Húsvét az egyik kedvenc ünnepem


Amíg a Halloween-ért nem vagyok nagyon oda a húsvétot és a tojásfestést semmiért sem hagynám ki. Mióta megszületett Zsolti azóta még inkább örömömet lelem a kreatív tojáskészítésben.
Az egyetlen ellenérzésem még mindig a festék színe, de idén találtam egy kicsit természetesebb színeket tartalmazó csomagot. Zsoltinak persze még a virítós színek is tetszenek, mindegy milyen színű csak írni és rajzolni lehessen rá. Nagyon bölcsen megtartottam a színes tojásfestő edénykéket ami nagyon jól jött kivéve hogy idén több színnel is próbálkoztunk. Sőt egy merész keveréssel még újabb színeket is igyekeztünk alkotni. Amint a képekből látható még jócskán napvilágban kezdtünk neki a tojások festésének és ránk esteledett mire az összes tojást megalkottuk. ( Több mint 30 tojást festettünk meg.)


Miután megszületett az összes remekmű készítettem a Zsoltival egy videofelvételt amikor a műveit nevezi el és mutatja be. Itt látható

Egy újabb látogatás St George-ban

Olyan korán indultunk el reggel, hogy még éppen láthattuk a lenyugvó holdat. Ez valószínűleg Zsoltinak is segített mert így kicsit jobban viselte a hosszú utazást.
Félúton kb. 2 óra után érkezünk el első pihenőnkhöz, amit soha nem hagynánk ki. Itt árulják apósom kedvenc ételét a krumpli hasábot, amit kedvenc amerikai öntetemmel ranch öntettel fogyasztanak.
Miután feltankoltunk jó pár adag krumplival nekivágtunk az út másik felének.
Érkezésünk után a szemközti bútorboltban ebédeltünk, meglepő de igaz. A bútorboltban egy hatvanas éveket idéző tervezésű kis étkezde van ami a közelben lakó nyugdíjasok kedvence hiszen pár dollárért igazi!! hamburgert kaphatnak igazi hozzávalókkal. Nem is tudom az idejét, hogy mikor ettem utoljára igazi hamburgert... egy gasztronómiai élmény volt... persze a mi magyar ízlésünkhöz a csalamádés hamburger áll a legközelebb és itt egyenlőre még nyomát sem találtam csalamádénak csak kőkemény savanyú uborkának.
Az autó ami mellett Zsolti mosolyog szintén a bútorbolt kellékeihez tartozik a többi furcsasággal együtt mint például önjátszós zongora, tálcát tartó szoborinas, gazebo és szökőkút és egyéb nyalánkságok. Nem mondom, hogy nem élveztem felfedezni a helyet (persze az árcédulák gyakorta sokkoltak, de mivel semmi szándékomban nem állt vásárolni így csak jól rájuk csodálkoztam.)
Egy újabb kisebb kirándulás tettünk még a hazautazás előtt a környéken. Mamma mesélte, hogy a nyaralóhoz, ami egy közösséghez tartozik egyéb szolgáltatások is járnak mint például egy uszoda, közösségi ház edzőteremmel és az épület együttes központi részében található nyaralókhoz vízesés és kis tó tartozik és amint látható még pálmafák is vannak. :)

Ruhajárat

Az egyedüli korban közeli unokatestvérekhez időről időre látogatást teszünk és odaajándékozzunk a még használható ruhákat Zsolti kinőtt darabjaiból. Kicsit rosszul éreztem magam, hogy a hármas ikrek lány tagjának nem tudtam ajándékozni. Anyukájuk Nancy ideje korán meglepett egy születésnapi virággal. Gondolta, hogy pár napra a szülése előtt még meglep engem, mint utóbb kiderült pár órával a látogatásunk után megindult a szülés nála (utolsó pillanat látogatás volt) Általában olyan sovány és elég magas a sógornőm, hogy nem hittem el neki hogy pár nap választja el öt a szüléstől. Ez a baba lesz a tizedik gyermekük. Minden tiszteletem az övé :)

Megszületett Leroy fia, St George látogatás

Nagy bátorságról tanúskodik legújabb sógornőm története... vagyis persze inkább részben pénzügyi döntésről és családi hagyományról... Fiatalon és merészen, az első gyermekét várva elhatározta, hogy otthon szeretne szülni és még ennél is tovább ment ... meg is valósította ezt a tervet.
Pár órán belül a bába segítségével meg is született Enos majd édes álomba zuhant. Pár órával születése után elsőként volt alkalmunk látni a csemetét, aki abszolút nem tűnt frissen született babának. Nagyon angyali volt. A nagyszülők nagyon boldogok voltak hogy mielőtt elutaznak még meglátogathatták az újszülöttet. Amúgy útban voltunk egy hasonlóan izgalmas dolog felé. Anyósomék a hetekben keményen dolgoztak, hogy minden szükséges tárgyat beszerezzenek az új déli nyaralójukhoz...
Amennyire izgatott volt Zsolti is 1 órás út után már kezdte kérdezgetni, hogy mikor érünk már oda ( a fővárosból kb 4-4.5 órás út szükséges a nyaraló eléréséhez.
Mammának kicsit rossz volt a lelkiismerete, mert most hogy megvették a nyaralót minden percüket vásárlással töltötték, hogy minden tökéletes legyen. Ez talán kicsit túl sok is volt nekik a rohangálásból és már alig várták, hogy leérjenek és élvezzék a gyümölcsét egy közel 20 éves álom megvalósulásának. Úgy tűnt viszont, hogy a megérkezést követően ugyanúgy szaladgáltunk velük akárcsak korábban. Utah déli részében Saint George-ban rengeteg téli otthont találunk, mert itt a tél is nagyon kellemes és havat alig látnak az itt lakók. Ez az oka, hogy számos nyugdíjas választja Saint George-ot téli vagy akár egész évi otthonaként.
Miközben az ősök válogattak addig mi felfedeztünk érdekes dolgokat a boltokban. Itt egy vicces példa amit a St George Walmartban találtam. Egy fogyókúrás kanál. Ha ezzel eszel tuti, hogy lefogysz :)

A sűrű program végére még egy újabb orvoslátogatást is beiktattunk. Két hónappal ezelőtt ugyanezen a helyen tudtam meg, hogy mi a probléma ami hónapok óta bántott. Azóta sokkal jobban vagyok mióta betartom a listát- január 13dik bejegyzés - és szedem a cseppeket.
Az utolsó képen a nyaralóházak csoportját láthatjuk, ez a kilátás az alagsori szinten a hátsó fronton. Több különböző nagyságú és felépítésű nyaralóház közül választhattak Mammáék és végül egy nagyobb utcára néző mellett döntöttek. A felső szinten egy konyha, nappali és 2 szoba, 2 fürdőszoba és egy hosszú erkély található, az alsó szinten egy nagy közösségi nappali és egy kisebb hálószoba valamint fürdőszoba van és rengeteg ablak és egy dupla-ajtó ami a hátsó "kert"re nyílik.

Koncert Haydn, Bartók és Copland darabokkal

Örömmel kerestem a lehetőséget a kötelező koncert látogatásra hiszen még nem volt alkalmam ilyen jellegű programra mióta Salt Lake Citybe költöztem. Még nagyobb volt az örömöm amikor találtam egy koncertet ahol Bartókot is játszanak.
A karmester, Joel Rosenberg 15 éve vezeti a Sandy szinfonikus zenekart, de még nem volt alkalma Bartók zenéjét előadni igy ez másoknak is különleges alkalom.
Haydn darabja a 101. szimfónia más néven "Az óra" volt a bevezető mű és remek hangulatot teremtett.
Bartóktól elhangzott Concerto zenekarra első, második és negyedik tételét. A művet 1943ban írta Bartók mindössze másfél hónap alatt miután felépült egy hosszabb betegségből, Amerikában. Ez volt az utolsó darabja amit befejezett 1945ben bekövetkezett halála előtt.
A záró darab egy remek akár partiba is beillő zenemű volt Aaron Coplandtól "El Salon Mexico".
Lenyűgöző gyorsasággal és vitalitással játszották ezt a vidám finálét a zenekar tagjai.
Mind a Bartók mind pedig a Copland darab nagy kihívást jelenthetett a zenészeknek, de remekül helyt álltak.

Emma a csendes társ

Az iskola év legnagyobb meglepetése volt, hogy a korábbi megszokott osztályt szétosztották újabb diákok érkezése miatt így Zsolti legkedvencebb játszótársa is átkerült egy másik osztályba így alig van esélyük, hogy találkozzanak. A nyár lassan közeledik amikor több lehetőségük lenne találkozni, de Emma Kaliforniában lesz mi pedig Budapesten. Így most próbáljuk bepótolni a hiányt. Annak ellenére, hogy nincsen mindennapos kapcsolat közöttük ott folytatják a barátságot, ahol abbahagyták, és ezt jó látni.

Ma ránk került a sor

Zsolti második értékelését hallhattuk az osztályfőnökétől,Mrs. Northtól. A tanárnő változatlanul szerelmes a csemetémbe és folyton magának akarja, ugyan az elmúlt hónapokban kicsit problémásabb volt a szokásosnál. Biztos vagyok benne, hogy hangulatait sokszor befolyásolja az a tény, hogy apát csak nagyon ritkán láthatjuk. Amit viszont nem sok fiú gyermekről mondhatnak el Zsolti megszállottan olvas és ez meg is látszik az olvasása szintjén. Annak ellenére, hogy csupán 2006 őszétől tanulja az angolt ö a legjobb olvasó az osztályban. Mostanra az is kiderült a tanárnő számára, hogy kisebb rendbontásai az unalmának tudható be, az első osztály semmilyen kihívással nem szolgál számára... hacsak nem viselkedési szempontból. Az önarcképe mellett pózolt látható örömmel míg vártunk, hogy a tanárnő színe elé léphessünk.

Könyvvásár

Minden évben többször is elérkezik az igazság pillanata... persze igyekeznek kellemes emléket is kovácsolni belőle. A tavaszi szülői értekezletet az anyukáknak "dedikálják" és a csemeték együtt fogyaszthatnak egy reggeli muffint és tejet vagy kakaót. Ki van a rendszer találva. Reggeli után boldogan, kis cukordózis után az anyukák nagyobb valószínűséggel győzhetőek meg, arról hogy több könyvet is megvásároljanak a csemetéjüknek. Zsoltinak annyi könyve van már, hogy alig fér el két könyvespolcon így kompromisszumos megoldás alapján kapott némi írószert és egy színes matrica készletet, ami a billentyűzetre ragasztható. Időközben persze rádöbbent, hogy a magyar és angol billentyű között azért van különbség így most egy őskori angol billentyűzetet használ színes matricákkal díszítve.

Ezen az este mint oly sokszor máskor is a természet lenyűgözött így némi küzdelem után megörökítettem pár pillanatképet a naplementéről.

Megint itt a tél

Igaz bár dátum szerint tavasz felé kellene álljon az időjárás, de idén a tél nem enged.
Amint elhatároztunk, hogy együtt vacsorázunk a sógoromékkal még jobban rákezdett a hóesés persze ez minket nem sokat zavart a meghitt étteremben. Ezúttal a Vörös Rák (Red Lobster) nevű étterem mellett döntünk ugyan már nem itt dolgozik a sógornőm, de az all-you-can-eat (anyit eszel amennyi beléd fér) garnélarák minden évben megkísérti a rajongókat. Személy szerint nem vagyok nagy rajongója a cseppnyi embriónak látszó tengeri kütyünek, de szerencsére nem is vagyok kötelezve, hogy azt fogyasszam.
Ha jók az információim egyébként a család egyik tartja az itteni étteremben a rekordot miután több kiló garnélarákot elfogyasztott egy-ültő helyében... és itt nem 2 kilóról beszélek... hanem 10 kg feletti mennyiségről, ami elég őrület (pontos szám most nem jut eszembe, de ha jól emlékszem a körülbelüli érték 28 fontnyi vagyis több, mint 12 kiló volt).
Legtöbbször amikor szokásos éttermet látogatunk igyekszünk valami újdonságot felfedezni. Ezúttal az italok közül sikerült választania a sógoromnak, ami lenyűgözött... legfőképpen méreténél fogva. :) Ránézésre is 1 liter felett érkezett a jeges epres finomság. Ezek után valójában megcsodálva a méretet el is bátortalanodtunk az ital rendelésétől...
Bár a képen látható csöppség semmiből sem kapott egy falatot sem mégis vígan csacsogott nekünk. A nevét részben nekem köszönheti, mert amikor anyukája terhes volt akkor meséltem egy hölgyről aki magyar és Juliannának hívják ez láthatólag megtetszett a sógornőmnek és pár hónap múlva érkezett is a meglepetés Juliana képében. :))
Vicces volt, mert kérdeztük a baba születése előtt, hogy milyen névre gondoltak és nem akarták elárulni nehogy felhasználjuk... mintha lenne esélyem behozni pár hónapos lemaradást haha :)

Március ide vagy oda a síszezonnak még koránt sincs vége. A fiúk álmodoztak is arról, hogy mennek síelni bár az mind anyagilag, mind pedig idő szempontjából elég nehézkes feladat. John csupán 3-4 hetente látogat haza és szombat este már semmi esély a síelésre és amennyire a tél most itt van áprilisra reméljük már nem lesz :)

A kellemesen eltöltött este után lassan hazafelé indultunk és egy csendes elvarázsolt világot találtunk. Legszívesebben pillanatonként megálltam volna, hogy megörökítsem a látványt, de tudtam, hogy a fényképezőgép fényérzékenysége vagyis pontosan fényérzéketlensége miatt sajnos az élmény legnagyobb része így is elveszne. Párom észlelte a lelkesedésemet és a szomszédos iskola épülete mellett megállt, hogy legalább egy két képet ellőhessek a kicsit jobb megvilágításban... íme az eredmény :) Nem tudom miért, de határozottan lenyűgöz a téli tájkép... talán azért mert Budapesten nem maradt meg túl sokáig a hó vagy inkább csúnya latyakossá válik a teljes város. Itt nem lehet egy panaszszavam sem, mert a hegy lábánál lakunk, ahol sokkal több havat kapunk, mint bárki más a környéken.