bemutatkozás

Üdvözlet minden kedves látogatónak, ez a blog amerikai életünket mutatja be megérkezésünk óta. A történetek tükrözik az érdeklődési körömet és a velünk megesett kalandokat. Jó szórakozást az olvasáshoz!!

2006. november 30.

Ma is velem volt az őrangyalom




Reggelre kb. 20 cm hó esett le ami varázslatossá tette a tájat, de kissé megőrjítette az autósokat. Úgy tűnik mindenhol a világon, az első eső, vagy első hó teljes meglepetéssel hat a vezetőkre...
Szegény Mamma agyonaggódhatja magát minden egyes csemetéjéért és most még értem is.
Megnyugtattam, hogy ma nem kell korán iskolába mennem és addigra már letisztítják az utakat.
Mentem is nagy boldogan az autópályán míg nem egy örült vagy 180al elszáguldott mellettem és megszórta a szélvédőmet latyakkal... semmi gond... van nekem ablaktörlőm gondoltam és bőszen használatba vettem...
Na ebből lett egy szép maszat a vezetői oldalon, valahogy az ablaktörlő folyadék nem oldotta ezt a sós saras foltot.
Nem estem pánikba... hiszen a jobb oldalra kukucskálva még kiválólag láttam az utat... tükreim remekül működtek...
Úgy tűnik Murphy azért még kicsit jobban el akarta venni a kedvemet...
Az iskolába menet fél úton egy hókotró jelent meg a jobb oldalamon.
Nagyon helyes gondoltam, tisztítsák csak az autópályát...
Mire ezt átgondoltam a hókotró elém vágott és egy általam ismeretlen okból a kocsi hátuljából folyó szintúgy sós havas lé a szélvédő jobb oldalára csapódott.
Hát ilyet én még nem éltem... és mikor máskor, mint az ember legszorultabb helyzetében kiderült, hogy 2 perccel ezelőtt használtam el az ablakmosó folyadékom utolsó cseppjeit.
Bár a férjuram megígérte, hogy segít feltölteni a folyadékot ez valahogy elmaradt... és én akkor naggggyoooon is hiányát éreztem a dolognak.
Ekkor még előttem áll kb. 10 perces út az autópályán ahol a minimális sebesség 70 km/h óra de a legtöbben 120al vagy még kicsit gyorsabban is hajtanak...
Nem lassíthattam le túlságosan tehát...
Igyekeztem figyelni a visszapillantó tükreimből a közeledő autókat valamint oldalra pillantgattam hogy vajon még tartom-e a sávban az irányt.
Többen leelőztek és el tudom képzelni, hogy mi fordult meg a fejükben... de aki elhagyott az világosan láthatta vakon vezetek.
Minden idegszálammal koncentrálva elvezettem az iskoláig ahol is szerencsére akadt hó, hogy letisztítsam a szélvédőt... a különbséget látva elhatároztam ezt le kell fotóznom, hogy legyen róla bizonyítékom.
Amint elmeséltem Johnnak kicsit bűntudata volt... de amikor meglátta a képet egyenesen rosszul lett.
Nem gondoltam rá, csak utólag világosítottak fel... hiába mosogattam az ablakot hóval... mire véget értek az óráim a kocsi ugyanolyan maszatos volt mint előtte.
Szerencsémre az egyik osztálytársam egy idősebb mérnök és tőle megmertem kérdezni, hogy hol kaphatok folyadékot az ablakmosóba... és egyáltalán hol van a tartály.
Lelkesen elkísért a kocsiig. Segített kinyitni a háztetőt és leelemeztük az autót. Még azt is elmagyarázta, hogy milyen típus vegyek és hogy néz ki az a típus amit semmiféleképp ne vegyek meg... gyors pillantása a szélvédőre kiderítette, hogy egyébként meg a jobb oldal ablaktörlőm folyadékcsöve is törött... hogy miket meg nem tud az ember.
A legközelebbi autósbolt a sulitól 5 percre volt. Boldogan információktól duzzadva elindultam a bolt felé... csak arra nem számítottam, hogy a lemosott szélvédő ellenére... a menetszéltől megint rámhomályosodott az üveg.
Most nem kényszerített a minimum sebesség így szépen komótosan megkerestem az autóalkatrész boltot.
Megvenni a folyadékot egy pillanat műve volt... de újból kinyitni a háztetőt az egy művészet.
Szerencsémre érkezett egy kicsit rosszabb öltözetű pár és meglátta szorult helyzetemet. Hárman dolgoztunk rajta míg sikerült kinyitni a kicsike ajtaját...
Azt hozzá kell tennem, hogy a kocsi velem egy évjáratú... tehát van már történelme jócskán...
A férfi megdöbbenve nézett a szélvédőre és kérdezte hogyan jöttem idáig... mondom neki LASSAN! :))
Mindezen akadályokat leküzdve némi késéssel elindulhattam hazafelé... és micsoda érzés volt hogy láttam merre megyek.
Utóbb kiderült, hogy az ősök elfelejtették mondani a motorháztető 2 emberes dolog ennél a kocsinál és még úgy is csak nehezen nyílik. Szuper biztos. :))
Ez a kaland megtanított arra, hogy kellő leleményességgel megoldható a helyzet és hogy ne essek pánikba ha valami zavarja is a látókörömet.
Eddig nem éreztem szükségét de most megkértem a páromat, hogy tanítson meg milyen folyadékot hova kell lötykölni illetve megfenyegettem, hogy most azonnal nézze meg az olajszintet mert nem szeretnék legközelebb galibát csak mert elfelejtődött a feltöltés.
( Zárójelben Amerikában nincs olyan hogy műszaki oktatás a KRESZ-hez... így sok vezetőnek fogalma sincs mi van a kocsi belsejében...)

Nincsenek megjegyzések: