Apa szülinapja kicsit előbb

Mióta elkezdtem zongorázni John kereste a gitárját, de sehol nem találta a házban. Úgy tűnik, hogy valakinek megtetszett és magáévá tette míg ő a Déli sarkon dolgozott. Nagyon szomorú volt miatta mert egy igen értékes gitár volt. Én ugyan nem tudtam egy értékesebb gitárral meglepni de találtam egy remek hirdetést, ahol egy zenész ajánlott egy új klasszikus gitárt nagyon jutányos áron. Mivel John csak 3 hetente vagy néha 4 hetente jön haza vagy ha munkája nem engedi akkor még később is úgy döntöttem, hogy megajándékozom a születésnapunk előtt. Már pár hete rejtegettem a gitárt és most úgy éreztem elérkezett a pillanat.
Jó volt látni a meglepetést és az örömöt a szemében.

Gofri nap


Zsolti és John legnagyobb örömére végre használatba vettem a gofrisütőt. Palacsinta tésztát kevertem édesen és kiteszteltem hogyan kell gofrit sütni. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hosszú ideig tart egy adag kisütése és ugyan sokkal több palacsinta tésztát felvesz a sütő még így is több órába telt kisütni a kiló lisztből a gofrikat. Zsolti új találmánya gofri joghurttal nagy sikert aratott anyósék körében. Nem kérdéses a gyerek nagyon kreatív. Mivel a tészta már amúgy is édes volt nekem még töltelék sem kellett csak csipegettem kicsit a végekből. Sajnos ennél többet nem engedhettem meg magamnak a gabona érzékenységem miatt. A fiuk viszont betegre ették magukat gofrival. :)))))

Pipere nap

Amerika egyik legcélratörőbb kozmetikai vállalata meghívott egy ingyenes bemutatóra. Kaptunk ebédet és előadás közben szórakoztattak minket mindenféle játékokkal. A nap végén pedig elővezették, hogy mi mennyibe kerül, amit ma ránk kentek.
Szépen kikenceficézve hazamentem aminek Zsolti nagyon örült ezért gondoltam megpróbálok egy közös képet készíteni vele, de ő csak mókázott és mókázott. Az egyedüli kép amikor véletlenül a kamerába nézett itt látható.

Macinap és garázsvásár

Zsolti osztályában szokás, hogy egy macit, akit Teddy-nek hívnak körbe jár az osztályban. Minden pénteken a gyerekek megkapják és el kell mesélniük, hogy mit csináltak Teddyvel azon a napon. Amikor megkapják a gyerekek a könyvet elolvassák, hogy a társaik mit csináltak a Teddyvel. Egyes szülők még fényképet is csatolnak a kalandokhoz.
Nem terveztem ugyan, de ma délutánra sikerült egy nagy kalandot beszervezni Teddynek.
Nem gondoltam volna pár hónappal ezelőtt, hogy beleegyezem a költözésbe, de a családot össze kell tartani akkor is, ha néha áldozatokat is kell hozni.
Nekem az, hogy elfogadtam Arizonába fogunk költözni egy óriási áldozat volt. Ugyan volt már lent otthonunk, de a tavaszi-nyári-őszi sokszor 50 fokos hőség nagyon riasztó volt számomra és úgy éreztem nem tudom, hogy birkózom meg ezzel a feladattal. Természetesen a költözéssel tervezés is járt. A korábbi látogatáskor rádöbbentem, hogy rengeteg minden hiányzik a konyha felszereléséből csak ahhoz, hogy ételeket tudjak készíteni. A fiuk, akik ott élnek most a párommal nem főznek csak kész kajákat vesznek. Ezt nem szerettem volna folytatni, főleg hogy ez az életforma nagyon rossz hatással volt John-ra és az emésztő rendszerére.
Mivel anyagilag nem engedhettük meg magunknak egy új konyha berendezését eladó használt tárgyakat kerestem az interneten. Találtam is egy ígéretes hirdetést, ahol egy fiatal házaspár hirdetett meg jénai tálakat és egyéb tálakat. Valószínű nem volt elég érdeklődő a hirdetésre, mert amikor hívtam őket azt mondták, hogy garázsvásárt terveznek szombaton. Ha gondolom akkor jöjjek el ( a város másik felére) és válogassam ki amire szükségem van és kaphatok rá egy kedvező ajánlatot. Nekivágtunk hát a kalandnak Zsoltival és egy nagyon kedves családra leltünk. Hihetetlen mennyiségű dolgot halmoztak fel, amit ismerősöktől kaptak és legtöbbjét nem is használták. Minnél több dolgot válogattam, ki hogy elvinnék annál kedvezőbb árat kaptam a férjtől és arra biztatott, hogy még többet vigyek el. Míg én válogattam, addig Zsolti a feleséget szórakoztatta. Nagyon jól elbeszélgettek. A legnagyobb meglepetésemre az összes képen látható tárgyat a gofri sütő kivételével 10 dollárért megkaptam és a gofri sütőt további 5 dollárért megvettem. A gofri sütő komolyan koszos volt, de zsírtalanítás után és némi súrolás után előkerült az ezüstös borítás és majdnem újnak tűnt. Így történt, hogy piszkosul jó üzletet majdnem szabad rablásnak számító ajánlatot kaptam. (Forintban számítva az össze tárgyak jénaikat, rozsdamentes tálakat és egyéb tárgyakat 2000 Ftért kaptam meg és további 1000 Ftért kaptam a gofrisütőt.) Nagyon elégedetten tértem haza :)))))
Most már volt elegendő eszközöm a konyhához.

Zongoravizsga és megérdemelt nyeremény

Örömmel jelenthetem, hogy január közepe óta zongoraórákat veszek a főiskolai órák keretében. Nagyon élvezem és úgy érzem, hogy jól haladok a tanulással. Az egyik indok, amiért a zongora tanulás mellett döntöttem a nappaliban áll. Egy közel 100 éves zongora, amit még az anyósom kapott közel 60 éve már használtan egy kedves idős házaspártól. A hosszú évek nem múltak egy nyom nélkül a zongorán és az utolsó években az alagsorban állt és porosodott. Mamma végül úgy döntött talán a legjobb megoldás az lenne, ha elajándékozná egy karitatív bolthálózatnak. John nem értett egyet ezzel és azt mondta ő meg venné jutányos áron a zongorát, hogy megmenthesse. Később egyik bátyjával felújították a külsejét és találtak egy kitünő szakembert, aki ujra hangolta. Ettől kezdve a zongora végre megkapta a neki megérdemelt helyet a nappali szoba sarkában. Találkozókon nagy hasznát vették, ha kórussal vagy csak csoportban énekeltek egy zongorázni tudó személlyel. Mindig élvezetttel hallgattam, amikor egy-egy vendégünk leült a zongorához játszani. Utóbb kiderült, hogy Mamma is remek zongorista volt fiatalabb korában, de hosszú évekig nem gyakorolta igy mára nagyon rozsdásnak mondja a tudását. Biztattam, hogy itt a zongora biztos találna időt arra, hogy gyakoroljon. Végül néha, amikor mindenki elment otthonról Mamma titokban gyakorolgatott néha elfeledkezve arról, hogy én még otthon voltam.
Most, hogy felvettem a zongora órát mindennap gyakorolnom kellett, hogy hallhatóan fejlődhessek. A tanárunk minden egyes órán meghallgatta, hogy min dolgoztunk azon a héten és hogy haladunk, hogy tanácsokat tudjon adni nekünk.
Alig egy hónappal a kezdés után máris komoly kihívás elé állított minket. Mini zongoravizsgát készített elő. Én soha nem hittem volna, hogy mennyire lámpalázas lehetek egy ilyen belső zongoravizsgán is, de meglepően a stressz kicsit segített is nekem. A minivizsgára egy régi kedvenc melódiámat választottam ez pedig Haydn Falusi jókedv volt.
Miközben én szorgalmasan gyakoroltam a zongora darabot addig Zsolti sokat olvasott házi feladatként hallgatva amit játszok és kicsit kedvet is kapva ahhoz, hogy ő is tanuljon zongorázni.
Az erőfeszítései eredményt hoztak. Éppen a zongoravizsgám napja előtt egy díjat vehetett át, mert ő olvasott a legtöbbet az iskolában. Úgy döntöttem, hogy miután én is túljutottam a megpróbáltatáson a mai napon beválthatja a nyereményét. Egy utalványt kapott amivel ingyen kapott Pizza Hut-tól egy kis méretű pizzát. Nagyon boldog volt a nyereményével és nagyon motivált volt, hogy legközelebb is elnyeri ez az "ízletes" díjat.

Tiszteletbeli magyar konzul Salt Lake City-ben

Nagy örömmel fogadtuk a hírt, hogy egyik kedves ismerősünk Simon György tiszteletbeli konzullá lesz avatva:
A következőket írta az Amerikai Magyar Hírlap
"A Los Angeles-i konzuli kerülethez tartozó Utah állam fővárosában, Salt Lake Cityben sor került George Simon (Simon György), a Los Angelesben született második generációs magyar-amerikai üzletember tiszteletbeli konzullá történt beiktatására. ...
A Salt Lake City-ben létrehozott konzulátus a 13. magyar tiszteletbeli konzulátus az Amerikai Egyesült Államok területén."

Az origo irta:

'Az Egyesült Államokban, a Utah állambeli Salt Lake City-ben tiszteletbeli konzulátus nyitotta meg kapuját a hazai cégek számára. A konzulátus megnyitója mellé az ITD Hungary, a magyar befektetésösztönzési és kereskedelemfejlesztési ügynökség kétnapos szemináriumot szervezett.
A gazdasági programok keretében a magyar ügynökség és Utah állam gazdaságfejlesztési irodája a kereskedelmi és üzleti kapcsolatok előmozdítását segítendő együttműködési megállapodást írt alá. "Hazánk és Utah állam között a biotechnológia, a környezetvédelem, a megújuló energia, a kutatás-fejlesztés, valamint az egyetemi együttműködések területén kínálkoznak lehetőségek" mondta el Rétfalvi György, az ITD Hungary vezérigazgatója. '

Kellemes állófogadáson vehettünk részt, amin a Jómóka együttes szórakoztatta a vendégeket és örültünk, hogy sokan megint összefuthattunk egy kis beszélgetésre.

Ujabb látogatás Arizonába iskola ügyek miatt

A még változatlanul havas Salt Lake Cityből indultunk el repülővel Phoenix-be Arizona állam fővárosába. Terveink szerint nyártól kezdve itt fogunk élni ameddig Johnnak állása van a környéken. Ezért is kellett megjelennünk, mert február lévén már gyűjtik a jelentkezéseket az általános iskolák a következő őszre. Sőt a legnagyobb meglepetésemre az iskola, amit végül választottunk Zsoltinak már be is fejezte a jelentkezést így csak speciális engedéllyel vehetik fel majd Zsoltit ide. Máshol májusban bőven elég jelentkezni, de úgy tűnik az USA-ban a legtöbb helyen hamar betelnek a helyek. Az első képet a repülőn felszálláskor készítettem és a belvárost mutatja valamint az egyik fontos főutat az I-215 körautópályát.



















A második képen Zsolti kertészkedik a komoly méter széles hátsó kertünkben.
Hiába van még csak február Arizonában már meleg van és ültetési szezon. Meg is bántuk, hogy nem hoztunk csizmánk mellé cipőt is így az első utunk a helyi Walmart-ba vezet.
Sikerül megtalálni a helyi főiskola legközelebbi épületegyüttesét és információt kérni a beiratkozáshoz. Itt is késésben vagyok szerintük már el kellett volna postázzam az eddigi tanulmányi eredményeimet.
Pár nap hiányzás után vissza kell térnünk Utahba és a téli időjárásba aminek nem vagyok ellene. Ha februárban közel 30 fok van Arizonában akkor nem is szeretném tudni, hogy milyen meleg a nyár. Már előre rettegek, hogy egy igazi forró sivatagi városban kell éljek.
Hazafelé is fotózom a változó tájat ahogyan a vöröses kövezetű hegyeket felváltja a hó-takarta táj, majd megérkezésünkkor megpillanthatjuk a még mindig havas síkságon fekvő Salt Lake City-t. Ekkor döbbentem rá, hogy mennyire fognak hiányozni a hegyek ha elköltözünk. Nem csak a látványuk miatt, hanem értékes tájékozódási pont miatt is. Arizonában minden sík volt így ha nem olvasom gondosan a térképet és az utcatáblákat nem tudnám, hogy északnak vagy nyugatnak tartok éppen.