Mai napi egyetlen mázlim, hogy a "megfelelő" oldalról közelítettem meg a kocsit suli után. Meglepődve tapasztaltam a bal első kerekem megroggyant. Ezzel lehetőség szerint nem akartam az autópálya közelébe menni, de semmi vész a közelben a segítség a sulitól 1 sarokra tankolási és kerékfújási lehetőség.
Amikor bedobáltam aprópénzeim a masinába és leemeltem a szelepsapkát még nem tudtam, hogy ez láncreakcióhoz vezet... és 2 napos programhoz.
A masina mindenhol eresztett levegőt csak nem a megfelelő szelepnél... miután autóval ilyet még nem csináltam bementem a benzinkút boltba segítséget kérni ahol az eladó segítőkészen felajánlott újabb adag aprópénzt. Sajnos többet nem volt módjában segíteni mert egyedül vitte a boltot és csupán könyörgésem nem vette rá, hogy 2 percre elhagyja v. bezárja azt.
A második próbálkozás után még kevesebb levegő volt a gumiban mint az első után. Felhívtam a kedvesemet, leelemeztük. Inch hossz alapján megegyeztünk, hogy nagyon lassan meg tudom tenni, hogy átgurulok egy másik benzinkúthoz vészvillogóval...
Sajnos a vész villogóra semmi szükség nem volt. Amint megtettem az első 2 métert a gumi helyzete megváltozott és a csupasz abroncson gurultam... rémisztő hangja ami ráébresztett innen sehova.
Újabb telefonkonferencia, váltva anyóssal és férjjel konzultálva... az én hős megmentő férjem kiötölte, hogy majd ő jön és lecseréljük a pótkerékre. Milyen jó tudni, hogy van pótkerekem is. :)))
Ekkor már délután 3 felé járt az idő így Zsolti megőrzéséről is intézkedni kellett, ekkor még " a jövök amilyen hamar tudok" verzió volt életben.
A nap meglepően ragyogott az égen, aránylag jól felmelegítve a kocsit így januárban.
Amikor dél körül elindultam iskolába ( sorsfordító pillanat ) meleg volt így nem vittem magammal plusz melegítőt, csak egy pulóver és egy vékony kabát volt rajtam - mert hogy amúgyis gyakorta hőhullámaim vannak.
Míg a nap a látóhatáron volt még csak-csak becsaphattam magam, hogy az eltelt órák száma ellenére nem fázom. Tél lévén korábban elbújt ő is. Így fél öt felé már határozottan fáztam, miközben a kedvesem változatlan intenzitással püfölte immár 2 rája a csavarokat a keréken.
Sajnos nem akartak együttműködni... az egyik meg is adta magát, nemes egyszerűséggel tőből kis kivétellel megcsorbult.
Makacs megmentőm időt és eszközt nem kímélve - amit mellesleg útközben vásárolt meg - tovább folytatta a heroikus küzdelmet. Majdnem 6 óra felé járt az idő amikor beismerte, hogy a helyzetet tovább rontani nem lehet. Vontató kocsiért telefonált. Ekkor viszont már a lehetőségei korlátozottak voltak. Még a legközelebbi gumijavító műhely is bezárt 6 órakor. A vontatós is emelt összeget kért már este lévén. Majdnem 7 óra volt mire végül a közelünkben lévő javítónál a vontatós és John furgonja összetalálkozott. A következő napot ott kellett kezdjem, mert kocsi nélkül nem jutok sehova... csupán a napom felét késtem le emiatt. És még csak alig kezdődött el a tavaszi szemeszter... mi lesz még itt??
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése