Végre !

November 2-án kényelmesen besétáltam a helyi hivatalba , hogy megmutassam a teszteredményeimet az előző napról.
A teszten 15 perc alatt túlestem miközben a magyar konyha nevezetességeiről és egy csinos magyar származású fiúról beszélgettünk a vizsgabiztos hölggyel... mintha csak régi barátok lennénk és múlatnánk az időt. Persze követtem el hibákat, nem parkoltam elég közel a járdához meg ilyenek, de semmi eget verőt nem rontottam el... kicsit féltem, amikor elindultunk azt mondta, hogy nagyon fáradt és ez nem jelent jót, de az út végére sikerült felélénkíteni... ( főleg hogy eszébe jutott a tüzes magyar fiú akivel járt :))))) igaz nem lett happy end a történet. )
Érdekes kulturális élmény volt az oktatóm is aki felkészített a vizsgára.
Egy halk szavú hongkongi középkorú úr jelent meg az első gyakorlási napon... gondolkoztam is rajta, hogy vajon mostantól vele kell majd felkészülnöm.
Magyarázatai egy részét ráérzéses alapon találgattam ki és úgy válaszoltam rá. Ha furcsán nézett vagy még hevesebben magyarázott abból tudhattam nem jól találgattam.
Tehát néha a válaszai felét nem hallottam a halk szavától, a másik felét meg nem értettem.
Azért a keleti félmosolyos kedvesség benne is meg volt. Alapvetően jóindulatú volt, sőt még olyan titkokba is bevezetett, mint a tankolás módozatai vagy a drive-in gyorsétteremi részlegének látogatása autóval... hát nem édesen praktikus... a két legfontosabb dolog amit tudnom kell a nagy Amerikában. Így hát mostantól retteghetnek az utakon, én is jövök... :))