Szeptemberi történet

Rohan az idő…
Mar egy hónap telt el mióta megérkeztünk Amerikába…
Most éppen a főiskolán ülök, mert lyukasórám van és gondoltam megragadom az alkalmat, hogy kicsit meséljek milyen is az életünk a világ másik felén.
Csupán 20 napom volt mielőtt a főiskola elkezdődött ezert nagy volt a sietség.

Az első napokban rögtön beiratkoztam a vezetői iskolába aminek immár 2 hete vége van. Sajnálatos módon a bürokrácia miatt nem mehetek gyakorlatra… addig amíg nem érkezik meg a Taj számhoz és az adókártyához hasonló “Social Security” számom addig nem engednek meg írásbeli vizsgára sem… ez szerintem marhaság, mert írásbeli vizsgát attól meg engedélyezhetnek… és azok a babysitterek… vagy külföldi tanulok hogyan kaphatnak jogosítványt… nekik nincsen Social számuk… mindegy… most várakozásra vagyok kárhoztatva.. addig maximum illegálisan bujdosva gyakorolhatnék valahol…

Erre meg nem került sor… ugyan John egyik testvére volt olyan bátor, hogy kijelentette életemben először muszáj kipróbálnom az o Dodge típusú óriását. Szóval megmásztam a furgont… és mintha repülő irányítófülkében ülnek körülnéztem… huuuu de magasan vagyok…. John megmutatta, hogyan kell az automata váltót használni… tiszta agymunka : )))))) D azt jelenti vezetés P azt hogy parkolás és R azt hogy tolatás… amint D-be rakom az autót elindul magától… és nekem mar csak a féket és a gazt kell finoman nyomogatnom…
Először sikerült derekasan beletaposnom a gazba… frászt hozva a férjuramra… majd pedig gyilkos fékezés következett… mentünk meg pár kort az üres parkolóban majd finoman visszavezettem az autót a ház elé … túléltük :))))))

A vezető suli csupa móka volt… jó párszor depresszív balesetekről és tinik haláláról szóló dokumentum filmeket nézegettünk… és a tanulók nagyrésze kb. 15 és fel és 17 között volt… : ))))) ok meg nem is kaphatnak hivatalos jogsit csak gyakorlót… viszont jaj az amerikaiaknak… mert én mar elmúltam 21 éves simán megkapom a hivatalos jogsit.
Kicsit varom is mar… Anyósom is… ugyanis míg nincs meg a jogosítványom ő szállít oda meg vissza mindennap… és szerintem mar kezd terhes lenni neki a felajánlás…

Buszok elvetve vannak… biciklivel meg több mint egy óra lenne ami elég jó testgyakorlás… csak visszafele hegynek kb. 2 óra míg hazaerek… a “bébiszitterünk“ meg nem örülne ha csak késő délután érnek haza mindennap. Így megspórolok 2 órát, amit tanulással tölthetek.

A suli egész jó… nem könnyű mert sok szót nem ismerek, de azért nem vagyok teljesen elveszett.
Kifejezetten örülök, hogy egy kedves fiatal matektanárt kaptam, aki nem vérszomjas, mint a magyar matektanárok általában. Segítőkész… és kedves.
Ez elmondható a legtöbb tanárról… jó persze szép kis összeget kell mindenkinek fizetnie… úgyhogy aki itt van az akarjon is tanulni… ha nem akkor tudja hol az ajtó.
Most egy központi helyen lévő számítógépről írok… de minden épületben van lehetőség laborban használni számítógépet, van egy óriási könyvtár… és vannak termek, ahol segítséget kérhetünk tutoroktól mindenfele tantárgyban. Csak annak nem sikerülnek itt a vizsgák, akik nem akarják.
A rendszer teljesen különbözik a mienktől… nincsenek elő megírt órarendek.
A tanuló választja ki melyik órára megy és mikor. Az első félévre 4 tantárgyat választottunk ki, ami 13 kredit pontot ad és ezzel főállású diák vagyok. Hétfőtől Péntekig mindennap van órám… ( pénteken csak 1 ezért ez a nap amolyan kutatónap… tudok tanulni, készülni órákra…
A főiskola területe óriási… rengeteg füves terület és az épületekben úton útfélén székek asztalok.
Nem ciki leülni a nagy étteremben is és majszolás mellett tanulni… senki nem zavar el sehonnan…
Míg jó az idő sokan heverésznek kint a fűben… igaz most mar jön az ősz és nem olyan meleg a fold… meg akar aludni is lehet bárhol. Valaki a fűben alszik, van olyan aki a folyosón a földön… épp tegnap láttam egy srácot melyen bekesen alukálni a folyosón míg ezer ember elment mellette.
Egyetlen problémával kell majd mindennap megküzdenem, amint autó lesz a popsim alatt… hogy nagyon nehéz parkolót találni… annak talán sikerül, aki 8ra jár… én csak 8 korul tudom leadni a Zsoltit… és 9.30tol van órám… egészen 2 óráig… akkor start haza.

Barátaim egyenlőre nincsenek… mindenki tart egy bizonyos távolságot meg az osztályokban… átlagosan 1 osztályban 30an vagyunk… így kiszámolható hogy mar 120 embert biztosan ismerek látásból : ))))
Külföldiek is akadnak… nem sokan… de elegen ahhoz hogy a tanárok elnézőék legyenek….

Egyetlen tanár sem bírta kimondani hogy Magdolna így megkegyelmeztem nekik és Maggie-nek hívnak akárcsak a család.
Ennek annyira megörültek, hogy rögtön meg is jegyeztek a nevemet : ))))
Minden tanárt a keresztneven szólítunk és semmi tanár úr meg ilyenek…

Örömmel jelenthetem, hogy a csomagjaink épségben megérkeztek hiánytalanul… sőt mi több.. .most mar az előre elküldött könyvek és egyebek is megérkeztek…
Ami egyben azt is jelenti, hogy a fűszereim is megérkeztek… 1-1 kiló erős és édes paprikaporral egyetemben…
Megkezdődött tehát a főzőcske magyarosan. Mostanára mar teljesen sikerült megfőznöm a teljes közeli családot… kivéve John mert ő már Magyarországon is extra válogatós volt…
Csupán 2 hét és elérkezik az esküvői parti dátuma… 16an…
Rengeteg ember… legalább 100 es én nagy feladatba vágtam a fejszemet… 100 emberre fogok gulyáslevest főzni… illetve pár apróságot csinálni szendvicsekhez, mint például finom lilahagymás körözött és egyebek…
Jól hangzik ugye, rögtön éhes is lettel? : )))) Mert en igen.

Miután megérkeztem mindennap próbáltam választ írni a kérdésekre, hogy milyen a család és milyen az élet… de rendszerint mire eljutottam a számítógépig mar állva/ülve elaludtam…
Jelentem igyekszem jókislány lenni… időben agyba menni… és nem éjszakázni…

A család nemcsak az érkezünkkor … de azóta is kedves. Anyósom szerintem, ha lehetne simán beleegyezne, hogy örökre lakjunk a házukban… Zsolti rögtön megölelgette és belopta magát a szívébe… no én meg szeretek főzni, ami meg kifejezetten ízlik is neki… tehát meg egy privát szakácsnője is akadt.

Most mar teljes fegyverzeteben el a számítógépem otthon… nemcsak internet, de mar Microsoft Word is van rajta : )))) így akar meg is nyithatom a dolgaimat… valamint rendezgethetem a képeimet…
Most búcsúzom lassan kezdődik az orám…