Nem minden arany ami fénylik főleg nem ha egy olcsó gyorsétteremben kapod... ahol állítólag mindent házilag készítenek... persze némi nagyüzemi segítséggel...
Amerika legnagyobb fogása az "All you can eat" étterem vagyis annyit tömsz magadba fix összegért amennyit bírsz.
Ez jelen esetben kb. 15-20 dollár fejenként korlátlan mennyiségű fogyasztást jelent.
Ami átszámolva valahol kb. ott van ahol a magyar hasonló jellegű éttermek... illetve még talán egy picivel drágább is... viszont még csak gondolatban se tegyünk összehasonlítást.
Ezért a pénzért Mo-n vadhúst, kiválóan elkészített ételeket kapunk. Ugyanez itt messze-földön
csak kizárólag mennyiségre megy minőségnek nyoma sincs.Nyugdíjasoknak és gyerekeknek kedvezmény jár így a nagyétkű nagyemberek és rengeteg nyugdíjas látogatja a helyet.
Vasárnap van a tegnapi tartalmas program majd késő esti mozi után kellemesen bealszunk fél 11ig... ekkor ér minket a csapás, hogy egyik testvér anyósostul és apósostul meghív minket a fent említett helyre. John előre visít, de nem akarja elrontani senki örömét. Finoman figyelmeztet, hogy majd meglátom...
Késői reggeli korai ebéd étkezdei stílusban.
A salátát elrontani nagy tehetség kell hozzá ezt még ők sem merik megkockáztatni tehát az friss és ropogós, de innentől kezdve az ételek többsége látszólagosan is vagy túlfőzött, vagy uszik az olajban illetve a levesek nagy
valószínűség szerint sós-konzervhez hasonlítanak.Tévedés ne essék... van olyan étel ami aránylag jól néz ki csak megkóstolni nem merem.
Gyermekek egyik kedvenc étele a makaróni és sajt... de Zsolti ránéz és köszöni nem kéri... igazi zsíros sajt lehet rajta meg úszik a tészta... és természetellenes sárga színe van... ami persze jellemző az itteni Cheddar sajtra de nem ilyen mértékben.
Talán én vagyok az egyetlen ember aki meglepődik, de főétel 2 pulton található... az édességek 3 pultot és egy fagyis részleget foglalnak el.
Kétszer háromszor is körbejárom a főételeket de nehezen szánom rá magam melyiket is válasszam. Végül a csirkénél maradok... gondoltam ezt talán nem lehet elrontani... tévedtem...
furcsa mellékíz és amúgy jellegtelen íztelen "fűszerezés" jellemzi... így szégyen szemre az étel nagy részét, amit óvatosan tányéromra pakoltam ott kell hogy hagyjam... még a csábítóan hívogató krumplipürét is, amit egy felirat hirdetett, hogy házilag gyártott. Ezt lehet hogy valaki hátul a konyhában kutyulta össze de nagy valószínűséggel azért van fűrészpor íze mert porból keverték... ennyit a házias konyháról. Akkor inkább vásárolok 20-30 dollárért és magam megfőzöm amiből még ehetőt komponálhatok.Ennyi elbátortalanító élmény után már csak annyira marad erőm hogy képeket készítsek az édességekről amik láthatóan tiszta cukor és liszt keveréke... ha valaki ezt kedveli ( márpedig az amerikaiak láthatólag élvezik ezt ) akkor a harmadik mennyországban érezhetik magukat.
Külön asztal van a fagylalt és a saját tortaszelet további édesítésére. Színes m&m cukorkától kezdve valószínűleg édes vajas-krémen keresztül a nehéz tejszínhabon át bármivel megszórhatod a desszertet... és elfogyasztása után garantáltan diabetikus kómába esel... de minimum mozdulni sem tudsz az asztaltól mert a sok cukor letaglózta a szervezetedet.
Ettől még csak sokkal rosszabb, ha cukorbetegek számára készült édességet kínálnak mert a cukorpótló szerek mindegyikének szörnyű mellékíze van.
Ezek után egy cseppet sem csodálkozom akár hányszor vendégeket hívtunk a házhoz és magyaros kaját főztem mindenki azt kérdezte miért nem nyitok éttermet ezek az ételek isteniek.
Olcsóbban és egészségesebben jövünk ki ha veszek 6 kg csirkét és csinálok egy nagy vájling tejfölös csirkepaprikást tésztával vagy két kondér gulyáslevest amit még egy hétig is ehetünk.Persze aki ki akarja próbálni ezt az amerikai csodát ám tegye... talán csak én vagyok túl igényes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése