Arizona

A tény, hogy szeptembertől Arizonába költözünk koránt sem töltött el lelkesedéssel. A legnagyobb ellenszenvvel viseltettem az időjárás iránt. Korábban februárban voltunk ott és már akkor is közel 30 fok volt. Erre nem voltam sem lelkileg sem ruhatárilag felkészülve. Ekkor kaptam egy új cipőt ittenre, hogy ne téli csizmában kelljen járjak a melegben. Most áprilisban már bölcsebb voltam és készültem a melegre... már ha arra lehet igazán készülni.
Teljes rémülettel töltött el a gondolat, hogy a nyári 50 fokos melegben kell majd iskolába járni vagy egyáltalán vásárolni menni. Sajnos nem tehetek mást, mint igyekszem legyőzni a félelmemet.

Látogatásunk elsődleges célja ez alkalommal, hogy bejutassuk Zsoltit a kiválasztott iskolába. Legutóbb éppen tanitási szünet volt így nem sikerült érdemben beszélni az igazgatóval. Most működés közben nézhettünk körbe az iskolába. Nagyon tetszett nekünk, ami láttunk, de még mindig nem volt biztos, hogy elfogadják-e Zsoltit. Először is későn jelentkeztünk másodszor meg nagyon kedvelt jóhírű iskolát választottunk így rengetegen próbáltak meg bejutni. Természetesen jelenlegi diákok testvérei elsőbbséget élveztek.
Amikor az iskola keresésnek nekiláttunk ott volt a kérdés, hogy milyen iskolába írassuk Zsoltit.
Nekem fogalmam sem volt mik a lehetőségek ezért nagyrészt apára hagyatkoztam. Igaz neki sem volt kifejezett tapasztalata az általános iskolákkal hiszen őt otthon iskolázta az egyik nővére.
Sokat beszélgetett már egy ideje a testvéreivel és kollégáival, mert félt az állami iskola talán nem a legjobb a Zsoltinak.
Magániskolát sajnos nem engedhettünk meg magunknak :D így azt kihúztuk a listáról. Az állami iskoláért nem lelkesedett apa, mert csupa rosszat hallott róla.
Szerencsére volt egy harmadik lehetőség is amit ugy hivnak "szerződéses (charter) iskola". Az USAban ez egy viszonylag új iskola-rendszer. Ezek az iskolák tulajdonképpen tekinthetők állami iskoláknak, mert állami finanszírozásból tartják fent magukat, fejpénzt kapnak minden diák után. De az charter iskolákat privát társaságok és személyek állapítják. Minden charter iskola más ötleten alapul, valahol a lemaradt diákoknak adnak több esélyt, valahol bizonyos tantárgyakat tanítanak kiemelt szinten.
A "mi" charter iskolánkban az tetszett a legjobban, hogy amint a gyermek elért egy bizonyos szintet, ami meghaladta az osztályát akkor átrakják egy felsőbb osztályba és ott mindent megtesznek azért, hogy az esetleges hiányokat pótolja. Kis létszámú osztályok voltak több szinten és egy nyitott belső udvaron keresztül lehetett elérni őket. Biztos voltam, hogy ha felveszik ide Zsoltit akkor szép "karriert" érhet el és nem fog soha többet unatkozni órákon, mert kihívások elé fogják állítani folyamatosan.

Az iskolalátogatás után meglestük a helyet, ahol apa tölti a napja legnagyobb részét egy idősek otthona építkezésén. Ez alól csak az iskola látogató nap és vasárnap volt kivétel míg mi ott voltunk látogatóban. Miután járművünk nem volt, apa használta az egyetlen furgont egyetlen szórakozásunk volt a közeli park játszótérrel. Ide ellátogattunk mindennap. Nem hibáztattam Zsoltit ö maradt volna egész nap de egyrészt én nem bírtam a meleget másrészt meg főznöm is kellett a családnak.
Megérkezésünk estéjén elvitt minket apa vásárolni, hogy legyen miből főzni... úgy gondoltam, hogy kihasználom a legutóbb vásárolt nagy Tefal edényt és csinálok palacsintát... ezzel csak egyetlen bibi volt, hogy a boltban nem találtam szódavizet. Volt ott minden mi szem-szájnak ingere mindenféle furcsa színben, de egy egyszerű buborékos ásványvizet nem találtam. Tipikus.
Végül egy általam először látott Fanta eper mellett döntöttem. Mit ne mondjak a színezék remek benne :D így sikerült a képen látható csodálatos rózsaszínű palacsintákat gyártani. No persze a palacsinta izét ez egyáltalán nem befolyásolta :D
Nem apróztam el, bekevertem 1 kg lisztből a palitésztát és órákig sütögettem az óriási edényben :D a lényeg az hogy nagy sikere lett. Apa kedvenc palacsintája amúgy is az eperlekváros, színben tökéletes. Mire apa hazaért a kemény forró nap után egy rakat frissensült palacsinta várta.
A történet persze nem ennyire idilli, mert Arizonai utam alatt is tanulnom kellett és internetes vizsgákat tenni, de ezt korán reggel általában letudtam így lelkiismeret furdalás nélkül foghattam hozzá a főzőcskézéshez vagy épp a parki sétához. Zsolti már el is tervezte, hogy ha ideköltözünk akkor mehetünk biciklizni a parkba.
Egy kicsit jó volt megpihenni, de várt minket vissza az iskola és a mozgalmas élet Utahban.
Amennyire lelkes volt a repülőút miatt Zsolt hazafelé annyira nem várta a repülést. Idefelé még egy ideig lekötötte magát, aztán folyamatosan kérdezgette hogy mikor leszünk már ott.
Hazafelé csak 'húzta' a lábát és egyáltalán nem örült annak, hogy több mint 1 órát kell várni a reptéren és akkor még nem is tudtuk, hogy késni fog a gépünk.
A Phoenix-i repülőtér óriási így gondoltam nem lesz majd akadály valami érdekeset találni, hallottam róla, hogy valamelyik terminálon repülőmodellek lógnak a falról... nekünk ehhez nem volt szerencsénk, de találtunk egy múzeumi galériát.
Ugyan Zsolti nagyon szereti a repülőgépeket, de most csak olyan nyűgös volt, hogy alig bírtam kicsikarni belőle egy mosolyt... ja és mind a fénykép bizonyítja Arizonában a hétvégén kapott egy birkanyírást az apjától :D

Saját előadásom

Miután saját magamat nem tudtam videózni a vizsga közben és nem volt kire bízzam a kamerát úgy határoztam készítek külön videókat a darabokról, amit előadtam. Ezt az ötletet egyébként egy fórumban kaptam. Mióta tanultam zongorázni tagja lettem egy fórumnak (Andrew Furmanczyk Piano Academy), amit egy kanadai zongorista hozott létre. Itt fórumtagok magunk között egymásnak bemutattuk tanult darabjaink, hogy a virtuális tanárunk Andrew vagy más tagok is tudjanak építőjellegű kritikát írni, amiből tanulhatunk.

Video link:

Bach Menüett G dúrban az egyik kedvenc dallamom ami gyerekkorom óta elkisért most örülök, hogy megtanultam.



Haydn:

Egyik kedvenc dalom volt ez az általános iskolában, az énekes könyvünkben ez a dal
Falusi jókedv (Závodszky Zoltán) néven szerepelt.

Zongora vizsga de izgalmas

Szóval az elmúlt félévem csúcspontja a zongora óra volt. Mióta eszemet tudom szerettem volna megtanulni zongorázni és mindig irigykedve szemléltem azokat, akinek lehetőségük erre. Mióta Salt Lake Citybe költöztünk és megláttam a zongorát a nappaliban titkos álmom újra előtört. Még azt is megtudtam, hogy a zongoránk közel 100 éves és a férjemnek köszönhetően kelt újra életre. John megmentette a zongorát a kidobástól, megvette a szülőktől és segítséggel restaurálta.
Amikor a fényképész óra kútba esett választanom kellett egy másik művészeti órát, ahogy a katalógust nyálazgattam a szemem rárévedt a zongoraórára és a szívem hevesebben kezdett verni :D a sorsom eldőlt és bőszen belevetettem magam a tanulásba.
Miután több, mint 10 évig furulyáztam a violinkulcsos kotta nem volt ismeretlen számomra, de elég idő telt el azóta, hogy olyan érzésem volt mintha teljesen elölről kezdenék mindent.
Az első vizsgánk 6 hét után volt, de az még amolyan házi vizsga volt az osztályteremben. Az évzáró vizsgát egy nagyobb teremben tartottuk és meghívhattunk családtagokat és barátokat.
Az osztályunkban teljesen vegyesen voltak kezdők és haladóbbak, ez látszik is az általam készített videón. Azért készítettem a videót, hogy azok is láthassák akik nem tudtak jelen lenni.


Video link:

Fogalmazás angol órára


Sokat gondolkodtam, hogy mi legyen a témája a zárófogalmazásomnak, mert teljes vállszélességben mellette kell álljak és ha vita lesz akkor meg kell védjem az álláspontomat. Az is fontos volt, hogy olyan témát találjak, amit nem rágtak le még egészen csontig... pl. abortusz és őssejt kutatás témát :)
Férjuram segítségével végül egy olyan téma mellett döntök, amihez először úgy hittem nehéz lesz forrást találni. Szerencsére tévedtem.
Eddig nem részleteztem igazán, hogy mi nehezítette meg az életemet az elmúlt években.
Megérkezésemet követően - néhány jóindulatú tanács ellenére - bátran ittam a csapvizet, hiszen Pesten is azon éltem mit árthat nekem egy kis klór. Akkoriban azonban még nem tudtam, hogy mi más is található a vízben.
Fel sem foghatom hogyan lehetnek ilyen felelőtlenek a döntéshozók, hogy a nukleáris szemétként elkülönített fluoridot nagyobb és nagyobb mennyiségben pumpálják bele az ivóvízbe - mondván hogy az hasznos a fogaknak. (Ennek egyébként hosszabb az előtörténete.
Fluorra ipari mennyiségben szükség volt az atombomba kivitelezésénél a második világháború idején. Azok a munkások, akik a flouros üzemekben dolgoztak sorban súlyos betegek lettek. A katonaság vagyis az állam nem akarta, hogy felelősségre vonhatóak legyenek ezért alkalmaztak egy tudóst, aki előállt az ötlettel " Mi lenne ha mindenkinek elmondanánk hogy a fluor segít a fogszuvasodás ellen?" Ha már a köztudatban van, hogy a fluor hasznos akkor senki nem perelhetné be a katonaságot. Na így találták fel a fluoros fogkrémet... fantasztikus, nem????)
Rengeteg negativ mellékhatása van a szervezetre, többek között leállitja a pajzsmirigy müködését igy bezavarva a hormonális működést meddőséget okoz.
Ez úgy tűnt szintén az államok malmára hajthatja a vizet ugyanis remek népességszabályozó eszköz. Olyannyira hogy a Clinton elnökség alatt Hilary Clinton egyenesen propagálta a víz erős fluorizálást mondván, hogy akkor mindenkinek csökkentve lenne a szaporodó képessége. Igy ha valaki teherbe akarna esni akkor befáradna a nőgyógyászatra "ellenszerért". Az kit érdekel, hogy a fluor időközben tönkre teszi az emberi szervezetet, ugye?
Csak azt nem értem hogyha pánikolnak az ország elöregedése miatt akkor miért korlátozzák a népesség növekedését (egyik kéz nem tudja mit csinál a másik, mi??)

No szóval erről írtam egy fogalmazást a kutató munkámat követően és a tanár kitalálta, hogy a következő feladatunkban ugyanezt a témát egy másik médiumban kell bemutatnunk. Igy választottam én a video formátumot és határoztam el hogy közzéteszem a Youtube-n.




Youtube video angolul

Zavarosra sikeredett tavaszi félévem


A mai nap csodálatosnak ígérkezett ezért úgy határoztam, hogy "leugrom" a belvárosba mielőtt az órám kezdődik.


Annak ellenére, hogy iskolába csak hetente 2x kell menjek ebben a félévben az órarendemet megtöltöttem internetes órákkal.
Ezt egész hamar meg is bántam. A félév kezdetekor még 7 órára jelentkeztem fel, de nagyon gyorsan rá kellett jöjjek, hogy az internetes tanároknak néha teljesen irreális ötletei vannak egy félévről. Ugyan ez már nem az első félévem, az órarend szerkesztés még mindig sok fejtörést okoz ( nem csak nekem teszem hozzá), mert az órákat csokorban kínálják. Mamma egészségügyi állapota miatt úgy gondoltam, hogy többet lehetek itthon , ha internetes órákra jelentkezem a tavaszi évfolyamra. Így is tettem, boldogan találtam rá a pszichológia, történelem, statisztika, angol és fitnesz órákra amik nem igényeltek iskola látogatást. Az egyik ok, ami miatt az internetes órák különösen vonzónak tűntek - legalábbis első látásra - hogy nem kellett kidugjam az orromat korán reggel a frissen hullott hóba vagy pedig jeges utakra... a hír otthon nagy örömöt okozott.
Nem telt sok időbe rájönni arra, hogy a pszichológia tanár majdnem doktorátusi disszertációkat akar tőlünk kapni egy "Bevezetés a pszichológiába" órán így azt az órát gyorsan el is dobtam.

A statisztika órába egyszerűen beletört a fogam, grafikus számológépet kellett programozni és egyéb nyalánkságok, aminek a felét se igazán értettem... szégyen vagy sem úgy határoztam, hogy megszakítom a statisztikai tanulmányaimat mielőtt megbuktatnak. Igaz miután küzdöttem egy darabig nem tudtam nyom nélkül kijelentkezni az óráról így az egyesített óráim között meg fog jelenni, hogy töröltem az órát. Többen mondták, hogy számíthatok rá, hogy a jövőben kérdések kereszttüzében találhatom magam amiatt hogy töröltem a statisztika órát - mondhatni nem mutat jól az adataimban. Ez van.

Egy valamit tudtam biztosan, hogy az alapozó kötelező történelem órát nem hagyhatom ki. Választhattam politika történet, gazdaság történet és amerikai történelem mellett... az előző két lehetőség semmilyen vonzalmat nem ébresztett bennem így maradt az amerikai történelem.
Nagyon lelkes lettem, amint megláttam hogy több dvdnyi anyagot kell majd megnéznem órára... mint utóbb kiderült több mint 50 órányi dvd volt... ez nem is lett volna gond ha nem épp egy osztályt és egy irtó lassan beszélő tanárt kellett volna nézni. Legtöbb esetben másfeles sebességgel néztem a dvdt mert különben rögtön elaludtam volna a vontatott beszéden igy viszont elég mókás volt mert olyan Miki egeresnek hangzott mindenki :DDD
Internetes teszteket kellett időre kitölteni így kaptuk a legtöbb jegyet, illetve a 900 oldalas könyv mellett még 2 másik könyvből kellett fogalmazást készíteni. Ettől nem tartottam igazán, mert szeretek írni :D ki hitte volna?? :DDD

Az alapozó tantárgyak között kötelező némi sportot is beiktatni, a lehetőségek nem vonzottak nagyon - az úszást leszámítva, ami meg nem ajánlott nekem a korábbi klórmérgezésem miatt.
A vicc az hogy végül egy internetes sportóránál kötöttem ki :D kis filmecskéket kellett nézzek egy korábbi tanárral, akinek óriási akcentusa van. Időnként ezen derültem jókat.

Tavaszi szemeszter csalódása volt, hogy nem tudtam megtartani a választott művészeti órámat, ami "Bevezetés a fényképészetbe" lett volna.... Ha rendelkeznék egy tükör reflexes géppel meg elég pénzzel, hogy előhivathassam mindazokat a képeket profi boltokban akkor semmi akadálya nem lenne... no ez "csupán" 240 ezer Ft-ba kerülne... mi is az egy érző szívnek. Sebaj álmodozhatok, hogy talán egyszer ez is valóra válhat.

Egyik csoda kúra a másik után

Isagenix

Csoda drága, de ingyen kapom ezért kipróbálom.
Állítólag ez a csoda termék még a cukorbetegséget is segít javítani vagy megszüntetni és egy speciális tisztítókúrát kell folyamatosan beiktatni a kívánt siker elérése érdekében.

Nemcsak az íze borzasztó de hagy egy nagyon rossz utóízt méghozzá hosszú időre főleg hogy nem ehetsz mást mellette. Nem tudom miből csinálták de utálatos egy lötty.

A tisztítókúra alatt naponta 4x kell inni ezt a borzadványt sok vízzel no és persze mivel enni nem lehet van egy tabletta amin rágódni lehet ami állítólagosan elveszi az étvágyadat. Nos nekem a lötty bőven elég volt hogy hosszú időre elvegye az étvágyam, olyannyira hogy mindig rettegtem az újabb adagot lenyelni.

Állitólagosan a tisztitókura hatása fantasztikus, de nekem csak fejfájást okozott... szerintem ez egyszerűen az éhezés miatt volt. Még tornázni sem mertem, féltem csak elájulnék. A végére tényleg legyengültem.

Annyi pénzért amennyibe ez a szörmedvény kerül már az egész családot megetethetem mindenféle drága zöldséggel és gyümölccsel meg a természetgyógyászok által reklámozott mindenféle termékkel. Nem vagyok meggyőződve róla, hogy igazi doktor vagy bármely táplálkozási tanácsadó ajánlaná ezt a terméket egyáltalán.
Két hét éhezés után úgy döntöttem, hogy többet nem birok ki ezen a "tisztító-fogyókúrán"
Tudom, hogy többeknek ez eredményt hozott még a családomban is és ennek örülök, de amennyibe kerül ez még anyagilag sem megfelelő nekem nem is beszélve arról, hogy 2 hét éhezés alatt egy grammot se fogytam, ami kellőképpen felbosszantott.

Green Tea HP

Régóta tudom, hogy a zöld tea jó hatással van az egészségedre. Nos ez az új termék, amit rengeteget reklámoztak a rádióba egy koncentrált zöld tea. Annyit hallottam a hirdetést, hogy már tetszett a gondolat, hogy egy kellemes izü zöld teával sikerüljön néhány kilótól megszabadulni.
Sejtettem, hogy nem egy olcsó termék - főleg, hogy folyamatosan reklámozták a rádióban.
Végre vettem a bátorságot, no meg minden összekuporgatott pénzemet, hogy vegyek ebböl a csodateából. Elöször is nem volt olyan egyszerü megtalálni a helyet ahol árusitottak. Az nagyon szimpatikus volt, hogy számtalan különbözö iz közül választhattam ki magamnak, hogy melyikböl mennyit szeretnék.
Ki is választottam pár biztonságosnak  vélt ízt.Nagy lelkesen megszabadultam pénzmagom jelentős részétől és hazafelé igyekeztem, hogy minnél hamarabb kipróbálhassam a terméket. Először még úgy gondoltam, hogy jó jó nem a legjobb az íze, de legalább nem rohanok miatta rögtön a mellékhelységbe, ahogy korábban tettem az Isagenix miatt. Az egyik legvonzóbb tulajdonsága a terméknek, hogy sem koffeint sem pedig cukrot nem tartalmaz... no de tuti hogy tartalmazott valamilyen édesítőszert, mert mindahányszor ittam a terméket és ebből naponta legalább 2 üveggel meg kellett inni ( általában egy fél literes ásványvízhez kevertem hozzá ) erőteljes egyáltalán nem kellemes utóíz keletkezett a számban. Nos ha ez volt a cél, hogy így  vegyék el az étvágyamat ezáltal okozva fogyást, akkor az előbbi sikeres volt, az utóbbi kevésbé... persze az is lehet, hogy csak én adtam fel egy kicsit túl korán a harcot.... szóval a hadjárat a kilók ellen vesztésre áll, de azért nem adom fel.

Amit biztosan megtehetek az egészségemért, hogy ezentúl csakis tisztított vizet iszom, flour és klórmenteset és óvakodom azoktól az ételektől, amikre érzékeny lettem.

A közös munka gyümölcsét meg kell ünnepelni

Annyira szaladt az idő és annyi minden történt velünk folyton, hogy el is felejtettem említést tenni arról, hogy az iskola mellett más elfoglaltságom is volt az iskola és a háztartás mellett. Amikor időm engedte az óráim után segítettem egy barátomnak a vállalkozásában. No ez most nagyon komolyan hangzik, de valójában csak egy hobbi elfoglaltságról van szó.
Magyar tanárból - mert hogy ö volt a tanítványom akit magyarra tanítottam - gazoló asszisztensé változtam :)) vagyis kertészkedésben segítettem öt ki. Az egyik legtöbb munkát adó kertben tevékenykedtem a legtöbb esetben. Szerencsére a hely elég közel volt hozzánk így néhány órás munka után csak 10 perc kellett és máris az iskolánál vártam Zsoltit és unokatestvéreit szükség esetén.
Ez az elfoglaltság több okból is hasznos volt. Először is tökéletes kikapcsolódást nyújtott nekem az iskola bezártsága után valamint kisebb testedzést is biztosított s nem elhanyagolható anyagi nyereséget is :D. Ernest barátom élete pedig kellemesebb lett, nagyapaként már nem olyan egyszerű naphosszat hajolgatni, térdelni és egyéb testhelyzeteket felvenni.
Olyannyira jó munkamegosztásban dolgoztunk, hogy időközben az ügyfelek száma is növekedhetett. Teljesen megtiszteltetésnek vettem amikor felajánlotta a tavasz további részét és nyár elejét átvehetem töle ezzel gyorsan megörököltem a klientúra nagy-részét. Neki a keleti partra kellett utazni családi okok miatt meg persze abban is reménykedett, hogy talán komolyabb pénzkeresetet is talál. Még tavaly télen elhatározta, hogy szeretne eljönni Magyarországra ha már tanulja a magyart egy ideje. Mivel nekünk már karácsony előtt meg volt a jegyünk, hogy a nyarat Magyar-honba tölthessük a lecke fel lett neki adva... közel félévet kapott hogy a nyugdíján kívül gyűjtögessen a repülőjegyre és költőpénzre.
Meglepődtem amikor kedves barátom búcsúebédre invitált egy thai étterembe.Még jobban csodálkoztam amikor egy apró rejtett étterembe érkeztünk. A berendezés nagyon otthonos volt és a kiszolgálás nagyon udvarias. Egy kellemes csevegés közben azt is megtudtuk a tulajdonostól, hogy az étterem egy teljes családi vállalkozás.
Ami még nagyon tetszett, hogy ebédre kínáltak egy akciós kombinációt (igaz most nem nekem kellett állnom a számlát de jó tudni hogy hol lehet olcsóbban enni) így 8 dollárért 2 ételt választhattunk rizzsel és salátával együtt. Ilyen olcsón még egy McDonald’sba se tudtunk volna ennyi különböző ételt enni. (Arról nem is beszélve, hogy mennyivel egészségesebb is volt az ebédünk.)
Szerencse hogy az ételek neve alatt leírás is található mert egyik névről se tudnánk kitalálni milyen ételt takar.
Az első választásom "Satay", ami pácolt csirke mindenféle fűszerekkel, kókusztejjel amit tűzdelve tálalnak mogyorószósszal és uborkaszósszal.
Második választásom "Gang Dang" ami egy vörös curry leves tulajdonképpen, ez is tartalmas kókuszlevet, csirkét ezen kívül vörös és zöld paprika szeleteket, cukkinit, bambusz darabokat tartalmazott.
Nagyon érdekes volt megtapasztalni az ízek ilyen különleges kombinációját. Az ételeket általában csípős fűszerekkel készítették de a legtöbben volt kókuszlé is, ami kellemesen édeskéssé varázsolta őket így szerintem jobban el lehet viselni az erőteljesebb ízeket is.

Szülinapom után is esik még hó

Azt mondják errefelé egyáltalán nem meglepő, amikor még áprilisban is esik a hó néha napján... sőt majdnem minden évben megérkezik egy hideg front április környékén. Pontosan egy nappal a születésnapom után megérkezett a meglepetés hó :)))
A legkellemesebb az áprilisi hóban az hogy amilyen gyorsan leesik olyan gyorsan el is olvad :D

Mozgalmas közösségi nap

Amilyen szép naposan indult a nap mire elindultunk eléggé szomorkás lett. Zsolti annyira örül, hogy végre kimozdulunk örülten megrohamozza a kocsit és türelmetlenül várja az indulást. Ebben csak egy valami hibádzik, mint útközben kiderül - annyira lelkesen bevágta magát a kocsiba, hogy elfelejtette magával hozni a kabátját és a sapkáját és bár ugyan a napokban többször is melegebb volt az idő mire az első úti-célunkhoz érkezünk az idő kishiján esőre áll és erős szél borzolja a tájat.
Kezdetnek egy belvárosi parkot látogatunk meg, kicsit olyan jellegű mint a Városliget egy kisebb tóval a szélén. Liberty Park-nak hívják és a város második legnagyobb parkja. Az egyik legújabb látványossága a gondosan tervezett játszótér, amit mindenféle képességű gyermekek használhatnak. Vannak ügyességi, zenei és egyéb játékok a játszótéren. Nem meglepően ez lett Zsolti kedvenc része :)
Csak egy a bökkenő, hogy sapka nélkül és kabát nélkül egy garantált megfázás lenne az úriembert kiengedni így megkapja a csomagtartóban lévő plüss fejvédőmet és a thermo mellényemet. A fejvédőt egy befőttes gumival kell a fejére erősíteni :)))) -- nem meglepően nincs még felnőtt fejmérete a drágámnak.
Ebben a parkban nem állatkert található hanem csupán egy madárröptető, amit jelenleg felújítanak így meglátogatni sajnos nem tudtuk ( illetve kicsit korán is jelentünk meg mert áprilisban még nincsenek a kültéren a madarak).
Nyáron a kisgyerekeknek egyéb lehetősége is van a mókára pl. egy mini vidámpark illetve egy ötletesen tervezett vizilabirintus. Hét kanyonnak hívják és egy patakhoz hasonló kis folyam szalad végig a kanyonokon hol kiszélesedve hol pedig szökőkúttá alakulva, mindenféleképpen szeretnénk visszajönni ide és megnézni ez amikor víz is folyik benne :D
A kellemes kis séta után tovább robogtunk további programokra. Egyik sógoromék hivtak minket bowlingozni kora-délutánra. Nagyon édes volt a kicsi fiuk, mert szeretett volna ö is játszani. Még csak 2 éves de apukája segítségével ügyesen eldobta a golyót a bowling pályára. :D
Nem játszottunk sokáig mert hivatalosak voltunk egy közösségi összejövetelre. Nemsokkal megékezésünk után beálltunk segíteni a hamburgerhúst sütni. Én adagoltam a fagyott hamburger húst és pár percen belül megkezdtem a véget nem érő "könnyezést". Először még csak furcsán néztek rám a sorban állók a zsemléikkel és nem tudtam vajon miért, később már a fiuk is folyamatosan ugrattak, hogy nyuszi szemeim lettek. Egy idő után már annyira könnyeztem, hogy nem láttam tisztán még pár másodpercre sem, hogy a rácsra pakoljam a húsokat. Ekkor már tényleg szünetet kellett tartsak :D A végeredmény viszont megérte a küzdelmet :)) mindenkinek nagyon ízlett a grillezett hús.

Apa mégis haza tudott jönni a születésnapjára

Ezt menten meg is kellett ünnepelni így ellátogattunk az amerikai álom étterembe az IHOP-ba. /A palacsinták nemzetközi házába :) /
Amint a képen látható a szivárvány minden-színében pompázó palacsinta jár nyalókával az omlett mellé.
Zsoltinak semmi kifogása nem volt az ebédje ellen sőt máskor is szeretne ilyen fejedelmi ebédet kapni. (Azt meghiszem)
Ebéd után látogatást tettünk a március elején született unokatestvérhez. Johnnak még nem volt lehetősége meglátogatni a legfiatalabb fiútestvérét, amióta megszületett az első fiúk. Nagy volt az öröm a családban mert általában a Zitting fiúknak rengeteg lányuk van és elenyésző számú fiúk. Némely sógoromnak a negyedik csemetéig kellett várnia, hogy végre legyen egy fia. Zsolti addig sürgölődött a szülők körül amíg megengedték neki, hogy kezébe vegye a babát. Kicsit bátortalanul vette a kezébe Enost, de nagyon szórakoztatta, ahogy a kezében mozgott, hangokat adott és különböző arcokat vágott. Kérdezgette, hogy mikor fog járni vagy pedig beszélni. Amióta ideköltöztünk és sokkal több gyerekkel és csecsemővel van kapcsolata sokkal figyelmesebb és felelősebb a gyerekekkel kapcsolatban. Biztos vagyok benne, hogy amikor elérkezik az ideje egy védelmező nagy bátyus lesz belőle.

Húsvét az egyik kedvenc ünnepem


Amíg a Halloween-ért nem vagyok nagyon oda a húsvétot és a tojásfestést semmiért sem hagynám ki. Mióta megszületett Zsolti azóta még inkább örömömet lelem a kreatív tojáskészítésben.
Az egyetlen ellenérzésem még mindig a festék színe, de idén találtam egy kicsit természetesebb színeket tartalmazó csomagot. Zsoltinak persze még a virítós színek is tetszenek, mindegy milyen színű csak írni és rajzolni lehessen rá. Nagyon bölcsen megtartottam a színes tojásfestő edénykéket ami nagyon jól jött kivéve hogy idén több színnel is próbálkoztunk. Sőt egy merész keveréssel még újabb színeket is igyekeztünk alkotni. Amint a képekből látható még jócskán napvilágban kezdtünk neki a tojások festésének és ránk esteledett mire az összes tojást megalkottuk. ( Több mint 30 tojást festettünk meg.)


Miután megszületett az összes remekmű készítettem a Zsoltival egy videofelvételt amikor a műveit nevezi el és mutatja be. Itt látható

Egy újabb látogatás St George-ban

Olyan korán indultunk el reggel, hogy még éppen láthattuk a lenyugvó holdat. Ez valószínűleg Zsoltinak is segített mert így kicsit jobban viselte a hosszú utazást.
Félúton kb. 2 óra után érkezünk el első pihenőnkhöz, amit soha nem hagynánk ki. Itt árulják apósom kedvenc ételét a krumpli hasábot, amit kedvenc amerikai öntetemmel ranch öntettel fogyasztanak.
Miután feltankoltunk jó pár adag krumplival nekivágtunk az út másik felének.
Érkezésünk után a szemközti bútorboltban ebédeltünk, meglepő de igaz. A bútorboltban egy hatvanas éveket idéző tervezésű kis étkezde van ami a közelben lakó nyugdíjasok kedvence hiszen pár dollárért igazi!! hamburgert kaphatnak igazi hozzávalókkal. Nem is tudom az idejét, hogy mikor ettem utoljára igazi hamburgert... egy gasztronómiai élmény volt... persze a mi magyar ízlésünkhöz a csalamádés hamburger áll a legközelebb és itt egyenlőre még nyomát sem találtam csalamádénak csak kőkemény savanyú uborkának.
Az autó ami mellett Zsolti mosolyog szintén a bútorbolt kellékeihez tartozik a többi furcsasággal együtt mint például önjátszós zongora, tálcát tartó szoborinas, gazebo és szökőkút és egyéb nyalánkságok. Nem mondom, hogy nem élveztem felfedezni a helyet (persze az árcédulák gyakorta sokkoltak, de mivel semmi szándékomban nem állt vásárolni így csak jól rájuk csodálkoztam.)
Egy újabb kisebb kirándulás tettünk még a hazautazás előtt a környéken. Mamma mesélte, hogy a nyaralóhoz, ami egy közösséghez tartozik egyéb szolgáltatások is járnak mint például egy uszoda, közösségi ház edzőteremmel és az épület együttes központi részében található nyaralókhoz vízesés és kis tó tartozik és amint látható még pálmafák is vannak. :)

Ruhajárat

Az egyedüli korban közeli unokatestvérekhez időről időre látogatást teszünk és odaajándékozzunk a még használható ruhákat Zsolti kinőtt darabjaiból. Kicsit rosszul éreztem magam, hogy a hármas ikrek lány tagjának nem tudtam ajándékozni. Anyukájuk Nancy ideje korán meglepett egy születésnapi virággal. Gondolta, hogy pár napra a szülése előtt még meglep engem, mint utóbb kiderült pár órával a látogatásunk után megindult a szülés nála (utolsó pillanat látogatás volt) Általában olyan sovány és elég magas a sógornőm, hogy nem hittem el neki hogy pár nap választja el öt a szüléstől. Ez a baba lesz a tizedik gyermekük. Minden tiszteletem az övé :)

Megszületett Leroy fia, St George látogatás

Nagy bátorságról tanúskodik legújabb sógornőm története... vagyis persze inkább részben pénzügyi döntésről és családi hagyományról... Fiatalon és merészen, az első gyermekét várva elhatározta, hogy otthon szeretne szülni és még ennél is tovább ment ... meg is valósította ezt a tervet.
Pár órán belül a bába segítségével meg is született Enos majd édes álomba zuhant. Pár órával születése után elsőként volt alkalmunk látni a csemetét, aki abszolút nem tűnt frissen született babának. Nagyon angyali volt. A nagyszülők nagyon boldogok voltak hogy mielőtt elutaznak még meglátogathatták az újszülöttet. Amúgy útban voltunk egy hasonlóan izgalmas dolog felé. Anyósomék a hetekben keményen dolgoztak, hogy minden szükséges tárgyat beszerezzenek az új déli nyaralójukhoz...
Amennyire izgatott volt Zsolti is 1 órás út után már kezdte kérdezgetni, hogy mikor érünk már oda ( a fővárosból kb 4-4.5 órás út szükséges a nyaraló eléréséhez.
Mammának kicsit rossz volt a lelkiismerete, mert most hogy megvették a nyaralót minden percüket vásárlással töltötték, hogy minden tökéletes legyen. Ez talán kicsit túl sok is volt nekik a rohangálásból és már alig várták, hogy leérjenek és élvezzék a gyümölcsét egy közel 20 éves álom megvalósulásának. Úgy tűnt viszont, hogy a megérkezést követően ugyanúgy szaladgáltunk velük akárcsak korábban. Utah déli részében Saint George-ban rengeteg téli otthont találunk, mert itt a tél is nagyon kellemes és havat alig látnak az itt lakók. Ez az oka, hogy számos nyugdíjas választja Saint George-ot téli vagy akár egész évi otthonaként.
Miközben az ősök válogattak addig mi felfedeztünk érdekes dolgokat a boltokban. Itt egy vicces példa amit a St George Walmartban találtam. Egy fogyókúrás kanál. Ha ezzel eszel tuti, hogy lefogysz :)

A sűrű program végére még egy újabb orvoslátogatást is beiktattunk. Két hónappal ezelőtt ugyanezen a helyen tudtam meg, hogy mi a probléma ami hónapok óta bántott. Azóta sokkal jobban vagyok mióta betartom a listát- január 13dik bejegyzés - és szedem a cseppeket.
Az utolsó képen a nyaralóházak csoportját láthatjuk, ez a kilátás az alagsori szinten a hátsó fronton. Több különböző nagyságú és felépítésű nyaralóház közül választhattak Mammáék és végül egy nagyobb utcára néző mellett döntöttek. A felső szinten egy konyha, nappali és 2 szoba, 2 fürdőszoba és egy hosszú erkély található, az alsó szinten egy nagy közösségi nappali és egy kisebb hálószoba valamint fürdőszoba van és rengeteg ablak és egy dupla-ajtó ami a hátsó "kert"re nyílik.

Koncert Haydn, Bartók és Copland darabokkal

Örömmel kerestem a lehetőséget a kötelező koncert látogatásra hiszen még nem volt alkalmam ilyen jellegű programra mióta Salt Lake Citybe költöztem. Még nagyobb volt az örömöm amikor találtam egy koncertet ahol Bartókot is játszanak.
A karmester, Joel Rosenberg 15 éve vezeti a Sandy szinfonikus zenekart, de még nem volt alkalma Bartók zenéjét előadni igy ez másoknak is különleges alkalom.
Haydn darabja a 101. szimfónia más néven "Az óra" volt a bevezető mű és remek hangulatot teremtett.
Bartóktól elhangzott Concerto zenekarra első, második és negyedik tételét. A művet 1943ban írta Bartók mindössze másfél hónap alatt miután felépült egy hosszabb betegségből, Amerikában. Ez volt az utolsó darabja amit befejezett 1945ben bekövetkezett halála előtt.
A záró darab egy remek akár partiba is beillő zenemű volt Aaron Coplandtól "El Salon Mexico".
Lenyűgöző gyorsasággal és vitalitással játszották ezt a vidám finálét a zenekar tagjai.
Mind a Bartók mind pedig a Copland darab nagy kihívást jelenthetett a zenészeknek, de remekül helyt álltak.

Emma a csendes társ

Az iskola év legnagyobb meglepetése volt, hogy a korábbi megszokott osztályt szétosztották újabb diákok érkezése miatt így Zsolti legkedvencebb játszótársa is átkerült egy másik osztályba így alig van esélyük, hogy találkozzanak. A nyár lassan közeledik amikor több lehetőségük lenne találkozni, de Emma Kaliforniában lesz mi pedig Budapesten. Így most próbáljuk bepótolni a hiányt. Annak ellenére, hogy nincsen mindennapos kapcsolat közöttük ott folytatják a barátságot, ahol abbahagyták, és ezt jó látni.

Ma ránk került a sor

Zsolti második értékelését hallhattuk az osztályfőnökétől,Mrs. Northtól. A tanárnő változatlanul szerelmes a csemetémbe és folyton magának akarja, ugyan az elmúlt hónapokban kicsit problémásabb volt a szokásosnál. Biztos vagyok benne, hogy hangulatait sokszor befolyásolja az a tény, hogy apát csak nagyon ritkán láthatjuk. Amit viszont nem sok fiú gyermekről mondhatnak el Zsolti megszállottan olvas és ez meg is látszik az olvasása szintjén. Annak ellenére, hogy csupán 2006 őszétől tanulja az angolt ö a legjobb olvasó az osztályban. Mostanra az is kiderült a tanárnő számára, hogy kisebb rendbontásai az unalmának tudható be, az első osztály semmilyen kihívással nem szolgál számára... hacsak nem viselkedési szempontból. Az önarcképe mellett pózolt látható örömmel míg vártunk, hogy a tanárnő színe elé léphessünk.

Könyvvásár

Minden évben többször is elérkezik az igazság pillanata... persze igyekeznek kellemes emléket is kovácsolni belőle. A tavaszi szülői értekezletet az anyukáknak "dedikálják" és a csemeték együtt fogyaszthatnak egy reggeli muffint és tejet vagy kakaót. Ki van a rendszer találva. Reggeli után boldogan, kis cukordózis után az anyukák nagyobb valószínűséggel győzhetőek meg, arról hogy több könyvet is megvásároljanak a csemetéjüknek. Zsoltinak annyi könyve van már, hogy alig fér el két könyvespolcon így kompromisszumos megoldás alapján kapott némi írószert és egy színes matrica készletet, ami a billentyűzetre ragasztható. Időközben persze rádöbbent, hogy a magyar és angol billentyű között azért van különbség így most egy őskori angol billentyűzetet használ színes matricákkal díszítve.

Ezen az este mint oly sokszor máskor is a természet lenyűgözött így némi küzdelem után megörökítettem pár pillanatképet a naplementéről.

Megint itt a tél

Igaz bár dátum szerint tavasz felé kellene álljon az időjárás, de idén a tél nem enged.
Amint elhatároztunk, hogy együtt vacsorázunk a sógoromékkal még jobban rákezdett a hóesés persze ez minket nem sokat zavart a meghitt étteremben. Ezúttal a Vörös Rák (Red Lobster) nevű étterem mellett döntünk ugyan már nem itt dolgozik a sógornőm, de az all-you-can-eat (anyit eszel amennyi beléd fér) garnélarák minden évben megkísérti a rajongókat. Személy szerint nem vagyok nagy rajongója a cseppnyi embriónak látszó tengeri kütyünek, de szerencsére nem is vagyok kötelezve, hogy azt fogyasszam.
Ha jók az információim egyébként a család egyik tartja az itteni étteremben a rekordot miután több kiló garnélarákot elfogyasztott egy-ültő helyében... és itt nem 2 kilóról beszélek... hanem 10 kg feletti mennyiségről, ami elég őrület (pontos szám most nem jut eszembe, de ha jól emlékszem a körülbelüli érték 28 fontnyi vagyis több, mint 12 kiló volt).
Legtöbbször amikor szokásos éttermet látogatunk igyekszünk valami újdonságot felfedezni. Ezúttal az italok közül sikerült választania a sógoromnak, ami lenyűgözött... legfőképpen méreténél fogva. :) Ránézésre is 1 liter felett érkezett a jeges epres finomság. Ezek után valójában megcsodálva a méretet el is bátortalanodtunk az ital rendelésétől...
Bár a képen látható csöppség semmiből sem kapott egy falatot sem mégis vígan csacsogott nekünk. A nevét részben nekem köszönheti, mert amikor anyukája terhes volt akkor meséltem egy hölgyről aki magyar és Juliannának hívják ez láthatólag megtetszett a sógornőmnek és pár hónap múlva érkezett is a meglepetés Juliana képében. :))
Vicces volt, mert kérdeztük a baba születése előtt, hogy milyen névre gondoltak és nem akarták elárulni nehogy felhasználjuk... mintha lenne esélyem behozni pár hónapos lemaradást haha :)

Március ide vagy oda a síszezonnak még koránt sincs vége. A fiúk álmodoztak is arról, hogy mennek síelni bár az mind anyagilag, mind pedig idő szempontjából elég nehézkes feladat. John csupán 3-4 hetente látogat haza és szombat este már semmi esély a síelésre és amennyire a tél most itt van áprilisra reméljük már nem lesz :)

A kellemesen eltöltött este után lassan hazafelé indultunk és egy csendes elvarázsolt világot találtunk. Legszívesebben pillanatonként megálltam volna, hogy megörökítsem a látványt, de tudtam, hogy a fényképezőgép fényérzékenysége vagyis pontosan fényérzéketlensége miatt sajnos az élmény legnagyobb része így is elveszne. Párom észlelte a lelkesedésemet és a szomszédos iskola épülete mellett megállt, hogy legalább egy két képet ellőhessek a kicsit jobb megvilágításban... íme az eredmény :) Nem tudom miért, de határozottan lenyűgöz a téli tájkép... talán azért mert Budapesten nem maradt meg túl sokáig a hó vagy inkább csúnya latyakossá válik a teljes város. Itt nem lehet egy panaszszavam sem, mert a hegy lábánál lakunk, ahol sokkal több havat kapunk, mint bárki más a környéken.

Apa szülinapja kicsit előbb

Mióta elkezdtem zongorázni John kereste a gitárját, de sehol nem találta a házban. Úgy tűnik, hogy valakinek megtetszett és magáévá tette míg ő a Déli sarkon dolgozott. Nagyon szomorú volt miatta mert egy igen értékes gitár volt. Én ugyan nem tudtam egy értékesebb gitárral meglepni de találtam egy remek hirdetést, ahol egy zenész ajánlott egy új klasszikus gitárt nagyon jutányos áron. Mivel John csak 3 hetente vagy néha 4 hetente jön haza vagy ha munkája nem engedi akkor még később is úgy döntöttem, hogy megajándékozom a születésnapunk előtt. Már pár hete rejtegettem a gitárt és most úgy éreztem elérkezett a pillanat.
Jó volt látni a meglepetést és az örömöt a szemében.