Virradjon Rád szép nap, köszöntsön Rád jó év. Kedves hajlékodba költözzön a jólét. Lelkedbe boldogság, szívedbe béke, ezt kívánom néked az Új Évre!!

MINDENKINEK

BOLDOG ÚJ ÉVET KIVÁNUNK

Zsolti, Magdi, John

Szombati matiné

Kora délután megrohamoztuk a mozit, hogy megnézhessük az Arany Iránytű című filmet, amit mindenkinek meleg szívvel tudok ajánlani. Zsolti igazán szerencsésnek mondhatta magát a mai napon, mert a nagybátyja, akinek Alma a neve meghívta egy nagy fagyizásra. Azt kérhetett amit akart. Mint a képen is látható Zsolti a szivárvány fagyit választotta, amitől nemsokkal később a nyelve és az arca is a szivárvány minden színében pompázott. :)))))










Olyan ügyesek és gyorsak voltunk, hogy még naplemente előtt hazaértünk. Zsoltinak ettől ragyogó ötlete támadt és szánkózni indult az újonnan kapott csúszkáján. Örömének csak a naplemente szabott határt, de még így is lecsúszhatott párszor.

A legdrágább este ...

Újévhez közeledve kikapcsolódást után néztünk és reméltük, hogy pár barátot és rokont meghívva elő szilvesztert tarthatunk. Mi először egy indiai étteremben kezdtünk John egyik régi barátjával Diana-val. Mint utóbb kiderült a bowling terveinket megbombázta egy verseny így a többiek lemondtak a találkozóról, de mi ritkán látjuk Dianát így kerestünk egy másik helyet, ahol játszhattunk. Igaz, hogy szerencséseknek gondoltuk magunkat, mert a hölgyeknek kedvezményt adtak a játékból, de így is majdnem 2x annyiba került 1 óra játék mint, amennyit a vacsoránkért fizettünk. El sem merem képzelni mennyibe került volna, ha mi is teljes áron játszunk.
Nem találtam könnyű golyót így a csuklóm fél óra után már nem akart közreműködni. Diana szerint még jó, mert ő annyira nem tudott játszani, hogy így legalább nem lógott ki nagyon a pontszámokkal. Zsolti nagy lelkesedéssel vezetett az első körökben egészen addig, míg John bele nem melegedett. Hihetetlen mágus a gyerek, de azért egy profit nem egyszerű lekörözni. No majd megnézzük, ha nagyobbra nő hogyan veri kenterbe az apját. :))))

Karácsonyi villásreggeli pár rokonnal...

Az idei évben a család szakított a hagyományokkal így hivatalosan nem ajándékoztuk meg egymást. Minden családban elég terhet jelent vagy fog jelenteni az új jövevények érkezése. 1 sógornőmet kivéve és magamat is beleértve csupán ketten nem voltunk várandósak idén. Ez hihetetlen számomra, de úgy látszik ez ilyen év.
Míg a felnőttek élvezték a terített asztalt a csemeték szétszórták Zsolti újonnan kapott kirakós térképét amire a szekrényben rátaláltak. Sajnos pár ország pusztító szopogatásnak és rágcsálásnak esett áldozatul, de legalább eddig még minden ország meg van hiánytalanul.
A tél elég hideg idén és sokat esik a hó így a ház könnyen lehűl kisebb mértékben. Mamma és Daddy, mint időseknél várható folyamatosan fáznak így a családtól kaptak meleg takarókat és mamuszokat.
Ahogy várható volt sokkal több étellel érkeztek a családtagok, mint amennyit elfogyasztottak így még pár napig élvezhetjük majd a maradékokat Mamma legnagyobb örömére.

Szenteste

Mint minden évben idén is nagy izgalommal várta Zsolti, hogy mikor díszítjük már fel a karácsonyfát. Tavalyról gondosan megőriztük a papírláncot és egyéb díszeket valamint idén újabb mesterművekkel bővítettük a gyűjteményt. A sok dekorációs lehetőség közül egyet választottunk idén. Vettem flitteres ragasztót, amiben csillogó flitter darabok úszkálnak. Rajzoltunk fenyőfát és gyertyát majd Zsolti gondosan körbe ragasztózta a széleket, hogy csillogjanak. Elég nehezen akart megszáradni, de gondoltuk a karácsonyfán lesz ideje rá. Idén ahogy eddig is leginkább Zsolti igyekeztük elhalmozni ajándékokkal. Kitaláltam, hogy lehetne elejét venni az általános káosznak, ahol egyetlen íróeszköz sem található. Az idei karácsonyra egy nagyon praktikus tartó dobozt ajándékoztam a Zsoltinak a ceruza, filc és zsírkréta gyűjtemény mellé azzal a feltétellel, hogy az eszközök mindig visszatérnek a helyükre.
A praktikus ajándékok mellett találtam túlélő detektív készletet játék távcsővel, fényképezőgéppel, walkie-talkieval, kis rádióval és iránytűvel. A kirakós kontinens térképek nagy segítségére lehetnek Zsoltinak, ha túlélik a szétszedést és összerakást. Bár úgy állapodtunk meg, hogy nem ajándékozunk egymásnak semmi a párommal csak nem birta megállni, hogy ne vegyen nekem valami meglepetést. Ez valóban meglepetésként ért ( igaz ugyan hogy én azért megleptem egy aprósággal de arra már tényleg nem számítottam, hogy ő is megszegi a megállapodást főleg hogy olyan ügyesen színészkedett, hogy nem készült nekem semmivel és most milyen rosszul érzi magát... erre mikor bementünk a szobánkba ott várt a nagy dobozban a varróasztal, aminek tényleg nagy hasznát fogom majd venni. Eddig sok tervemet nem kiviteleztem, mert nehézkes volt az ágyon vagy a földön vágni a kellő pontossággal. Nagyon meglepődtem az ajándékon, de meg is hatódtam a figyelmességén. Kiderült, hogy ugyanazon a napon, amikor vásárolni voltam eltűnt valamilyen ügyet intézni és fél óra különbséggel ugyanabban a kreatív boltban vette az asztalt, ahol én vásároltam Zsoltinak a tartódobozt. :) Még jó, hogy csak 1 kocsink van így nem tudtunk egymásba futni :)
A kellemes meglepetések után Zsolti izgalommal tért nyugovóra mert már nagyon várta a következő napi családi összejövetelt, hogy játszhasson az unokatestvéreivel.

Mézeskalács házikó

Zsoltiéknak a suliban sok kreatív feladatot adnak, ezek közül az egyik a mézeskalács házikó építése volt. A helyi boltokban kapható kész hozzávaló, hogy bárki megépíthesse a házikót csemetéivel. Az elsős tanárnők minden évben karácsony előtt gyűjtést rendeznek, hogy megvehessék a hozzávalókat majd az ebédlő/előadóterembe terelik az elsősöket. Az utolsó órákban minden gyerek megalkothatja a saját művét majd gyors száradás után egy mozgókiállításként körbe mutogatják őket a teremben. A művek elméletileg ehetőek, mindenféle cukorkából és cukormázból készültek.

A legstresszesebb este

Nem is gondoltam volna, hogy egy egyszerű babazsúros meghívás milyen tortúrába torkollhat. ( olyannyira, hogy hazaérve még egy kalandtérképet is készítettem) Amikor a meghívás történt még nem gondoltam bele, hogy decemberben délután már korán sötétedik. Ködös nap volt, de nem esett további hó napközben így reményteljesen készülődtem. Nem ismertem a helyet, ahová mentem tehát elsőként rákerestem a térképen, örömmel észleltem nincs is olyan messze a Google térképe 20 percre saccolta a megérkezésemet... Én azért biztos, ami biztos 35 percet szántam rá. Amint elindultam kisebb hóesés kezdődött, de nem tűnt veszélyesnek... csak arra nem gondoltam, hogy éppen a hegyek felé autózom így még egy kisebb hó is izgalmassá teheti az utazást. A frissen esett havon a hegyi úton az autó finoman csúszkált úgy döntöttem nem sietek sehová :))) 15 perc múlva elértem a sarkot ahol le kellett volna kanyarodjak... hiába észleltem aránylag korán, nem tudtam lelassulni eléggé hogy bevegyem a kanyart. Itt kicsit megijedtem, de gondoltam a következő utcán lemegyek és meg is van oldva a probléma. Visszafordulni nem tudtam, mert az ellenkező irány egy pár méterrel magasabban futott a hegyen. (1-es pont a térképen) A következő utcát meg is találtam és ugyan nagyon lassan mentem, de amint rátekintést nyertem az utcácskára erős félelem fogott el. Olyan meredek volt, hogy nem is tudtam elképzelni ki az az őrült, aki ezt az utat választja télen. (2.) Ekkor óvatosan leálltam a patkánál, aggódva miként fogom újra elindítani magam. Elemeztem a térképet ( mindig nálam van szerencsére) és egy hosszabb de számomra biztonságosabbnak tűnő utat választottam. Nem sokkal később egy hókotró biztos árnyékába húzódhattam... vagyis más esélyem nem volt a haladásra az egy sávos úton. :) ( 3.) Szépen megtéve a kerülőt elértem a kívánt utat és nagyon büszke voltam magamra... mégis megcsináltam. Ekkor még nem tudtam, hogy jelentős távolság választ el még a céltól. (4.) Elbizakodva indultam neki az utcán és mikor egy érdekes kanyarhoz értem az utca tábla alapján jobbra fordultam (5.) folyt. köv.

Hólapátolás

Idén nagyon havas telünk van. Már többször 30 cm-es havakat kellett lapátolnunk. Kivételesen ezen a héten John is itthon van így tud nekem segíteni a lapátolásban... meg kell hagyni remek kis testedzés reggelenként 45 perceket lapátolni, viszont a friss levegő nagyon jóllesik.
Zsoltinak ilyenkor körbe körbe rohangászik a hóban még szerencse, hogy sínadrághoz hasonló öltözéke nem ázik át hamar. A képen éppen apát piszkálja, hogy hógolyózzanak... pechjére Johnnak lapát van a kezében és egy pillanat alatt betakarja hóval. :) Nagyon nevet ezen és direkt lefekszik a hóba, hogy még el is tudjuk temetni őt pár pillanatra mikor is kirobban a hóból. Így telnek havas napjaink...

Hó takarja a tájat ....

Nagyon élvezem, hogy hálaadást követően az emberek elkezdik feldíszíteni a házaikat és kertjeiket. Egy frissen jött havazás takarja a tájat és a különböző fények varázslatossá hangulatot árasztanak.

Mozi este



Kellemes mozi hétvégénk volt a kedvesemmel. Először hármasban megnéztük a méhecskés filmet, majd pedig később este eltüntünk megnézni egy romantikus filmet. Mindkettőt nagyon élveztem.

Egy igazi hercegnő...

Tudom valószínűleg már kicsit unalmas... de én nem tudok betelni az újabb és újabb tüneményes csemetétől, akik majd a szemem láttára fognak felcseperedni. Ennek a kis csöppségnek még kicsit magyaros is a neve, Juliana.

Kihívások novemberben - hol is kapható ilyenkor fürdőruha


Hónapok óta úszom, viszont úgy tűnik az itteni uszodák sokkal több klórt használnak, mint Európában hiszen a vadonatúj fürdőruhám már szinte átlátszó. Rengeteg nagy bevásárlóközpontban jártam, de nem találtam sehol fürdőruhát... szinte bolondnak gondoltak hogy miért is akarok én fürdőruhát novemberben. Még a sportboltokban sem volt egyetlen darab sem meglepő módon.
Végül egy teljesen eldugott kis úszóboltban találtam egyrészes darabokat viszont ezeket is gyorsúszóknak találtak ki, nagyon masszív szerkezetű - remélem, hogy ez kibírja a klór támadását.

Hálaadás


Idén is elérkezett a Hálaadás ideje, vagyis a garantált gyomorrontás ideje.
A menü idén is nagyon hasonlóként alakult akárcsak tavaly.Rengeteg pulyka ( de nem gesztenyével van töltve!!! bármilyen meglepő is), csirke azoknak akik nem ehetnek pulykát, rengeteg krumpli püré, édesburgonya krém, rakott zöldbab. Valamint a sógornőm által sütött nagyszerű friss zsemle.
Mint a képen látható süteményből sincsen hiány. Valamint a nagy vödrök jégkrémmel vannak tele.
Az én kedvenc tortám a sütőtök torta, mert az nem igazán édes.
El nem ítélhető módon viszont a gyerekek imádják az összes cukros nyalánkságot. Még a legkisebbek is megtalálják a finomságokat.

Érdekességképpen....

Ritkán tettem eddig be a lábam apósom szobájába és ha be is kukkantottam nem igazán néztem körül. Az ö szobája és tere mindig szent volt számunkra. A napokban segítenem kellett neki és ekkor bambultam rá egy régi képre a falon. Egy nagyon különleges családi portréra leltem. Szó szerint megismételhetetlen... és ezt némi szomorúsággal a hangomban említem meg. Ez az egyetlen olyan kép létezik ahol apósom minden gyermeke szerepel a képen. A szomorúságra az ad okot, hogy életemben először csodálhatom meg azokat a testvéreket akikkel eddig nem volt alkalmam találkozni és köztünk különösen egy kedves személyre Suzanne-ra. Az első sorban jobbról a második kislány a fotó elkészülte után már csak pár hónapig élt. Bár csupán 12 éves volt, de nagyon felelősségteljes és szeretetteljes lány volt. Ilyen fiatal korban is megbízhatóan vigyázott kisebb gyermekekre és ezért a szülök engedték hogy bébiszitterkedjen. Suzanne sorsa ott teljesedett be amikor egy zebrán segítette át kisebb társait. Az egyik kisebb lány megbotlott és elesett a zebra közepén ezért visszament hogy kisegítse a bajban lévőt. Még sikerült felsegítenie és elindítania a kis sérültet, de ö maga már nem érte el a járdát. Egy figyelmetlen 18 éves lány vezetés közben a rádióját állítgatta ahelyett, hogy az útra figyelt volna és fékezés nélkül áthajtott a kislányon. Egy pillanat elég volt a bajhoz, Suzanne súlyos belső sérüléseket szenvedett és pár órával később a kórházban elhunyt.
Azóta sem álltak össze csoportképre a testvérek hiszen már soha nem lesz teljes a testvérek névsora Suzanne nélkül.

Nagy készülődés az anatómia záróvizsgára


Mint ahogy eddig korábban is a tanulmányaim nagyon elvonnak a blog-készítés örömeitől. Jelen pillanatban az anatómiával és az élettannal kelek és fekszem. A két könyv körülbelül 2200 oldal és elég tömör a nyelvezete. Szerencsére engem nagyon érdekel mindkét tantárgy így a vizsga stresszen kívül élvezem a félévet.
Tudom egy kicsit morbidnak hangzik, de a legjobban az anatómia laborokat szeretem. Nagyon jó tanárunk van, aki maga is doktor és nagy gyakorlata van az oktatásban. Mindig szóversikéket talál ki az összefüggő latin nevekre. Például a lábfej hátsó részében 2 izom fedi egymást az egyik a Teddy aki fekszik a Mary-n erről biztos eszünkbe jut hogy az egyik T-vel a másik pedig M-el kezdődik. :)
A másik számomra nagyon érdekes része a labornak, hogy preparátumokon megvizsgálhatjuk a valós izom és vázrendszert valamint az ereket.
Nagyon sajnálom viszont, hogy csupán 1 szemesztert töltünk az anatómiával... hiszen ezt a tudást nem csak a vizsga túlélésére tanuljuk, hanem a szakmához is.

Nem készülünk nagyon a vizsgákra :) Csak minden négyzetmillire jegyzetelünk.

( Mellesleg ezek nem az én jegyzeteim de lenyűgözőnek találtam őket. :) )

Nagy tervek ... és majd meglátjuk mi lesz belőle

Párom már két hét után beismerte rosszul döntött, hogy elfogadta az állást Arizonába. Nagyon egyedül érzi magát és meg is lehet őt érteni. Mi itt lakunk és találkozunk a családjával, míg ő egyedül él egy majdnem üres házban és naphosszat dolgozik.
Arról álmodozik, hogy talán mi is leköltözünk Arizonába és akkor megint együtt lehet a család. Én sajnos nem lelkesedem túlzottan az ötletért. Nem az együttléttel lenne problémám :)) hanem az arizonai klímával. Nyáron könnyedén 50 fok van és én már 33 fokban úgy érzem, hogy olvadok. Most ráadásul még úgy érzem, hogy sokkal inkább maradnék Salt Lake City-ben, hogy segíthessek a Mammának a gyógyulásban. Így is felmerült bennem a kérdés ki tud majd segíteni a szülőknek amikor mi jövünk Magyarországra... mert hogy ez a terv :) Vigyázat 2008 nyarán jövünk :))

Apák és fánkok = Daddys and Donuts


Sajnos idén apa nem lehetett jelen az apáknak rendezett reggeli bulin így én mentem el jobb híján a Zsoltival az eseményre. Persze nem én voltam az egyetlen apukapótlás, de azért furcsa volt. Zsolti nem rest párszor megfordult a sorban fánkokért és kakaóért.
Nagyon élvezem, hogy a kicsi fiam még mindig kicsit cicás... gondolok is néha rá, hogy lassan nem lesz már ilyen bújós baba. Hosszú nyurga kezeivel és lábaival az ölembe kunkorodik még 7 évesen. Mestere annak hogyan lehet levenni az embert a lábáról hízelgéssel.
Itt éppen alvás helyett rajzolgatott és csak hogy megbocsássam ezt a tényt előállt egy szerető vallomással... hát nem édes? :))))

Ma éjszaka nagy erőkkel folyt a takarítás a ház összes szintjén, mert öröm hír Mammát hazaengedték a kórházból. Feltöltötték őt vízzel ( sok infúziót kapott) és sokat pihent igy most sokkal fiatalabbnak látszik... bár még a súlyán dolgoznunk kell az elkövetkezendő időkben. Jelenleg csak folyadékot és nagyon laza pépes ételt ehet, így mindent turmixolunk, még a húst is :)
Nagyon örülünk annak, hogy jobban van már nagyon hiányzott nekünk otthonról.

Életképek egy napról...

A mai délelőttöm nagy részét egy szép nagy kertben töltettem élveztem a késői napsütést. Nem a nap melegétől hanem a levélgereblyézéstől melegedtem ki jócskán.
Egy különös gyümölcsfát találtam a kocsibejáró mellett. Azóta sem sikerült kiderítenem mi is ez a gyümölcs, ami leginkább a körte és az alma keresztezésének tűnik. Nagyon kemény volt az egész gyümölcs pedig már késő ősz volt, méretben kb. 2-szerese egy almának... és úgy emlékszem queenie-nek hívták a tulajdonosok. Ha bárkinek van ötlete rá szívesen hallgatom.
Iskolából hazafelé betértem egy helyi abc-be. Legnagyobb meglepetésemre egy külön részleget találtam cowboyoknak. :))
Életemben nem láttam ennyi változatát a bőrcsizmáknak... akinek ez a stílusa itt biztos megtalálja a kedvencét.
Ami miatt még érdekes a kép, hogy látszanak rajta az árak. Általánosságban 70-80 dollár között ingadoztak ez magyar forintra számolva nincs több, mint 16000 Ft. Emlékeim szerint egy műbőr normálisabb cipőt nem tudtam megvenni Magyarországon 15000 Ftért nemhogy egy igazi bőrt. Jó persze azért az is igaz, hogy itt több a marha is... :)))))
Zsolti fiacskám pedig azért virul ilyen nagyon, mert kitalálta, hogy ha a kocsiban nem ehet akkor a csomagtartóban lehet - még jó hogy kombi autónk van, tágas csomagtartóval. Persze ahhoz, hogy a buli igazán jó legyen bekapcsoltatta velem a rádiót... jó számok mentek igy kicsit hangosabbra is vettük... néztek is ám az amcsit a bevásárlóáruház parkolójában - főleg megmosolyogták, hogy a Zsolti a csomagtartóban bulizott. :)) Tud élni a csemete.

Életem első töklámpása...

Olyan mozgalmasra sikeredett a nap, hogy csak lefekvés előtt jutottunk el odáig, hogy a tököket faragni kezdjük.
Amilyen szórakoztatónak tűnhet a gyerekeknek a lámpás faragás olyannyira kemény fizikai munka... arról a kuplerájról nem is beszélve ami a tök kifaragásával jár... több kiló tököt kifaragtam az órás fej tökökből. Tervem nem volt vele így csak a szemetesben landolt a maggal átitatott csúszós ragadós massza. ( A szagát már nem is elemzem.) Ez volt életem legelső tökfaragása, nem is tudtam hol kezdjek hozzá... levágtam a tetejét és kibeleztem kezdetnek. Ekkorra már teljesen kimelegedtem. Az első percekben még Zsolti is próbált segíteni, de rövid időn belül rájött, hogy ez nehezebb, mint gondolta és feladta.
Itt persze a kép kedvéért pózol, hogy látszódjon az ő keze munkája is benne van a tökben.
Ha hamarabb rávettem volna magam a készülődésre nagyon különleges tököket is faraghattam volna (a nemlétező szabadidőmben) erre is vannak kis füzetecskék ami mellé még precíziós faragó szerszámokat is adnak.
Meglátjuk, hogy jövőre milyen hangulatban leszek...
De azért minden csepp izzadság ellenére nagyon meg voltam elégedve az eredménnyel.
Ceruza terveim voltak, hogy miként lehet kifaragni őket... és Zsolti a hipnotizált szeműt választotta. A középsőt apának csináltam és a legkisebb lettem én. A lényeg, hogy mindegyik különböző technikával készült gyakorlásképpen.
Nem volt olyan egyszerű faragni mint hittem, de ebben is igaz gyakorlat teszi a mestert. Gyorsan megörökítettük a lámpásokat, mert minden egyes pillanattal szomorúbbá váltak.

Az igazi mulatság csak most kezdődik...

Az iskola és a szülők mindent megtesznek Halloween-kor, hogy a gyerekek megközelítsék a gyomorrontásos állapotot... ja és az még csak most jutott eszembe, hogy ez az ünnep a többiekkel egyetemben kifejezetten kifizetődő a fogorvosoknak... :))))
Elképzelhetetlen mennyiségű cukorka kapható a boltokban csak speciálisan erre az alkalomra készítve. Pókhálóval és pókokkal dekorált fánkok, véres fogcukorkák és egyéb borzadalmak kaphatóak nagy mennyiségben. Idén még színesebb jelmezeket láttunk mint tavaly.
Iskola után a gyerekek sötétedés körül elindulnak édességet vadászni házról házra, ez igen veszélyes időszak. Nálunk szerencsére van a közelben egy völgy ahol ismerik egymást a szomszédok és csak oda engedik a gyerekeket. Igy is tetemes mennyiségű édességgel érkeznek haza. Ami a legszebb, hogy eddig mennyiségre versenyeztek ilyenkor viszont elindul az őrült cserebere. Egyik testvér igyekszik meggyőzni a másikat hogy az nem szereti a kókuszos csokit vagy pedig csábitják egymást "nézd te ezt ugyis jobban szereted nem adnád nekem a tiedet?"
Idén sógorék még olyan örültségbe is belementek mint a kutya felöltöztetése... no ez sem volt egy egyszerű feladat. Mert hogy a kutya szegény nem értékelte az igyekezetet és úton-útfélen lerágta volna.













































Ezen a képen látszik a hihetetlen mennyiségű édesség, amit összegyüjtöttek a csemeték.

Iskolai jelmezbemutató

Itt a Halloween minden gyerek legnagyobb örömére... Amerika legnagyobb üzleti fogása... tonnányi édességgel és kosztümmel valamint dekorációval az üzletekben.
Halloween-re kicsit úgy tekintek, hogy ez farsang ősszel.
Az ötlet, hogy a környékünkön bekopogtassunk mások ajtaján egyáltalán nem vonz, de öröm látni, hogy a gyerekek lelkesen készülnek arra, hogy megmutassák a kosztümjüket az iskolában. Ilyenkor a fiatalabb testvéreket is meghívják így történt, hogy ennyi aranyos gyerköcöt sikerült lencsevégre kapni.

Nagyon hálás vagyok idén, hogy egy csodálatos szeretö tanárt kapott Zsolt, Mrs. North mindig azzal viccelödik, hogy annyira szereti a Zsoltit, hogy szeretné megtartani magának. Én meg kiegyezésül azt szoktam mondani, hogy a Zsolti az övé lehet egész reggel és délutánonként meg az enyém.


















Zsolti érdekesen válogatja a barátait, és valahogy mindig sikerül találnia egy belevaló kiscsajt
Legújabb barátja Karessa látható a képen, aki nem rémül meg Zsolti szerető rajongásától.

Még egy kis sokkolás...

Hétfő reggel 3.40kor keltünk majd mentünk a reptérre aztán visszarohantam kicsit tanultam aztán keltettem Zsoltit majd rohantunk Ann-hez, hogy utána mehessek vizsgára
A hétvége előtt megbeszéltem vele, hogy nagy anatómia vizsgám van tudna-e vigyázni a Zsoltira, mert a Mamma ugye még kórházban van.
Megérkezem nagy rohanásban erre Ann azzal fogad, hogy mit keresünk ott??!!?? Teljesen elfelejtette hogy mit ígért és éppen távozni készült.
Én olyan ideg voltam, de mit várhatok tőle ő mindig csak ígérget ... amúgy jófej, de legközelebb nem fogok számítani rá... igy muszáj voltam bevinni Zsoltit a vizsgára mert nem késhettem el
A vizsga után eljöttem a suliból persze haza kellett jöjjek... Zsolti alig bírta megállni beszéd nélkül azt a 35 percet míg összedobtam a vizsgám.

Korán reggel még volt egy kutya kalandunk is ... eltévedt kutya fogadott minket az ajtónk előtt,
a reptér után hazaérve még mindig a házunkat őrizte. Nem értem rá aggódni miatta, de délután is még az ajtóban dermegett...
Valamilyen állatbarát viszont úgy döntött, hogy remek alkalom romlott, rohadt ételt kiszórni az ajtó elé... én olyan dühös voltam, az egy dolog ha valaki segíteni akar de szemetet, moslékot önteni valaki más ajtaja elé az azért már túlzás. Feltakarítottam majd még az előkertet takarítottam 4 zsák levelet összeszedtem legalább, de estére megint hullott... persze nem olyan sok mint előtte...
Egy rokonnak akartam már adományozni a kutyát mert nem tudtam mit kezdjek vele azt biztosan nem akartam hogy a moslék dobálás folytatódjon. Ő ajánlotta, hogy hívjam az állatmentő osztály... no fene itt még ilyen is van. Egy nagyon helyes pasi jött 1 órán belül és becsábította a remegő kutyát az ölébe és mondta már kaptak bejelentést és a gazdája már nagyon várja. Én nem vettem észre, de a kutya már nagyon öreg volt és nem hallott jól ezért félt olyan nagyon.
Na ennek a napnak is végre vége már.

A belvárosban

Látogatóban jártunk a Mammánál... elköltöztették őt egy vadonatúj kórházba ahol a 12. emeleten kapott egy panorámás szobát. Az új hotel olyan akár egy szálloda és a szobákban akár táncolni is lehet, amik szigorúan egyszemélyesek... jó kell értük fizetni százezreket magyar pénzre számítva... Mamma műtéte jól sikerült és azóta sokkal jobban néz ki, igyekszik némi súlyt is nyerni hiszen alig volt 40 kg amikor a kórházba került.

Útban hazafelé készítettem pár fotót a belvárosról.

Újabb baba most egy kislány....

