bemutatkozás

Üdvözlet minden kedves látogatónak, ez a blog amerikai életünket mutatja be megérkezésünk óta. A történetek tükrözik az érdeklődési körömet és a velünk megesett kalandokat. Jó szórakozást az olvasáshoz!!

2006. november 23.

Ime egy kis "hálaadás történelem"

Az egyik leghíresebb amerikai ünnep - Hálaadás



Az Egyesült Államokban a hálaadás az egyik legfontosabb nemzeti ünnep.

A hagyományok szerint az őszi betakarítások után adnak hálát a termésért Istennek. Az USA ban november hónap negyedik csütörtökén, Kanadában pedig, ahol az aratás általában korábban befejeződik, október hónap második hétfőjén ünneplik.
Sok amerikai a a hivatalosan is munkaszüneti napnak nyilvánított csütörtököt követő pénteket is kiveszi szabadnapként. Ezen a négynapos hétvégén a közeli családtagok gyakran messziről hazautazva összegyűlnek, hogy együtt ünnepelhessék a hálaadást, melynek elmaradhatatlan tartozéka a hálaadásnapi vacsora.




A vacsora hagyományosan legfontosabb eleme, a pulyka olyannyira egybeforrt az ünneppel, hogy a hálaadást néha „pulyka napnak” (Turkey Day, T-Day) is nevezik. Az ünnepi asztalon tradicionálisan szerepelnek még olyan fogások, mint a pulykához felszolgált töltelék, áfonyaszósz, krumplipüré, zöldbab illetve a sütőtöktorta.
Az ünnep az USA-ban a karácsonyi szezon kezdetét is jelzi, sok amerikai család ilyenkor kezdi meg szokásos bevásárlókörútját.

Az első hálaadást a hagyományok szerint 1621-ben ünnepelték a Mayflower fedélzetén az előző évben Plymouth-hoz érkező, az Újvilágba az európai vallásüldözések elől menekült telepesek, akiknek mintegy fele a hideg, az éhezés és az idegen, mostoha környezet áldozata lett az első télen. A telepeseket a wampanoag indián törzs segítette ezekben a nehéz időkben, megtanítva nekik többek közt a helyi halászatot és vadászatot, a kukoricatermesztést, a juharszirup kinyerésének titkát. A történet szerint az őszi bőséges termés után az életben maradt 51 telepes vezetője, William Bradford nagy ünnepséget rendezett, ahová az indiánokat is meghívták.


Bár a gyerekeknek az iskolában igyekeznek hálaadási történelmet oktatni a lényeg akárhogy is nézzük a nagy lakoma.
Összegyűlt nálunk is a család egy része. Ki lett előre osztva, hogy a menü mely részét melyik házi asszony készíti el... kicsit furcsán is éreztem magam hogy semmi dolgom.
A pulyka és csirke remekül sikerült, a "rakott" zöldbab íztelen,szagtalan volt és új ételekkel is megismerkedhettünk, mint a tradicionális sütőtöktorta és a köretként szolgáló "jam" vagyis édes-krumpli.
Furcsa volt a sütőtököt édességként enni, de tejszínhabbal kiváló és nem túl édes desszertet ismerhettünk meg.
Az édes-krumpliért, mint a gyerekek általában Zsolti lelkesedett még inkább. Az amúgy is édes pürébe tettek még juharszirupot és a tetejére diódarabokat, ami ugyan összességében étvágygerjesztő és dekoratív volt, de én az első falatnál tovább nem jutottam vele.
Nem tudom hogyan készítik fel a gyomruk ilyen lakomákra, de többen több tányérral is elfogyasztottak a felsorolt ételek garmadából... nekünk Johnnal még 1 tányéron sem sikerült túl jutnunk... máris pukkadásig tele voltunk.

És minden félreértés elkerülése végett a pulyka tölteléke egyáltalán nem tartalmaz gesztenyét. Akitől kérdeztem, hogy ismeri-e ezt a változatot furcsán nézett rám és visszakérdezett hogy mi az a gesztenye??
Elérkezett az idő, hogy sürgős diétába kezdjek hiszen még van 1 hónap karácsonyig amikor hasonló lakomára számítok.
Megyek is, nézek egy reform amerikai csodadiétát :)))))

Nincsenek megjegyzések: