Virradjon Rád szép nap, köszöntsön Rád jó év. Kedves hajlékodba költözzön a jólét. Lelkedbe boldogság, szívedbe béke, ezt kívánom néked az Új Évre!!

MINDENKINEK

BOLDOG ÚJ ÉVET KIVÁNUNK

Zsolti, Magdi, John

Szombati matiné

Kora délután megrohamoztuk a mozit, hogy megnézhessük az Arany Iránytű című filmet, amit mindenkinek meleg szívvel tudok ajánlani. Zsolti igazán szerencsésnek mondhatta magát a mai napon, mert a nagybátyja, akinek Alma a neve meghívta egy nagy fagyizásra. Azt kérhetett amit akart. Mint a képen is látható Zsolti a szivárvány fagyit választotta, amitől nemsokkal később a nyelve és az arca is a szivárvány minden színében pompázott. :)))))










Olyan ügyesek és gyorsak voltunk, hogy még naplemente előtt hazaértünk. Zsoltinak ettől ragyogó ötlete támadt és szánkózni indult az újonnan kapott csúszkáján. Örömének csak a naplemente szabott határt, de még így is lecsúszhatott párszor.

A legdrágább este ...

Újévhez közeledve kikapcsolódást után néztünk és reméltük, hogy pár barátot és rokont meghívva elő szilvesztert tarthatunk. Mi először egy indiai étteremben kezdtünk John egyik régi barátjával Diana-val. Mint utóbb kiderült a bowling terveinket megbombázta egy verseny így a többiek lemondtak a találkozóról, de mi ritkán látjuk Dianát így kerestünk egy másik helyet, ahol játszhattunk. Igaz, hogy szerencséseknek gondoltuk magunkat, mert a hölgyeknek kedvezményt adtak a játékból, de így is majdnem 2x annyiba került 1 óra játék mint, amennyit a vacsoránkért fizettünk. El sem merem képzelni mennyibe került volna, ha mi is teljes áron játszunk.
Nem találtam könnyű golyót így a csuklóm fél óra után már nem akart közreműködni. Diana szerint még jó, mert ő annyira nem tudott játszani, hogy így legalább nem lógott ki nagyon a pontszámokkal. Zsolti nagy lelkesedéssel vezetett az első körökben egészen addig, míg John bele nem melegedett. Hihetetlen mágus a gyerek, de azért egy profit nem egyszerű lekörözni. No majd megnézzük, ha nagyobbra nő hogyan veri kenterbe az apját. :))))

Karácsonyi villásreggeli pár rokonnal...

Az idei évben a család szakított a hagyományokkal így hivatalosan nem ajándékoztuk meg egymást. Minden családban elég terhet jelent vagy fog jelenteni az új jövevények érkezése. 1 sógornőmet kivéve és magamat is beleértve csupán ketten nem voltunk várandósak idén. Ez hihetetlen számomra, de úgy látszik ez ilyen év.
Míg a felnőttek élvezték a terített asztalt a csemeték szétszórták Zsolti újonnan kapott kirakós térképét amire a szekrényben rátaláltak. Sajnos pár ország pusztító szopogatásnak és rágcsálásnak esett áldozatul, de legalább eddig még minden ország meg van hiánytalanul.
A tél elég hideg idén és sokat esik a hó így a ház könnyen lehűl kisebb mértékben. Mamma és Daddy, mint időseknél várható folyamatosan fáznak így a családtól kaptak meleg takarókat és mamuszokat.
Ahogy várható volt sokkal több étellel érkeztek a családtagok, mint amennyit elfogyasztottak így még pár napig élvezhetjük majd a maradékokat Mamma legnagyobb örömére.

Szenteste

Mint minden évben idén is nagy izgalommal várta Zsolti, hogy mikor díszítjük már fel a karácsonyfát. Tavalyról gondosan megőriztük a papírláncot és egyéb díszeket valamint idén újabb mesterművekkel bővítettük a gyűjteményt. A sok dekorációs lehetőség közül egyet választottunk idén. Vettem flitteres ragasztót, amiben csillogó flitter darabok úszkálnak. Rajzoltunk fenyőfát és gyertyát majd Zsolti gondosan körbe ragasztózta a széleket, hogy csillogjanak. Elég nehezen akart megszáradni, de gondoltuk a karácsonyfán lesz ideje rá. Idén ahogy eddig is leginkább Zsolti igyekeztük elhalmozni ajándékokkal. Kitaláltam, hogy lehetne elejét venni az általános káosznak, ahol egyetlen íróeszköz sem található. Az idei karácsonyra egy nagyon praktikus tartó dobozt ajándékoztam a Zsoltinak a ceruza, filc és zsírkréta gyűjtemény mellé azzal a feltétellel, hogy az eszközök mindig visszatérnek a helyükre.
A praktikus ajándékok mellett találtam túlélő detektív készletet játék távcsővel, fényképezőgéppel, walkie-talkieval, kis rádióval és iránytűvel. A kirakós kontinens térképek nagy segítségére lehetnek Zsoltinak, ha túlélik a szétszedést és összerakást. Bár úgy állapodtunk meg, hogy nem ajándékozunk egymásnak semmi a párommal csak nem birta megállni, hogy ne vegyen nekem valami meglepetést. Ez valóban meglepetésként ért ( igaz ugyan hogy én azért megleptem egy aprósággal de arra már tényleg nem számítottam, hogy ő is megszegi a megállapodást főleg hogy olyan ügyesen színészkedett, hogy nem készült nekem semmivel és most milyen rosszul érzi magát... erre mikor bementünk a szobánkba ott várt a nagy dobozban a varróasztal, aminek tényleg nagy hasznát fogom majd venni. Eddig sok tervemet nem kiviteleztem, mert nehézkes volt az ágyon vagy a földön vágni a kellő pontossággal. Nagyon meglepődtem az ajándékon, de meg is hatódtam a figyelmességén. Kiderült, hogy ugyanazon a napon, amikor vásárolni voltam eltűnt valamilyen ügyet intézni és fél óra különbséggel ugyanabban a kreatív boltban vette az asztalt, ahol én vásároltam Zsoltinak a tartódobozt. :) Még jó, hogy csak 1 kocsink van így nem tudtunk egymásba futni :)
A kellemes meglepetések után Zsolti izgalommal tért nyugovóra mert már nagyon várta a következő napi családi összejövetelt, hogy játszhasson az unokatestvéreivel.

Mézeskalács házikó

Zsoltiéknak a suliban sok kreatív feladatot adnak, ezek közül az egyik a mézeskalács házikó építése volt. A helyi boltokban kapható kész hozzávaló, hogy bárki megépíthesse a házikót csemetéivel. Az elsős tanárnők minden évben karácsony előtt gyűjtést rendeznek, hogy megvehessék a hozzávalókat majd az ebédlő/előadóterembe terelik az elsősöket. Az utolsó órákban minden gyerek megalkothatja a saját művét majd gyors száradás után egy mozgókiállításként körbe mutogatják őket a teremben. A művek elméletileg ehetőek, mindenféle cukorkából és cukormázból készültek.

A legstresszesebb este

Nem is gondoltam volna, hogy egy egyszerű babazsúros meghívás milyen tortúrába torkollhat. ( olyannyira, hogy hazaérve még egy kalandtérképet is készítettem) Amikor a meghívás történt még nem gondoltam bele, hogy decemberben délután már korán sötétedik. Ködös nap volt, de nem esett további hó napközben így reményteljesen készülődtem. Nem ismertem a helyet, ahová mentem tehát elsőként rákerestem a térképen, örömmel észleltem nincs is olyan messze a Google térképe 20 percre saccolta a megérkezésemet... Én azért biztos, ami biztos 35 percet szántam rá. Amint elindultam kisebb hóesés kezdődött, de nem tűnt veszélyesnek... csak arra nem gondoltam, hogy éppen a hegyek felé autózom így még egy kisebb hó is izgalmassá teheti az utazást. A frissen esett havon a hegyi úton az autó finoman csúszkált úgy döntöttem nem sietek sehová :))) 15 perc múlva elértem a sarkot ahol le kellett volna kanyarodjak... hiába észleltem aránylag korán, nem tudtam lelassulni eléggé hogy bevegyem a kanyart. Itt kicsit megijedtem, de gondoltam a következő utcán lemegyek és meg is van oldva a probléma. Visszafordulni nem tudtam, mert az ellenkező irány egy pár méterrel magasabban futott a hegyen. (1-es pont a térképen) A következő utcát meg is találtam és ugyan nagyon lassan mentem, de amint rátekintést nyertem az utcácskára erős félelem fogott el. Olyan meredek volt, hogy nem is tudtam elképzelni ki az az őrült, aki ezt az utat választja télen. (2.) Ekkor óvatosan leálltam a patkánál, aggódva miként fogom újra elindítani magam. Elemeztem a térképet ( mindig nálam van szerencsére) és egy hosszabb de számomra biztonságosabbnak tűnő utat választottam. Nem sokkal később egy hókotró biztos árnyékába húzódhattam... vagyis más esélyem nem volt a haladásra az egy sávos úton. :) ( 3.) Szépen megtéve a kerülőt elértem a kívánt utat és nagyon büszke voltam magamra... mégis megcsináltam. Ekkor még nem tudtam, hogy jelentős távolság választ el még a céltól. (4.) Elbizakodva indultam neki az utcán és mikor egy érdekes kanyarhoz értem az utca tábla alapján jobbra fordultam (5.) folyt. köv.

Hólapátolás

Idén nagyon havas telünk van. Már többször 30 cm-es havakat kellett lapátolnunk. Kivételesen ezen a héten John is itthon van így tud nekem segíteni a lapátolásban... meg kell hagyni remek kis testedzés reggelenként 45 perceket lapátolni, viszont a friss levegő nagyon jóllesik.
Zsoltinak ilyenkor körbe körbe rohangászik a hóban még szerencse, hogy sínadrághoz hasonló öltözéke nem ázik át hamar. A képen éppen apát piszkálja, hogy hógolyózzanak... pechjére Johnnak lapát van a kezében és egy pillanat alatt betakarja hóval. :) Nagyon nevet ezen és direkt lefekszik a hóba, hogy még el is tudjuk temetni őt pár pillanatra mikor is kirobban a hóból. Így telnek havas napjaink...