Még egy kis sokkolás...

Hétfő reggel 3.40kor keltünk majd mentünk a reptérre aztán visszarohantam kicsit tanultam aztán keltettem Zsoltit majd rohantunk Ann-hez, hogy utána mehessek vizsgára
A hétvége előtt megbeszéltem vele, hogy nagy anatómia vizsgám van tudna-e vigyázni a Zsoltira, mert a Mamma ugye még kórházban van.
Megérkezem nagy rohanásban erre Ann azzal fogad, hogy mit keresünk ott??!!?? Teljesen elfelejtette hogy mit ígért és éppen távozni készült.
Én olyan ideg voltam, de mit várhatok tőle ő mindig csak ígérget ... amúgy jófej, de legközelebb nem fogok számítani rá... igy muszáj voltam bevinni Zsoltit a vizsgára mert nem késhettem el
A vizsga után eljöttem a suliból persze haza kellett jöjjek... Zsolti alig bírta megállni beszéd nélkül azt a 35 percet míg összedobtam a vizsgám.

Korán reggel még volt egy kutya kalandunk is ... eltévedt kutya fogadott minket az ajtónk előtt,
a reptér után hazaérve még mindig a házunkat őrizte. Nem értem rá aggódni miatta, de délután is még az ajtóban dermegett...
Valamilyen állatbarát viszont úgy döntött, hogy remek alkalom romlott, rohadt ételt kiszórni az ajtó elé... én olyan dühös voltam, az egy dolog ha valaki segíteni akar de szemetet, moslékot önteni valaki más ajtaja elé az azért már túlzás. Feltakarítottam majd még az előkertet takarítottam 4 zsák levelet összeszedtem legalább, de estére megint hullott... persze nem olyan sok mint előtte...
Egy rokonnak akartam már adományozni a kutyát mert nem tudtam mit kezdjek vele azt biztosan nem akartam hogy a moslék dobálás folytatódjon. Ő ajánlotta, hogy hívjam az állatmentő osztály... no fene itt még ilyen is van. Egy nagyon helyes pasi jött 1 órán belül és becsábította a remegő kutyát az ölébe és mondta már kaptak bejelentést és a gazdája már nagyon várja. Én nem vettem észre, de a kutya már nagyon öreg volt és nem hallott jól ezért félt olyan nagyon.
Na ennek a napnak is végre vége már.