Olyan mozgalmasra sikeredett a nap, hogy csak lefekvés előtt jutottunk el odáig, hogy a tököket faragni kezdjük.
Amilyen szórakoztatónak tűnhet a gyerekeknek a lámpás faragás olyannyira kemény fizikai munka... arról a kuplerájról nem is beszélve ami a tök kifaragásával jár... több kiló tököt kifaragtam az órás fej tökökből. Tervem nem volt vele így csak a szemetesben landolt a maggal átitatott csúszós ragadós massza. ( A szagát már nem is elemzem.) Ez volt életem legelső tökfaragása, nem is tudtam hol kezdjek hozzá... levágtam a tetejét és kibeleztem kezdetnek. Ekkorra már teljesen kimelegedtem. Az első percekben még Zsolti is próbált segíteni, de rövid időn belül rájött, hogy ez nehezebb, mint gondolta és feladta.
Itt persze a kép kedvéért pózol, hogy látszódjon az ő keze munkája is benne van a tökben.
Ha hamarabb rávettem volna magam a készülődésre nagyon különleges tököket is faraghattam volna (a nemlétező szabadidőmben) erre is vannak kis füzetecskék ami mellé még precíziós faragó szerszámokat is adnak.Meglátjuk, hogy jövőre milyen hangulatban leszek...
De azért minden csepp izzadság ellenére nagyon meg voltam elégedve az eredménnyel.
Ceruza terveim voltak, hogy miként lehet kifaragni őket... és Zsolti a hipnotizált szeműt választotta. A középsőt apának csináltam és a legkisebb lettem én. A lényeg, hogy mindegyik különböző technikával készült gyakorlásképpen.
Nem volt olyan egyszerű faragni mint hittem, de ebben is igaz gyakorlat teszi a mestert. Gyorsan megörökítettük a lámpásokat, mert minden egyes pillanattal szomorúbbá váltak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése