Sikerült!

Pénteken délelőtt éhgyomorra elmentem írásbeli vizsgát tenni vezetési ismeretekből...
Bejelentés nélkül besétáltam a megfelelő ügyfélszolgálatra... kb. 10 percbe került mire sorra kerültem... ellenőrizték az adataimat... és 15 dollár fejében elmehettem vizsgázni... a vizsga ingyen van de a papír az ideiglenes tanulói jogosítványról 15 dollárba kerül...
Ezzel a papírral lehet gyakorolni oktatóval vagy pedig bármely felnőtt vezetővel, akinek van jogosítványa.
Most vasárnap van és éppen visszatértünk vezetésből...
Először kicsit ijesztő volt amikor kimentünk az utcára és egy autó jött velünk szembe... de aztán lassan hozzászoktam.
A kedvesem teljesen ideg volt mellettem. Még nem tanitott senkit vezetni és benne nagyobb volt a feszültség, mint bennem... Szerintem ez neki olyan volt, mint nekem a másik oldalon ülni Angliában... néha nyomatékosan javasolta hogy kanyarodj mééééééég ... :)
Fél órányi vezetés után pihenőért kiáltott... idegei nyugtatására.
Kellő folyadék vásárlása után expedícióra indultunk... a hegy felé... egy kanyargós úton a közeli kisebb kanyonba.
A fák meglepően ellenálltak eddig az ősz érintésének. Elhatároztuk, hogy jövő héten vagy még később elmegyünk a nagyobbik kanyonba meglesni az ősz színeit.


Természetesen a kanyonban nem én vezettem. Az út keskeny és néhol csak pár méter választ el a szikláktól és a kanyonban folyó vízgyűjtő folyótól.
Gyönyörű szikrázó napsütés volt és meglepően sok hó maradt a múltheti hóesés után. Ilyet is ritkán látnak az emberek errefelé... még zöldek a lombok de már hó takarja a tájat.
Hazafelé a kanyont elhagyva megint enyém volt a kormány. Most már egy hajszálnyival gyakorlottabbnak éreztem magam, de persze még változatlanul én vagyok az autósok réme. :)
Rövid útszakaszon már egészem 45 mérföld per órával száguldottam és nem is éreztem... az első percekben alig mentem 10-el és bőven elég volt.
Épségben hazaértünk és kínai vacsorával jutalmaztak bennünket.
Anyósom reményteljesen hallgatta, hogy jól teljesítettem az úton... így nemsokára talán már én vezethetek helyette... illetve lassan egyedül is nekivághatok az iskolába menni.
A rövidebb és gyorsabb út a freeway-en vezet, ami egy fajta autópálya városi használatra... és ott igen csak gyorsan kell menni és vannak merész emberek... így oda még nem mernek kiengedni engem egyedül... nem is bánom... 2 órányi vezetés után.
Jövő héten szerda magasságában az oktatóval is megyünk... először megfigyelés 3 alkalommal... majd pedig irány a vezetés.
Ami a legjobban izgat, mert valószínű a legnehezebb az a parkolás... de lesz még időm gyakorolni.
Most, hogy már meséltem szaladok matekozni... pár nap és megint vizsga...
Vigyázzatok magatokra az úton és gyalog is.

Hogyan és hova is mentem iskolába...

Augusztus elején rögtön a Kresz tanfolyamra való beiratkozás után elmentünk a helyi főiskolára körülnézni. Megérdeklődtük hogyan is lehetnék tagja a nagy boldog csapatnak a Salt Lake City Community College egyik campusban ( iskolai terület) .
A második látogatás alkalmával a kedvesem minden felkészülés nélkül közölte hogy most pedig irány az angol felmérő teszt illetve a matematika...
Így kerülnek be az emberek a megfelelő osztályba.
A tesztek számítógépen kell megcsinálni és több mint száz kérdés témakörönként... a matek végén már azt hittem belepusztulok és el is fáradtam... úgyhogy találomra nyomogattam az A, B , C , D megfejtéseket... és még ezzel együtt is egy középhaladó osztályba kerültem, amitől az egész család hanyatt-dobta magát... még az én matek szerető kedvesemnél is jobban teljesítettem...
Hmmm talán ez az áldása a magyar iskolának.. tanulás nélkül is felidézhetem a törtek rejtelmei.. meg az egyenleteket... viszont amikor már sinus cosinusnál tartottunk meguntam...
meg a szabályokat se tudtam... indult a tipp özön...
A középhaladó algebra ( Math 1010) csoportba kerültem...

Bizonyosan imádják a számokat az amerikaiak. Az utcák nevek helyett számok vannak. Észak 200 Kelet 4000 meg ilyenek... teljesen koordináta rendszerszerű a városhálózat...

Angolból nem sikerült ennyire jól teljesítenem, de így is a középhaladó alatti osztályba kerültem... így külön írás órára és olvasás órára járok.

Ezek mind alapozó tantárgyak.. általában az emberek első éve.. vagy 2-3 szemesztere azzal telik, hogy a szakosodáshoz szükséges tantárgyi krediteket gyűjtögetik.

Én egyenlőre health science (egészségügy tudomány) szakos vagyok... különösebb szakirány nélkül... bár titkos vágyaim között szerepel az egyik legbonyolultabb, a diplomás nővér diploma megszerzése...
Ezzel tovább mehetek az egyetemre és abszolút felsőfokú MBA képzést nyerhetek.
Csak legyen hozzá elég pénz, kitartás és fej...

A suli óriási, csak a mi campus-unk látható a képen.. és ide 16000 nappali tagozatos tanuló jár és ki tudja mennyi estis, meg levelező... a főiskolának 4 fő épület komplexe van meg még 11 másik bérelt épülete... és összesen 60000 diák iratkozott be az idei félévre.
A méreténél fogva is nagyon elkülönülnek a különböző tantárgyakat választott emberek... és mindenkinek van másik tantárgya... szóval akár a szorgos hangyák rohangálunk... és egyenlőre nem sok barátság született... hacsak nem már korábban élő barátság volt.
Nagyon felületesek a diákok... kedvesek és érdeklődőek de a második mondat után már mennek is tovább más irányba.
Ami valamilyen szinten ehhez tartozik, ha belépnek valahová... és ezek kis termek általában... még a tanárnak sem köszönnek!! Osztálytársaknak meg pláne nem... szóval elég csodabogárnak számítok azt hiszem... mert engem úgy tanítottak ha belépsz valahová akkor köszönsz...

Nos ennyi észrevétel után szaladok és eszem valamit ebédre....

Megkaptam!

Sokáig váratott magára, de a héten megkaptam végre az itteni taj számnak illetve adószámnak megfelelő "social security number"-t...
Lehet drukkolni ez ugyanis azt jelenti hogy pár napon belül mehetek jogosítványhoz írásbeli vizsgát tenni.

Honlap cim változás

Sajnos problémát adódtak a tar.hu-n lévő honlappal... hosszadalmas karbantartás után sem lehet feltölteni képeket rá így költöztetnem kellett a honlapot.

Uj cim:
maggiekedves.extra.hu

Reméljük ezzel már nem lesznek ilyen gondok.
A hétvégén feltöltöttem a Londoni nászút valamint jó néhány képet, ami mar itt Salt Lake Cityben készült ...

Feljesztes alatt áll az esküvői parti rész... csupán a nagy mennyiségű leves látható, mint előkészületek

Túléltem!!!Esküvői fogadás csupa móka-kacagás

Legnagyobb örömmel jelentem, hogy túléltem az esküvői partit...
Csütörtökön egy tonna húst és a buli összes kelléket megvásároltuk egy nagy furgont megtöltöttünk vele...
Pénteken reggel 9tol este 6ig főztem kb. 100 emberre való gulyáslevest... és úgy nézett ki óriási karikákkal a szemem alatt fogadhatom az embereket a fogadáson...
Ez ellen sürgősen tenni kellett valamit úgyhogy életmentő alváskúrába kezdtem.
Szombaton reggel 10 korul sikerült kimásznom az ágyból amikor a segítő siserehad megérkezett és elkezdte feldíszíteni a házat...
Kérdezgettek mi hol van, és keresnem kellett egy gyerekkori képet amit keretbe raktunk John gyerekkori kepe melle... nem hagytak, hogy elmenjek fürdeni és hajat mosni tehát változatlanul a köntösömben rohangásztam, mint egy ráérős királylány...
Nemsokkal ébredésem után John felhívta a figyelmemet az időjárásra...
Szeptember 16an hó borította a környező hegyeket, lenyűgöző látványt nyújtott a hegy lába őszi színekben... a csúcsát pedig hófedte. John megnyugtatott valószínűleg jövő heten felmelegszik az idő és eltűnnek a hósipkák.
Amint kiléptünk a házból elkezdett esni a hó.. ilyet sem éltem meg :)
A fodrászom, az egyik testvér 1-re vart, hogy megalkossa élete legnagyobb hajkölteményét.
Szent borzadalommal tapasztalta mennyi hajam van... ha o ezt tudta volna előre kb. 2 órával előbb fogadott volna...
Ami nekünk móka volt és rohant az idő... az Johnnak kínszenvedés... egy nőre várni órákat...
Elméletileg 4kor kezdődött a fogadás, de anyósomék szerint 5 előtt biztos nem érkezik majd senki...
Nos 4kor kezdett ideges lenni a párom... háromnegyed ötkor meg már jócskán paprikás volt... azt sem tudta hova tegye magát.
Mindezt Zsolti elvezte a legjobban, mert addig is játszhatott a tesó fiúcsemeteivel.
Ki-be rohangásztak az enyhe hóesésben és terveztek hogyan fognak hóembert építeni.

Amikor mar 5 óra is elmúlt mi is elkezdtünk aggódni... 5.15 kész lettem sminkkel együtt...
Fel hat is elmúlt már amikor megérkeztünk a helyszínre.
Gyönyörűen feldíszítettek kék és barack szín dominált a dekorációban, ami remekül illett az én sötétkék hosszú ruhámhoz.
(Ennek a ruhának is kb. 2 hetes története van... de a nagy nap előtt 2 nappal sikerült rátalálnunk - meglepően olcsón - tehát a stressz egyik fele, ami roncsolt mar vagy 3 hete megoldódott... )
Legnagyobb meglepetésünkre ekkor meg csak 1 vendég volt ott, egy pontos katonaember John barátja.
Fel hét fele járhatott az idő mikor is el kezdtek szállingózni az emberek... nem sokkal később mar vagy ötven meghívottat kerülgethettem és a szám csak nőtt és nőtt...
Az ajtóban egy asztalon helyezhettek el ajándékaikat este kilencre az asztal mar roskadásig tele volt.
Ekkor tortat bontottunk... meghozza kettő tortat a cég jóvoltából. Ugyanis megrendeltek nekünk a csokitortat, ami az áruházban elfelejtettek elkészíteni helyette gyorsan odaadtak egy vasárnapi rendelést, fehér díszítésű répatortát... nem olyan borzasztó, mint amilyennek hangzik letagadható, hogy répa van benne...
A fehér tortat ingyen megkaptuk és megígérték amilyen gyorsan tudjak megcsinálják a csokitortat... természetesen felárért...
Senki nem bánta hogy végül 2 óriási tortank lett. Mindkettő kishiján elfogyott.
Megérkezett az a több, mint száz ember akire vártunk így torta szeges után ajándékokat bontottunk... vagyis én bontottam mint egy lelkes kisgyerek... John rendszerezte és egy lány testvér pedig adminisztrálta.
Erre szükség is volt hiszen 2 percen belül elfelejtettük volna kitol mit kaptunk.

John megkapta álmai vörös mikrohullámú sütőjét :)) és a legtöbb ajándék a leendő konyhánkat díszíti vagyis az én munkámat fogja megkönnyíteni.

Egy figyelmes testvér, aki a legjobban ismeri Zsoltit egy fantasztikus pókemberes hátizsákot ajándékozott neki - tele játékkal, így o sem panaszkodhatott. Mindenki mosolyogva figyelte hogyan ugrál örömében körbe a teremben.

Összegzésül a gulyáslevest és a körözöttet mindenki nagyon elvezte.. olyannyira, hogy a megvásárol tonnányi salátához jóformán hozzá sem nyúltak (kivéve, aki vegetáriánus).
A négy óriás lábosnyi gulyásból is maradt azért saját használatra is.

Ami nagy szó, hogy meg a John is megkóstolta és ízlett neki... "engedélyt adott" hogy ilyet máskor is főzhetek ( meg ha leves is, amit o nem igazan kedvel)

A mozgalmas hétvégémbe csupán egy dolog nem fért bele... ez a tanulás úgyhogy ma nagy mértékű lapítás lesz az órán. :)

Szeptemberi történet

Rohan az idő…
Mar egy hónap telt el mióta megérkeztünk Amerikába…
Most éppen a főiskolán ülök, mert lyukasórám van és gondoltam megragadom az alkalmat, hogy kicsit meséljek milyen is az életünk a világ másik felén.
Csupán 20 napom volt mielőtt a főiskola elkezdődött ezert nagy volt a sietség.

Az első napokban rögtön beiratkoztam a vezetői iskolába aminek immár 2 hete vége van. Sajnálatos módon a bürokrácia miatt nem mehetek gyakorlatra… addig amíg nem érkezik meg a Taj számhoz és az adókártyához hasonló “Social Security” számom addig nem engednek meg írásbeli vizsgára sem… ez szerintem marhaság, mert írásbeli vizsgát attól meg engedélyezhetnek… és azok a babysitterek… vagy külföldi tanulok hogyan kaphatnak jogosítványt… nekik nincsen Social számuk… mindegy… most várakozásra vagyok kárhoztatva.. addig maximum illegálisan bujdosva gyakorolhatnék valahol…

Erre meg nem került sor… ugyan John egyik testvére volt olyan bátor, hogy kijelentette életemben először muszáj kipróbálnom az o Dodge típusú óriását. Szóval megmásztam a furgont… és mintha repülő irányítófülkében ülnek körülnéztem… huuuu de magasan vagyok…. John megmutatta, hogyan kell az automata váltót használni… tiszta agymunka : )))))) D azt jelenti vezetés P azt hogy parkolás és R azt hogy tolatás… amint D-be rakom az autót elindul magától… és nekem mar csak a féket és a gazt kell finoman nyomogatnom…
Először sikerült derekasan beletaposnom a gazba… frászt hozva a férjuramra… majd pedig gyilkos fékezés következett… mentünk meg pár kort az üres parkolóban majd finoman visszavezettem az autót a ház elé … túléltük :))))))

A vezető suli csupa móka volt… jó párszor depresszív balesetekről és tinik haláláról szóló dokumentum filmeket nézegettünk… és a tanulók nagyrésze kb. 15 és fel és 17 között volt… : ))))) ok meg nem is kaphatnak hivatalos jogsit csak gyakorlót… viszont jaj az amerikaiaknak… mert én mar elmúltam 21 éves simán megkapom a hivatalos jogsit.
Kicsit varom is mar… Anyósom is… ugyanis míg nincs meg a jogosítványom ő szállít oda meg vissza mindennap… és szerintem mar kezd terhes lenni neki a felajánlás…

Buszok elvetve vannak… biciklivel meg több mint egy óra lenne ami elég jó testgyakorlás… csak visszafele hegynek kb. 2 óra míg hazaerek… a “bébiszitterünk“ meg nem örülne ha csak késő délután érnek haza mindennap. Így megspórolok 2 órát, amit tanulással tölthetek.

A suli egész jó… nem könnyű mert sok szót nem ismerek, de azért nem vagyok teljesen elveszett.
Kifejezetten örülök, hogy egy kedves fiatal matektanárt kaptam, aki nem vérszomjas, mint a magyar matektanárok általában. Segítőkész… és kedves.
Ez elmondható a legtöbb tanárról… jó persze szép kis összeget kell mindenkinek fizetnie… úgyhogy aki itt van az akarjon is tanulni… ha nem akkor tudja hol az ajtó.
Most egy központi helyen lévő számítógépről írok… de minden épületben van lehetőség laborban használni számítógépet, van egy óriási könyvtár… és vannak termek, ahol segítséget kérhetünk tutoroktól mindenfele tantárgyban. Csak annak nem sikerülnek itt a vizsgák, akik nem akarják.
A rendszer teljesen különbözik a mienktől… nincsenek elő megírt órarendek.
A tanuló választja ki melyik órára megy és mikor. Az első félévre 4 tantárgyat választottunk ki, ami 13 kredit pontot ad és ezzel főállású diák vagyok. Hétfőtől Péntekig mindennap van órám… ( pénteken csak 1 ezért ez a nap amolyan kutatónap… tudok tanulni, készülni órákra…
A főiskola területe óriási… rengeteg füves terület és az épületekben úton útfélén székek asztalok.
Nem ciki leülni a nagy étteremben is és majszolás mellett tanulni… senki nem zavar el sehonnan…
Míg jó az idő sokan heverésznek kint a fűben… igaz most mar jön az ősz és nem olyan meleg a fold… meg akar aludni is lehet bárhol. Valaki a fűben alszik, van olyan aki a folyosón a földön… épp tegnap láttam egy srácot melyen bekesen alukálni a folyosón míg ezer ember elment mellette.
Egyetlen problémával kell majd mindennap megküzdenem, amint autó lesz a popsim alatt… hogy nagyon nehéz parkolót találni… annak talán sikerül, aki 8ra jár… én csak 8 korul tudom leadni a Zsoltit… és 9.30tol van órám… egészen 2 óráig… akkor start haza.

Barátaim egyenlőre nincsenek… mindenki tart egy bizonyos távolságot meg az osztályokban… átlagosan 1 osztályban 30an vagyunk… így kiszámolható hogy mar 120 embert biztosan ismerek látásból : ))))
Külföldiek is akadnak… nem sokan… de elegen ahhoz hogy a tanárok elnézőék legyenek….

Egyetlen tanár sem bírta kimondani hogy Magdolna így megkegyelmeztem nekik és Maggie-nek hívnak akárcsak a család.
Ennek annyira megörültek, hogy rögtön meg is jegyeztek a nevemet : ))))
Minden tanárt a keresztneven szólítunk és semmi tanár úr meg ilyenek…

Örömmel jelenthetem, hogy a csomagjaink épségben megérkeztek hiánytalanul… sőt mi több.. .most mar az előre elküldött könyvek és egyebek is megérkeztek…
Ami egyben azt is jelenti, hogy a fűszereim is megérkeztek… 1-1 kiló erős és édes paprikaporral egyetemben…
Megkezdődött tehát a főzőcske magyarosan. Mostanára mar teljesen sikerült megfőznöm a teljes közeli családot… kivéve John mert ő már Magyarországon is extra válogatós volt…
Csupán 2 hét és elérkezik az esküvői parti dátuma… 16an…
Rengeteg ember… legalább 100 es én nagy feladatba vágtam a fejszemet… 100 emberre fogok gulyáslevest főzni… illetve pár apróságot csinálni szendvicsekhez, mint például finom lilahagymás körözött és egyebek…
Jól hangzik ugye, rögtön éhes is lettel? : )))) Mert en igen.

Miután megérkeztem mindennap próbáltam választ írni a kérdésekre, hogy milyen a család és milyen az élet… de rendszerint mire eljutottam a számítógépig mar állva/ülve elaludtam…
Jelentem igyekszem jókislány lenni… időben agyba menni… és nem éjszakázni…

A család nemcsak az érkezünkkor … de azóta is kedves. Anyósom szerintem, ha lehetne simán beleegyezne, hogy örökre lakjunk a házukban… Zsolti rögtön megölelgette és belopta magát a szívébe… no én meg szeretek főzni, ami meg kifejezetten ízlik is neki… tehát meg egy privát szakácsnője is akadt.

Most mar teljes fegyverzeteben el a számítógépem otthon… nemcsak internet, de mar Microsoft Word is van rajta : )))) így akar meg is nyithatom a dolgaimat… valamint rendezgethetem a képeimet…
Most búcsúzom lassan kezdődik az orám…

Augusztusi történet

Elve megérkeztünk Utah állam fővárosába a száraz meleg, hegyes Salt Lake Citybe augusztus 1en...

Keményen azon dolgoztunk, hogy internetet tudjunk csiholni a fenti szobába ahol lakunk... az itteni számítógép tele van vírussal ezért nem tud kapcsolódni sokáig próbáltuk újra telepíteni de hiányoznak dolgaim amik csak 3 hét múlva érkeznek meg...XP-re Wi98at telepíteni... kész öngyilkosság...

Második ötlet a tengerentúli telefonalas volt... meg kitalálni miként működik a kódos olcsó telefon otthonról... hajnalban... Azért itt sem megy minden olyan olajozottan, persze minden relatív...

Egy kis élménybeszámoló tőlem:

Soha nem hittem, hogy Amerika ennyire k. messze van... meg akkor is ha a repülőgépen szórakozást nyújtott egy tvszerű szerkezet amin én választhattam ki milyen filmet szeretnek nézni... persze angolul volt...Az út az első 5 óra után egyszerűen csak végtelennek tetszett... hat meg a 24 órában... amikor meg 1 kerek órát kellett várni hogy a gép landoljon... életünk leghosszabb 1 órája...

Zsolti meglepően jól viselte az utat... csak néha unta elő magát...Az első gépen egymás mellett ültünk és beszélgettünk... a hosszabbik második úton viszont külön voltunk ültetve kicsit...ez nehezítette a dolgot... de Zsolti remekül elszórakoztatott egy olasz párocskát... úgy hogy az olaszok nem beszeltek angolul... persze Zsolti se.... meg olaszul se... megoldottak :))))

A hosszú utat követően kellett várakoznunk... amikor a fiatalúrnak sikerült összebarátkozni egy 3 éves amerikai kislánnyal és a mamájával... itt is érdekes volt a kommunikáció... mikor végre megérkeztünk Salt Lake Citybe mindenki nagyon izgatott volt... mi meg nagyon idegesek.... ugyanis kiderült Rómában elhagytak az összes bőröndünket... és nagyon remélem, hogy napokon belül megérkeznek majd... egyenlőre nincs hír róluk...

Így az első napunk főleg vásárlással telt... bevallhatom igen eredményesen... Zsolti kapott szép új ingeket, alsót, zoknit és cipőt mert a szandálját vásárlás közben egy pillanat alatt meggyilkolta szóval nagyon csinos lett... én kaptam pár felsőt, egy farmert ...
Zsolti beleszeretett egy biciklibe a boltban... kár hogy mar kinőtte a járgányt... de találtunk neki másikat... csak kellett rajta kicsit javítani, de John rögtön elvitte és 20 perc alatt meg is javítottak... Zsolti hihetetlenül boldog lett tőle...ezután rám került a sor.



Kaptam egy olyan szuper biciklit huuuuu talán meg felek is ráülni... :)))) de életem legkényelmesebb biciklije !! A bicikli miatt kellett elmenni vennie a farmert mert szoknyában nehezen megy a tekerés. Kaptunk sisakot meg mindent ami kell...
Jellemző életkép a boltbol... kerestem nadrágot és elsőre egy óriási darabot választottam mondván elég nagy lány vagyok... John első ránézésre is megmondta ebbe meg más is elfér mellettem... kiválasztott egy farmert, ami szinten elég nagynak tűnt hogy passzoljon... és meglepetés John rohangált az öltözőszoba és a polc között mert amit választott 4 mérettel nagyobb volt, mint amire szükségem van!!!!! Magyarországon vagy 4 boltba mehettem volna be hogy mindenki elmondhassa hogy nincs a méretemben... valamint a cipő osztályra tévedtem és egy hosszú polcnyi 42-es valamint 43as női cipőt találtam! Talán végre női cipőt is hordhatok a nagy lábaimon... jó érzés volt, hogy nem én vagyok a legnagyobb behemót akinek szegyen mászkálni a boltban.

Azután elmentünk hogy John beírasson a vezetői iskolába... majdnem ott tartottak... de inkább holnap megyek... Megérkezésünk napján kaptunk egy óriási tortát és rengeteg meglepetést egy ismeretlen tettestől... anyósom meg mindig keresi az elkövetőt... mindenki tagadja...
Emberes... vagy 50 szeletes... óriási diós torta... furcsa hogy a nagyon édes tortan sós fehér hab van... ma ez volt a desszert... többen is megjelentek a családi vacsorán.

Zsolti mindenkit elrabolt egy kis játék erejéig... a fiuk egész türelmesek voltak vele, ezt nagyon élvezte.Cseles a gyerek... látott egy babát a kezembe... pár heteset... rám bízták hogy dajkáljam kicsit... békésen pihent a kezemben.. Zsoltit nem érdekelte különösebben ám amikor az összes fiú kezdett elszállingózni új partnert keresett a játékra. Hozzam lepett és felszólított hogy kérjem el a másik babát is egy másik testvértől, hogy az is legyen a kezemben... az anyuka nevetve megengedte majd 2 másodperc után közölte a lánnyal, hogy jó akkor most jössz velem játszani és elrángatta a játékszoba fele... :)))) Mindig is tudtam hogy nem egy elveszett gyerek... mára megtett engem bébiszitternek...

Most elég késő van lassan hajnalodik szóval itt abba hagyom a történetet... előző nap is csak 5 órát aludtam... biztos hozzászoktam,... Holnap vezetői órára kellene menni... tiszta fejjel... szóval jó éjszakát vagy jó reggelt,... barmikor is olvassatok ezt a levelet...Ja amikor Magyarországon hajnali 5 óra van akkor nálunk előző nap este 9 óra van.,... szóval ti előttünk rohantok időben...