Woodland

8 hónap és máris elszoktam a folyamatos rohangálástól és munkától...
Az első gyakorlati napomat egy közeli idősek otthonába töltöttem... és a legárasztóbb az volt, hogy nem csináltunk semmit... majdnem 4 órán keresztül csak tébláboltam... ez az őrületbe kergetett...
Persze ez nagyban függött az ügyeletes nővér hozzáállásától. Szerencsétlenségemre kifogtam egy unott nővért, aki a szünetben látványosan állást keresett a helyi lapokban. Nem úgy nézett ki mintha nagyon dolgozni akarna, nővérhívó jelekre szépen komótosan válaszolt, ha éppen elérhető volt. Többször csak szó-nélkül eltűnt otthagyva engem egyedül az összes bentlakóval.
Ez vacsorakor kicsit változott akkor legalább volt mit tenni, onnantól kezdve nem volt megállás, de én inkább rohanok, mint meg esz az unalom.
A vacsorához való készülődés nagyon tanulságos volt, behelyeztek mindenkit egy tolószékbe - ki mennyire tudott ülni és összegyűjtötték őket egy felügyelet nélküli teremben, ahol az egyik falon TV volt. Valakit még annyira se méltattak, hogy a TV felé fordítsák. Szerencsére pár rokon is megjelent a színen, akik legalább beszéltek pár emberhez. Persze ez a magyar valóságban nem annyira megdöbbentő, de erre itt nem számítottam.
Meg is lett az eredménye a napnak este 9 után mikor hazaértem ... nem kellett altatni.