni, de tejszínhabbal kiváló és nem túl édes desszertet ismerhettünk meg.
Az édes-krumpliért, mint a gyerekek általában Zsolti lelkesedett még inkább. Az amúgy is édes pürébe tettek még juharszirupot és a tetejére diódarabokat, ami ugyan összességében étvágygerjesztő és dekoratív volt, de én az első falatnál tovább nem jutottam vele.
Nem tudom hogyan készítik fel a gyomruk ilyen lakomákra, de többen több tányérral is elfogyasztottak a felsorolt ételek garmadából... nekünk Johnnal még 1 tányéron sem sikerült túl jutnunk... máris pukkadásig tele voltunk.

És minden félreértés elkerülése végett a pulyka tölteléke egyáltalán nem tartalmaz gesztenyét. Akitől kérdeztem, hogy ismeri-e ezt a változatot furcsán nézett rám és visszakérdezett hogy mi az a gesztenye??
Elérkezett az idő, hogy sürgős diétába kezdjek hiszen még van 1 hónap karácsonyig amikor hasonló lakomára számítok.
Megyek is, nézek egy reform amerikai csodadiétát :)))))

Eltévedtem végre a tanácsadóig

Idáig boldog tudatlanságban éltem napjaimat. Elérkezettnek láttam az időt, hogy meglátogassak egy karrier tanácsadót a főiskolában. Ezen poszt a tanulót hivatott segíteni, hogy minden információt megkapjon a szakosodással kapcsolatban.
Egészségügyi végzettségre áhítozó egyedeknek külön hercehurcán is át kell essenek... gondolom ez természetes másutt is. Bőszen ellenőrzik a meglévő védőoltásokat, fertőző, akut és rejtőző betegségeket. Ezzel még nincs is probléma.
Volt szerencsém megtudni az alapozó tantárgyak pontos listáját ( ami kb. 1,5 évet vesz igénybe úgy hogy nyáron is tanulok) és sikeresen leteszem ezekből a vizsgát lehetőséget kapok az egészségügyi szakosodásra... viszont ahhoz hogy a programba bekerüljek újabb másfél évet kell várjak. Tehát ekkor már 3 éve tanulok... majd 2 kemény év amíg a képzés tart. Ez még csupán főiskolai szintű diplomát ad. Mivel kellően ambiciózus vagy ( még) szeretnék egyetemi diplomát szerezni ez plusz két évet jelent. Tehát itt már a 7. évnél járunk... és ebbe nem számoltam bele az egyetem előtti várakozást... és lassan ott tartok hogy ugyan olyan hosszú időbe telik megszerezni ezt a diplomát, mintha orvosi egyetemre mentem volna. ( Ez persze meg sem fordul a fejemben)
Így válik a reményeink szerinti 4 éves iskolázás hosszúra akár a rétestészta... ez a hír kissé megrázott.
De mint tudjuk ember tervez Isten végez.. ki tudja mi lesz még ebből.

Savers - kódneve akció a használt-ruhásnál

Sógornőim nagy része tökélyre vitte az akciós információk átadását, majd tömegesen megrohamozva a boltot csinosabbnál csinosabb újnak ható ruha tömkelegét gyömöszöl óriási bevásárló kosarakba.
Megtiszteltetés engem is meghívtak a "buliba". Az akció egy ködös hétfői reggelen történt... 8 óra tájban...
Gondoltam hogy mivel csak délben kezdődik az első órám megengedhetem magamnak ezt a luxust.
Első kihívást jelentő feladat a nagy méretű kocsi megszerzése miután más árúra éhes hiénák már nyitás előtt lefoglalnak minden kocsit... mivel lehetetlennek tűnik ezért elindulunk nélküle... először megteszi a babakocsi is... de nem kell sok idő és szegény gyermek fullad a sok ruhától ... illetve a kocsi egyensúlyát veszti... még egy kétségbeesett kísérlet a kocsi lefoglalásra... mert már az én kezem is leszakad.

Minden turkálós tudja nem számít, hogy mi van kiírva ... kis méret vagy nagy... női vagy férfi érdemes minden egyes centimétert átkutatni mert kincsek találhatók akár milyen irányban.
Az akció lényege, hogy az eredetileg 5-6-8 dolláros használt ruhákat féláron megszerezhetjük... értve ez alatt még estélyi ruhákat is... hihetetlen hogy miket el nem dobnak az emberek... így viszont esélyt adnak másoknak, hogy élvezzék.

Örökkévalónak tűnt a hosszú sorok átböngészése... ami először frusztráló volt... S és M méret nézegetésénél... természetesen itt voltak a legcsinosabb, jópofább dolgok... hogy miért is nem vagyok 160 cm és 40 kg...????
A lehetőségek viszont határtalanok, csak türelem kell hozzá... meg jó adag ízléstelenség...
valamilyen oknál fogva a nagyobb méreteket leginkább rikító színvilág, csiricsáré formavilág jellemzi... nagy ritkán látok egyszínű ruhákat... és akkor is lila, rózsaszín vagy élénk narancssárga a jellemző színösszeállítás. Így míg a sógornőim megtöltenek pár kocsit a ruhákkal én alig 1 negyed kocsit használok. Nem is beszélve arról, hogy hiába 2-3 dollár 1 ruha... feleslegesen nem veszek meg 10-et 20-at csak mert olcsó.

Egyik kedvenc sógornőm Marie igazán ráérzett a stílusomra... sorra találja a ruhákat akár a nem megfelelő sorban - vele igazán élvezet a vásárlás. Így legalább nekem is jut némi sikerélmény... igaz, hogy olyan édes folyton bizonygatja a 2 számmal kisebb ruhákra amik valóban tuti csinosak és dögösek, hogy ez biztos jó lesz rám... hmmm nos nekem ennél sokkal valósabb énképem van... de megköszönöm és elgondolkozom rajta.

A hölgyek jelentős hányada rendelkezik varrógéppel így ha nem is pont illik rájuk a ruha máris mozdul az agy hogyan lehet belőle hordható ruhát varázsolni. Rájöttem!!! Nekem is sürgősen kell egy varrógép és meg vagyok mentve.
Kedves férjuram meg is ígérte, hogy meglep vele mert hasznos gondolatnak találja - ki tudja... talán karácsonyra kapok egyet... bár nem fűzök hozzá óriási reményeket...
Addig is akár kézzel is kiigazítom a ruhákat a nemlétező szabadidőmben... mindig is jól értettem ahhoz, hogy 36 órásra szervezzem a 24 órából álló napjaimat.

Annyira élvezetesre sikerült a turkálás, hogy fizetéskor legtöbbünk elköltötte a teljes keretét... Arra hogy jócskán 1 óra felé járt az idő csak a pénztár elhagyása után derült fény... így ruhákkal felvértezve sikerült 1 napra iskolától mentesítenem magamat...

Természetesen többet költöttem a kelleténél... amit nem feltétlenül szerettem volna megosztani hites urammal, de hát kedvencebbik sógornőm nem csak sokat költ... de büszke is a leleményekre... hát még arra, hogy olyan jól sikerült elcsábítania, hogy szünnap lett belőle...
Nem is bánnám, hogy elmeséli a férjének... a bökkenő csak hogy én és hites uram is jelen vagyunk... no tessék micsoda téma a kellemes indiai étteremben, ahova meghívtak minket.
Róla mindenki tudja hogy "rossz hatással" van a lányokra jaaaa és a pénztárcájára legfőképp.
Megtörtént. Lebuktam. Elrontanak. Hosszan kuporgatott dollárjaimat mind elköltöttem 1 nap alatt... de legalább csuda jó érzés volt ( míg be nem kellett vallani ) - ezt a részt kihagytam volna :))))
Kellemetlenség ide vagy oda tudom, hogy járok én még az ő utcájában ... saját pénztárcámat ürítve... szekrényeket tömítve

Igazán mozgalmas november

Legnagyobb boldogsága a hónapnak, hogy nem kell többé bébiszitter mellém így egyedül járok az utakat suliba menet és jövet. Ez lehetőséget ad arra is, hogy kicsit jobban megismerjem a várost. Néha kalandvágyóan különböző útvonalakat választok és a végén boldog vagyok ha hazatalálok.
Nem egyszerű dolog az autópálya meglelése... majd a feljáró megtalálása sem ugyanis nem egyértelmű. Néhol balról éles kanyarodással elérhető, néhol sima jobbra kanyarodással már a látómezőbe kerül a felhajtó. Az sem mindegy hogy az ember északra, délre, keletre, vagy nyugatra megy... és ahhoz hogy a helyes irányt választ nem árt tudni hogy hol a szöszbe vagy éppen a városon belül... kellemes betondzsungel.

November az utolsó teljes hónap az őszi szemeszterben így minden tanár megvadul és terjedelmes házi dolgozatokat irat velünk a legkülönbözőbb témákban. Határozottan nem unatkoztam ebben a hónapban...

Végre !

November 2-án kényelmesen besétáltam a helyi hivatalba , hogy megmutassam a teszteredményeimet az előző napról.
A teszten 15 perc alatt túlestem miközben a magyar konyha nevezetességeiről és egy csinos magyar származású fiúról beszélgettünk a vizsgabiztos hölggyel... mintha csak régi barátok lennénk és múlatnánk az időt. Persze követtem el hibákat, nem parkoltam elég közel a járdához meg ilyenek, de semmi eget verőt nem rontottam el... kicsit féltem, amikor elindultunk azt mondta, hogy nagyon fáradt és ez nem jelent jót, de az út végére sikerült felélénkíteni... ( főleg hogy eszébe jutott a tüzes magyar fiú akivel járt :))))) igaz nem lett happy end a történet. )
Érdekes kulturális élmény volt az oktatóm is aki felkészített a vizsgára.
Egy halk szavú hongkongi középkorú úr jelent meg az első gyakorlási napon... gondolkoztam is rajta, hogy vajon mostantól vele kell majd felkészülnöm.
Magyarázatai egy részét ráérzéses alapon találgattam ki és úgy válaszoltam rá. Ha furcsán nézett vagy még hevesebben magyarázott abból tudhattam nem jól találgattam.
Tehát néha a válaszai felét nem hallottam a halk szavától, a másik felét meg nem értettem.
Azért a keleti félmosolyos kedvesség benne is meg volt. Alapvetően jóindulatú volt, sőt még olyan titkokba is bevezetett, mint a tankolás módozatai vagy a drive-in gyorsétteremi részlegének látogatása autóval... hát nem édesen praktikus... a két legfontosabb dolog amit tudnom kell a nagy Amerikában. Így hát mostantól retteghetnek az utakon, én is jövök... :))

Első balesetem... és még csak 2 hete vezetek...

Megtörtént!! Egy úgynevezett 3pontos fordulás közben... elütöttem... 2 postaládát és 1 jelzőtáblát.
Anyósommal készültem éppen az iskolába menni... mikor a sajnálatos baleset megtörtént.
Szerinte ez csak idő kérdése kezdőknél mikor esnek át ezen... tehát a balesetmentes szüzességemnek oda... :)))
Szerencsésnek mondhatom magam hiszen jelentős anyagi kár nem történt és a postaládákon kivül mindenki életben maradt... ( ja és korán reggel volt... senki sem látta... )
Azóta óvatosabban fordulgatok az tuti...
Puszi mindenkinek, vigyázzatok magatokra... rohanok órára...

Prioritás az olvasás, írás

Nem tudom ki hogyan érez az oktatással kapcsolatban, de nem is olyan régen némiképp megdöbbentett a tény, hogy az óvodai évben, ami már ugyan iskola előkészítő, de még nem maga az iskola októberi feladatként a szülők megkapták... a gyereknek olvasnia kell.. és írnia... minden fontos adatot magáról le kell tudnia írni... én nem mondom, hasznos ha a gyerek tudja és elmondja hol lakik... vészhelyzet esetén fontos... de hogy alig 5-6 évesen már olvasson és írjon... ez erősen meglepett...
Zsolti kellő érdeklődést mutatott mindig is a számok iránt és mérsékelt érdeklődést a betűk iránt... most kaptunk 1 hónapot... október végéig, hogy olvasson és írjon... kérdeztem anyumat, hogy én vajon hogy tanultam meg mindezeket... és szerinte verejtékes munka volt a javából...
Nos a lecke fel van adva... Zsolti betű oktató CD-rommal játszik és gyakoroljuk vele a betűket... de olvasni azt még nem tud... ( pár szót azért már felismer de ez még nem kifejezetten olvasás mert minden ami Bud-al kezdődik mindegy milyen hosszú az Budapest ... és hasonló esetek...)
Remélem nemsokára ő olvas majd nekem esti mesét ... :))))
Minden tiszteletem az övé... két nyelven beszél ... (mostanra folyékonyan nyomja a rizsát angolul) és most hirtelen olvasnia és írnia is kell... előbb angolul majd később magyarul is.
Ebben az elektronikus világban 6 évesen lassan e-maileket fog küldeni a rokonainknak... :)))

Nem nooormális... épp ezért az enyém és szeretem...

Nem gondoltam volna, hogy van nálam őrültebb ember, de itt szembesülnöm kellett az igazsággal... az egész Zitting család őrült. Mindenki, akiben Zitting vér folyik gond nélkül éjszakázik akárcsak apósom, akinek születése óta az éjszakai műszak a kedvence.
A péntek este általában a családé vagyis akár nálunk a házban akár más rokonnál összegyűlünk és játszunk kedvünkre.
Eheti törzshelyünk Paul tesónál volt ( aki a 3 csemetével már nehezebben mozdul... főleg, hogy mindegyik lány és érzékenyek a helyváltozásra. :))) Remélem az én lányom/aim nem lesz/nek ilyenek... ).
Mióta megérkeztünk Amerikába valahol játszanunk kell. A család nagy része póker-bubus... hihetetlen... én meg 3 napnál tovább nem emlékszem egy kártyaszabályra sem... valahogy ellenáll az agyam... mellesleg annyira nem leszek jó hogy behozzam a pénzt amit kiadunk érte.. ezért csak figyelem hogyan játszanak a többiek. Ez annyira nem izgalmas és így több pizza is fogy :))))
Viszont van egy játék amivel éjszakába nyúlóan tudunk játszani és még pénzbe sem kerül nyerni. A játék neve : Settlers of Catan
( aki többet akar tudni róla látogassa meg a következő honlapot http://www.jateklap.hu/content/view/13/9/ a játék magyarul is elérhető Catan telepesei néven kb 6000 Ftba kerül az alapszett és egyre nagyobb a rajongótábora Mo-n is. )

Az alapjáték 3-4 főre tervezett, de John vett egy kiegészítést így akár hatan is játszhatunk...


A móka abban rejlik, hogy minden játék félállításnál keverjük a különböző típusú földeket így mindenkinek egyenlő esélye van nyerni... de persze vannak hasznos trükkök amik segítenek...
Nem mintha reklámozni akarnám de ideális játék... kb 10 éves kortól... lassan itt a karácsony lepjétek meg magatokat vagy a családot ezzel remek társasjátékkal... :))))))

Mi olyannyira függők lettünk hogy akár éjszakáig játszunk... jelent esetben hajnali 2kor sikerült befejeznünk az 5. játékot aznap... és még előttünk volt legalább 20 perc vezetés.


Nos így töltjük szabadidőnket egy szép nagy családban...

Első utam a freeway-en

Szerencsésnek mondható, hogy nem az őszi szünetre lettem beteg. Múlt csütörtökön és pénteken ragyogó napsütésben fürödve tölthettem a kevéske szabadidőmet. Első feladatom múzeum látogatás volt. Nem bántásból, de a gyűjtemény közel sem volt olyan kiemelkedő, mint a magyarországi Szépművészeti múzeum.
Ha már úgyis pihenő napot tartott John elcsábítottam a múzeumba, nem titkolt szándékkal, hogy gyakorolni szeretném a vezetést. Tartogatott ő is egy meglepetés... legrövidebb út a múzeumhoz a freeway-en a szép nagy és forgalmas autópályán vezet és valamikor el kell kezdenem vezetni ezen az úton akkor legyen mondjuk MOST... és kiadta a kanyarodásra a "parancsot". A móka csak ezután jött. Minimum sebesség 45 mérföld/ó ami közel van 80 km/ó-hoz... figyelj hogy gyorsabb légy és válts sávot is közben... Nem tudom ki volt jobban megijedve... én vagy ő. :)
Túléltük mint a blogból is látszik...

Most mennem kell órára... minő csapás :)

Apa helyett az idősebb testvér mustrál

Múlt hét vasárnap lehetőségem volt megismerni a Kanadában felnőtt második legfiatalabb testvér udvarlóját. John előre figyelmeztetett, hogy ez egy mustra találkozó lesz, mert tudnia kell a fiú szándékait... milyen édes is a testvéri szeretet.
A srác 21 éves és már komoly vállalkozása van Kanadában, amit tizenévesen kezdett... ez nekem kicsit hihetetlennek hangzik. Nem sok magyar tinédzser kezd vállalkozásba némi zsebpénz kiegészítés reményében.
Óvatosan kérdezgette nehogy kellemetlenül érezze magát, de nyilvánvaló volt a szándék, néha álmélkodva én is besegítettem a kérdező biztos úrnak, hogy ő is ehessen.
Máskülönben egy szórakoztató fiatalembert ismerhettünk meg, miközben birkóztunk a félmarhával a steak étteremben. Egy adagnyi rendelésemet még a következő héten is ehetem.
Nem csoda, ha rengeteg amerikai hihetetlen méretekkel rendelkezik...
Ami viszont nagyon dicséretes, hogy minden éttermi étkezést salátával kezdenek. ( Ha mást nem is a salátát általában még ott legyűröm. :))) A többit szinte otthonra rendelem. )
John általában nem tud ellenállni... legyűri az egészet, majd jajgat... kinek milyen a taktikája.
Egy biztos ezeket a mennyiségeket nem neki találták ki. Ami viszont ilyenkor örömmel tölt el, hogy végtelenül jóízűen fal vééégre. :)

Milyen jó is az autószerelő a családban

Röviddel a mi esküvői partink után a legfiatalabb testvér is megtartotta a buliját.

A nap fénypontja mégis a sógorom, a mi kedves autószerelő rokonunk volt. Történt ugyanis én mint óvatos városi leány az ajándékot (mikro) és a bőrdzsekimet féltvén automatikusan bezártam a kocsi minden ajtaját. Fel sem merült bennem a gondolat, hogy a kedvesem a slusszkulcs legjobb helyét a kocsiban határozza meg arra az estére...benne meg fel sem merült, hogy a gondos bocs felesége bezárja az ajtókat. Mikor ez megtörtént boldogan nyugtázta - elfeledve a kulcs hollétét. Ímhol jön a mi megmentőnk, aki némi nehéz munka árán egy fémruhafogas segítségével megoldja a problémát mielőtt még a rendőrök megérkeznének.

A héten újra szükségünk volt a tudására... nem indult az autónk, míg én vártam, hogy valaki hazavigyen az iskolából... örülök neki, hogy ez nem velem történt, egyedül, a sulinál.
Mi lesz itt még télen... hóakadály meg ilyenek...
A diagnózis törött inditózár... remélem nem én törtem bele. :)))))

Szeptember utolsó hete fájdalmasan telt

Én nem tudom milyen kór támadott meg hirtelen, de teljesen legyűrt és fájdalommal, lázzal töltötte meg napjaimat. Emiatt sajnos a suliból is hiányoztam, ez csak a vizsga előtti matek-összefoglaló miatt volt kellemetlen.
A következő hétfőn alva járva elmentem a második vizsgámra... majd hazaérvén megkönnyebbülve omlottam az ágyba... végre a láz és fájdalom elmúltával mély álomba merültem. Első betegség kipipálva Utah-ban.

Sikerült!

Pénteken délelőtt éhgyomorra elmentem írásbeli vizsgát tenni vezetési ismeretekből...
Bejelentés nélkül besétáltam a megfelelő ügyfélszolgálatra... kb. 10 percbe került mire sorra kerültem... ellenőrizték az adataimat... és 15 dollár fejében elmehettem vizsgázni... a vizsga ingyen van de a papír az ideiglenes tanulói jogosítványról 15 dollárba kerül...
Ezzel a papírral lehet gyakorolni oktatóval vagy pedig bármely felnőtt vezetővel, akinek van jogosítványa.
Most vasárnap van és éppen visszatértünk vezetésből...
Először kicsit ijesztő volt amikor kimentünk az utcára és egy autó jött velünk szembe... de aztán lassan hozzászoktam.
A kedvesem teljesen ideg volt mellettem. Még nem tanitott senkit vezetni és benne nagyobb volt a feszültség, mint bennem... Szerintem ez neki olyan volt, mint nekem a másik oldalon ülni Angliában... néha nyomatékosan javasolta hogy kanyarodj mééééééég ... :)
Fél órányi vezetés után pihenőért kiáltott... idegei nyugtatására.
Kellő folyadék vásárlása után expedícióra indultunk... a hegy felé... egy kanyargós úton a közeli kisebb kanyonba.
A fák meglepően ellenálltak eddig az ősz érintésének. Elhatároztuk, hogy jövő héten vagy még később elmegyünk a nagyobbik kanyonba meglesni az ősz színeit.


Természetesen a kanyonban nem én vezettem. Az út keskeny és néhol csak pár méter választ el a szikláktól és a kanyonban folyó vízgyűjtő folyótól.
Gyönyörű szikrázó napsütés volt és meglepően sok hó maradt a múltheti hóesés után. Ilyet is ritkán látnak az emberek errefelé... még zöldek a lombok de már hó takarja a tájat.
Hazafelé a kanyont elhagyva megint enyém volt a kormány. Most már egy hajszálnyival gyakorlottabbnak éreztem magam, de persze még változatlanul én vagyok az autósok réme. :)
Rövid útszakaszon már egészem 45 mérföld per órával száguldottam és nem is éreztem... az első percekben alig mentem 10-el és bőven elég volt.
Épségben hazaértünk és kínai vacsorával jutalmaztak bennünket.
Anyósom reményteljesen hallgatta, hogy jól teljesítettem az úton... így nemsokára talán már én vezethetek helyette... illetve lassan egyedül is nekivághatok az iskolába menni.
A rövidebb és gyorsabb út a freeway-en vezet, ami egy fajta autópálya városi használatra... és ott igen csak gyorsan kell menni és vannak merész emberek... így oda még nem mernek kiengedni engem egyedül... nem is bánom... 2 órányi vezetés után.
Jövő héten szerda magasságában az oktatóval is megyünk... először megfigyelés 3 alkalommal... majd pedig irány a vezetés.
Ami a legjobban izgat, mert valószínű a legnehezebb az a parkolás... de lesz még időm gyakorolni.
Most, hogy már meséltem szaladok matekozni... pár nap és megint vizsga...
Vigyázzatok magatokra az úton és gyalog is.

Hogyan és hova is mentem iskolába...

Augusztus elején rögtön a Kresz tanfolyamra való beiratkozás után elmentünk a helyi főiskolára körülnézni. Megérdeklődtük hogyan is lehetnék tagja a nagy boldog csapatnak a Salt Lake City Community College egyik campusban ( iskolai terület) .
A második látogatás alkalmával a kedvesem minden felkészülés nélkül közölte hogy most pedig irány az angol felmérő teszt illetve a matematika...
Így kerülnek be az emberek a megfelelő osztályba.
A tesztek számítógépen kell megcsinálni és több mint száz kérdés témakörönként... a matek végén már azt hittem belepusztulok és el is fáradtam... úgyhogy találomra nyomogattam az A, B , C , D megfejtéseket... és még ezzel együtt is egy középhaladó osztályba kerültem, amitől az egész család hanyatt-dobta magát... még az én matek szerető kedvesemnél is jobban teljesítettem...
Hmmm talán ez az áldása a magyar iskolának.. tanulás nélkül is felidézhetem a törtek rejtelmei.. meg az egyenleteket... viszont amikor már sinus cosinusnál tartottunk meguntam...
meg a szabályokat se tudtam... indult a tipp özön...
A középhaladó algebra ( Math 1010) csoportba kerültem...

Bizonyosan imádják a számokat az amerikaiak. Az utcák nevek helyett számok vannak. Észak 200 Kelet 4000 meg ilyenek... teljesen koordináta rendszerszerű a városhálózat...

Angolból nem sikerült ennyire jól teljesítenem, de így is a középhaladó alatti osztályba kerültem... így külön írás órára és olvasás órára járok.

Ezek mind alapozó tantárgyak.. általában az emberek első éve.. vagy 2-3 szemesztere azzal telik, hogy a szakosodáshoz szükséges tantárgyi krediteket gyűjtögetik.

Én egyenlőre health science (egészségügy tudomány) szakos vagyok... különösebb szakirány nélkül... bár titkos vágyaim között szerepel az egyik legbonyolultabb, a diplomás nővér diploma megszerzése...
Ezzel tovább mehetek az egyetemre és abszolút felsőfokú MBA képzést nyerhetek.
Csak legyen hozzá elég pénz, kitartás és fej...

A suli óriási, csak a mi campus-unk látható a képen.. és ide 16000 nappali tagozatos tanuló jár és ki tudja mennyi estis, meg levelező... a főiskolának 4 fő épület komplexe van meg még 11 másik bérelt épülete... és összesen 60000 diák iratkozott be az idei félévre.
A méreténél fogva is nagyon elkülönülnek a különböző tantárgyakat választott emberek... és mindenkinek van másik tantárgya... szóval akár a szorgos hangyák rohangálunk... és egyenlőre nem sok barátság született... hacsak nem már korábban élő barátság volt.
Nagyon felületesek a diákok... kedvesek és érdeklődőek de a második mondat után már mennek is tovább más irányba.
Ami valamilyen szinten ehhez tartozik, ha belépnek valahová... és ezek kis termek általában... még a tanárnak sem köszönnek!! Osztálytársaknak meg pláne nem... szóval elég csodabogárnak számítok azt hiszem... mert engem úgy tanítottak ha belépsz valahová akkor köszönsz...

Nos ennyi észrevétel után szaladok és eszem valamit ebédre....

Megkaptam!

Sokáig váratott magára, de a héten megkaptam végre az itteni taj számnak illetve adószámnak megfelelő "social security number"-t...
Lehet drukkolni ez ugyanis azt jelenti hogy pár napon belül mehetek jogosítványhoz írásbeli vizsgát tenni.

Honlap cim változás

Sajnos problémát adódtak a tar.hu-n lévő honlappal... hosszadalmas karbantartás után sem lehet feltölteni képeket rá így költöztetnem kellett a honlapot.

Uj cim:
maggiekedves.extra.hu

Reméljük ezzel már nem lesznek ilyen gondok.
A hétvégén feltöltöttem a Londoni nászút valamint jó néhány képet, ami mar itt Salt Lake Cityben készült ...

Feljesztes alatt áll az esküvői parti rész... csupán a nagy mennyiségű leves látható, mint előkészületek

Túléltem!!!Esküvői fogadás csupa móka-kacagás

Legnagyobb örömmel jelentem, hogy túléltem az esküvői partit...
Csütörtökön egy tonna húst és a buli összes kelléket megvásároltuk egy nagy furgont megtöltöttünk vele...
Pénteken reggel 9tol este 6ig főztem kb. 100 emberre való gulyáslevest... és úgy nézett ki óriási karikákkal a szemem alatt fogadhatom az embereket a fogadáson...
Ez ellen sürgősen tenni kellett valamit úgyhogy életmentő alváskúrába kezdtem.
Szombaton reggel 10 korul sikerült kimásznom az ágyból amikor a segítő siserehad megérkezett és elkezdte feldíszíteni a házat...
Kérdezgettek mi hol van, és keresnem kellett egy gyerekkori képet amit keretbe raktunk John gyerekkori kepe melle... nem hagytak, hogy elmenjek fürdeni és hajat mosni tehát változatlanul a köntösömben rohangásztam, mint egy ráérős királylány...
Nemsokkal ébredésem után John felhívta a figyelmemet az időjárásra...
Szeptember 16an hó borította a környező hegyeket, lenyűgöző látványt nyújtott a hegy lába őszi színekben... a csúcsát pedig hófedte. John megnyugtatott valószínűleg jövő heten felmelegszik az idő és eltűnnek a hósipkák.
Amint kiléptünk a házból elkezdett esni a hó.. ilyet sem éltem meg :)
A fodrászom, az egyik testvér 1-re vart, hogy megalkossa élete legnagyobb hajkölteményét.
Szent borzadalommal tapasztalta mennyi hajam van... ha o ezt tudta volna előre kb. 2 órával előbb fogadott volna...
Ami nekünk móka volt és rohant az idő... az Johnnak kínszenvedés... egy nőre várni órákat...
Elméletileg 4kor kezdődött a fogadás, de anyósomék szerint 5 előtt biztos nem érkezik majd senki...
Nos 4kor kezdett ideges lenni a párom... háromnegyed ötkor meg már jócskán paprikás volt... azt sem tudta hova tegye magát.
Mindezt Zsolti elvezte a legjobban, mert addig is játszhatott a tesó fiúcsemeteivel.
Ki-be rohangásztak az enyhe hóesésben és terveztek hogyan fognak hóembert építeni.

Amikor mar 5 óra is elmúlt mi is elkezdtünk aggódni... 5.15 kész lettem sminkkel együtt...
Fel hat is elmúlt már amikor megérkeztünk a helyszínre.
Gyönyörűen feldíszítettek kék és barack szín dominált a dekorációban, ami remekül illett az én sötétkék hosszú ruhámhoz.
(Ennek a ruhának is kb. 2 hetes története van... de a nagy nap előtt 2 nappal sikerült rátalálnunk - meglepően olcsón - tehát a stressz egyik fele, ami roncsolt mar vagy 3 hete megoldódott... )
Legnagyobb meglepetésünkre ekkor meg csak 1 vendég volt ott, egy pontos katonaember John barátja.
Fel hét fele járhatott az idő mikor is el kezdtek szállingózni az emberek... nem sokkal később mar vagy ötven meghívottat kerülgethettem és a szám csak nőtt és nőtt...
Az ajtóban egy asztalon helyezhettek el ajándékaikat este kilencre az asztal mar roskadásig tele volt.
Ekkor tortat bontottunk... meghozza kettő tortat a cég jóvoltából. Ugyanis megrendeltek nekünk a csokitortat, ami az áruházban elfelejtettek elkészíteni helyette gyorsan odaadtak egy vasárnapi rendelést, fehér díszítésű répatortát... nem olyan borzasztó, mint amilyennek hangzik letagadható, hogy répa van benne...
A fehér tortat ingyen megkaptuk és megígérték amilyen gyorsan tudjak megcsinálják a csokitortat... természetesen felárért...
Senki nem bánta hogy végül 2 óriási tortank lett. Mindkettő kishiján elfogyott.
Megérkezett az a több, mint száz ember akire vártunk így torta szeges után ajándékokat bontottunk... vagyis én bontottam mint egy lelkes kisgyerek... John rendszerezte és egy lány testvér pedig adminisztrálta.
Erre szükség is volt hiszen 2 percen belül elfelejtettük volna kitol mit kaptunk.

John megkapta álmai vörös mikrohullámú sütőjét :)) és a legtöbb ajándék a leendő konyhánkat díszíti vagyis az én munkámat fogja megkönnyíteni.

Egy figyelmes testvér, aki a legjobban ismeri Zsoltit egy fantasztikus pókemberes hátizsákot ajándékozott neki - tele játékkal, így o sem panaszkodhatott. Mindenki mosolyogva figyelte hogyan ugrál örömében körbe a teremben.

Összegzésül a gulyáslevest és a körözöttet mindenki nagyon elvezte.. olyannyira, hogy a megvásárol tonnányi salátához jóformán hozzá sem nyúltak (kivéve, aki vegetáriánus).
A négy óriás lábosnyi gulyásból is maradt azért saját használatra is.

Ami nagy szó, hogy meg a John is megkóstolta és ízlett neki... "engedélyt adott" hogy ilyet máskor is főzhetek ( meg ha leves is, amit o nem igazan kedvel)

A mozgalmas hétvégémbe csupán egy dolog nem fért bele... ez a tanulás úgyhogy ma nagy mértékű lapítás lesz az órán. :)

Szeptemberi történet

Rohan az idő…
Mar egy hónap telt el mióta megérkeztünk Amerikába…
Most éppen a főiskolán ülök, mert lyukasórám van és gondoltam megragadom az alkalmat, hogy kicsit meséljek milyen is az életünk a világ másik felén.
Csupán 20 napom volt mielőtt a főiskola elkezdődött ezert nagy volt a sietség.

Az első napokban rögtön beiratkoztam a vezetői iskolába aminek immár 2 hete vége van. Sajnálatos módon a bürokrácia miatt nem mehetek gyakorlatra… addig amíg nem érkezik meg a Taj számhoz és az adókártyához hasonló “Social Security” számom addig nem engednek meg írásbeli vizsgára sem… ez szerintem marhaság, mert írásbeli vizsgát attól meg engedélyezhetnek… és azok a babysitterek… vagy külföldi tanulok hogyan kaphatnak jogosítványt… nekik nincsen Social számuk… mindegy… most várakozásra vagyok kárhoztatva.. addig maximum illegálisan bujdosva gyakorolhatnék valahol…

Erre meg nem került sor… ugyan John egyik testvére volt olyan bátor, hogy kijelentette életemben először muszáj kipróbálnom az o Dodge típusú óriását. Szóval megmásztam a furgont… és mintha repülő irányítófülkében ülnek körülnéztem… huuuu de magasan vagyok…. John megmutatta, hogyan kell az automata váltót használni… tiszta agymunka : )))))) D azt jelenti vezetés P azt hogy parkolás és R azt hogy tolatás… amint D-be rakom az autót elindul magától… és nekem mar csak a féket és a gazt kell finoman nyomogatnom…
Először sikerült derekasan beletaposnom a gazba… frászt hozva a férjuramra… majd pedig gyilkos fékezés következett… mentünk meg pár kort az üres parkolóban majd finoman visszavezettem az autót a ház elé … túléltük :))))))

A vezető suli csupa móka volt… jó párszor depresszív balesetekről és tinik haláláról szóló dokumentum filmeket nézegettünk… és a tanulók nagyrésze kb. 15 és fel és 17 között volt… : ))))) ok meg nem is kaphatnak hivatalos jogsit csak gyakorlót… viszont jaj az amerikaiaknak… mert én mar elmúltam 21 éves simán megkapom a hivatalos jogsit.
Kicsit varom is mar… Anyósom is… ugyanis míg nincs meg a jogosítványom ő szállít oda meg vissza mindennap… és szerintem mar kezd terhes lenni neki a felajánlás…

Buszok elvetve vannak… biciklivel meg több mint egy óra lenne ami elég jó testgyakorlás… csak visszafele hegynek kb. 2 óra míg hazaerek… a “bébiszitterünk“ meg nem örülne ha csak késő délután érnek haza mindennap. Így megspórolok 2 órát, amit tanulással tölthetek.

A suli egész jó… nem könnyű mert sok szót nem ismerek, de azért nem vagyok teljesen elveszett.
Kifejezetten örülök, hogy egy kedves fiatal matektanárt kaptam, aki nem vérszomjas, mint a magyar matektanárok általában. Segítőkész… és kedves.
Ez elmondható a legtöbb tanárról… jó persze szép kis összeget kell mindenkinek fizetnie… úgyhogy aki itt van az akarjon is tanulni… ha nem akkor tudja hol az ajtó.
Most egy központi helyen lévő számítógépről írok… de minden épületben van lehetőség laborban használni számítógépet, van egy óriási könyvtár… és vannak termek, ahol segítséget kérhetünk tutoroktól mindenfele tantárgyban. Csak annak nem sikerülnek itt a vizsgák, akik nem akarják.
A rendszer teljesen különbözik a mienktől… nincsenek elő megírt órarendek.
A tanuló választja ki melyik órára megy és mikor. Az első félévre 4 tantárgyat választottunk ki, ami 13 kredit pontot ad és ezzel főállású diák vagyok. Hétfőtől Péntekig mindennap van órám… ( pénteken csak 1 ezért ez a nap amolyan kutatónap… tudok tanulni, készülni órákra…
A főiskola területe óriási… rengeteg füves terület és az épületekben úton útfélén székek asztalok.
Nem ciki leülni a nagy étteremben is és majszolás mellett tanulni… senki nem zavar el sehonnan…
Míg jó az idő sokan heverésznek kint a fűben… igaz most mar jön az ősz és nem olyan meleg a fold… meg akar aludni is lehet bárhol. Valaki a fűben alszik, van olyan aki a folyosón a földön… épp tegnap láttam egy srácot melyen bekesen alukálni a folyosón míg ezer ember elment mellette.
Egyetlen problémával kell majd mindennap megküzdenem, amint autó lesz a popsim alatt… hogy nagyon nehéz parkolót találni… annak talán sikerül, aki 8ra jár… én csak 8 korul tudom leadni a Zsoltit… és 9.30tol van órám… egészen 2 óráig… akkor start haza.

Barátaim egyenlőre nincsenek… mindenki tart egy bizonyos távolságot meg az osztályokban… átlagosan 1 osztályban 30an vagyunk… így kiszámolható hogy mar 120 embert biztosan ismerek látásból : ))))
Külföldiek is akadnak… nem sokan… de elegen ahhoz hogy a tanárok elnézőék legyenek….

Egyetlen tanár sem bírta kimondani hogy Magdolna így megkegyelmeztem nekik és Maggie-nek hívnak akárcsak a család.
Ennek annyira megörültek, hogy rögtön meg is jegyeztek a nevemet : ))))
Minden tanárt a keresztneven szólítunk és semmi tanár úr meg ilyenek…

Örömmel jelenthetem, hogy a csomagjaink épségben megérkeztek hiánytalanul… sőt mi több.. .most mar az előre elküldött könyvek és egyebek is megérkeztek…
Ami egyben azt is jelenti, hogy a fűszereim is megérkeztek… 1-1 kiló erős és édes paprikaporral egyetemben…
Megkezdődött tehát a főzőcske magyarosan. Mostanára mar teljesen sikerült megfőznöm a teljes közeli családot… kivéve John mert ő már Magyarországon is extra válogatós volt…
Csupán 2 hét és elérkezik az esküvői parti dátuma… 16an…
Rengeteg ember… legalább 100 es én nagy feladatba vágtam a fejszemet… 100 emberre fogok gulyáslevest főzni… illetve pár apróságot csinálni szendvicsekhez, mint például finom lilahagymás körözött és egyebek…
Jól hangzik ugye, rögtön éhes is lettel? : )))) Mert en igen.

Miután megérkeztem mindennap próbáltam választ írni a kérdésekre, hogy milyen a család és milyen az élet… de rendszerint mire eljutottam a számítógépig mar állva/ülve elaludtam…
Jelentem igyekszem jókislány lenni… időben agyba menni… és nem éjszakázni…

A család nemcsak az érkezünkkor … de azóta is kedves. Anyósom szerintem, ha lehetne simán beleegyezne, hogy örökre lakjunk a házukban… Zsolti rögtön megölelgette és belopta magát a szívébe… no én meg szeretek főzni, ami meg kifejezetten ízlik is neki… tehát meg egy privát szakácsnője is akadt.

Most mar teljes fegyverzeteben el a számítógépem otthon… nemcsak internet, de mar Microsoft Word is van rajta : )))) így akar meg is nyithatom a dolgaimat… valamint rendezgethetem a képeimet…
Most búcsúzom lassan kezdődik az orám…

Augusztusi történet

Elve megérkeztünk Utah állam fővárosába a száraz meleg, hegyes Salt Lake Citybe augusztus 1en...

