Az elmúlt napok forgása után határozottan élvezem a ráérős költözködést és a portalanítást, tisztogatást.
Legalább most pár napig nem a könyvek fölött kell görnyedjek.
A korábbi céges bérelt lakásból asztal 4 székkel, koszos ülőgarnitúra, öreg őrülten poros tv és felfújhatós matracok - ágy gyanánt érkeznek.
A ház nem túl nagy, de ennyi "bútorozás" elveszik a térben.
A kertre senkinek sem lehet panasza... a hátsókert kb. 1 m x 2m nagyságú fűfoltból áll. :)
Egyértelmű feladat a későbbiekre, hogy huzatot varjak a dohány-sárgás koszos ülőgarnitúrára mert így senki sem mer ráülni még akkor sem amikor már mosószeres szivaccsal áttörlöm.
A munkás hapsikat határozottan nem érdekelte 1 évig hogy mit művelnek az ülőalkalmatossággal... kíváncsi vagyok hogy fog kinézni a most még világos barnás beépített szőnyeg 1 év múlva.
Johnnak 2 kollégájával kell majd megküzdenie, hogy a ház túlélje a megpróbáltatásokat.
Költöztetés után csajok kedvenc elfoglaltsága következik... shoppingolás... néhány evőeszköz tányér és lábas kivételével a konyha üres. Feltöltjük a hűtőt kajával... gondolva arra is hogy 1 hónap múlva a fiuk munkára érkeznek majd.
Veszünk kellemes Tefal palacsintasütőt meg pörköltnek való nyeles edényt. Megígértem a fiuknak míg itt vagyunk lesz időm palacsintát sütni... valamint rántott csirkecombot csinálni.
Mindkettőnek nagy sikere van. Míg én főzök és takarítok, párom dolgozik... Zsolti pedig szorgalmasan betűket másol, hogy javítson szépírásán.
Ebéd után biciklis felfedezésre indulunk amire a gyerek az első pillanattól várt.
A terep teljesen sík így nem kell folyamatosan nyikorognia hogy nem tud f
eljönni az emelkedőn és hasonló hiszti... alig bírom vele tartani az iramot.Először a közösségi területeket látogatjuk meg mint pl a közös medencét és játszóparkot.
Zsolti sikeresen végrehajtja élete első fára mászását. A terület gyerekbarát kis utcákban hasonló házakban gyermekes családok élnek és aggódás nélkül elengedhetik a kerítésen belül lévő játszóhelyekre gyermekeiket, az iskolabusz kerítésen belül a kis utcákban felszedi a gyerekeket. Délben épp találkozunk vele a vezető hölgy lelkesen integet Zsoltinak akárcsak ha ismerné.
Némi kalandozás után pár utcával lejjebb egy komoly parkot találunk... méghozzá tóval és egy óriási játszótérrel.
Gyerekkel nem sokkal találkozunk szerda és kora délután lévén.
Egyetlen kulcsunk lévén csak addig van kimenőnk míg apa haza nem ér, de a park csupán 5 percnyi bicikli útra van tőlünk.
Mire kedvesem hazaér csillognak az ablakok, étel van az asztalon és a tárgyak megtalálják helyüket.
Azt mondja mindig is tudta... ezért vett el feleségül... hmmm ezen elgondolkozom kicsit... most ezt vegyem bóknak... vagy sértődjek meg rajta?
Igaz nem kért meg semmire, de nem is ennék és laknék koszban.
Ahhoz képes hogy március vége van itt 30-33 fokos hőség van. Ezek után elhiszem hogy nyáron egy kisebb pokol itt dolgozni 40-45 fokos hőségben... még belegondolni is rémisztő.
A házban nincs levegő és meleg van annak ellenére hogy 2 plafonról csüngő ventilátor forgatja a levegőt... na hát az annyi mint halottnak a csók...
Akkor már a verőfényes napsütésben a biciklivel tekerve jobb a klíma... legalábbis most ... nem 45 fokban.
Milyen kár hogy ez az állás nem Alaszkában van... oda szívesen költöznék :))))))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése