Sikerült!

Pénteken délelőtt éhgyomorra elmentem írásbeli vizsgát tenni vezetési ismeretekből...
Bejelentés nélkül besétáltam a megfelelő ügyfélszolgálatra... kb. 10 percbe került mire sorra kerültem... ellenőrizték az adataimat... és 15 dollár fejében elmehettem vizsgázni... a vizsga ingyen van de a papír az ideiglenes tanulói jogosítványról 15 dollárba kerül...
Ezzel a papírral lehet gyakorolni oktatóval vagy pedig bármely felnőtt vezetővel, akinek van jogosítványa.
Most vasárnap van és éppen visszatértünk vezetésből...
Először kicsit ijesztő volt amikor kimentünk az utcára és egy autó jött velünk szembe... de aztán lassan hozzászoktam.
A kedvesem teljesen ideg volt mellettem. Még nem tanitott senkit vezetni és benne nagyobb volt a feszültség, mint bennem... Szerintem ez neki olyan volt, mint nekem a másik oldalon ülni Angliában... néha nyomatékosan javasolta hogy kanyarodj mééééééég ... :)
Fél órányi vezetés után pihenőért kiáltott... idegei nyugtatására.
Kellő folyadék vásárlása után expedícióra indultunk... a hegy felé... egy kanyargós úton a közeli kisebb kanyonba.
A fák meglepően ellenálltak eddig az ősz érintésének. Elhatároztuk, hogy jövő héten vagy még később elmegyünk a nagyobbik kanyonba meglesni az ősz színeit.


Természetesen a kanyonban nem én vezettem. Az út keskeny és néhol csak pár méter választ el a szikláktól és a kanyonban folyó vízgyűjtő folyótól.
Gyönyörű szikrázó napsütés volt és meglepően sok hó maradt a múltheti hóesés után. Ilyet is ritkán látnak az emberek errefelé... még zöldek a lombok de már hó takarja a tájat.
Hazafelé a kanyont elhagyva megint enyém volt a kormány. Most már egy hajszálnyival gyakorlottabbnak éreztem magam, de persze még változatlanul én vagyok az autósok réme. :)
Rövid útszakaszon már egészem 45 mérföld per órával száguldottam és nem is éreztem... az első percekben alig mentem 10-el és bőven elég volt.
Épségben hazaértünk és kínai vacsorával jutalmaztak bennünket.
Anyósom reményteljesen hallgatta, hogy jól teljesítettem az úton... így nemsokára talán már én vezethetek helyette... illetve lassan egyedül is nekivághatok az iskolába menni.
A rövidebb és gyorsabb út a freeway-en vezet, ami egy fajta autópálya városi használatra... és ott igen csak gyorsan kell menni és vannak merész emberek... így oda még nem mernek kiengedni engem egyedül... nem is bánom... 2 órányi vezetés után.
Jövő héten szerda magasságában az oktatóval is megyünk... először megfigyelés 3 alkalommal... majd pedig irány a vezetés.
Ami a legjobban izgat, mert valószínű a legnehezebb az a parkolás... de lesz még időm gyakorolni.
Most, hogy már meséltem szaladok matekozni... pár nap és megint vizsga...
Vigyázzatok magatokra az úton és gyalog is.