Keményen azon dolgoztunk, hogy internetet tudjunk csiholni a fenti szobába ahol lakunk... az itteni számítógép tele van vírussal ezért nem tud kapcsolódni sokáig próbáltuk újra telepíteni de hiányoznak dolgaim amik csak 3 hét múlva érkeznek meg...XP-re Wi98at telepíteni... kész öngyilkosság...

Második ötlet a tengerentúli telefonalas volt... meg kitalálni miként működik a kódos olcsó telefon otthonról... hajnalban... Azért itt sem megy minden olyan olajozottan, persze minden relatív...

Egy kis élménybeszámoló tőlem:

Soha nem hittem, hogy Amerika ennyire k. messze van... meg akkor is ha a repülőgépen szórakozást nyújtott egy tvszerű szerkezet amin én választhattam ki milyen filmet szeretnek nézni... persze angolul volt...Az út az első 5 óra után egyszerűen csak végtelennek tetszett... hat meg a 24 órában... amikor meg 1 kerek órát kellett várni hogy a gép landoljon... életünk leghosszabb 1 órája...

Zsolti meglepően jól viselte az utat... csak néha unta elő magát...Az első gépen egymás mellett ültünk és beszélgettünk... a hosszabbik második úton viszont külön voltunk ültetve kicsit...ez nehezítette a dolgot... de Zsolti remekül elszórakoztatott egy olasz párocskát... úgy hogy az olaszok nem beszeltek angolul... persze Zsolti se.... meg olaszul se... megoldottak :))))

A hosszú utat követően kellett várakoznunk... amikor a fiatalúrnak sikerült összebarátkozni egy 3 éves amerikai kislánnyal és a mamájával... itt is érdekes volt a kommunikáció... mikor végre megérkeztünk Salt Lake Citybe mindenki nagyon izgatott volt... mi meg nagyon idegesek.... ugyanis kiderült Rómában elhagytak az összes bőröndünket... és nagyon remélem, hogy napokon belül megérkeznek majd... egyenlőre nincs hír róluk...

Így az első napunk főleg vásárlással telt... bevallhatom igen eredményesen... Zsolti kapott szép új ingeket, alsót, zoknit és cipőt mert a szandálját vásárlás közben egy pillanat alatt meggyilkolta szóval nagyon csinos lett... én kaptam pár felsőt, egy farmert ...
Zsolti beleszeretett egy biciklibe a boltban... kár hogy mar kinőtte a járgányt... de találtunk neki másikat... csak kellett rajta kicsit javítani, de John rögtön elvitte és 20 perc alatt meg is javítottak... Zsolti hihetetlenül boldog lett tőle...ezután rám került a sor.



Kaptam egy olyan szuper biciklit huuuuu talán meg felek is ráülni... :)))) de életem legkényelmesebb biciklije !! A bicikli miatt kellett elmenni vennie a farmert mert szoknyában nehezen megy a tekerés. Kaptunk sisakot meg mindent ami kell...
Jellemző életkép a boltbol... kerestem nadrágot és elsőre egy óriási darabot választottam mondván elég nagy lány vagyok... John első ránézésre is megmondta ebbe meg más is elfér mellettem... kiválasztott egy farmert, ami szinten elég nagynak tűnt hogy passzoljon... és meglepetés John rohangált az öltözőszoba és a polc között mert amit választott 4 mérettel nagyobb volt, mint amire szükségem van!!!!! Magyarországon vagy 4 boltba mehettem volna be hogy mindenki elmondhassa hogy nincs a méretemben... valamint a cipő osztályra tévedtem és egy hosszú polcnyi 42-es valamint 43as női cipőt találtam! Talán végre női cipőt is hordhatok a nagy lábaimon... jó érzés volt, hogy nem én vagyok a legnagyobb behemót akinek szegyen mászkálni a boltban.

Azután elmentünk hogy John beírasson a vezetői iskolába... majdnem ott tartottak... de inkább holnap megyek... Megérkezésünk napján kaptunk egy óriási tortát és rengeteg meglepetést egy ismeretlen tettestől... anyósom meg mindig keresi az elkövetőt... mindenki tagadja...
Emberes... vagy 50 szeletes... óriási diós torta... furcsa hogy a nagyon édes tortan sós fehér hab van... ma ez volt a desszert... többen is megjelentek a családi vacsorán.

Zsolti mindenkit elrabolt egy kis játék erejéig... a fiuk egész türelmesek voltak vele, ezt nagyon élvezte.Cseles a gyerek... látott egy babát a kezembe... pár heteset... rám bízták hogy dajkáljam kicsit... békésen pihent a kezemben.. Zsoltit nem érdekelte különösebben ám amikor az összes fiú kezdett elszállingózni új partnert keresett a játékra. Hozzam lepett és felszólított hogy kérjem el a másik babát is egy másik testvértől, hogy az is legyen a kezemben... az anyuka nevetve megengedte majd 2 másodperc után közölte a lánnyal, hogy jó akkor most jössz velem játszani és elrángatta a játékszoba fele... :)))) Mindig is tudtam hogy nem egy elveszett gyerek... mára megtett engem bébiszitternek...

Most elég késő van lassan hajnalodik szóval itt abba hagyom a történetet... előző nap is csak 5 órát aludtam... biztos hozzászoktam,... Holnap vezetői órára kellene menni... tiszta fejjel... szóval jó éjszakát vagy jó reggelt,... barmikor is olvassatok ezt a levelet...Ja amikor Magyarországon hajnali 5 óra van akkor nálunk előző nap este 9 óra van.,... szóval ti előttünk rohantok időben...