Ritkán tettem eddig be a lábam apósom szobájába és ha be is kukkantottam nem igazán néztem körül. Az ö szobája és tere mindig szent volt számunkra. A napokban segítenem kellett neki és ekkor bambultam rá egy régi képre a falon. Egy nagyon különleges családi portréra leltem. Szó szerint megismételhetetlen... és ezt némi szomorúsággal a hangomban említem meg. Ez az egyetlen olyan kép létezik ahol apósom minden gyermeke szerepel a képen. A szomorúságra az ad okot, hogy életemben először csodálhatom meg azokat a testvéreket akikkel eddig nem volt alkalmam találkozni és köztünk különösen egy kedves személyre Suzanne-ra.
Az első sorban jobbról a második kislány a fotó elkészülte után már csak pár hónapig élt. Bár csupán 12 éves volt, de nagyon felelősségteljes és szeretetteljes lány volt. Ilyen fiatal korban is megbízhatóan vigyázott kisebb gyermekekre és ezért a szülök engedték hogy bébiszitterkedjen. Suzanne sorsa ott teljesedett be amikor egy zebrán segítette át kisebb társait. Az egyik kisebb lány megbotlott és elesett a zebra közepén ezért visszament hogy kisegítse a bajban lévőt. Még sikerült felsegítenie és elindítania a kis sérültet, de ö maga már nem érte el a járdát. Egy figyelmetlen 18 éves lány vezetés közben a rádióját állítgatta ahelyett, hogy az útra figyelt volna és fékezés nélkül áthajtott a kislányon. Egy pillanat elég volt a bajhoz, Suzanne súlyos belső sérüléseket szenvedett és pár órával később a kórházban elhunyt.Azóta sem álltak össze csoportképre a testvérek hiszen már soha nem lesz teljes a testvérek névsora Suzanne nélkül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése