Jó a nő a háznál... és kivételesen élvezem is

Az elmúlt napok forgása után határozottan élvezem a ráérős költözködést és a portalanítást, tisztogatást.
Legalább most pár napig nem a könyvek fölött kell görnyedjek.
A korábbi céges bérelt lakásból asztal 4 székkel, koszos ülőgarnitúra, öreg őrülten poros tv és felfújhatós matracok - ágy gyanánt érkeznek.
A ház nem túl nagy, de ennyi "bútorozás" elveszik a térben.
A kertre senkinek sem lehet panasza... a hátsókert kb. 1 m x 2m nagyságú fűfoltból áll. :)
Egyértelmű feladat a későbbiekre, hogy huzatot varjak a dohány-sárgás koszos ülőgarnitúrára mert így senki sem mer ráülni még akkor sem amikor már mosószeres szivaccsal áttörlöm.
A munkás hapsikat határozottan nem érdekelte 1 évig hogy mit művelnek az ülőalkalmatossággal... kíváncsi vagyok hogy fog kinézni a most még világos barnás beépített szőnyeg 1 év múlva.
Johnnak 2 kollégájával kell majd megküzdenie, hogy a ház túlélje a megpróbáltatásokat.
Költöztetés után csajok kedvenc elfoglaltsága következik... shoppingolás... néhány evőeszköz tányér és lábas kivételével a konyha üres. Feltöltjük a hűtőt kajával... gondolva arra is hogy 1 hónap múlva a fiuk munkára érkeznek majd.
Veszünk kellemes Tefal palacsintasütőt meg pörköltnek való nyeles edényt. Megígértem a fiuknak míg itt vagyunk lesz időm palacsintát sütni... valamint rántott csirkecombot csinálni.
Mindkettőnek nagy sikere van. Míg én főzök és takarítok, párom dolgozik... Zsolti pedig szorgalmasan betűket másol, hogy javítson szépírásán.
Ebéd után biciklis felfedezésre indulunk amire a gyerek az első pillanattól várt.
A terep teljesen sík így nem kell folyamatosan nyikorognia hogy nem tud feljönni az emelkedőn és hasonló hiszti... alig bírom vele tartani az iramot.
Először a közösségi területeket látogatjuk meg mint pl a közös medencét és játszóparkot.
Zsolti sikeresen végrehajtja élete első fára mászását. A terület gyerekbarát kis utcákban hasonló házakban gyermekes családok élnek és aggódás nélkül elengedhetik a kerítésen belül lévő játszóhelyekre gyermekeiket, az iskolabusz kerítésen belül a kis utcákban felszedi a gyerekeket. Délben épp találkozunk vele a vezető hölgy lelkesen integet Zsoltinak akárcsak ha ismerné.
Némi kalandozás után pár utcával lejjebb egy komoly parkot találunk... méghozzá tóval és egy óriási játszótérrel.
Gyerekkel nem sokkal találkozunk szerda és kora délután lévén.
Egyetlen kulcsunk lévén csak addig van kimenőnk míg apa haza nem ér, de a park csupán 5 percnyi bicikli útra van tőlünk.
Mire kedvesem hazaér csillognak az ablakok, étel van az asztalon és a tárgyak megtalálják helyüket.
Azt mondja mindig is tudta... ezért vett el feleségül... hmmm ezen elgondolkozom kicsit... most ezt vegyem bóknak... vagy sértődjek meg rajta?
Igaz nem kért meg semmire, de nem is ennék és laknék koszban.
Ahhoz képes hogy március vége van itt 30-33 fokos hőség van. Ezek után elhiszem hogy nyáron egy kisebb pokol itt dolgozni 40-45 fokos hőségben... még belegondolni is rémisztő.
A házban nincs levegő és meleg van annak ellenére hogy 2 plafonról csüngő ventilátor forgatja a levegőt... na hát az annyi mint halottnak a csók...
Akkor már a verőfényes napsütésben a biciklivel tekerve jobb a klíma... legalábbis most ... nem 45 fokban.
Milyen kár hogy ez az állás nem Alaszkában van... oda szívesen költöznék :))))))

Végre megláthatom a házat.... a 13 órás autó út végén

Az út végtelennek tűnt még akkor is ha délután indultunk hogy éjszaka tehessük meg az út nagyobb részét.
Kissé csalódás nekem mert utunk szegélyezi a Grand Canyont és én egy szót sem látok belőle mert éjszaka megyünk.
Kellemes tavaszi időben indulunk, de a 13 óra alatt kapunk mindent, esőt, havat hideget...
csak hogy ne felejtsük el ez még csak március vége itt még akármi megtörténhet...
Az is hogy a tervező útismerő fiuk - férjem és a munkatárs - térkép nélkül indulnak neki az útnak csupán egy internetről nyomtatott útvonal segéddel... és éjszaka 11 körül valahogy nem találjuk az utat ahol lennünk kellene.
Így tehát vesztünk 1 órát míg találunk egy utat ami lakott településre visz... ahol sikerül kicsit gyorsabban menni mint 60 km/h és megállít a rendőr... kellőképpen kétségbeesettnek nézhetünk ki mert egy figyelmeztetéssel megússzuk és rá vezet minket a helyes útra...Ekkor még 7 órányi út áll előttünk.
Az éjszaka kellős közepén a semmi szélén szembesülünk egy újabb problémával... valamilyen oknál fogva a kártyás tankolás nem működik... viszont a benzinkút nincs nyitva hogy segítséget kérhessünk... kb. 4 db különböző benzinkút mellett hajtunk el és próbálkozunk újra és újra... és már nagyon félő hogy nem érünk el a következő benzinkútig.
Azért a védőangyalunk mégis csak velünk van mert a legvégső métereknél találunk egy nyitva-tartó benzinkutat.
A hely kísérteties, havas szél fúj és nem látni egy lelket sem. Az épületen belül meleg van, kedves kiszolgáló fogad minket fáradt vándorokat, ránk pillantva kávéval kínál.
Én egyetlen csöpp helységre vágyom csupán de nagyon sürgősen... :))) Ezután már sokkal boldogabban mustrálom a kínálatot hajnali 2 tájékán.
Mire Arizona állam fővárosa Phoenix határába érünk a nap éppen kelni készül ...
nem tudom hogy a klíma vagy pedig valami titokzatos más erő teszi, de itt legendásan szépek a napfelkelték.
Nem hiába vagyunk a sivatagban nap felkelte után rögtön érezni a felénk áradó hőséget.
Amerikában a nagyobb városok rengeteg kisvárosból és azokat összekötő autópályákból állnak, nem kivétel ez alól Phoenix sem. Itt még a város vezetése mellett az indián őslakosoknak is van beleszólási joga a földhasználatba.
Legújabb mentesítő autópályájuk indián területen halad keresztül... itt minden elágazás indián szimbólumokkal díszített és szép summát kapnak az indián vezetők az államtól a föld használatáért. Ebből szép új iskolák és házak épülnek az indián közösségnek.
Röpke órás városon belüli autókázást követően megtaláljuk a házhoz vezető utat. Alig hisszük hogy ideértünk. Pár órás rövid nyugovóra térünk hogy a késő délelőtti órákban neki láthassunk a költözésnek.

Első vásárlásom az első házunkhoz

Végre kimozdulunk valahová... eddig csak közvetlen környezetemet vizsgálgathattam csupán... de most hogy a párom Arizona államban fog dolgozni és vett ott egy házat úgy döntött elvisz minket oda...
Nem egészen önzetlen a gondolat... merthogy szükség van a nőre hogy berendezze a "kérót" és segítsen összeállítani egy konyhát ahol főzni lehet meg ilyenek... az meg már csak külön ajándék hogy 13 órát fogunk ülni a kocsiban míg odaérünk egy vadidegen kollégával... szerintem Zsolti az őrületbe fogja kergetni már az első 10 percben.

Tehát csak fickósan nekiindulok a használt kereskedésnek és tányérokat, poharakat meg evőeszközöket gyűjtök... no meg még használható lábasokat is.
Hogy miért is fickósan ugyanis a házban 3 pasi fog lakni John és 2 munkatársa. Nem csoda hogy én kerek perec nemet mondtam az arizonai költözésre... nem vagyok én 3 pasi bejárónője... ja meg a saját fiam is plusz egy pasi szóval az már 4....
Amúgy meg nyáron árnyékban van 50 fok és én már a 36 foktól is halódom...

Osztozkodjanak csak a saját kuplerájukon. Elég lesz ha John a ház uraként rendre utasítja őket.
Meg persze ez egy lakásbiztosítás is... hogy nem fogják tönkretenni a házat és még eladható állapotban lesz 1-2 év múlva...

Szerencsés napom van, az üzlet két különböző pontján megtalálom találok ugyanahhoz a készlethez tartozó darabokat... centekért megveszek rengeteg evőeszközt... fiúkra újat nem bízunk :))))
Mondom a páromnak hogy sütnék neki palacsintát Arizonában míg ő dolgozik... ha lenne palacsintasütőm... felcsillan erre ám a szeme ... irány vásároljunk még.
A legtöbb dolgot persze nem érdemes cipelni ott is meg lehet venni, így mosógép, porszívó és ilyen komolyabb költségek még csak várnak a sorukra.
Szerencsére egy kisteherautóval megyünk le 5 napra... mert visszük a biciklinket is a gyerekkel hogy ne unatkozzunk míg apa dolgozik. Így a csomagjaink megtöltik teljesen a pakolóteret.

Végre láttam Salt Lake City névadóját... gyönyörű

Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a bánya ahova indultunk nincs nyitva... így elmehettünk egy helyre ahová érkezésem óta vágytam ... a Nagy Sós tóhoz.
Régi elhagyatottnak tűnő úton mentünk legalább 10 percet miután lekanyarodtunk a tavat jelző táblánál...
Kezdtem kicsit csalódott lenni hol van már az a nagy tó.,..
És amikor kicsit közelebb értünk ez a látvány fogadott minket egy keskeny földút ami egy szigetre vezetett mindkét oldalán a tóval.
A láthatár egybeolvadt a tóval és az volt az érzésem hogy még hosszú kilométereken keresztül nincs semmi csak a végtelen sekély sós tó.
Amennyire kellemes most az idő, szépen előbújó napsütéssel olyan kellemetlen ez a környék nyáron amikor az áporodott, kissé rothadó vízben szúnyoglárvák tanyáznak...
Mikor megközelítjük a tavat, ami éppen kissé kiszáradt, észlelhetően a tó ágyában sétálunk mire elérjük a vizet... amibe nem igazán kívánkoznék bele, de a víz nagy tömegében lenyűgözően néz ki.
Nem is a fiam lenne, ha nem indulna neki az első pillanatban, hogy ő most pancsolni fog a vízben... azért közeledve a szag őt is elriasztja kissé.
















Itt a legjobb élete a sirályoknak van. Mindenki eteti őket így cseppet sem félnek az emberektől... majdnem a kezekből kapják ki a kenyeret és egyéb jó falatokat.

A sziget középpontján egy domb tetőn található a múzeum ami bemutatja az élővilágot és a tó életét. Egyetlen élőlény képes elviselni ezt a kivételesen sós vizet... egy apró rákfajta.
Azért a tó bizonyos részén ahol talán nem olyan sekély tiltó tábla figyelmezteti a nagyérdeműt, hogy a tóban tilos a lubickolás... el sem tudom képzelni ki lehet olyan elkeseredett hogy ebben a vízben fürödne. :))))
Mindenesetre a látvány számomra felejthetetlen volt... a tó túl oldalán lévő hegyek pereméren lakunk mi... jó pár kilométerre innen...

Egy nehéz nap ül a szívemen-lelkemen - sokk hegyek

Sajnos nem volt sikeres a vizsgaírás.... túl sok stressz egyszerre és kevés alvás...
A táplálkozástant még úgy ahogy megírtam, de a kémiánál besokkoltam---- mint régen az ifo főiskolában... elkezdett fájni a fejem és sírtam mert nem értettem a kérdést és ettől csak jobban sírtam... és nem bírtam abbahagyni... szinte alig válaszoltam kérdésekre
A barátnőm akivel együtt járunk 2 különböző órára is utána próbált vigasztalni hogy többek szerint is nehéz volt és nem tudtak mit kezdeni vele...
Magas volt a léc... és nem ugrottam át mint szoktam. Az agyam teljesen leblokkolt és még a legegyszerűbb dolgok sem jutottak eszembe.
Mire hazaértem... ami csoda volt mert a fejem nagyon fáj és ettől még jobban sírtam... és hányingerem is volt...nagy nehezen alább hagyott a könnyáradatom..bevettem egy aszpirint és lefeküdtem aludni
Most majdnem 6 óra van és már kicsit jobban vagyok, nem fáj a fejem csak kicsit tompán
nem lehet leeresztenem ... holnapra biológia kiselőadást kell leadnom
így most neki kezdek neki a végső formátum megszerkesztésének.

Az előző 3 v 4 vizsgám kémiából közel 100 pontos volt vagyis majdnem hibátlan... fel van állítva a léc... belegörcsöltem a megfelelésbe meg nem értettem a kérdéseket van ilyen.
Ez eléggé önbizalom romboló. De majd kiheverem...

Sikeres barbecue party hosszabbitja a szünetet

Megint megdőlt egy tévhitem... és fájdalmas az ilyet megtanulni.
Valószínűleg azért mert nem itt és nem Mexikóban nőttem fel némely mexikói étel igen csak súlyos mellékhatásokat okoz...
Ezek közül a legsúlyosabbat a jalapeno ( ejtsd halapenyo ) paprika okozza... ez egy fajta chili paprika ami a legtöbb mexikói ételben jelen van.

Nem részletezem a mellékhatásokat de most a 4. alkalom után, ahol bizonyítottan tartalmazott az étel jalapeno-t el kell ismernem allergiás vagyok rá....

Göri party kicsiknek-nagyoknak

Azóta nem hallottam ilyen görkoris helyről mióta még az előző évszázadban Anyum volt a Pecsában görkorizni... itt virágzik a teremgörkori... régebbi és újabb görkorikkal... valamint a kicsiknek még rollert is adnak szükség esetén.... naná hogy Zsolti a rollert választotta... biztonságosabbnak érezte.
Én mint a kihívások embere neki indultam 4 kerekes görkorival... ezer éve nem volt a lábamon semmi olyan alkalmatosság ami csúszik...
Csak szépen lassan, semmi hirtelen mozdulat... mert nem szeretném a földön találni magam...
Félénk gyenge lökésekkel - sebességen alig elérve a gyökkettő km/órát megtettem 1 teljes kört... a kori nagyobb volt a kelleténél és a lábujjaimmal próbáltam pótolni azt ami a bokámnál hiányzott... Higgyétek el... ez iszonyú megterhelő...
De makacs voltam, rajtam egy régi görkori nem fog ki... kis késéssel lecseréltem egy kisebb számra... ebben már biztonságosabban mozogtam... de kb. fél óra és a bokám akkorára dagadt, hogy alig bírtam levenni a cipőt... így véget ért a móka az anyukának... a többi anyuka persze alapból nem próbálkozott ilyen "esztelenséggel" csak szépen csücsültek és ették a pizzát és egyéb nyalánkságokat. Felejthetetlen élmény volt, új bokát kérek és megyek vissza!!!

TAVASZI SZÜNET HURRÁ

Idegileg már nagyon megérettem rá mert az utolsó napokban mindenből vizsga volt és beadni való... most végre elengedhetem magam.
Újdonsült magyar barátnőmmel végre felfedezzük a belvárost... mert hihetetlen ugyan de akik egész életüket itt töltötték nem tudják milyen látnivalók vannak a belvárosban... kivéve a híres templomot...















Így hát elhatározzuk, hogy bejárjuk a belvárost, megmutogat nekem klassz boltokat ... sőt mi több ő még ismer esszenciális fontosságú helyeket is, mint például a német pékség ahol remek kakaós csigát és sok nyalánkságot lehet kapni... valamint egy német étterem, ahol van rántott hús és hurka meg sok német felvágott...
Ezen kívül még meglátogattunk egy szerb boltot ahol lehet Vegetát, ropit és cseresznye befőttet valamint magyar Gyulai kolbászt kapni.
És itt még nincs vége a csodáknak... holland bolt tele nyalánkságokkal... és magyar csemege uborkával, Maggi fűszerkockával és egyébkincsekkel... valamint egy orosz bolt ami a legnagyobb benyomást tette rám, miután találtunk magyar Bravo baracklevet...
Hihetetlen, de itt csak narancs levet isznak vagy pedig cukros löttyöket és nem ismerik a finom baracknektárt.
Most nem vagyok eleresztve pénzzel, de elhatároztam hogy amint megtehetem jövök és vásárolgatok mindenfélét... itteni árban nem drága 5 dollár a liter baracklé... de ha átszámolom az 1000 Ft !!!
Jó tudom le kell szokjak sürgősen az átszámolom magyar forintra gondolkodásról :)))))
Feltöltök ide pár képet a belvárosról






















A tornácos ház egy 150 évvel ezelőtt élő kormányzónak a háza aki sokat tett Utah államért.
Sajnos belülről még nem néztük meg de előbb-utóbb erre is sor kerül.

Ez a szépen karbantartott ház az egyik legrégebbi ház a városban és a város első színháza működött és működik változatlanul benne... a mellette lévő épületben van a már említett német vendéglő .










Nem tudom ki mennyire emlékszik a történetre, de amikor elkezdték vasúttal behálózni az amerikai földet... keletről és nyugatról elindultak építeni egyszerre és 1 ponton találkozott össze a kelet-nyugati építők... ez volt Salt Lake City első pályaudvara... vonatot itt már nem láthatunk de a ház emléket állít ennek a szép teljesítménynek.

Ha jól érzed magad az idő elrohan melletted... mi is végére járunk már a tavaszi szünetünknek és még maradt néznivaló bőven.

Matrica mizéria évente

Látjátok azt az apró piros matricát a rendszámtáblán... emiatt kellett nekem napokig ingáznom egyik helyről a másikra. Minden évben kocsik millióinak kell megismételni a műszaki és emissziós - szennyezőanyag kibocsátás vizsgát. Sikeres teszt esetén apró matricát kap a kocsi jutalmul...
Természetesen ha nem érvényes a matricád, akkor megállíthat a rendőr és jól megbüntethet... no nekem ezt senki nem mondta egészen addig míg február végén valaki a családból elárulta hogy ja 2 nap múlva lejár a matricád...
Nem baj majd te elmész és meghosszabbítod mondta a párom... hogy milyen édes...
Azt sem tudom milyen vizsgákat kell kérni ... ha valamilyen baj van csak bólogatni tudok... és igazam lett... volt valami probléma a kocsival... és okosan bólogattam az amúgy női autószerelőre hogy mi a baja a kocsinak..
Annyit megértettem, hogy ha pár napon belül megjavíttatom a kocsit akkor nem kell még egyszer kifizetni a teszt díjat mert persze senki semmit nem csinál ingyen...
Valami kis kütyü volt a gond... ami potom 120 dollárba kerül és máris kész volt a kocsi a vizsgára... a dolog azért volt bosszantó mert éppen a teszt előtt 2 nappal mentem egy törött alkatrészt kicseréltetni a sógoromhoz, aki autószerelő ... és újból mehettem vissza.
De hát ilyen az élet még itt is... semmi sem megy egyszerre és egyszerűen.
Jövő héten még vár rám egy irodai látogatás a DMV-be akik a közlekedésfelügyeletiek... hogy megkapjam a matricát amiért megint csak fizetni kell... ki van ez találva :D
Mindig tanulok valami újat.... de ezt inkább tenném mások tapasztalatából

Nemzetközi Nőnap

Amerikában még hírből sem ismerik a Nőnapot... ezen a napon igyekeztem minden amerikai hímneműt tájékoztatni erről a megemlékezésről.
Persze mondanom sem kell, hogy köszöntést is legfőképpen lányoktól kaptam... tisztelet a néhány férfiúnak akik gondoltak női létemre... köszönet nekik érte.
Most láthatjátok milyen nehéz is a sorsa egy amerikai nőnek...
Nem ünneplik sem névnapját sem pedig a nőnapot... hát hogyan csapják így a szelet a hapsik? Valószínűleg sehogy... és mégis sok éretlen kölyökből meglepően felelős, figyelmes felnőtt válik.... hol lehet ilyen képzést kapni szívesen beíratnék pár magyar pasit is.
( És itt is tisztelet a kivételnek... )

Mucho gusto ---- nagyon guszta???nagyon finom???

Háááát egyik sem... ennyit arról mennyire kitalálható nyelv a spanyol.
De mivel itt a lusta kisebbség nem igazán erőlteti meg magát az angol tanulásával... nem árt ha az ember lánya beszél spanyolul. Állítólagos becslések szerint pár év és Utah lakosságának 50 %a spanyol-ajkú lesz.
A lényeg, hogy még nem tanultam elég nyelvet... így most már 5 hónapja neki fogtam a spanyolnak. Nem mondom hogy sokat haladtam... de a tanfolyam legalább ingyen van. :)))))
Azóta is gyűjtök mindenféle anyagot a spanyol-tanuláshoz... most már csak a fejembe kéne hogy verjem valamikor.

Mammát ünnepli a család

A család minden részéből érkező finomságokkal látták el a születésnapja alkalmából. Még kívánságokat is teljesítették neki, egyik kívánsága pedig egy kórus volt a lányokból akik ismert dalokat énekeltek a különleges ünnepi dal után. Legtöbbjük kislányként énekelte a dalok nagy-részét de remekül sikerült az előadás. Milyen klassz is ha saját gyermekeidből még kórust is alakíthatsz.

Soha nem voltak boldogabbak a magyar óvodások/iskolások

Ugyan már márciusba léptünk, de a hegység közelében hajlamos az idő télies arcát mutatni.
Az elmúlt napokban masszív hóesés volt - ami egyben kihívást jelentő gyakorló pályát biztosít nekem. Öregecske autónk 4 évszakos gumija nem éppen hóviharokra edzett.
A hegy szelleme megszánt minket és ezen a szombati napon csodálatos időt varázsolt.
Alig várták a fiatalak, hogy vége legyen a "tanításnak" és szaladhassanak a parkba szánkózni.
Nekünk ez az első telünk itt ... a tavasz lassan beköszönt és most márciusban volt az első alkalmunk hogy szánkózhassunk.
Akárhányszor megbeszéltük a rokonokkal, hogy jöjjenek szánkózni a ház melletti dombra, mire ideértek volna a szánkóval a hó elolvadt.
Nem volt könnyű 6 gyerekre és 1 lelkes apukára elosztani a 3 szánkót de végül igyekezetünket siker koronázza... a gyerekek sérülés nélkül megússzák a kalandot... néhány borulás kíséretében.
Egy biztos, jövőre készülünk a télre.... tartós biztonságos csuszkákat keresünk... és talán még engem is rábeszélnek, hogy lecsússzam.