Megint itt a télIgaz bár dátum szerint tavasz felé kellene álljon az időjárás, de idén a tél nem enged.
Amint elhatároztunk, hogy együtt vacsorázunk a sógoromékkal még jobban rákezdett a hóesés persze ez minket nem sokat zavart a meghitt étteremben. Ezúttal a Vörös Rák (Red Lobster) nevű étterem mellett döntünk ugyan már nem itt dolgozik a sógornőm, de az all-you-can-eat (anyit eszel amennyi beléd fér) garnélarák minden évben megkísérti a rajongókat. Személy szerint nem vagyok nagy rajongója a cseppnyi embriónak látszó tengeri kütyünek, de szerencsére nem is vagyok kötelezve, hogy azt fogyasszam.
Ha jók az információim egyébként a család egyik tartja az itteni étteremben a rekordot miután több kiló garnélarákot elfogyasztott egy-ültő helyében... és itt nem 2 kilóról beszélek... hanem 10 kg feletti mennyiségről, ami elég őrület (pontos szám most nem jut eszembe, de ha jól emlékszem a körülbelüli érték 28 fontnyi vagyis több, mint 12 kiló volt).
Legtöbbször amikor szokásos éttermet látogatunk igyekszünk valami újdonságot felfedezni. Ezúttal az italok közül sikerült választania a sógoromnak, ami lenyűgözött... legfőképpen méreténél fogva. :) Ránézésre is 1 liter felett érkezett a jeges epres finomság.
Ezek után valójában megcsodálva a méretet el is bátortalanodtunk az ital rendelésétől...Bár a képen látható csöppség semmiből sem kapott egy falatot sem mégis vígan csacsogott nekünk. A nevét részben nekem köszönheti, mert amikor anyukája terhes volt akkor meséltem egy hölgyről aki magyar és Juliannának hívják ez láthatólag megtetszett a sógornőmnek és pár hónap múlva érkezett is a meglepetés Juliana képében. :))
Vicces volt, mert kérdeztük a baba születése előtt, hogy milyen névre gondoltak és nem akarták elárulni nehogy felhasználjuk... mintha lenne esélyem behozni pár hónapos lemaradást haha :)
Március ide vagy oda a síszezonnak még koránt sincs vége. A fiúk álmodoztak is arról, hogy mennek síelni bár az mind anyagilag, mind pedig idő szempontjából elég nehézkes feladat. John csupán 3-4 hetente látogat haza és szombat este már semmi esély a síelésre és amennyire a tél most itt van áprilisra
reméljük már nem lesz :)A kellemesen eltöltött este után lassan hazafelé indultunk és egy csendes elvarázsolt világot találtunk. Legszívesebben pillanatonként megálltam volna, hogy megörökítsem a látványt, de tudtam, hogy a fényképezőgép fényérzékenysége vagyis pontosan fényérzéketlensége miatt sajnos az élmény legnagyobb része így is elveszne. Párom észlelte a lelkesedésemet és a szomszédos iskola épülete mellett megállt, hogy legalább egy két képet ellőhessek a kicsit jobb megvilágításban... íme az eredmény :) Nem tudom miért, de határozottan lenyűgöz a téli tájkép... talán azért mert Budapesten nem maradt meg túl sokáig a hó vagy inkább csúnya latyakossá válik a teljes város. Itt nem lehet egy panaszszavam sem, mert a hegy lábánál lakunk, ahol sokkal több havat kapunk, mint bárki más a környéken.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése