Micsoda születésnapi meglepetés Vadmotorozás a hegyekben

Izgalmas kalandra indultunk Zsolti születésnapján... csupán 2 óra autóút választott el minket a Uintas hegyektől, ami hivatalos kempingező terület.
A hegyekben rengeteg csillogó kék tó rejtőzik, az átlag magasság itt 3000 méter és az út mentén kiépített kemping táborok találhatóak. Minden táborhelyen tűzhelyek és áramszolgáltatás van a lakókocsiknak. A Robin Williams filmből (RV Rumlis Vakáció) is ismert termetes lakókocsik nagyon népszerűek egész Amerika szerte. Nem kis befektetésnek számít, nem tudom mennyibe kerül egy lakókocsi Magyarországon de itt egy lakás árát is eléri ezeknek az ára.
Gyönyörű a táj bármerre is kanyarog a hegyi út, lélegzetelállító mélységekkel és magasságokkal. Ez a típusú út óvatosságra is int és a folyamatosan kígyózó út végtelennek tűnik... már arra gondolunk hogy elhagytuk Utah államot ilyen hosszú úttal.
A bungalók és kölcsönzőhely éppen Utah és Wyoming határán található.
Lenyűgöző 600 mérföldnyi( az majdnem 1000 km!!!) földutakon lehet motorozni valamint télen hó-robogózni és ez csak egy "kis erdő".
Egyik kedves sógorom meghívott minket a kalandra ... ez itt sem a hétköznapi emberek sportja. A gazdagabbaknak persze saját 4kerekű járgánya van. Az érdeklődő férfiembereknek leírom, hogy 800 köbcentis volt és sík terepen a fiuk 50-55 km/h sebességgel vágtattak vele.
Tekintettel arra, hogy mi 3an vagyunk a családban Zsolti és John használt egy kétüléses ATV-t ( all terrain vehicle - vagyis minden terepen megy... hát ezt igyekeztünk bebizonyítani).
Így én egyedül motoroztam... talán jobb is volt így mert elég nehéz volt megtartanom ennyi lóerőt magam alatt. Indulás előtt mindenkinek gyorstalpaló tanfolyamot tartottak hogyan kell bánni a gázzal és fékkel és egyéb fontos tudnivalókról. Ekkor minden érthető volt. de természetesen ki másnál fulladt le a motor élesben, mint nálam amikor már minden fiú elrohant... én meg ordítok, mint a fába szorult féreg, hogy várjatok meg én mozdulni sem birok.
Szerencsére akadt segítő tapasztaltabb látogató, aki felhívta a figyelmem amikor nem indul a masina tegyem üresbe és onnan induljak. Mire a fiuk visszajöttek értem sikerült úrrá lenni a pánikon és a gépet is elindítani. Eddig nem volt semmi tapasztalatom, de hibának bizonyult bőujjú felsőben menni... a hőség ellenére is, mert a menetszél felfújta a blúzomat őrületes viszkető vörös felületet hagyva a kezemen... az első 15 perc nem volt a legkellemesebb élmény az életemben, de igyekeztem előtérbe helyezni a túlélő ösztönömet. Erre szükségem is volt a keskeny, farönkökkel tarkított erdei utakon.
A néha felvillanó látvány viszont minden kellemetlenségért kárpótolt.
2 gyakorlottabb kísérőnk, sógorom és munkatársa erősen megadták a vaslovaglás ütemét. A megelőző nap esett így sokszor árok-mélyén sárral töltött utakon viharoztunk, amit Zsolti élénk visítással fogadott hiszen ő ült elől mintegy sárhányóként Johnnak. Egykor tiszta fiamat a kaland végére teljes sárgásszürke sárréteg takarta.
A cég egyszerűbb térképekkel ellát minden robogóst, ami az alapokat megadja a tájékozáshoz de csak alkalomszerűen vannak irányjelzők magán a terepen. Kb. 1 órás száguldás után vette észre a John, hogy az ő járgányuk nem lett feltöltve benzinnel... mindenkiét kötelezően töltik mielőtt indul hiszen jelentős terepet lehet becsavarogni és kint mindenki csak magára számíthat... keresőcsapat maximum este indul az elveszett emberekért.
Onnantól kezdve folyamatosan azon izgultunk, hogy mikor fogy ki majd a benzin és akkor mit fogunk csinálni.
Szerencsénkre a gép nem evett olyan sokat mint gondoltuk így mire délután 4re visszaértünk fáradtan és kaland-edzetten még egy pár csepp benzin csordogált a tank alján.
A sebesség és a lucskos környezet miatt koránt sincs lehetőségem kellő mennyiségű képet csinálni a környező völgyekről, hegyekről - de ilyen különleges alkalom nem sokszor adódik az ember életében így mindannyian igyekeztük a leghosszabb utat megtenni. Voltak olyan pillanatok, amikor kétes volt kijutunk-e a sártengerből illetve,hogy hol is vagyunk valójában.
Miután bátran jaj és zokszó nélkül belevetettem magam az út nehézségeibe minden férfitársunk elismerését kivívtam első motorozásom alkalmával. Voltak ugyan olyan helyzetek, amikor rémülten néztek rám mert kis-híján leugrottam a gépről csak menteni a saját-bőrömet... persze szerencsére a motor ereje megoldotta hogy kihúzzon szorult helyzetemből, mert valójában nem esett volna túl jól a landolás...
Örült barátaink már tervezték is hogy éjszaka is kipróbálják... eléggé merész ötlet hiszen az utak sokszor pár méterre a szakadéktól futnak...
Tekintettel ízületi problémáimra nem hiszem hogy nagyon támogatnám a további látogatásokat főleg nem megfelelő védőfelszerelés hiányában, de azért felejthetetlen élményben volt részünk. Nem is említve a kölcsönzés összegét - amit jelent esetben nem nekünk kellett fizetni, de ami hármunknak elérte volna a 70ezer forintnak megfelelő dollár összeget. Ha nem lenne ilyen drága megérné kijönni és végigfotózni a környéket... ez még várat magára.