bemutatkozás
Üdvözlet minden kedves látogatónak, ez a blog amerikai életünket mutatja be megérkezésünk óta. A történetek tükrözik az érdeklődési körömet és a velünk megesett kalandokat. Jó szórakozást az olvasáshoz!!
2007. február 28.
Minden gondolatom a varrás körül, ruhatervekkel álmodom
Az egész ott kezdődött, hogy az akciós 2-3 dolláros ruhák, szoknyák és egyéb kellékek hiába tetszenek, és látszólag megfelelő méretűek ha a szép nagy bicepszemen megfeneklik a dolog...túl széles és mély a dekoltázs vagy nem elég hosszú a szoknya és mindig csak pár centin múlik...
Elhatároztam hát ahhoz hogy élni tudjak az akciós lehetősséggel saját magamra kell alakítsam az ujjakat és a hosszakat. Aztán innen már nem volt messze, hogy tulajdonképpen ha látok valami jó anyagot akár magam is megcsinálhatnám a szükséges felsőket és mindent ami hiányzik, hogy ne függjek attól mit találok. Arról nem is beszélve hogyha tudnám a fiuk méreteit őket is meglephetném.
Mintha nem lennék így is teljesen betáblázva most még a saját szárnyaló gondolataim is kergetnek.
De ha már ilyen nagy-szabásban gondolkodom akkor jó is lenne tudni pontosan mit csinálok... 8. osztályban technika órán tanultunk valamicskét a varrásról... meg is varrtunk magunknak egy mini szoknyát ... ( amit persze aztán soha sem hordtam a mini volta miatt... ) másokat lesve megtanultam hogyan működik a varrógép, de igazi "szakmai" tudásom nincs a dologról.
Kinéztem egy rakat könyvet ami a varrásról szól... többségük eszméletlen drága és ki tudja mennyi értékes információ van benne?
Mélyreható közvélemény kutatás a neten... ki melyik könyvet szereti és ajánlja...
Legnagyobb bánatomra a cél könyvet már Online Antikváriumban sem találom meg, mert annyira népszerű. Ehelyett rendelek 2 korábban népszerű könyvet... csak nem változott meg a varrás alapja a 80as évektől :) Drága anyukám segítségével meg is érkeznek postán a könyvet... igen ám de 100 oldalnyi angol tanulnivaló mellett nem tudok időt lopni ... így marad a folytonos álmodozás, tervezgetés... és mintagyűjtés.
Még meg sem érkezett a varrógép már egy doboz anyagot gyűjtök össze különböző átalakításokhoz. Mostantól a gyűjtést az apró részletekre kell összpontosítsam... hol is kaphatok itt gatyamadzagot? és egyéb találós kérdések fogják szegélyezni következő hónapjaimat...
Azt meg sem kell említenem, hogy mindezek lapulnak egy dobozban hogy senki ne lássa szorgalmas munkám eredményét - nem is beszélve ennek anyagi hátteréről :)))))))
2007. február 24.
Patinás Bowling party
A képen látható cégér tábla fogadja azt aki a bowling pályát keresi, mint megtudom ez egy muzeális értékű tábla. 50 éve építették és itt ami idősebb, mint 30-40 éves és még mindig funkcionál az már kész csoda.
Az épület kívülről nem egy nagy durranás és parkoló helyben is szűkölködnek, de bent 42 kiválóan felszerelt számítógép vezérelt pályán játszhatnak a kezdők és haladók.
Amikor mentünk akkor épp egy bajnokságot játszottak a terem másik oldalán. Elméletileg vagy húsz különböző méretű golyó közül választhatjuk ki az erőnknek megfelelő súlyú golyókat, amik a fal mellett sorakoznak acél polcokon. Nagy nehezen találtam egy 9es súlyú labdát, ami náluk már gyerek méret... a lyuk ennek megfelelő volt a labdán... egy nehezebb labda engem is el vitt volna a pályára.
Meglepő módon Zsoltinak megy a legjobban a kezdetben, lába között lóbálva a labdát lassan elgurítja és sorra tarolja a bábukat... de még ezek a gyerek labdák is nehezek így Zsolti a második menetre már teljesen kifárad... ajánlgatva másoknak hogy dobjanak helyette. Milyen előzékeny :)))
Címkék:
Salt Lake City,
szórakozás,
Utah
2007. február 18.
Elkelt az utolsó fiútestvér
Hirtelen történt, senki sem számított rá... nagy titkolódzás kísérte, de végül mi is megtudtuk.
Egy fiatal halk-szavú csendes lány megálmodta, hogy John utolsó facér, hasonlóan hallgatag öccsét rendelte az Úr férjéül ezért az apjához fordult segítségért, aki helyi szokás szerint apósomhoz fordult, mint potenciális leendő örömapa a másikhoz, hogy megvitassák a fiatalúr szándékában áll-e feleségül venni a takaros teremtést.
És a "fiúkérés" mély meditációra és böjtre sarkallta az ifjú vőlegényt... vajon megérdemli-e ezt a gyöngyszemet... együtt nőttek fel, de soha nem néztek egymásra még így ahogy most.
A fiú annyira boldog volt, hogy nehéz feladat elé állította a családot. Először is kezdetben titkolta az ara kilétét ... de az esküvőt 3 héttel később tervezték., majd elszaladtak 1 hétre Kaliforniába édes, forró nászúra. Így adva 1 hét további haladékot az esküvői parti előkészületeire.
A helyszín a hitem szerint óriási ház, ahol mi élünk anyósékkal.... amikor a mi esküvői partink volt több mint 100 emberrel azt hittem több embert nem is lehetne ellátni... de ők megmutatták hogy ha nagyon akarják több, mint 200 embert is meghívhatnak.
Szó szerint sorba kellett állni hogy a ház egyik feléből... mondjuk a konyhába juss ahol az étel volt. Nem beszélve egyéb szűkös helységekről.
Aki először érkezett tartotta a pol pozícióját a kaja közelében. Rettegésükben hogy nem lesz elég az étel a vendégek érkezése előtt az édes zsömlével készült sonkás szendvicseket szorgos kezek szelték ketté... félelmük alaptalan volt. Rengeteg ételt ajándékoztak el és mi még több mint 1 hétig a szendvicsek maradékából éltünk. Legnagyobb sajnálatomra a párom éppen Arizonában dolgozott pár napra... de velem ellentétben ő volt a legboldogabb ember hogy kihagyhatta ezt az őrületet a házban.
A fiatal pár annyi ajándékot kapott hogy 2 és fél órába telt kibontaniuk és a segítségemmel listát készíteniük az összes ajándékról... a folyamatot az is lassította hogy Zsolti mindenáron a friss menyecske közvetlen közelébe akart lenni elválasztva az elméletileg egymás mellett ülő házaspárt.
Nehéz volt meggyőzni Zsoltit, hogy adjon teret nekik, mert mostantól ők elválaszthatatlanok.
Egyszer majd ő is rájön.
Címkék:
család,
esküvöi fogadás
2007. február 17.
Nekem télen is elég 15 perc
Február közepén gyönyörű időben kiszabadultak a csemeték a magyar iskolából ... kit érdekel, hogy a hinta és a játszótér hófedte... süt a nap és lehet rohangálni...
Gondoltam kis friss levegő nekem sem árt... de 15 perc elteltével érzem, hogy furcsán ég az arcom... pedig nem is voltam zavarban... mire hazaértünk piros volt az arcom, mint a paprika...
Ehhez kell ám tudás... télen, februárban egy játszótéren leégni... még csak nem is magaslati síelésen vagy nyári napsütésben...
Ez azt jelenti, hogy télen is napvédő krémet kellene hordjak magammal... most megijedtem... mit fogok én itt csinálni ha beköszönt a nyár?? Ki sem dughatom az orrom míg a nap fent az égen??
2007. február 15.
Rábeszélt Valentine napi "meglepetés"
Ismét szemfüles voltam... akciót láttam, terveztem és győztem...
Kedvesem Arizonában töltötte munkás napjait majd két hétig amikor is Valentin-nap szellemében közeledtek akciók...
A szívemnek legkedvesebb akció pedig a Kreatív bolt honlapján találtam... 40% százalékos leértékelés varrógép fronton... és még ingyen ki is szállítják, ha Valentin napig megrendeljük... óó több se kellett nekem... boldogan hívtam a kedvesemet... és igyekeztem minden távoli csáberőmet bevetni az új varrógép reményében... és mert alapvetően mázlista vagyok amiért az ég egy gondoskodó férjjel áldott meg rávettem hogy azonnal rendeljük meg az internetről a gépet... addig le sem tettem a telefont míg meg nem kaptam az email, hogy köszönjük megrendelését küldjük a gépet.
Tekintettel arra, hogy a párom uuuuutálja a Valentin napot... ezért szép kis ajándékot sikerült kipréselnem belőle...
Most már csak idő kell, hogy mesteri szinten elsajátítsam a varrás tudományát ... és határ a csillagos ég.
Címkék:
varrás
2007. február 14.
Arizona te csodás?????
Ismét életünk egy nehéz szakaszához értünk... persze ez nem az első és nem is utolsó.
Imádott férjemuram Arizona államba készül, kb. 1 évig fog egy nagyszabású építkezésen dolgozni.
Ehónapban tett egy kéthetes látogatást, amiről éppen Valentine nap éjszakáján érkezett vissza.
Nem tudom, hogy miként fog kitartani 1 évet Arizonában... 1 nappal távozása után már jött volna haza, kialvatlanul. Nem találta helyét magányosan egy idegen ágyban.
Majd a következő napokban annyit dolgozott hogy akárhányszor telefonált szó szerint elaludt azon ahogy beszéltem hozzá... ez meg nekem nem tűnt hízelgőnek ugyan megértettem, hogy keményen dolgoznak.
A szemem előtt lebegett, hogy 1 év elteltével talán már nem jóformán nem is beszélünk egymással?
Persze ne lássak rémeket. Annyi biztos hogy a hősiesen kiállt 2 hét után repült a nyakamba amikor meglátott.
Híreket is hozott, gazdasági és befektetési okokból házat vesz Arizonában, ahol remények szerint 1 hónap múlva márciusban kezdődik az újabb építési feladat.
Rendes városnézésre nem futotta az értékes időből, ebéd szünetben szaladt és készített pár fotót...
No persze amikor a leendő házunkat nézte akkor elfelejtett fényképezőt vinni... hát nem egy pasi? :)))))
2007. február 8.
Az év vagy talán évtized legrosszabb filmje
Egyetlen szerencsém, hogy nem kellett fizessek érte...
Ingyen jegyeket osztogattak a főiskola étkezőjében és miután szalma vagyok, párom Arizonában gondoltam mi a penész elviszem a legfiatalabb és mostanra egyetlen sógornőmet moziba. A plakáton az áll... elkövettél-e valaha egy igazán nagy hibát... IGEN elmentem és megnéztem ezt a filmet...
Egyetlen poén Michael Jacksonhoz fűzödik a filmben a többi kínszenvedés.És ezzel azt hiszem elég szó fecséreltem rá.
Címkék:
film
2007. február 7.
Cafe Rio és a Cilantro
Bárcsak szagos lenne az internet... megérezhetnétek, milyen az illat?????!!?? ami megbolondítja a mexikóiakat és néhány amerikait is...
Itt Cilantronak ( vagyis szilantrónak) hívják, de másnéven ez koriander levél...
Nem tudom, hogy milyen élvezetet talál ebben bárki... mosópor ízű kellemetlen szagú... de ahogy hiedelem tartja ez egy kész afrodiziákum.... egészségére annak aki ezzel büntetné magát.
Sőt nagy mennyiségben narkotikumnak is használják... ( ja mert olyan iszonyú nagy mennyiségben rögtön beájulsz tőle... )
Salátákban és szószokban használják... akár csak a petrezselymet... no és az őrület netovábbja... itt tesznek a rágógumiba ... és a cigarettákban is található belőle.
Magyarországon én leginkább a magos fajtával találkoztam... az sem volt túl kellemes....
Valószínű hogy erre születni kell...
Néhány alkalommal... tudtom nélkül sikerült szert tennem salátákra, melyek tartalmazták ezt a számomra méregnek számító alapanyagot.
Eddig szentül meg voltam győződve róla, hogy én semmire nem vagyok allergiás és im Amerika rám cáfolt.
Mikor beleharaptam már késő volt... úgy tűnik nem csupán nekem vannak allergiás tüneteim rá... egyik sógornőmnek halálos Cilantro allergiája van...
Valamilyen oknál fogva olyan erős illóolaja van a növénynek, hogy ami mellé rakják átveszi az izét... így ami valaha is érintett korianderlevelet... az ugyanolyan hatással bír, mint az eredeti növény.
Az egyik legismertebb lelőhelye egy kedvelt étterem Cafe Rio Mexikói Grill... ahol is határozott figyelmeztetés ellenére, hogy NE LEGYEN a salátába cilantro a díszítés öröméért rávágnak egy nagy ágnyi növény a saláta tetejére... képzeld mi lett volna ha nem cilantro nélkül kérem.
Sógornőm férje szó szerint a felszolgáló után megy megnézni, hogy mit rak bele... a felesége élete nem játék. Pechükre szeretik ezt a link bandát meg a kajájukat.
Én maradok inkább a magyaros káposztánál...
Címkék:
érdekesség,
éttermi tapasztalat
2007. február 3.
Jómóka együttes
Remek ötlete támadt egy magyar társunknak. Ismertessük meg az itteni magyar gyermekeket a népzenével egy különösen tehetséges társaság segítségével.
Amikor először hallottam a Jómóka együttesről meg voltam győződve arról, hogy az erdélyi, felföldi és magyarországi népzenét játszó csapatban kell legyen egy őserő, egy tag aki magyar.
Tévedtem.
A banda minden egyes tagja született amerikai és egyetlen látogatásuk magyar földre elég volt egy életre szóló szerelem létrejöttére. Tudtak Bartókról meg hogy értékes a magyar népzene, de country együttes lévén soha nem gondoltak arra, hogy az elkövetkező években a cimbalom,nagybőgő, gordonka és hegedű elsajátításával töltik majd minden szabadidejüket.
Akadt egy énekesük, akit hasonlóan érdekelt ez a stílus. Mára jobban kurjongat és hajlítja az énekeket mint némely született magyar.
2004-ben Sebestyén Márta vendégszerepelt náluk Salt Lake Cityben.
Visszatérve a találkozásra a gyerekek először félelemmel teljes csodálkozással hallgattak ismert énekeket mint például "Tavaszi szel vizet araszt" majd az együttes szabad kezet adott a leendő tehetséges ifjúságnak, hogy maguk is kipróbálhassák ezeket az ősi hangszereket.
A legnagyobb sikere a cimbalomnak és a dobnak volt.
Reméljük máskor is találkozhatunk velük. Jót mulattunk, táncoltunk.
Címkék:
gyerekek,
Jómóka együttes,
magyar óvoda
2007. február 1.
A bürokrácia itt is jól működik
Augusztustól novemberig kellett várjak, hogy letehessem a KRESZ vizsgát, mert nem volt meg az itteni egyik legfontosabb dokumentumom a "Social Security Card". November elsején végre letettem a vizsgát és boldog elméleti tulajdonosa lettem egy jogosítványnak is. Az eredeti dokumentumot 6 hét múlva kaphatom kézhez kaptam az információt... aztán eltelt november, aztán karácsony is ... aztán az új éve is... meg január is. Ekkor rájuk telefonáltam és azt állították hogy kipostázták csak a postás nem talált meg engem. Furcsa, minden csomag, reklámlevél megtalál... de a jogosítványom az nem. Elméletileg 2 napon belül megint megérkezhet mert újrapostázzák... de várjak 1 hétig türelemmel... mondom semmi gond eddig is türelemmel vártam... Majd újabb két hét után megint reklamáltam... jött a csodálkozó válasz, hogy megint nem talált meg a postás biztos vagyok-e benne hogy jó a cím...
A nyomtatott ideiglenes papírjogsimon tökéletesen pontos cím szerepelt... ekkor megint 2-3 hét várakozás következett... amikor is kellőképpen szkeptikus voltam, hogy ne hívjam őket újra.
Már február volt, éppen szép napos, hó nélküli nap volt így elhatároztam ezen a szép napon itt az ideje hogy szépen személyesen besétáljak az irodájukba és az asztalra csapjak.
Az ügyeletes tiszt kellőképpen ledöbbent amikor megtudta, hogy novemberi jogosítványt keresek. Nem ismerem a rendszert, de bősz keresésbe kezdett majd kibökte, hogy nem is abban az épületben tárolják az áhított jogosítványomat... így folytattuk vándorutunkat... míg végül az üveghegyen túl... az őrségen is túl megtaláltuk a helyet, ahol megkaphattam várva várt jogosítványomat...
Eddig szerencsére nem találkoztam rendőrrel és igyekszem hogy ez így is maradjon.
Címkék:
bürokrácia,
jogositvány,
social security card
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)