Megszületett a legújabb unokahúgunk... épp egy napon kerültek kórházba az anyósommal.
Nagyon csöpp lett a leány az anyukáján szinte a 9. hónapig nem lehetett látni, hogy egyáltalán terhes. Persze ő az extra hiú lányok közül való így neki már egy kis görbülés a világ vége volt... nem értem a hölgyeket... jópár sógornőm belebetegszik mikor terhes, hogy milyen ronda és kövérek lesznek... de hiszen ők tudják a legjobban, hogy egy élet növekszik bennük... ezt soha nem tudtam megérteni...
Féltem, hogy a csöpp lány nem lesz egészséges, mert az anyukája hanyagolja az evést. Akármilyen fiatal és egészséges szervezet vannak dolgok, amik megbosszulják magukat.
Kicsi lány 2 kiló 40 dekával született és a bőre még óriási rá... de majd belenő :))))
Nem is emlékeztem rá, de amikor hónapokkal korábban meséltem egy barátomról Juliannáról rákérdezett hogyan is írják ezt a nevet... kiderült hogy Juliana Marie-nek keresztelték a csöppséget, nagy volt a titkolózás a név körül... de hogy miért? Senki nem tudta volna beelőzni őt szülésben és elnevezni a gyerekét... ez is vicces kicsit.

Mamma

Mamma állapota válságosra fordult tegnap... hosszú fájdalom és rosszullét után tegnap annyira rosszul volt, hogy após és ő beleegyeztek hogy bevigyem az ambulanciára.
Csak 2 embert engedtek be és én Zsoltival voltam, de nem is akartam volna bemenni éjszakára így após hazaküldött.
Kora hajnalban kaptam a hírt 4 óra várakozást követően megoperálták és megtalálták a problémát : perforálódott a gyomorfekélye ki tudja milyen régen és a gyomor tartalma fokozatosan a bélfalon kívüli részre ürült nem csoda, hogy nem tudott semmit enni és inni mostanában és minden fájdalmat okozott neki, de most már jó kezekben van.
Most egy hétig biztos kórházban lesz, Johnny holnap - csütörtök este jön haza így ő is láthatja és látogathatja.
Most megyek kicsit pihizek még mielőtt mennem kell suliba, nem sok időm volt éjszaka, sokat csörgött a telefonom.
Mi jól vagyunk és Zsolti úgy viselkedett mikor mentünk a kórházba, mint egy komoly felnőtt. Büszkék vagyunk rá.
Örülök, hogy a vizsgámat letudtam még reggel és nem pedig a sokk után kellett, hogy menjek vizsgázni.

Tökvásár , készülődés Halloween-re

Addig nyúzott a gyerek míg beadtam a derekamat. Miután hetek óta nézegettem a tökföldet, elhatároztam megkérdezem mennyibe is volna nekem ez a töklámpás kaland és mikor kellene, hogy megvegyem.
A hölgy nagyon segítőkész volt és még sokba sem kerül így terveztem a meglepit a Zsoltinak. Természetesen ha töklámpást akar akkor válassza ki magának a saját tökjét és cipelje is egy kicsit... érezze hogy munka van vele. Jópofa tök-sárga talicskáik voltak, amibe a kiválasztott tököket gyűjthették a lelkes vállalkozók.
Zsolti villámgyorsan megrohamozott egy talicskát. Először nagyon lelkes volt, de nem tudta egyenesen tartani a talicskát, tartottunk egy kis oktatás-gyakorlást a bejáratnál...
Aztán elkezdte gyűjteni a tököket... mondtam neki, hogy nem vásároljuk ám fel a fél földet, mert neki tetszik a talicskázás...
Ahogy gyűltek a tökök úgy ment el a kedve a talicskázástól. Mondtam neki, hogy a tökökért meg kell dolgozni ám.
Végül megegyeztünk, hogy Anya, Apa, Zsolti kap 1-1 tököt... remélhetőleg amikor Apa hazajön a hét végén majd segíthet nekünk kifaragni a tököket.
A csemete kezdett nagyon veszélyesen "vezetni" és a tökök testi épsége miatt hagytam magam és visszafelé már én talicskáztam, legnagyobb örömére. sokan 5-6 tököt is vásároltak... biztos körberakják a házkörül. :))))
A nagy teljes sikerrel és boldogsággal zárult, amikor hazaértünk délután 5 óra körül különleges látvány tárul a szemünk elé. A hold épp csak felkelt a hegyek mögül.