Egy újabb látogatás St George-ban

Olyan korán indultunk el reggel, hogy még éppen láthattuk a lenyugvó holdat. Ez valószínűleg Zsoltinak is segített mert így kicsit jobban viselte a hosszú utazást.
Félúton kb. 2 óra után érkezünk el első pihenőnkhöz, amit soha nem hagynánk ki. Itt árulják apósom kedvenc ételét a krumpli hasábot, amit kedvenc amerikai öntetemmel ranch öntettel fogyasztanak.
Miután feltankoltunk jó pár adag krumplival nekivágtunk az út másik felének.
Érkezésünk után a szemközti bútorboltban ebédeltünk, meglepő de igaz. A bútorboltban egy hatvanas éveket idéző tervezésű kis étkezde van ami a közelben lakó nyugdíjasok kedvence hiszen pár dollárért igazi!! hamburgert kaphatnak igazi hozzávalókkal. Nem is tudom az idejét, hogy mikor ettem utoljára igazi hamburgert... egy gasztronómiai élmény volt... persze a mi magyar ízlésünkhöz a csalamádés hamburger áll a legközelebb és itt egyenlőre még nyomát sem találtam csalamádénak csak kőkemény savanyú uborkának.
Az autó ami mellett Zsolti mosolyog szintén a bútorbolt kellékeihez tartozik a többi furcsasággal együtt mint például önjátszós zongora, tálcát tartó szoborinas, gazebo és szökőkút és egyéb nyalánkságok. Nem mondom, hogy nem élveztem felfedezni a helyet (persze az árcédulák gyakorta sokkoltak, de mivel semmi szándékomban nem állt vásárolni így csak jól rájuk csodálkoztam.)
Egy újabb kisebb kirándulás tettünk még a hazautazás előtt a környéken. Mamma mesélte, hogy a nyaralóhoz, ami egy közösséghez tartozik egyéb szolgáltatások is járnak mint például egy uszoda, közösségi ház edzőteremmel és az épület együttes központi részében található nyaralókhoz vízesés és kis tó tartozik és amint látható még pálmafák is vannak. :)

Ruhajárat

Az egyedüli korban közeli unokatestvérekhez időről időre látogatást teszünk és odaajándékozzunk a még használható ruhákat Zsolti kinőtt darabjaiból. Kicsit rosszul éreztem magam, hogy a hármas ikrek lány tagjának nem tudtam ajándékozni. Anyukájuk Nancy ideje korán meglepett egy születésnapi virággal. Gondolta, hogy pár napra a szülése előtt még meglep engem, mint utóbb kiderült pár órával a látogatásunk után megindult a szülés nála (utolsó pillanat látogatás volt) Általában olyan sovány és elég magas a sógornőm, hogy nem hittem el neki hogy pár nap választja el öt a szüléstől. Ez a baba lesz a tizedik gyermekük. Minden tiszteletem az övé :)

Megszületett Leroy fia, St George látogatás

Nagy bátorságról tanúskodik legújabb sógornőm története... vagyis persze inkább részben pénzügyi döntésről és családi hagyományról... Fiatalon és merészen, az első gyermekét várva elhatározta, hogy otthon szeretne szülni és még ennél is tovább ment ... meg is valósította ezt a tervet.
Pár órán belül a bába segítségével meg is született Enos majd édes álomba zuhant. Pár órával születése után elsőként volt alkalmunk látni a csemetét, aki abszolút nem tűnt frissen született babának. Nagyon angyali volt. A nagyszülők nagyon boldogok voltak hogy mielőtt elutaznak még meglátogathatták az újszülöttet. Amúgy útban voltunk egy hasonlóan izgalmas dolog felé. Anyósomék a hetekben keményen dolgoztak, hogy minden szükséges tárgyat beszerezzenek az új déli nyaralójukhoz...
Amennyire izgatott volt Zsolti is 1 órás út után már kezdte kérdezgetni, hogy mikor érünk már oda ( a fővárosból kb 4-4.5 órás út szükséges a nyaraló eléréséhez.
Mammának kicsit rossz volt a lelkiismerete, mert most hogy megvették a nyaralót minden percüket vásárlással töltötték, hogy minden tökéletes legyen. Ez talán kicsit túl sok is volt nekik a rohangálásból és már alig várták, hogy leérjenek és élvezzék a gyümölcsét egy közel 20 éves álom megvalósulásának. Úgy tűnt viszont, hogy a megérkezést követően ugyanúgy szaladgáltunk velük akárcsak korábban. Utah déli részében Saint George-ban rengeteg téli otthont találunk, mert itt a tél is nagyon kellemes és havat alig látnak az itt lakók. Ez az oka, hogy számos nyugdíjas választja Saint George-ot téli vagy akár egész évi otthonaként.
Miközben az ősök válogattak addig mi felfedeztünk érdekes dolgokat a boltokban. Itt egy vicces példa amit a St George Walmartban találtam. Egy fogyókúrás kanál. Ha ezzel eszel tuti, hogy lefogysz :)

A sűrű program végére még egy újabb orvoslátogatást is beiktattunk. Két hónappal ezelőtt ugyanezen a helyen tudtam meg, hogy mi a probléma ami hónapok óta bántott. Azóta sokkal jobban vagyok mióta betartom a listát- január 13dik bejegyzés - és szedem a cseppeket.
Az utolsó képen a nyaralóházak csoportját láthatjuk, ez a kilátás az alagsori szinten a hátsó fronton. Több különböző nagyságú és felépítésű nyaralóház közül választhattak Mammáék és végül egy nagyobb utcára néző mellett döntöttek. A felső szinten egy konyha, nappali és 2 szoba, 2 fürdőszoba és egy hosszú erkély található, az alsó szinten egy nagy közösségi nappali és egy kisebb hálószoba valamint fürdőszoba van és rengeteg ablak és egy dupla-ajtó ami a hátsó "kert"re nyílik.

Koncert Haydn, Bartók és Copland darabokkal

Örömmel kerestem a lehetőséget a kötelező koncert látogatásra hiszen még nem volt alkalmam ilyen jellegű programra mióta Salt Lake Citybe költöztem. Még nagyobb volt az örömöm amikor találtam egy koncertet ahol Bartókot is játszanak.
A karmester, Joel Rosenberg 15 éve vezeti a Sandy szinfonikus zenekart, de még nem volt alkalma Bartók zenéjét előadni igy ez másoknak is különleges alkalom.
Haydn darabja a 101. szimfónia más néven "Az óra" volt a bevezető mű és remek hangulatot teremtett.
Bartóktól elhangzott Concerto zenekarra első, második és negyedik tételét. A művet 1943ban írta Bartók mindössze másfél hónap alatt miután felépült egy hosszabb betegségből, Amerikában. Ez volt az utolsó darabja amit befejezett 1945ben bekövetkezett halála előtt.
A záró darab egy remek akár partiba is beillő zenemű volt Aaron Coplandtól "El Salon Mexico".
Lenyűgöző gyorsasággal és vitalitással játszották ezt a vidám finálét a zenekar tagjai.
Mind a Bartók mind pedig a Copland darab nagy kihívást jelenthetett a zenészeknek, de remekül helyt álltak.

Emma a csendes társ

Az iskola év legnagyobb meglepetése volt, hogy a korábbi megszokott osztályt szétosztották újabb diákok érkezése miatt így Zsolti legkedvencebb játszótársa is átkerült egy másik osztályba így alig van esélyük, hogy találkozzanak. A nyár lassan közeledik amikor több lehetőségük lenne találkozni, de Emma Kaliforniában lesz mi pedig Budapesten. Így most próbáljuk bepótolni a hiányt. Annak ellenére, hogy nincsen mindennapos kapcsolat közöttük ott folytatják a barátságot, ahol abbahagyták, és ezt jó látni.

Ma ránk került a sor

Zsolti második értékelését hallhattuk az osztályfőnökétől,Mrs. Northtól. A tanárnő változatlanul szerelmes a csemetémbe és folyton magának akarja, ugyan az elmúlt hónapokban kicsit problémásabb volt a szokásosnál. Biztos vagyok benne, hogy hangulatait sokszor befolyásolja az a tény, hogy apát csak nagyon ritkán láthatjuk. Amit viszont nem sok fiú gyermekről mondhatnak el Zsolti megszállottan olvas és ez meg is látszik az olvasása szintjén. Annak ellenére, hogy csupán 2006 őszétől tanulja az angolt ö a legjobb olvasó az osztályban. Mostanra az is kiderült a tanárnő számára, hogy kisebb rendbontásai az unalmának tudható be, az első osztály semmilyen kihívással nem szolgál számára... hacsak nem viselkedési szempontból. Az önarcképe mellett pózolt látható örömmel míg vártunk, hogy a tanárnő színe elé léphessünk.

Könyvvásár

Minden évben többször is elérkezik az igazság pillanata... persze igyekeznek kellemes emléket is kovácsolni belőle. A tavaszi szülői értekezletet az anyukáknak "dedikálják" és a csemeték együtt fogyaszthatnak egy reggeli muffint és tejet vagy kakaót. Ki van a rendszer találva. Reggeli után boldogan, kis cukordózis után az anyukák nagyobb valószínűséggel győzhetőek meg, arról hogy több könyvet is megvásároljanak a csemetéjüknek. Zsoltinak annyi könyve van már, hogy alig fér el két könyvespolcon így kompromisszumos megoldás alapján kapott némi írószert és egy színes matrica készletet, ami a billentyűzetre ragasztható. Időközben persze rádöbbent, hogy a magyar és angol billentyű között azért van különbség így most egy őskori angol billentyűzetet használ színes matricákkal díszítve.

Ezen az este mint oly sokszor máskor is a természet lenyűgözött így némi küzdelem után megörökítettem pár pillanatképet a naplementéről.

Megint itt a tél

Igaz bár dátum szerint tavasz felé kellene álljon az időjárás, de idén a tél nem enged.
Amint elhatároztunk, hogy együtt vacsorázunk a sógoromékkal még jobban rákezdett a hóesés persze ez minket nem sokat zavart a meghitt étteremben. Ezúttal a Vörös Rák (Red Lobster) nevű étterem mellett döntünk ugyan már nem itt dolgozik a sógornőm, de az all-you-can-eat (anyit eszel amennyi beléd fér) garnélarák minden évben megkísérti a rajongókat. Személy szerint nem vagyok nagy rajongója a cseppnyi embriónak látszó tengeri kütyünek, de szerencsére nem is vagyok kötelezve, hogy azt fogyasszam.
Ha jók az információim egyébként a család egyik tartja az itteni étteremben a rekordot miután több kiló garnélarákot elfogyasztott egy-ültő helyében... és itt nem 2 kilóról beszélek... hanem 10 kg feletti mennyiségről, ami elég őrület (pontos szám most nem jut eszembe, de ha jól emlékszem a körülbelüli érték 28 fontnyi vagyis több, mint 12 kiló volt).
Legtöbbször amikor szokásos éttermet látogatunk igyekszünk valami újdonságot felfedezni. Ezúttal az italok közül sikerült választania a sógoromnak, ami lenyűgözött... legfőképpen méreténél fogva. :) Ránézésre is 1 liter felett érkezett a jeges epres finomság. Ezek után valójában megcsodálva a méretet el is bátortalanodtunk az ital rendelésétől...
Bár a képen látható csöppség semmiből sem kapott egy falatot sem mégis vígan csacsogott nekünk. A nevét részben nekem köszönheti, mert amikor anyukája terhes volt akkor meséltem egy hölgyről aki magyar és Juliannának hívják ez láthatólag megtetszett a sógornőmnek és pár hónap múlva érkezett is a meglepetés Juliana képében. :))
Vicces volt, mert kérdeztük a baba születése előtt, hogy milyen névre gondoltak és nem akarták elárulni nehogy felhasználjuk... mintha lenne esélyem behozni pár hónapos lemaradást haha :)

Március ide vagy oda a síszezonnak még koránt sincs vége. A fiúk álmodoztak is arról, hogy mennek síelni bár az mind anyagilag, mind pedig idő szempontjából elég nehézkes feladat. John csupán 3-4 hetente látogat haza és szombat este már semmi esély a síelésre és amennyire a tél most itt van áprilisra reméljük már nem lesz :)

A kellemesen eltöltött este után lassan hazafelé indultunk és egy csendes elvarázsolt világot találtunk. Legszívesebben pillanatonként megálltam volna, hogy megörökítsem a látványt, de tudtam, hogy a fényképezőgép fényérzékenysége vagyis pontosan fényérzéketlensége miatt sajnos az élmény legnagyobb része így is elveszne. Párom észlelte a lelkesedésemet és a szomszédos iskola épülete mellett megállt, hogy legalább egy két képet ellőhessek a kicsit jobb megvilágításban... íme az eredmény :) Nem tudom miért, de határozottan lenyűgöz a téli tájkép... talán azért mert Budapesten nem maradt meg túl sokáig a hó vagy inkább csúnya latyakossá válik a teljes város. Itt nem lehet egy panaszszavam sem, mert a hegy lábánál lakunk, ahol sokkal több havat kapunk, mint bárki más a környéken.

Apa szülinapja kicsit előbb

Mióta elkezdtem zongorázni John kereste a gitárját, de sehol nem találta a házban. Úgy tűnik, hogy valakinek megtetszett és magáévá tette míg ő a Déli sarkon dolgozott. Nagyon szomorú volt miatta mert egy igen értékes gitár volt. Én ugyan nem tudtam egy értékesebb gitárral meglepni de találtam egy remek hirdetést, ahol egy zenész ajánlott egy új klasszikus gitárt nagyon jutányos áron. Mivel John csak 3 hetente vagy néha 4 hetente jön haza vagy ha munkája nem engedi akkor még később is úgy döntöttem, hogy megajándékozom a születésnapunk előtt. Már pár hete rejtegettem a gitárt és most úgy éreztem elérkezett a pillanat.
Jó volt látni a meglepetést és az örömöt a szemében.

Gofri nap


Zsolti és John legnagyobb örömére végre használatba vettem a gofrisütőt. Palacsinta tésztát kevertem édesen és kiteszteltem hogyan kell gofrit sütni. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hosszú ideig tart egy adag kisütése és ugyan sokkal több palacsinta tésztát felvesz a sütő még így is több órába telt kisütni a kiló lisztből a gofrikat. Zsolti új találmánya gofri joghurttal nagy sikert aratott anyósék körében. Nem kérdéses a gyerek nagyon kreatív. Mivel a tészta már amúgy is édes volt nekem még töltelék sem kellett csak csipegettem kicsit a végekből. Sajnos ennél többet nem engedhettem meg magamnak a gabona érzékenységem miatt. A fiuk viszont betegre ették magukat gofrival. :)))))

Pipere nap

Amerika egyik legcélratörőbb kozmetikai vállalata meghívott egy ingyenes bemutatóra. Kaptunk ebédet és előadás közben szórakoztattak minket mindenféle játékokkal. A nap végén pedig elővezették, hogy mi mennyibe kerül, amit ma ránk kentek.
Szépen kikenceficézve hazamentem aminek Zsolti nagyon örült ezért gondoltam megpróbálok egy közös képet készíteni vele, de ő csak mókázott és mókázott. Az egyedüli kép amikor véletlenül a kamerába nézett itt látható.

Macinap és garázsvásár

Zsolti osztályában szokás, hogy egy macit, akit Teddy-nek hívnak körbe jár az osztályban. Minden pénteken a gyerekek megkapják és el kell mesélniük, hogy mit csináltak Teddyvel azon a napon. Amikor megkapják a gyerekek a könyvet elolvassák, hogy a társaik mit csináltak a Teddyvel. Egyes szülők még fényképet is csatolnak a kalandokhoz.
Nem terveztem ugyan, de ma délutánra sikerült egy nagy kalandot beszervezni Teddynek.
Nem gondoltam volna pár hónappal ezelőtt, hogy beleegyezem a költözésbe, de a családot össze kell tartani akkor is, ha néha áldozatokat is kell hozni.
Nekem az, hogy elfogadtam Arizonába fogunk költözni egy óriási áldozat volt. Ugyan volt már lent otthonunk, de a tavaszi-nyári-őszi sokszor 50 fokos hőség nagyon riasztó volt számomra és úgy éreztem nem tudom, hogy birkózom meg ezzel a feladattal. Természetesen a költözéssel tervezés is járt. A korábbi látogatáskor rádöbbentem, hogy rengeteg minden hiányzik a konyha felszereléséből csak ahhoz, hogy ételeket tudjak készíteni. A fiuk, akik ott élnek most a párommal nem főznek csak kész kajákat vesznek. Ezt nem szerettem volna folytatni, főleg hogy ez az életforma nagyon rossz hatással volt John-ra és az emésztő rendszerére.
Mivel anyagilag nem engedhettük meg magunknak egy új konyha berendezését eladó használt tárgyakat kerestem az interneten. Találtam is egy ígéretes hirdetést, ahol egy fiatal házaspár hirdetett meg jénai tálakat és egyéb tálakat. Valószínű nem volt elég érdeklődő a hirdetésre, mert amikor hívtam őket azt mondták, hogy garázsvásárt terveznek szombaton. Ha gondolom akkor jöjjek el ( a város másik felére) és válogassam ki amire szükségem van és kaphatok rá egy kedvező ajánlatot. Nekivágtunk hát a kalandnak Zsoltival és egy nagyon kedves családra leltünk. Hihetetlen mennyiségű dolgot halmoztak fel, amit ismerősöktől kaptak és legtöbbjét nem is használták. Minnél több dolgot válogattam, ki hogy elvinnék annál kedvezőbb árat kaptam a férjtől és arra biztatott, hogy még többet vigyek el. Míg én válogattam, addig Zsolti a feleséget szórakoztatta. Nagyon jól elbeszélgettek. A legnagyobb meglepetésemre az összes képen látható tárgyat a gofri sütő kivételével 10 dollárért megkaptam és a gofri sütőt további 5 dollárért megvettem. A gofri sütő komolyan koszos volt, de zsírtalanítás után és némi súrolás után előkerült az ezüstös borítás és majdnem újnak tűnt. Így történt, hogy piszkosul jó üzletet majdnem szabad rablásnak számító ajánlatot kaptam. (Forintban számítva az össze tárgyak jénaikat, rozsdamentes tálakat és egyéb tárgyakat 2000 Ftért kaptam meg és további 1000 Ftért kaptam a gofrisütőt.) Nagyon elégedetten tértem haza :)))))
Most már volt elegendő eszközöm a konyhához.

Zongoravizsga és megérdemelt nyeremény

Örömmel jelenthetem, hogy január közepe óta zongoraórákat veszek a főiskolai órák keretében. Nagyon élvezem és úgy érzem, hogy jól haladok a tanulással. Az egyik indok, amiért a zongora tanulás mellett döntöttem a nappaliban áll. Egy közel 100 éves zongora, amit még az anyósom kapott közel 60 éve már használtan egy kedves idős házaspártól. A hosszú évek nem múltak egy nyom nélkül a zongorán és az utolsó években az alagsorban állt és porosodott. Mamma végül úgy döntött talán a legjobb megoldás az lenne, ha elajándékozná egy karitatív bolthálózatnak. John nem értett egyet ezzel és azt mondta ő meg venné jutányos áron a zongorát, hogy megmenthesse. Később egyik bátyjával felújították a külsejét és találtak egy kitünő szakembert, aki ujra hangolta. Ettől kezdve a zongora végre megkapta a neki megérdemelt helyet a nappali szoba sarkában. Találkozókon nagy hasznát vették, ha kórussal vagy csak csoportban énekeltek egy zongorázni tudó személlyel. Mindig élvezetttel hallgattam, amikor egy-egy vendégünk leült a zongorához játszani. Utóbb kiderült, hogy Mamma is remek zongorista volt fiatalabb korában, de hosszú évekig nem gyakorolta igy mára nagyon rozsdásnak mondja a tudását. Biztattam, hogy itt a zongora biztos találna időt arra, hogy gyakoroljon. Végül néha, amikor mindenki elment otthonról Mamma titokban gyakorolgatott néha elfeledkezve arról, hogy én még otthon voltam.
Most, hogy felvettem a zongora órát mindennap gyakorolnom kellett, hogy hallhatóan fejlődhessek. A tanárunk minden egyes órán meghallgatta, hogy min dolgoztunk azon a héten és hogy haladunk, hogy tanácsokat tudjon adni nekünk.
Alig egy hónappal a kezdés után máris komoly kihívás elé állított minket. Mini zongoravizsgát készített elő. Én soha nem hittem volna, hogy mennyire lámpalázas lehetek egy ilyen belső zongoravizsgán is, de meglepően a stressz kicsit segített is nekem. A minivizsgára egy régi kedvenc melódiámat választottam ez pedig Haydn Falusi jókedv volt.
Miközben én szorgalmasan gyakoroltam a zongora darabot addig Zsolti sokat olvasott házi feladatként hallgatva amit játszok és kicsit kedvet is kapva ahhoz, hogy ő is tanuljon zongorázni.
Az erőfeszítései eredményt hoztak. Éppen a zongoravizsgám napja előtt egy díjat vehetett át, mert ő olvasott a legtöbbet az iskolában. Úgy döntöttem, hogy miután én is túljutottam a megpróbáltatáson a mai napon beválthatja a nyereményét. Egy utalványt kapott amivel ingyen kapott Pizza Hut-tól egy kis méretű pizzát. Nagyon boldog volt a nyereményével és nagyon motivált volt, hogy legközelebb is elnyeri ez az "ízletes" díjat.

Tiszteletbeli magyar konzul Salt Lake City-ben

Nagy örömmel fogadtuk a hírt, hogy egyik kedves ismerősünk Simon György tiszteletbeli konzullá lesz avatva:
A következőket írta az Amerikai Magyar Hírlap
"A Los Angeles-i konzuli kerülethez tartozó Utah állam fővárosában, Salt Lake Cityben sor került George Simon (Simon György), a Los Angelesben született második generációs magyar-amerikai üzletember tiszteletbeli konzullá történt beiktatására. ...
A Salt Lake City-ben létrehozott konzulátus a 13. magyar tiszteletbeli konzulátus az Amerikai Egyesült Államok területén."

Az origo irta:

'Az Egyesült Államokban, a Utah állambeli Salt Lake City-ben tiszteletbeli konzulátus nyitotta meg kapuját a hazai cégek számára. A konzulátus megnyitója mellé az ITD Hungary, a magyar befektetésösztönzési és kereskedelemfejlesztési ügynökség kétnapos szemináriumot szervezett.
A gazdasági programok keretében a magyar ügynökség és Utah állam gazdaságfejlesztési irodája a kereskedelmi és üzleti kapcsolatok előmozdítását segítendő együttműködési megállapodást írt alá. "Hazánk és Utah állam között a biotechnológia, a környezetvédelem, a megújuló energia, a kutatás-fejlesztés, valamint az egyetemi együttműködések területén kínálkoznak lehetőségek" mondta el Rétfalvi György, az ITD Hungary vezérigazgatója. '

Kellemes állófogadáson vehettünk részt, amin a Jómóka együttes szórakoztatta a vendégeket és örültünk, hogy sokan megint összefuthattunk egy kis beszélgetésre.

Ujabb látogatás Arizonába iskola ügyek miatt

A még változatlanul havas Salt Lake Cityből indultunk el repülővel Phoenix-be Arizona állam fővárosába. Terveink szerint nyártól kezdve itt fogunk élni ameddig Johnnak állása van a környéken. Ezért is kellett megjelennünk, mert február lévén már gyűjtik a jelentkezéseket az általános iskolák a következő őszre. Sőt a legnagyobb meglepetésemre az iskola, amit végül választottunk Zsoltinak már be is fejezte a jelentkezést így csak speciális engedéllyel vehetik fel majd Zsoltit ide. Máshol májusban bőven elég jelentkezni, de úgy tűnik az USA-ban a legtöbb helyen hamar betelnek a helyek. Az első képet a repülőn felszálláskor készítettem és a belvárost mutatja valamint az egyik fontos főutat az I-215 körautópályát.



















A második képen Zsolti kertészkedik a komoly méter széles hátsó kertünkben.
Hiába van még csak február Arizonában már meleg van és ültetési szezon. Meg is bántuk, hogy nem hoztunk csizmánk mellé cipőt is így az első utunk a helyi Walmart-ba vezet.
Sikerül megtalálni a helyi főiskola legközelebbi épületegyüttesét és információt kérni a beiratkozáshoz. Itt is késésben vagyok szerintük már el kellett volna postázzam az eddigi tanulmányi eredményeimet.
Pár nap hiányzás után vissza kell térnünk Utahba és a téli időjárásba aminek nem vagyok ellene. Ha februárban közel 30 fok van Arizonában akkor nem is szeretném tudni, hogy milyen meleg a nyár. Már előre rettegek, hogy egy igazi forró sivatagi városban kell éljek.
Hazafelé is fotózom a változó tájat ahogyan a vöröses kövezetű hegyeket felváltja a hó-takarta táj, majd megérkezésünkkor megpillanthatjuk a még mindig havas síkságon fekvő Salt Lake City-t. Ekkor döbbentem rá, hogy mennyire fognak hiányozni a hegyek ha elköltözünk. Nem csak a látványuk miatt, hanem értékes tájékozódási pont miatt is. Arizonában minden sík volt így ha nem olvasom gondosan a térképet és az utcatáblákat nem tudnám, hogy északnak vagy nyugatnak tartok éppen.

Buddha nap az Oakdale iskolában

Zsolti iskolájában minden évben megrendeznek egy ugrálós napot, ami kicsit a "Challenge day" nevezetű megmozduláshoz hasonlít ( nem tudom, hogy létezik-e még, de amikor én általános és középiskolás voltam akkor még bőszen szervezték ezt a napot lehetőséget adva mindenkinek a sportolásra azon a napon. )
Itt viszont az is fontos hogy mindenki pirosba legyen öltözve. A képen Zsolti tanárnője Mrs. North látható amint buzdítja a gyerekeket a hulahoppozásra.
Ha mindez az őrület nem lenne elég akkor idén még a TV is megjelent ezért mindenkinek már reggel 7 óra előtt a tornaterembe kellett lennie. Egy helyi TVs személyiség Buddha igyekezett produkcióra birni a csemetéket. A tanárnők legnagyobb felháborodására helyi középiskolás pompon lányok jelentek meg, akik ugráltak és rázták magukat és majdnem kizárólag őket mutatta a képernyő.
Teljesen egyetértek a felháborodással, hiszen a helyi általános iskolások is tudtak volna mutatni maguktól valami érdekeset sőt ők még talán bájosabbak is voltak.
A nagy ugrálás után pedig mind a csemeték mind a kísérő szülők ingyen Subway szendvicset majszolhattak el ha türelmesen kivárták a sorukat.
Zsolti közben megtalálta a barátait és gyorsan közös fotót készítettem róluk. A képen is látszik mennyivel magasabb Zsolti az osztálytársainál. :)

Családi ebéd

Miután derekas listát kaptam St. George-ban, hogy mik azok az ételféleségek, amiket nem fogyaszthatok az elkövetkezendő hónapokban egészségügyi okokból a családi ebéd híre okozott némi fejtörést számomra. Szerencsére egy olaszos étterembe mentünk végtelen salátát és levest választhattam egy menü áráért. Többen is követték példámat így óriási tálakban érkeztek a frissebb és frissebb saláták. Több leves közül választhattunk, de nekem az összetevők miatt egy leves volt megfelelő ám én egy percig sem panaszkodtam. A leves emlékeztetett a magyar korhely levesre káposztával és kolbásszal. Igaz az olaszos kolbász kicsit más izű, de ettől még a leves hihetetlenül finom volt.
Míg vártunk a következő adag levesünkre kisebb bohóckodásra is jutott időnk a 2 éves Kathy bemutatta anyukája segítségével, hogy milyen szépen tud csücsöríteni, ami a képről hiányzik az a hanghatás. :)) Nagyon édi volt.

Meglepetés csomag és egyéb érdekességek

Karácsonyi csomagot kaptunk kisebb postai késéssel. A postás megkérdezte, hogy a nagy doboz tele van-e paprikával, mert eléggé folyik belőle. Először meglepődtem, hogy miért is gondolja ezt, de az asztal ahova elhelyezem a csomagot pillanatok alatt pirossá válik. Már fájdul is a szívem a sok kiborult finom pirospaprika láttán. Igyekszem összeszedni minden porszemét. A kiló paprikából egy bő félkilónyit összegyűjtök mire kiürül a doboz. A legnagyobb problémát a paprika remek színezőképessége jelenti ezek után, mert minden a csomagban lévő tárgy pirosas árnyalatban pompázik. De amilyet még nem látott a világ!! A közös családi csomagba anyu pár szem szaloncukrot is csomagolt egy külön szatyorban. Az már a rejtélyhez tartozik hogyan is jutott a nejlonzacskón belülre a por azon belül is a szaloncukor csomagolásának belsejébe. Sorra csomagolom ki a szaloncukrokat és mindegyiket piros por takarja. Új magyar találmány pirospaprikába mártott kókuszos szaloncukor. Leporolás után megpróbálok néhányat, de a furcsa izhatás nem túl meggyőző :)))))

Ebből is látszik, hogy a csomagokkal nem bánnak kesztyűs-kézzel sehol sem így ha bárki bármit szeretne nekünk küldeni - főleg ha az paprika - akkor kéretik többszörös nejlon csomagolásba rejteni a kincset. :))




















Erről a balesetről jutott eszembe, hogy van egyérdekes képem, amit egy bolt belsejében egy nyilvános WC melletti dolgozók konyhában kaptam le gyorsan.
A sárga táblácska a falra ragasztva hirdeti
"Kérlek takaríts fel magad után, mert az anyád nem dolgozik itt!!" A kép rákattintása után kinagyítva látható ami jobb bepillantást nyújt abba, hogy itt sem minden csillog villog a háttérben.
A következő képen pedig egyik sógornőm gyermekeinek szobafala látható. Ez egy kézzel festett kis remekmű, amit egy ismerősük álmodott a falra. A szoba további falain aranyos állatos részletek láthatóak Noé bárkájáról. Szívesen elfogadnék ilyen gyerekszobát :)

Most már nekem is van saját listám

A St George-i látogatás eredményeképpen végre hosszú hónapok óta tisztán látok valamint reménykedve tekintek a jövő felé. Számomra a fö oka az útnak egy speciális természetes gyógyanyagokkal dolgozó orvos meglátogatása volt, hogy a segítségével kiderítsem a rejtélyes tüneteim okát.
Az első pillanatban megállapítja, hogy a pajzsmirigyem egyáltalán nem működik jelenleg. Ez nem jó hír, de számítottam rá a jelek alapján. Ez az egyik legsúlyosabb probléma ami befolyásolja a teljes hormon háztartásomat. Szervezet szerte gyulladás észlelhető és némi vese probléma.
Az egyik specialitása a hölgynek, hogy meg tudja mondani milyen anyagokra reagált túlérzékenyen a testem. Biztos akartam lenni abban, hogy minden fontos negatív hatást kiküszöbölök a gyógyulásom közben igy az összes kategóriában tudni akartam mi okoz problémát. Egy idö után már kérdezgette a hölgy, hogy biztos hogy még tudni akarok többet mert lassan nem lesz mit ennem, de én hajthatatlan voltam.
Nem mondtam el neki, hogy mik azok az anyagok amikre tudom, hogy " allergiás" vagyok.
Az egyik legfontosabb információ pedig a vízzel volt kapcsolatos. Ha tudtam volna, hogy a csapvíz okozza majd ezt a súlyos problémát akkor biztos eszembe nem jutott volna inni belőle.
Az államokban évek óta szennyezik törvényesen az ivóvizet egyre magasabb koncentrációjú fluoriddal. Orvosok bizonyították már az ötvenes évek folyamán, hogy a kémiai anyag, ami egy ipari melléktermék rengeteg problémát okozhat az emberi szervezetben és egyik mellékhatása a pajzsmirigy elnyomása. Amint megtudtam a doktortól évekkel ezelőtt Hillary Clinton is kampányolt az anyag vízbe juttatásáért népességszabályozás okával. Hillary jól kitalálta, hogy ha a víz meggátolja a termékenységet és hivatalosan doktornak kell felírnia az ellenanyagot akkor sok nem kívánatos terhességet meg lehetne előzni. Igen ám de milyen áron?!?
A másik probléma szintén a vízhez kötődik. Örömmel vettem birtokba az uszodát a Gold Gymn-ben ahol még egy edző is segített abban, hogy eredményt érjek el az edzéssel. Csak azt nem tudhattam, hogy a extrém klór mennyisége klórmérgezést fog okozni a szervezetemben és részben blokkolja fontos hormonok útját.
Mostantól pár hónapig komoly megtartoztatás útján kerülnöm kell a listán levő anyagokat, szedni a cseppeket ami segíti újraindítani a pajzsmirigyemet.

Ime itt a listám: ( az egyszerűség kedvéért benne hagytam az eredeti elnevezéseket)

Yellow dye, (sárga festék)

Port-wine (bor),

apple, crab apple (vadalma)

mango,

raspberry, (málna)

gooseberry, (egres)

nectarine, (nektarin)

lingenberry, -“svéd bogyó”

plantain, (Banánfa)

musk melon, ( kantalup dinnye)

honeydew melon, (sárgadinnye)

black currant, ( feketeribizli)

strawberry, (eper)

apricot, (kajszibarack)

huckleberry, (tőzegáfonya)

banana, (banán)

pineapple, (ananász)

black raspberry, (fekete málna)

kumquat, (savanyu narancs, kamkvat)

cherimoya, (cserimoja v. fahéjalma)

plum, (szilva)

amaranth,(amaranth v kakastaréj)

white rice, ( fahér rizs)

wheat germ, (búzacsíra)

quinoa, (inkák apró gabonája)

barley, (árpa)

jasmine rice, (jázmin rizs)

wheat, white flour, (búza, fehér liszt)

bean-kidney, bean – fava, (vese bab, lóbab)

chick peas, (csicseriborsó)

ham-pork, ( sonka, sertés)

mutton-lamb, lamb, ( juh,birkahús)

goat, ( kecskehús)

quail,(fürj)

sunflower, (napraforgó)

flax seed, (lenmag)

walnut – black, walnut . English, (diófajták)

anise seed, (ánizs)

psyllium, (bolhamag)

Cumin seed, (római kömény)

macadamia nut, nuts mix, (mogyorófélék)

saffron, (sáfrány)

thyme, (kakukkfű)

chili mix,( különbözö erős paprikák)

turmeric, (kurkuma)

eggplant, ( padlizsán)

shiitake mushroom, (shitake gomba)

red potatoes,(rózsaburgonya)

pumpkin, (sütőtök)

carrot, (répa)

swiss chard,( mángold)

mushroom, (gomba)

radish, (retek)

alfalfa sprout, (lucerna csíra)

button mushroom, (gombabimbó)

Vége a leállásnak

Karácsonytól mostanáig élvezhettük Apa társaságát. Sajnos az új évvel az arizonai munka is újra kezdődik. Orvosi okokból dél-Utah egyik városába St. George-ba utazunk az ősökkel így van alkalmam elkísérni és társaságot nyújtani Johnnak legalább
félútig valamint így legalább ágyban tölthette az éjszakát vezetés helyett. Most kezdődik a nehezebb szakasza a munkájának így most talán csak minden negyedik héten láthatom majd.
Amint látható útban St. George felé játszadoztam kicsit az újabb fényképező gépemmel. Felfedeztem, hogy sokkal több lehetőségem van beállításokra, mint azt eddig gondoltam. Egyik kedvenc beállításom a szépia mód lett és ezzel kísérleteztem az út egyik felében. A havas hegyek sorra eltűntek és sivatagosabb táj lett uralkodó. Érdekesnek találtam, hogy láthattam miként kezdenek egy kisebb kerületet majdnem a semmi közepén. Minden egységhez vezető út elkészül még mielőtt a házakat egyáltalán építeni kezdenék. Amennyire én tudom Magyarországon legtöbbször komoly házak állnak már az utcák is el vannak nevezve, mire sor kerül arra hogy utakat alakítsanak ki. Ez egy más világ errefelé. Egy tájrészlet annyira tetszett, hogy John úgy döntött megállunk egy kicsit kinyújtóztatni a lábunkat. Ekkor készült a közös fotó rólunk. Már idejét sem tudjuk mikor csináltunk ilyen közös fotót. :))
Másnap elérkezik a búcsú pillanata, amikor kedvesem a furgonjával Arizonát veszi útirányba.