Zongora vizsga de izgalmas
Szóval az elmúlt félévem csúcspontja a zongora óra volt. Mióta eszemet tudom szerettem volna megtanulni zongorázni és mindig irigykedve szemléltem azokat, akinek lehetőségük erre. Mióta Salt Lake Citybe költöztünk és megláttam a zongorát a nappaliban titkos álmom újra előtört. Még azt is megtudtam, hogy a zongoránk közel 100 éves és a férjemnek köszönhetően kelt újra életre. John megmentette a zongorát a kidobástól, megvette a szülőktől és segítséggel restaurálta.
Amikor a fényképész óra kútba esett választanom kellett egy másik művészeti órát, ahogy a katalógust nyálazgattam a szemem rárévedt a zongoraórára és a szívem hevesebben kezdett verni :D a sorsom eldőlt és bőszen belevetettem magam a tanulásba.
Miután több, mint 10 évig furulyáztam a violinkulcsos kotta nem volt ismeretlen számomra, de elég idő telt el azóta, hogy olyan érzésem volt mintha teljesen elölről kezdenék mindent.
Az első vizsgánk 6 hét után volt, de az még amolyan házi vizsga volt az osztályteremben. Az évzáró vizsgát egy nagyobb teremben tartottuk és meghívhattunk családtagokat és barátokat.
Az osztályunkban teljesen vegyesen voltak kezdők és haladóbbak, ez látszik is az általam készített videón. Azért készítettem a videót, hogy azok is láthassák akik nem tudtak jelen lenni.
Video link:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése