Ma is velem volt az őrangyalom

Reggelre kb. 20 cm hó esett le ami varázslatossá tette a tájat, de kissé megőrjítette az autósokat. Úgy tűnik mindenhol a világon, az első eső, vagy első hó teljes meglepetéssel hat a vezetőkre...
Szegény Mamma agyonaggódhatja magát minden egyes csemetéjéért és most még értem is.
Megnyugtattam, hogy ma nem kell korán iskolába mennem és addigra már letisztítják az utakat.
Mentem is nagy boldogan az autópályán míg nem egy örült vagy 180al elszáguldott mellettem és megszórta a szélvédőmet latyakkal... semmi gond... van nekem ablaktörlőm gondoltam és bőszen használatba vettem...
Na ebből lett egy szép maszat a vezetői oldalon, valahogy az ablaktörlő folyadék nem oldotta ezt a sós saras foltot.
Nem estem pánikba... hiszen a jobb oldalra kukucskálva még kiválólag láttam az utat... tükreim remekül működtek...
Úgy tűnik Murphy azért még kicsit jobban el akarta venni a kedvemet...
Az iskolába menet fél úton egy hókotró jelent meg a jobb oldalamon.
Nagyon helyes gondoltam, tisztítsák csak az autópályát...
Mire ezt átgondoltam a hókotró elém vágott és egy általam ismeretlen okból a kocsi hátuljából folyó szintúgy sós havas lé a szélvédő jobb oldalára csapódott.
Hát ilyet én még nem éltem... és mikor máskor, mint az ember legszorultabb helyzetében kiderült, hogy 2 perccel ezelőtt használtam el az ablakmosó folyadékom utolsó cseppjeit.
Bár a férjuram megígérte, hogy segít feltölteni a folyadékot ez valahogy elmaradt... és én akkor naggggyoooon is hiányát éreztem a dolognak.
Ekkor még előttem áll kb. 10 perces út az autópályán ahol a minimális sebesség 70 km/h óra de a legtöbben 120al vagy még kicsit gyorsabban is hajtanak...
Nem lassíthattam le túlságosan tehát...
Igyekeztem figyelni a visszapillantó tükreimből a közeledő autókat valamint oldalra pillantgattam hogy vajon még tartom-e a sávban az irányt.
Többen leelőztek és el tudom képzelni, hogy mi fordult meg a fejükben... de aki elhagyott az világosan láthatta vakon vezetek.
Minden idegszálammal koncentrálva elvezettem az iskoláig ahol is szerencsére akadt hó, hogy letisztítsam a szélvédőt... a különbséget látva elhatároztam ezt le kell fotóznom, hogy legyen róla bizonyítékom.
Amint elmeséltem Johnnak kicsit bűntudata volt... de amikor meglátta a képet egyenesen rosszul lett.
Nem gondoltam rá, csak utólag világosítottak fel... hiába mosogattam az ablakot hóval... mire véget értek az óráim a kocsi ugyanolyan maszatos volt mint előtte.
Szerencsémre az egyik osztálytársam egy idősebb mérnök és tőle megmertem kérdezni, hogy hol kaphatok folyadékot az ablakmosóba... és egyáltalán hol van a tartály.
Lelkesen elkísért a kocsiig. Segített kinyitni a háztetőt és leelemeztük az autót. Még azt is elmagyarázta, hogy milyen típus vegyek és hogy néz ki az a típus amit semmiféleképp ne vegyek meg... gyors pillantása a szélvédőre kiderítette, hogy egyébként meg a jobb oldal ablaktörlőm folyadékcsöve is törött... hogy miket meg nem tud az ember.
A legközelebbi autósbolt a sulitól 5 percre volt. Boldogan információktól duzzadva elindultam a bolt felé... csak arra nem számítottam, hogy a lemosott szélvédő ellenére... a menetszéltől megint rámhomályosodott az üveg.
Most nem kényszerített a minimum sebesség így szépen komótosan megkerestem az autóalkatrész boltot.
Megvenni a folyadékot egy pillanat műve volt... de újból kinyitni a háztetőt az egy művészet.
Szerencsémre érkezett egy kicsit rosszabb öltözetű pár és meglátta szorult helyzetemet. Hárman dolgoztunk rajta míg sikerült kinyitni a kicsike ajtaját...
Azt hozzá kell tennem, hogy a kocsi velem egy évjáratú... tehát van már történelme jócskán...
A férfi megdöbbenve nézett a szélvédőre és kérdezte hogyan jöttem idáig... mondom neki LASSAN! :))
Mindezen akadályokat leküzdve némi késéssel elindulhattam hazafelé... és micsoda érzés volt hogy láttam merre megyek.
Utóbb kiderült, hogy az ősök elfelejtették mondani a motorháztető 2 emberes dolog ennél a kocsinál és még úgy is csak nehezen nyílik. Szuper biztos. :))
Ez a kaland megtanított arra, hogy kellő leleményességgel megoldható a helyzet és hogy ne essek pánikba ha valami zavarja is a látókörömet.
Eddig nem éreztem szükségét de most megkértem a páromat, hogy tanítson meg milyen folyadékot hova kell lötykölni illetve megfenyegettem, hogy most azonnal nézze meg az olajszintet mert nem szeretnék legközelebb galibát csak mert elfelejtődött a feltöltés.
( Zárójelben Amerikában nincs olyan hogy műszaki oktatás a KRESZ-hez... így sok vezetőnek fogalma sincs mi van a kocsi belsejében...)

Korai erős karácsonyi hangulat

Valahogy furcsán érzem magam. Körös-körül feldíszített házakat látok, ami csodaszép... de az én emlékeimben élénken él, hogy a karácsonyfa díszítése szorosan az ünnephez tartozik.
Az emberek nagy része már a hálaadást követő napokban feldíszíti itt a karácsonyfákat és látható helyre teszik, hogy más is lássa nekik milyen nagy és szép jutott.
Én ezt valahogy a karácsony eljelentéktelenitésének tartom.

A fények viszont nagy hatást tesznek rám, minden alkalommal amikor sötétedés után az utcán járok.
Hagyományosan feldíszítik a város szívét és a Templom teret. Itt volt először alkalmam a díszkivilágítás alapos megtekintésére... egyetlen bánatom, hogy amennyire lenyűgöző a látvány élőben... a fotók nem tudják ezt az érzést teljesen visszaadni.
Meglepően hideg lett pár nap alatt... de ennek ellenére nagy sokadalom gyűlik össze esténként a téren. Apósomtól tudom, hogy még külföldről is érkeznek sokan, hogy megnézzék ezt a látványosságot.
A hideg miatt a fiuk hamar beleunnak a tér felfedezésébe...
John ígéri látunk mi még itt világítási csodákat város szerte.. és a völgy amire lakhelyünk néz is tartogat majd meglepetéseket.

Fekete Péntek: az áruházak és az áruhitelezők nagy napja

Ugyan Hálaadás nem ajándékozós ünnep, mint a karácsony de karácsony közeledtére no meg a szabadnap örömére az emberek vásárlókedve jócskán megnő.

Ezt kihasználva a boltok nem csekély készletet halmoznak fel Hálaadás előtt, amitől azután a csütörtöki vacsorát követő – gyakran Fekete Péntekként emlegetett – napon hatalmas árleszállítások keretében szabadulnak meg. Ilyenkor a legtöbb bolt kinyit hajnali 5-6 óra körül, és háztartási gépeket fillérekért, laptopokat 300 dollárért, DVD-ket 1-2 dollárért osztanak – amíg a készlet tart.
Bár ismerőseim nagy része ilyenkorra már nyakig ül a karácsonyi ajándékvásárlásban, sokan ilyenkor akár még a következő évre is gondolva felvásárolnak akciós termékeket.
Milyen kár, hogy én nem rendelkezem titkos tartalékokkal, mert sok árúnak valóban csábító ára volt... de belegondoltam... reggel 5-6-kor tülekedni egy elektronikai játékszerért... ez nem nekem való.
Mindenesetre, aki akar jó lehetőségek várják: sok olyan dolog felvásárlására amire természetesen senkinek semmi valós szüksége.
Azért, hogy megérezzük a varázsát elmentünk Zsoltival egy kisebb bevásárló körútra a Wal-martba ( hasonló lánc, mint a Tesco). Már reggel 10 felé járt az idő mire odamerészkedtünk... és néhol komoly tátongó polcokat láttunk... tehát működik a dolog.
Jó vásárlást mindenkinek!!

Ime egy kis "hálaadás történelem"

Az egyik leghíresebb amerikai ünnep - Hálaadás



Az Egyesült Államokban a hálaadás az egyik legfontosabb nemzeti ünnep.

A hagyományok szerint az őszi betakarítások után adnak hálát a termésért Istennek. Az USA ban november hónap negyedik csütörtökén, Kanadában pedig, ahol az aratás általában korábban befejeződik, október hónap második hétfőjén ünneplik.
Sok amerikai a a hivatalosan is munkaszüneti napnak nyilvánított csütörtököt követő pénteket is kiveszi szabadnapként. Ezen a négynapos hétvégén a közeli családtagok gyakran messziről hazautazva összegyűlnek, hogy együtt ünnepelhessék a hálaadást, melynek elmaradhatatlan tartozéka a hálaadásnapi vacsora.




A vacsora hagyományosan legfontosabb eleme, a pulyka olyannyira egybeforrt az ünneppel, hogy a hálaadást néha „pulyka napnak” (Turkey Day, T-Day) is nevezik. Az ünnepi asztalon tradicionálisan szerepelnek még olyan fogások, mint a pulykához felszolgált töltelék, áfonyaszósz, krumplipüré, zöldbab illetve a sütőtöktorta.
Az ünnep az USA-ban a karácsonyi szezon kezdetét is jelzi, sok amerikai család ilyenkor kezdi meg szokásos bevásárlókörútját.

Az első hálaadást a hagyományok szerint 1621-ben ünnepelték a Mayflower fedélzetén az előző évben Plymouth-hoz érkező, az Újvilágba az európai vallásüldözések elől menekült telepesek, akiknek mintegy fele a hideg, az éhezés és az idegen, mostoha környezet áldozata lett az első télen. A telepeseket a wampanoag indián törzs segítette ezekben a nehéz időkben, megtanítva nekik többek közt a helyi halászatot és vadászatot, a kukoricatermesztést, a juharszirup kinyerésének titkát. A történet szerint az őszi bőséges termés után az életben maradt 51 telepes vezetője, William Bradford nagy ünnepséget rendezett, ahová az indiánokat is meghívták.


Bár a gyerekeknek az iskolában igyekeznek hálaadási történelmet oktatni a lényeg akárhogy is nézzük a nagy lakoma.
Összegyűlt nálunk is a család egy része. Ki lett előre osztva, hogy a menü mely részét melyik házi asszony készíti el... kicsit furcsán is éreztem magam hogy semmi dolgom.
A pulyka és csirke remekül sikerült, a "rakott" zöldbab íztelen,szagtalan volt és új ételekkel is megismerkedhettünk, mint a tradicionális sütőtöktorta és a köretként szolgáló "jam" vagyis édes-krumpli.
Furcsa volt a sütőtököt édességként enni, de tejszínhabbal kiváló és nem túl édes desszertet ismerhettünk meg.
Az édes-krumpliért, mint a gyerekek általában Zsolti lelkesedett még inkább. Az amúgy is édes pürébe tettek még juharszirupot és a tetejére diódarabokat, ami ugyan összességében étvágygerjesztő és dekoratív volt, de én az első falatnál tovább nem jutottam vele.
Nem tudom hogyan készítik fel a gyomruk ilyen lakomákra, de többen több tányérral is elfogyasztottak a felsorolt ételek garmadából... nekünk Johnnal még 1 tányéron sem sikerült túl jutnunk... máris pukkadásig tele voltunk.

És minden félreértés elkerülése végett a pulyka tölteléke egyáltalán nem tartalmaz gesztenyét. Akitől kérdeztem, hogy ismeri-e ezt a változatot furcsán nézett rám és visszakérdezett hogy mi az a gesztenye??
Elérkezett az idő, hogy sürgős diétába kezdjek hiszen még van 1 hónap karácsonyig amikor hasonló lakomára számítok.
Megyek is, nézek egy reform amerikai csodadiétát :)))))

Eltévedtem végre a tanácsadóig

Idáig boldog tudatlanságban éltem napjaimat. Elérkezettnek láttam az időt, hogy meglátogassak egy karrier tanácsadót a főiskolában. Ezen poszt a tanulót hivatott segíteni, hogy minden információt megkapjon a szakosodással kapcsolatban.
Egészségügyi végzettségre áhítozó egyedeknek külön hercehurcán is át kell essenek... gondolom ez természetes másutt is. Bőszen ellenőrzik a meglévő védőoltásokat, fertőző, akut és rejtőző betegségeket. Ezzel még nincs is probléma.
Volt szerencsém megtudni az alapozó tantárgyak pontos listáját ( ami kb. 1,5 évet vesz igénybe úgy hogy nyáron is tanulok) és sikeresen leteszem ezekből a vizsgát lehetőséget kapok az egészségügyi szakosodásra... viszont ahhoz hogy a programba bekerüljek újabb másfél évet kell várjak. Tehát ekkor már 3 éve tanulok... majd 2 kemény év amíg a képzés tart. Ez még csupán főiskolai szintű diplomát ad. Mivel kellően ambiciózus vagy ( még) szeretnék egyetemi diplomát szerezni ez plusz két évet jelent. Tehát itt már a 7. évnél járunk... és ebbe nem számoltam bele az egyetem előtti várakozást... és lassan ott tartok hogy ugyan olyan hosszú időbe telik megszerezni ezt a diplomát, mintha orvosi egyetemre mentem volna. ( Ez persze meg sem fordul a fejemben)
Így válik a reményeink szerinti 4 éves iskolázás hosszúra akár a rétestészta... ez a hír kissé megrázott.
De mint tudjuk ember tervez Isten végez.. ki tudja mi lesz még ebből.

Savers - kódneve akció a használt-ruhásnál

Sógornőim nagy része tökélyre vitte az akciós információk átadását, majd tömegesen megrohamozva a boltot csinosabbnál csinosabb újnak ható ruha tömkelegét gyömöszöl óriási bevásárló kosarakba.
Megtiszteltetés engem is meghívtak a "buliba". Az akció egy ködös hétfői reggelen történt... 8 óra tájban...
Gondoltam hogy mivel csak délben kezdődik az első órám megengedhetem magamnak ezt a luxust.
Első kihívást jelentő feladat a nagy méretű kocsi megszerzése miután más árúra éhes hiénák már nyitás előtt lefoglalnak minden kocsit... mivel lehetetlennek tűnik ezért elindulunk nélküle... először megteszi a babakocsi is... de nem kell sok idő és szegény gyermek fullad a sok ruhától ... illetve a kocsi egyensúlyát veszti... még egy kétségbeesett kísérlet a kocsi lefoglalásra... mert már az én kezem is leszakad.

Minden turkálós tudja nem számít, hogy mi van kiírva ... kis méret vagy nagy... női vagy férfi érdemes minden egyes centimétert átkutatni mert kincsek találhatók akár milyen irányban.
Az akció lényege, hogy az eredetileg 5-6-8 dolláros használt ruhákat féláron megszerezhetjük... értve ez alatt még estélyi ruhákat is... hihetetlen hogy miket el nem dobnak az emberek... így viszont esélyt adnak másoknak, hogy élvezzék.

Örökkévalónak tűnt a hosszú sorok átböngészése... ami először frusztráló volt... S és M méret nézegetésénél... természetesen itt voltak a legcsinosabb, jópofább dolgok... hogy miért is nem vagyok 160 cm és 40 kg...????
A lehetőségek viszont határtalanok, csak türelem kell hozzá... meg jó adag ízléstelenség...
valamilyen oknál fogva a nagyobb méreteket leginkább rikító színvilág, csiricsáré formavilág jellemzi... nagy ritkán látok egyszínű ruhákat... és akkor is lila, rózsaszín vagy élénk narancssárga a jellemző színösszeállítás. Így míg a sógornőim megtöltenek pár kocsit a ruhákkal én alig 1 negyed kocsit használok. Nem is beszélve arról, hogy hiába 2-3 dollár 1 ruha... feleslegesen nem veszek meg 10-et 20-at csak mert olcsó.

Egyik kedvenc sógornőm Marie igazán ráérzett a stílusomra... sorra találja a ruhákat akár a nem megfelelő sorban - vele igazán élvezet a vásárlás. Így legalább nekem is jut némi sikerélmény... igaz, hogy olyan édes folyton bizonygatja a 2 számmal kisebb ruhákra amik valóban tuti csinosak és dögösek, hogy ez biztos jó lesz rám... hmmm nos nekem ennél sokkal valósabb énképem van... de megköszönöm és elgondolkozom rajta.

A hölgyek jelentős hányada rendelkezik varrógéppel így ha nem is pont illik rájuk a ruha máris mozdul az agy hogyan lehet belőle hordható ruhát varázsolni. Rájöttem!!! Nekem is sürgősen kell egy varrógép és meg vagyok mentve.
Kedves férjuram meg is ígérte, hogy meglep vele mert hasznos gondolatnak találja - ki tudja... talán karácsonyra kapok egyet... bár nem fűzök hozzá óriási reményeket...
Addig is akár kézzel is kiigazítom a ruhákat a nemlétező szabadidőmben... mindig is jól értettem ahhoz, hogy 36 órásra szervezzem a 24 órából álló napjaimat.

Annyira élvezetesre sikerült a turkálás, hogy fizetéskor legtöbbünk elköltötte a teljes keretét... Arra hogy jócskán 1 óra felé járt az idő csak a pénztár elhagyása után derült fény... így ruhákkal felvértezve sikerült 1 napra iskolától mentesítenem magamat...

Természetesen többet költöttem a kelleténél... amit nem feltétlenül szerettem volna megosztani hites urammal, de hát kedvencebbik sógornőm nem csak sokat költ... de büszke is a leleményekre... hát még arra, hogy olyan jól sikerült elcsábítania, hogy szünnap lett belőle...
Nem is bánnám, hogy elmeséli a férjének... a bökkenő csak hogy én és hites uram is jelen vagyunk... no tessék micsoda téma a kellemes indiai étteremben, ahova meghívtak minket.
Róla mindenki tudja hogy "rossz hatással" van a lányokra jaaaa és a pénztárcájára legfőképp.
Megtörtént. Lebuktam. Elrontanak. Hosszan kuporgatott dollárjaimat mind elköltöttem 1 nap alatt... de legalább csuda jó érzés volt ( míg be nem kellett vallani ) - ezt a részt kihagytam volna :))))
Kellemetlenség ide vagy oda tudom, hogy járok én még az ő utcájában ... saját pénztárcámat ürítve... szekrényeket tömítve

Igazán mozgalmas november

Legnagyobb boldogsága a hónapnak, hogy nem kell többé bébiszitter mellém így egyedül járok az utakat suliba menet és jövet. Ez lehetőséget ad arra is, hogy kicsit jobban megismerjem a várost. Néha kalandvágyóan különböző útvonalakat választok és a végén boldog vagyok ha hazatalálok.
Nem egyszerű dolog az autópálya meglelése... majd a feljáró megtalálása sem ugyanis nem egyértelmű. Néhol balról éles kanyarodással elérhető, néhol sima jobbra kanyarodással már a látómezőbe kerül a felhajtó. Az sem mindegy hogy az ember északra, délre, keletre, vagy nyugatra megy... és ahhoz hogy a helyes irányt választ nem árt tudni hogy hol a szöszbe vagy éppen a városon belül... kellemes betondzsungel.

November az utolsó teljes hónap az őszi szemeszterben így minden tanár megvadul és terjedelmes házi dolgozatokat irat velünk a legkülönbözőbb témákban. Határozottan nem unatkoztam ebben a hónapban...

Végre !

November 2-án kényelmesen besétáltam a helyi hivatalba , hogy megmutassam a teszteredményeimet az előző napról.
A teszten 15 perc alatt túlestem miközben a magyar konyha nevezetességeiről és egy csinos magyar származású fiúról beszélgettünk a vizsgabiztos hölggyel... mintha csak régi barátok lennénk és múlatnánk az időt. Persze követtem el hibákat, nem parkoltam elég közel a járdához meg ilyenek, de semmi eget verőt nem rontottam el... kicsit féltem, amikor elindultunk azt mondta, hogy nagyon fáradt és ez nem jelent jót, de az út végére sikerült felélénkíteni... ( főleg hogy eszébe jutott a tüzes magyar fiú akivel járt :))))) igaz nem lett happy end a történet. )
Érdekes kulturális élmény volt az oktatóm is aki felkészített a vizsgára.
Egy halk szavú hongkongi középkorú úr jelent meg az első gyakorlási napon... gondolkoztam is rajta, hogy vajon mostantól vele kell majd felkészülnöm.
Magyarázatai egy részét ráérzéses alapon találgattam ki és úgy válaszoltam rá. Ha furcsán nézett vagy még hevesebben magyarázott abból tudhattam nem jól találgattam.
Tehát néha a válaszai felét nem hallottam a halk szavától, a másik felét meg nem értettem.
Azért a keleti félmosolyos kedvesség benne is meg volt. Alapvetően jóindulatú volt, sőt még olyan titkokba is bevezetett, mint a tankolás módozatai vagy a drive-in gyorsétteremi részlegének látogatása autóval... hát nem édesen praktikus... a két legfontosabb dolog amit tudnom kell a nagy Amerikában. Így hát mostantól retteghetnek az utakon, én is jövök... :))