bemutatkozás

Üdvözlet minden kedves látogatónak, ez a blog amerikai életünket mutatja be megérkezésünk óta. A történetek tükrözik az érdeklődési körömet és a velünk megesett kalandokat. Jó szórakozást az olvasáshoz!!

2006. november 13.

Savers - kódneve akció a használt-ruhásnál




Sógornőim nagy része tökélyre vitte az akciós információk átadását, majd tömegesen megrohamozva a boltot csinosabbnál csinosabb újnak ható ruha tömkelegét gyömöszöl óriási bevásárló kosarakba.
Megtiszteltetés engem is meghívtak a "buliba". Az akció egy ködös hétfői reggelen történt... 8 óra tájban...
Gondoltam hogy mivel csak délben kezdődik az első órám megengedhetem magamnak ezt a luxust.
Első kihívást jelentő feladat a nagy méretű kocsi megszerzése miután más árúra éhes hiénák már nyitás előtt lefoglalnak minden kocsit... mivel lehetetlennek tűnik ezért elindulunk nélküle... először megteszi a babakocsi is... de nem kell sok idő és szegény gyermek fullad a sok ruhától ... illetve a kocsi egyensúlyát veszti... még egy kétségbeesett kísérlet a kocsi lefoglalásra... mert már az én kezem is leszakad.

Minden turkálós tudja nem számít, hogy mi van kiírva ... kis méret vagy nagy... női vagy férfi érdemes minden egyes centimétert átkutatni mert kincsek találhatók akár milyen irányban.
Az akció lényege, hogy az eredetileg 5-6-8 dolláros használt ruhákat féláron megszerezhetjük... értve ez alatt még estélyi ruhákat is... hihetetlen hogy miket el nem dobnak az emberek... így viszont esélyt adnak másoknak, hogy élvezzék.

Örökkévalónak tűnt a hosszú sorok átböngészése... ami először frusztráló volt... S és M méret nézegetésénél... természetesen itt voltak a legcsinosabb, jópofább dolgok... hogy miért is nem vagyok 160 cm és 40 kg...????
A lehetőségek viszont határtalanok, csak türelem kell hozzá... meg jó adag ízléstelenség...
valamilyen oknál fogva a nagyobb méreteket leginkább rikító színvilág, csiricsáré formavilág jellemzi... nagy ritkán látok egyszínű ruhákat... és akkor is lila, rózsaszín vagy élénk narancssárga a jellemző színösszeállítás. Így míg a sógornőim megtöltenek pár kocsit a ruhákkal én alig 1 negyed kocsit használok. Nem is beszélve arról, hogy hiába 2-3 dollár 1 ruha... feleslegesen nem veszek meg 10-et 20-at csak mert olcsó.

Egyik kedvenc sógornőm Marie igazán ráérzett a stílusomra... sorra találja a ruhákat akár a nem megfelelő sorban - vele igazán élvezet a vásárlás. Így legalább nekem is jut némi sikerélmény... igaz, hogy olyan édes folyton bizonygatja a 2 számmal kisebb ruhákra amik valóban tuti csinosak és dögösek, hogy ez biztos jó lesz rám... hmmm nos nekem ennél sokkal valósabb énképem van... de megköszönöm és elgondolkozom rajta.

A hölgyek jelentős hányada rendelkezik varrógéppel így ha nem is pont illik rájuk a ruha máris mozdul az agy hogyan lehet belőle hordható ruhát varázsolni. Rájöttem!!! Nekem is sürgősen kell egy varrógép és meg vagyok mentve.
Kedves férjuram meg is ígérte, hogy meglep vele mert hasznos gondolatnak találja - ki tudja... talán karácsonyra kapok egyet... bár nem fűzök hozzá óriási reményeket...
Addig is akár kézzel is kiigazítom a ruhákat a nemlétező szabadidőmben... mindig is jól értettem ahhoz, hogy 36 órásra szervezzem a 24 órából álló napjaimat.

Annyira élvezetesre sikerült a turkálás, hogy fizetéskor legtöbbünk elköltötte a teljes keretét... Arra hogy jócskán 1 óra felé járt az idő csak a pénztár elhagyása után derült fény... így ruhákkal felvértezve sikerült 1 napra iskolától mentesítenem magamat...

Természetesen többet költöttem a kelleténél... amit nem feltétlenül szerettem volna megosztani hites urammal, de hát kedvencebbik sógornőm nem csak sokat költ... de büszke is a leleményekre... hát még arra, hogy olyan jól sikerült elcsábítania, hogy szünnap lett belőle...
Nem is bánnám, hogy elmeséli a férjének... a bökkenő csak hogy én és hites uram is jelen vagyunk... no tessék micsoda téma a kellemes indiai étteremben, ahova meghívtak minket.
Róla mindenki tudja hogy "rossz hatással" van a lányokra jaaaa és a pénztárcájára legfőképp.
Megtörtént. Lebuktam. Elrontanak. Hosszan kuporgatott dollárjaimat mind elköltöttem 1 nap alatt... de legalább csuda jó érzés volt ( míg be nem kellett vallani ) - ezt a részt kihagytam volna :))))
Kellemetlenség ide vagy oda tudom, hogy járok én még az ő utcájában ... saját pénztárcámat ürítve... szekrényeket tömítve

Nincsenek megjegyzések: