A palacsinták palotája IHOP - International House of Pancakes

A következő héten már Zsoltinak is kezdődik a suli... így most még egy utolsó nagy családi programra készülünk...
A gyerekek kedvence és az édesszájú felnőttek mennyországa a Palacsinták palotája...
Természetesen Zsoltinak sem kellett kétszer mondani, hogy készülődjön, amint kiderült az úti cél.
Ha valaki még nem ismerné az amerikai palacsintákra jellemző, hogy nehezebb vastagabb tésztájuk van és a legtöbb amerikai vajat, juharszirupot majd különböző lekvárokat majd tejszínhabot rak a tetejére... ez jól hangzik?? Nekem neeeem...csoda-e hogy a lakosság jelentős része túlsúlyos és cukorbeteg??
A magam-részéről omlettet választok palacsinta helyett... szeretnék még cukorkóma nélkül távozni az étteremből.
Gondoltam ezzel talán még megbirkózom... de amint a képen látszik éppen csak a felével birok el... a többi hazajön velem dobozban... ki tudja hány tojásos ez a csoda.
A jelentősen megterhelő ebédet le kell vezetnünk egy kisebb sétával így a közelbe lévő híres Barnes and Nobles könyvesboltba vezet az utunk. Nem mondom, hogy olcsóak a könyvek, de kedvedre olvasgathatod őket még kényelmes székek és asztalok is a rendelkezésre állnak... a gyerek részleg is "étvágygerjesztő" és kedves. Mintegy két óra nézelődés után is csak a könyvesbolt egy kis részét sikerül felfedezni. Amit viszont meglepetéssel , de nagy örömmel veszek észre, hogy híres hazánk fia Barcsay Jenő könyve nem csupán hazánkban élvezhető, lefordították számos nyelvre és itt is megleltem.

Első meglepetés

Az alig 3 éves autónk máris meglepett... szerencsére ezen a héten itthon volt ezermester férjuram és megmentett... no hát az nem ment ám olyan egyszerűen... az akkumulátort 3x szerelte ki és ment újabbakat venni mire kiderült nem is ezzel volt a probléma... de autószerelői tudás nélkül is kitotózta, hogy a kocsi melyik számomra rejtélyes része miatt nem indult a kocsi.
Egy orosz bolt előtt robbantam le így az órák alatt míg várakoztunk Salt Lake City jelentős orosz lakosságát figyelhettem meg ezen a szombati napon. A bolt tulaja nagyon kedves volt, a kezdetekben még kábellel is próbált segíteni de ez nem használt. Legnagyobb meglepetésemre az orosz boltban találtam jó magyar kolbászokat illetve májkrémet... mert ha még nem meséltem volna a máj itt nem a legkedvencebb ételek közé tartozik... és úgy tűnik csak az keletibb örült magyar meg orosz népek kedvelik... sebaj emiatt majd-mindennél olcsóbb is. :))))

Már a második unoka aki házasodik...

Hihetetlenül sűrű a program augusztusban... minden hétvége és sok hétköznapunk foglalt különböző suli előtti programokkal.
A mai napon Apósommal, Zsoltival kerekedtem útra, hogy tiszteletünket tegyük a második unokájuk esküvőjén. Sajnos John Arizonában van most még csak rövid időre elrendezni a hivatalos terveket, de szeptembertől folyamatosan. Mamma sem tudott jönni, mert manapság egyre betegebb... sokat aggódunk miatta.
De visszatérve az esküvőre... a kedves pár sikeresen sokkolta a nagyszülőket, ugyanis az ő tudomásukon kívül a leendő ara gyermeknek adott életet még az esküvőt megelőző tavaszon. Mivel ez nem kapott nyilvánosságot így házasságukat a meghívóban gyermekük jelentette be a meghívottaknak. Hmmm hát ez itt nem egy szokásos történet. Főleg, hogy mint utóbb kiderül az ara édesapja püspök... hoppá... de annyi előnye volt a dolognak, hogy ő adta őket egybe a családi ház kertjében.
Reméljük soha nem lesz nagyobb problémájuk ennél.
Kevés kivétellel a násznép többsége az ara rokona volt és némelyikük vallás ide vagy oda már jócskán felöntött a garatra még mielőtt megjelent volna az eseményen... persze a rokonait csak kivételes esetben választhatja meg az ember...
A torta volt az egyik lenyűgöző látványossága az esküvőnek, a másik pedig a vőlegény nővére, az elsőként házasodó szőke szirén Annie. Ő nem csupán szuper nőies, de nagyon kedves is. Vele nagyon jó barátnők vagyunk.
Az ő csemetéje és az újdonsült fiatal trónörökös máris remek viszonyban vannak és bizonyosan majdhogynem testvérként fognak felnőni. A kedves férjura pedig éttermet akar építeni nekem, hogy ott főzhessek magyar kajákat mindenki örömére... hihi... nem hiszem.

Akut úszáselvonási tünetek

Nem hittem volna, hogy ilyen bonyolult találni egy uszodát, ami nem napi 2-4 órát van nyitva a nap közepén lehetetlen időpontokban.
Végre kiderült, hogy nem uszodát kell keressek... hanem egy olyan edzőtermet, ahol van uszoda is a kínálatban... egyik jól-ismert név a Gold's Gym ( most már Bp-en is van termük) amit az egyik sógornőm a figyelmembe ajánlott...
Sejtem, hogy Pesten nem tartozik a legolcsóbbat közé, de itt kb. 2 órai munkával megkereshető a havibérlet ára ( kb 7400 Ft) és ha uszodába akarnék járni ebből az az árból kb. 5x mehetnék el egy hónapban, a havi díjba viszont korlátlan edzőtermi használat tartozik beleértve a medencét, szaunát és jakuzzit. Így nem volt más hátra csak megfűzni a kedvesemet, hogy ez egy kihagyhatatlan ajánlat... főleg, hogy ősidők óta folyamatosan küzdöm a súlyommal, valamint ízületi miazmással... mostantól boldog Gym tagként akár naponta többször is mehetek csobbanni-- ha időm engedi... meglátjuk milyen órarendet alakitok magamnak. :))))))

Megkezdődik a nagy hajtás

Immáron a második évemet kezdem meg a Salt Lake City Community College-ben.
Az őszi szemeszterben anatómiát, fiziológiát és kémiát fogok tanulni.
Mindenki fél az anatómiától és a fiziológiától, mint a tűztől és semmi áron nem vennék fel őket egy időben... én úgy éreztem annyira összefüggenek, hogy csakis segíthetik egymást a hónapok alatt... meglátjuk igazam lesz-e.
Mint mindig a suli felemészti legtöbb időmet... így csak pótlólagosan tudok blogot írni, mint mindig ezért türelmet kérek... de ahogy eddig is késve de bepótolok minden fontosat.

Babyshower avagy babafogadóparti

Meghívtak életem első babát ünneplő bulijára, Marie egyik legfiatalabb sógornőm harmadik gyermekét várja és végre ő egy kislány lesz. Testvérei meglepetést szerveztek neki, minden ismerős hölgyet meghívtak az eseményre. Érdekes volt nézni hogyan sikítozott örömében az anyuka minden egyes apró ruhácska és lábbeli megtekintéséhez. Jókat mosolyogtunk a lelkesedésén. Jómagam 2 óriás takarót szegtem be, ismerve milyen apró takarókat gyártanak itt a babáknak, amit kb. 2 hét után már ki is nőttek.
Nagyon meglepődtek a rokonok, barátok amint kiderült, hogy ezt én "csináltam"... nem tudom mi ilyen meglepő és csodálatra méltó abban, hogy egy meglévő takaró anyagot beszegek??!!?... de hát ha ez ilyen népszerű akkor lehet további kismamák is részesülhetnek idén még meglepetés takaróban....

Eddig kellett várjak egy jó lecsóra

Több, mint egy évbe telt mire megtaláltam a helyi piacot, de ami még nagyobb szó találtam magyar édes-paprikát és hegyes erőset.
A belváros közepén egy parkban az sétáló út mentén állítják fel sátrukat a kereskedők, a képen látható kenyerek étvágy gerjesztőek és egy német származású tulajdonos boltjából valóak... Amerikában ezek a típusú kenyerek egyáltalán nem szokványosak. A legtöbb boltban szuper-tartós szeletelt kenyeret árulnak különböző izésítésben... de nincs ropogós frissen sült kenyér sehol...
Aliz barátnőmmel fedezgettük fel a belváros kincseit, német pékséget, német éttermet hurkával és bécsi szelettel. Őszintén sajnáltam hogy csupán augusztus közepén kaptuk a fülest a piacra...
2-3 dollárból már tetemes mennyiségű paprikát gyűjthettem össze amiből szép nagy lábos lecsót csináltam. Mindenkit kellőképpen meglepett a folyamat, de a végeredmény igen csak tetszett nekik.
Egy másik érdekesség itt csak az őstermelők tudják, hogy mi az a karalábé, már korábban is kérdeztem anyósomat, hogy ismeri-e ezt a zöldséget, amit remekül lehet használni levesben illetve főzeléknek. Eddig a pontig egy boltban sem tudták miről beszélek... s ímhol a piacon találtam egy standot ahol karalábék halmai várakoztak. Mint látható minden más fogyott csak a karalábé nem igazán. Még egy érdekesség a képen a karalábé mellett különleges uborka található szeleteléskor hullámos szélű vékony-héjú és nagyon ízletes. Ez igen kedvelt a környék kertjeiben.

Uszodaparti

Zsolti legközelebb lakó unokatestvérének felragyogott az arca, amikor végre elérkezett a mai nap... 8 éves és teljesült az álma hogy az uszodában ünnepelhesse ezt meg a barátaival. Anyukája és jómagam voltunk a felvigyázók... először kipancsolták magukat a csemeték, majd egy ünnepségekre tervezett teremben tereltük őket, ahol valamilyen oknál fogva maximumon ment a légkondicionáló így vissza kellett terelni a csapatot a medencébe és megkérni az üzemeltetőket, hogy kapcsolják ki a hűtést mivel a gyerekek vizesek... nem tudom, hogy nincs ennyi józan eszük... sebaj...
Mint látható az úriembernek színes akcióhősökkel teli tortája volt, ami kivételesen egész jó ízű volt viszont a hab a tetején rózsaszínűre színezett mindent amit megérintett... szájakat, ruhákat, törölközőket.
Rengeteg bőkezű ajándékot kapott a barátaitól, de hogy ne csak neki legyen jövedelmező ez a nap az anyukája egy játékot készít elő. Nem emlékszem a nevére( Kb Fekete Péternek hívnám) a lényeg, hogy egy nagy karton lap négyzetekre van osztva, ahol mosolygós gyerek arcok vannak minden kockán... a gyerekseregből 1 embernek eltakarják a szemét és a többieknek megmutatják melyik a rossz mező. Minden mezőre édesség, kis játék van helyezve és a kiválasztott személy mit sem sejtve bármelyik mezőt kiválaszthatja... amíg nem hallja a társai kiabálását, ami azt jelzi hogy rossz mezőre lépett összegyűjtheti a nyereményeket... ha rálép a mezőre abba kell hagyja a gyűjtést. Attól függően hány körre rendezkedett be a szülő a gyerekek újra és újra válthatják egymást.
Így minden gyerek nyereményekkel telve távozik.

A szokásos augusztusi vizes parti

Immáron a második alkalommal vehettünk részt a nővérek és gyerekek partiján. Laura nővérem - az étterem vezető hölgy - szervezi a partit minden évben rengeteg étellel, amihez a meghívottak is hozzájárulnak... valamint rengeteg ajándékkal a gyerekeknek... versenydíjakkal és ajándékhúzással.
Ami különösen tetszik a birtokukban, hogy van egy kis patak ami végigszalad a kerten és a ház előtt egy medencébe torkollik, ahol a gyerekek pancsolhatnak... majd innen egy túlfolyóval ugyan úgy patakként távozik a telek másik felén. Egyik versenyben Mamma is részt vett, a képen látható a medence egyik oldalán várta a labdát a baseball ütővel és egy játékos a medence túloldaláról dobta azt. A gyerekek vízben és vízen kívül vadászták a labdákat.
Egy másik nagyon népszerű fénypontja a napnak a "pinada" (ejtsd pinyáda) ami egy kitömött papír figura jelen esetben egy nagy pillangó ami tele van mindenféle fogrontó cukorkával :)
Kor szerint legkisebbtől a legnagyobbig sorban állnak a gyerekek és 3-4x megüthetik a bábut. Az idősebbeknek nehezítés, hogy a kötelet megrántják így a célpontot nehezebb eltalálni... amikor a papírmasé feladja minden gyerek megrohamozza a földre hulló cukorkákat és saját kis szatyrukba gyűjtik.

Augusztusi gyerekeső

Idén csak jöttek a hírek sorban az állapotos hölgyekről a családban, ezen persze nem is kellene hogy csodálkozzam... de azt hiszem talán az idei év volt az egyik csúcs. A közvetlen családban vagyis a sógornők között idén több, mint 10 terhességet "regisztráltunk" ezek közül augusztusig 3 született meg, idén még további 3 baba várható és jövő évben 5 baba érkezését várhatjuk... legalábbis azok között akik idén teherbe estek....
Íme két újabb baba mutatkozik be Evan Scott Naylor, Edna nővérem 6. gyermeke és Dallin Nicholson Naylor, Elvera nővérem 5. gyermeke. Minden nővér vagy sógornő tekintet nélkül nővérnek tekinti egymást így most rengeteg nővérem van... illetve a szó szoros magyar fordításban húgom is, mert ugye az angolban csak 1 szó van a lánytestvérre. Mint eddig is a nővérek csapata szervezi a segítséget a friss babás anyukáknak, én is e fuvar keretében láthatom a frissen született babákat, csináltam nekik finom csirkelevest és a többiek és különféle fogásokat vacsorára. Itt említeném meg leendő anyukák és nagymamák számára, hogy nemrégiben megtanultam, hogy az egyik legerősebb szer a tejelválasztás megszüntetésére a petrezselyem így szoptatós anyukának semmiféleképp nem javaslom a petrezselyem fogyasztását.
Nagyon finoman tudomásomra hozzák, hogy Elvera babájáról éppen nemrégiben állapították meg teljes bizonyossággal, hogy Down kóros. Anyukáját teljes meglepetésként érte a hír, de megtiszteltetésnek érzi, hogy egy ilyen különleges gyermeket nevelhet fel és izgalommal várja, hogy milyen egyedi látásmódja lesz és lesz egy babája, aki soha nem fog igazán felnőni.

Visszatérő vendégek a kanyonban

Mióta megtaláltuk ezt a tökéletes kempingterepet a kanyonban... alig 20 percre lakhelyünktől minden testvér emlegeti a finom tepsis krumplit meg kikapcsolódást.
Idén immáron másodszorra szervezünk pikniket a kanyonban.
Némiképp tanulva az előző látogatásból most is rengeteg étellel és itallal érkezünk, de már koránt sem olyan korán, mint első alkalommal.
Ezúttal az üvegtál felrobbantásától is eltudunk tekinteni így minden a legjobban alakul.
A kihívást kedvelők versengenek egy ősi játékkal. Ez pedig a lópatkó dobálás. A képen egy gyerekváltozat látható, de a sógoromnak fémből, jelentős súllyal bíró patkó voltak, fémbőröndbe csomagolva.
Amikor először felfedeztem a földből kiálló vasrudakat, nem tudtam mire vélni... de most megy figyelhettem, hogy játszanak a nagyok. :) Nem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik hiszen egyik oldalán nyitott.
Nagyon kellemes, nem túl meleg napunk volt. Egyetlen fájdalma volt a szívemnek, hogy én sajnos egyik ételt sem mertem megkóstolni, mert már 4 napja nem ment le a torkomon egyetlen falat sem... illetve ha le is ment azt gyorsan megbántam...
Valószínűleg a szervezetem is teljesen egyetértett a folyékony diétával, mert még éhes sem voltam... viszont gondolva az elkövetkezendő napokra amikor talán már ehetek elspájzoltam egy kis krumplit és pogácsát.
Reméljük az idén még egyszer sikerül összehívni a csapatot... talán pár olyan résztvevővel aki még nem tudott csatlakozni a mini piknikezéshez.

Igazi gyerekzsúr a 7. szülinapra

A motoros kaland miatt Zsolti hivatalos születésnapi partija 6-án volt 4-e helyett.
A reggel nagy részét sütögetéssel töltöttem meg főzéssel... a lurkók mindent lelkesen fogadtak... főleg a sok palacsintát és egyéb édességet. Mire a tortához értünk addigra már senkinek sem volt étvágya hozzá pedig egy szép nagy csokitorta volt. Legnagyobb meglepetésemre az egyik legnépszerűbb fogás a nyers répa és édes-zeller volt, amit szószba lehetett mártogatni. Még mondják, hogy ha egészséges ételt kínálunk annak nem lehet sikere,

Szeptembertől Zsolti első osztályba megy így szereztem neki sok szintjének mmegfelelő könyvet.
Itt a legnépszerűbb gyermekkönyvek között Dr Seuss rímhányó könyvei vezetik a listát, így abból kapott egy csokrot.
Ugyan nem hinném, hogy lefordíthatóak a mesekönyvei, de tudom, hogy mostanában a figurákkal filmet készítettek... így talán, akit érdekel az megnézheti a " A Macska! Le a kalappal" filmet 2003ban volt mozikban és tudomásom szerint megjelent DVDn Magyarországon is. Illetve nem tudom mikorra fogják a mozikban játszani, de egy jópofa elefánt Horton történetéről is készítik mára filmet Dr Seuss könyve alapján. A Némó és az Egy hangya élete csapata fogja megcsinálni az animációt.
A könyveken kívül persze még rengeteg minden mást is kapott.. a legjobban a Nintendo 64es tv-s videojáték kazettáknak örült a legjobban. Eddig - 1 éven keresztül - kizárólag Mario autóversenyzőset használhatta... így már kellően unta... most találtam neki golfosat, motorversenyzőset és sok egyéb fajtát. Az egyik új kedvence a golfos főleg , hogy korábban játszottunk golfot a Wii rendszeren így most azt fogom hallgatni a csemetémtől, hogy mikor fogunk már igazi golfozni... mintha az olyan egyszerű lenne. :)))
A fiuk alig várták, hogy Zsolti kinyissa az ajándékokat... annyira kíváncsiak voltak az ajándékokra majd kiszedték a kezéből.
Egy csapat fiútestvér némi pénzt ajándékoztak neki aminek nagyon örült és lelkes számolásba kezdett... mikor meg volt az eredmény az ajándékozó fiuk kitalálták, hogy az éppen elég arra hogy vegyen a Zsolti nekik jégkrémet a boltban... Hát nem kis önzetlenek??
Egy másik unokatestvértől több kisebb ajándékot is kapott így az szét is röppent a ház minden sarkába... érdekes módon az ajándékkönyvhöz senki nem nyúlt. :))) Tőlük nem kell félteni a könyveket, hacsak nem éppen autópályát akarnak építeni belőle.
Zsolti legnagyobb bánatára ez a mókás nap is véget ért és kérdezgette, hogy most ki fog itt maradni vele és játszani, szeretné ha lennének testvérei. Azt sajnos nem oldhatom meg pillanatok alatt. :))) Legalábbis eredményt nem hoz ilyen gyorsan.

Látogatás egy újdonsült étterem-igazgatónál

Vasárnapi istentisztelet után kellőképpen éhesen már alig vártuk, hogy elérjük a következő várost , ahol nemrégiben lett kinevezve a sógornőm - egyik a sok közül :)) - a 'Red Lobster' nevű étterem vezetőjévé, még a nevét is kifestették egy díszes táblára bejárati ajtó felé. A több, mint 10 év hajtás után szerintem kellően megérdemelt kinevezés furcsán zajlott. Átadták a felelősséget a teljen étteremért, de kijelentették, hogy ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy ez fizetés emeléssel járna, az eddigi hosszú órák azonban még jobban megsokasodtak. Örülj a kinevezésnek. A másik kisebb szépség hibája a kinevezésnek, hogy egy másik városban van az étterem igy másfél órákat kell utaznia, hogy beérjen - igy mostantól majdnem a teljes élete az étteremről szól. Szerencsére a gyermekei már többségben kamaszkorfelé igyekeznek.
Anyósék persze nem bánják, hogy befutott a lányuk. Ha már fizetésemelést nem kap, de elintézhet némi kedvezményt pl. itt nagy divat a vásárlási kártya, ami ajándékként is szolgálhat. A legtöbb étterem és bevásárló központnak van saját kártyája, feltölthető tetszőleges összeggel. A nagylelkű lányuk általában minden jeles alkalommal meglepi őket egy ilyen kártyával valamint egyéb hasznos dolgokkal.
Nagy-hírű és különleges étterem lévén ez a tengeri ételeket kínáló hely nem is tartozik az olcsóbbak közé, de aki szereti a homárt és egyéb nyalánkságokat nem csalódik benne.
Zsoltinak szerencsére ajánlanak gyermek menüt amiben csirkefalatok is választhatóak, nekem már sokkal nehezebb dolgom van.
Amit mindannyian kedvelünk, hogy étvágygerjesztőnek fokhagymás frissen sütött pogácsát adnak - majdnem korlátlan mennyiségben. A párom és a család kedvence a shrimp ( garnélarák) és néha all-you-can eat akció van amikor annyit eszel belőle amennyi beléd fér... ez persze csak a fogyasztóközönségnek éri meg... az étterem ilyenkor veszteséget termel... szép nagy bendőjük van az amerikaiaknak. :)))))
Halakról szólva én nem vagyok nagy halkedvelő, leginkább a szálkátlan szép tonhalat kedvelem Magyarországon, mert hogy Amerikában nem igen találtam még a fajtát csak konzervben, mint tuna konzerv. Leírásom alapján itt ezt a típust a tőkehallal azonosítják ( amit Codnak hivnak.) A véletlen folytán halkedvelő majdnem vegetáriánus sógorom, Leroy megismertetett a Halibut- al ( ez az óriás laposhal) itt eléggé kedvelt és elterjedt. Számomra ez hasonlít a legjobban a hekkhez. Meglepő, de az egyik leggyakoribb hal fajta az élelmiszerboltok polcán a lazac (salmon) mindenféle nagyságban és formában. Az egyik legjobb halibut fajt Alaszkában fogják és mivel Alaszka az egyik tagállam valószínű jutányos áron juthatunk hozzá a boltokban.

Micsoda születésnapi meglepetés Vadmotorozás a hegyekben

Izgalmas kalandra indultunk Zsolti születésnapján... csupán 2 óra autóút választott el minket a Uintas hegyektől, ami hivatalos kempingező terület.
A hegyekben rengeteg csillogó kék tó rejtőzik, az átlag magasság itt 3000 méter és az út mentén kiépített kemping táborok találhatóak. Minden táborhelyen tűzhelyek és áramszolgáltatás van a lakókocsiknak. A Robin Williams filmből (RV Rumlis Vakáció) is ismert termetes lakókocsik nagyon népszerűek egész Amerika szerte. Nem kis befektetésnek számít, nem tudom mennyibe kerül egy lakókocsi Magyarországon de itt egy lakás árát is eléri ezeknek az ára.
Gyönyörű a táj bármerre is kanyarog a hegyi út, lélegzetelállító mélységekkel és magasságokkal. Ez a típusú út óvatosságra is int és a folyamatosan kígyózó út végtelennek tűnik... már arra gondolunk hogy elhagytuk Utah államot ilyen hosszú úttal.
A bungalók és kölcsönzőhely éppen Utah és Wyoming határán található.
Lenyűgöző 600 mérföldnyi( az majdnem 1000 km!!!) földutakon lehet motorozni valamint télen hó-robogózni és ez csak egy "kis erdő".
Egyik kedves sógorom meghívott minket a kalandra ... ez itt sem a hétköznapi emberek sportja. A gazdagabbaknak persze saját 4kerekű járgánya van. Az érdeklődő férfiembereknek leírom, hogy 800 köbcentis volt és sík terepen a fiuk 50-55 km/h sebességgel vágtattak vele.
Tekintettel arra, hogy mi 3an vagyunk a családban Zsolti és John használt egy kétüléses ATV-t ( all terrain vehicle - vagyis minden terepen megy... hát ezt igyekeztünk bebizonyítani).
Így én egyedül motoroztam... talán jobb is volt így mert elég nehéz volt megtartanom ennyi lóerőt magam alatt. Indulás előtt mindenkinek gyorstalpaló tanfolyamot tartottak hogyan kell bánni a gázzal és fékkel és egyéb fontos tudnivalókról. Ekkor minden érthető volt. de természetesen ki másnál fulladt le a motor élesben, mint nálam amikor már minden fiú elrohant... én meg ordítok, mint a fába szorult féreg, hogy várjatok meg én mozdulni sem birok.
Szerencsére akadt segítő tapasztaltabb látogató, aki felhívta a figyelmem amikor nem indul a masina tegyem üresbe és onnan induljak. Mire a fiuk visszajöttek értem sikerült úrrá lenni a pánikon és a gépet is elindítani. Eddig nem volt semmi tapasztalatom, de hibának bizonyult bőujjú felsőben menni... a hőség ellenére is, mert a menetszél felfújta a blúzomat őrületes viszkető vörös felületet hagyva a kezemen... az első 15 perc nem volt a legkellemesebb élmény az életemben, de igyekeztem előtérbe helyezni a túlélő ösztönömet. Erre szükségem is volt a keskeny, farönkökkel tarkított erdei utakon.
A néha felvillanó látvány viszont minden kellemetlenségért kárpótolt.
2 gyakorlottabb kísérőnk, sógorom és munkatársa erősen megadták a vaslovaglás ütemét. A megelőző nap esett így sokszor árok-mélyén sárral töltött utakon viharoztunk, amit Zsolti élénk visítással fogadott hiszen ő ült elől mintegy sárhányóként Johnnak. Egykor tiszta fiamat a kaland végére teljes sárgásszürke sárréteg takarta.
A cég egyszerűbb térképekkel ellát minden robogóst, ami az alapokat megadja a tájékozáshoz de csak alkalomszerűen vannak irányjelzők magán a terepen. Kb. 1 órás száguldás után vette észre a John, hogy az ő járgányuk nem lett feltöltve benzinnel... mindenkiét kötelezően töltik mielőtt indul hiszen jelentős terepet lehet becsavarogni és kint mindenki csak magára számíthat... keresőcsapat maximum este indul az elveszett emberekért.
Onnantól kezdve folyamatosan azon izgultunk, hogy mikor fogy ki majd a benzin és akkor mit fogunk csinálni.
Szerencsénkre a gép nem evett olyan sokat mint gondoltuk így mire délután 4re visszaértünk fáradtan és kaland-edzetten még egy pár csepp benzin csordogált a tank alján.
A sebesség és a lucskos környezet miatt koránt sincs lehetőségem kellő mennyiségű képet csinálni a környező völgyekről, hegyekről - de ilyen különleges alkalom nem sokszor adódik az ember életében így mindannyian igyekeztük a leghosszabb utat megtenni. Voltak olyan pillanatok, amikor kétes volt kijutunk-e a sártengerből illetve,hogy hol is vagyunk valójában.
Miután bátran jaj és zokszó nélkül belevetettem magam az út nehézségeibe minden férfitársunk elismerését kivívtam első motorozásom alkalmával. Voltak ugyan olyan helyzetek, amikor rémülten néztek rám mert kis-híján leugrottam a gépről csak menteni a saját-bőrömet... persze szerencsére a motor ereje megoldotta hogy kihúzzon szorult helyzetemből, mert valójában nem esett volna túl jól a landolás...
Örült barátaink már tervezték is hogy éjszaka is kipróbálják... eléggé merész ötlet hiszen az utak sokszor pár méterre a szakadéktól futnak...
Tekintettel ízületi problémáimra nem hiszem hogy nagyon támogatnám a további látogatásokat főleg nem megfelelő védőfelszerelés hiányában, de azért felejthetetlen élményben volt részünk. Nem is említve a kölcsönzés összegét - amit jelent esetben nem nekünk kellett fizetni, de ami hármunknak elérte volna a 70ezer forintnak megfelelő dollár összeget. Ha nem lenne ilyen drága megérné kijönni és végigfotózni a környéket... ez még várat magára.

Újabb évforduló

Hihetetlen, de ma egy éve éjszaka érkeztünk meg a repülővel Amerikába és találtunk új otthonra... mozgalmas évünk volt mint a blog is mutatja.
Innen is üdvözlünk minden kedves rokont és barátot. Remélem hiányunkat kicsit enyhíti, hogy történeteimen keresztül felelevenedik az életünk a szemetek láttára. Mindenkinek minden támogatást köszönünk.
Vigyázzatok magatokra, gondolunk Rátok
Zsolti, Anya és Apa